Jézus vérének élete - bennünk

A vér élete

Óhatatlanul felmerül bennünk a kérdés, hogy miért volt szükség Jézusunk halálára. Mi volt az EREDMÉNY, amiért Isten ezt az egész szörnyűséget vállalta.

Bennem valami ilyesmi volt: „Krisztus meghalt a mi bűneinkért!” „Krisztust a mi bűneink ölték meg” „Isten, amikor ránk néz, akkor a szeretett fiának a halála jut eszébe, aki megfizette az árat, így mi tiszták vagyunk, stb.”

Bár ezeknek a gondolatoknak a némelyike tartalmaz igazságot is, attól tartok, eltakarják előlünk a LEGFONTOSABBAT, Krisztus életét!

Lássuk, hogyan:

Hogy pontosan megértsük Jézus halálának és főleg a feltámadásának következményét, egy kissé rá kell pillantanunk az ószövetségi áldozati rendszerre. Mózes 3. könyvéből láthatjuk, hogy az áldozati rendszer középpontjában a vérrel történő bűnrendezés, az engesztelés állt. A bűnrendezéshez az áldozati állat vérére volt szükség. A szükséges vér előteremtéséhez az áldozati állatot meg kellett ölni. Leegyszerűsítve: a főpapok ezután a vérrel a kezükben már Isten színe elé járulhattak. Vér nélkül azonban ez lehetetlen volt. Vér nélkül a szentek szentjébe, Isten színe elé egyetlen a főpap sem léphetett be.

A zsidókhoz írt levél is arról beszél, hogy a vérre a bűnbocsánat, a megtisztulás miatt van szükség: „Zsid 9:22 „És csaknem minden vérrel tisztíttatik meg a törvény szerint, és vérontás nélkül nincsen bűnbocsánat.”

Ezt sok keresztény – én is sokáig – valahogy így értelmezi: „Krisztus annyira szeretett minket, hogy az életét adta azért, hogy a bűn jogos büntetését ő szenvedje el. Isten, mivel igazságos, ezért meg kellett, hogy büntesse a bűnt. Mivel megtette ezt Jézusban, ezért – hála Jézusnak - engem már nem kell, hogy megbüntessen, én „szabad vagyok”.

Ez a megállapítás azonban, -bár szintén sok igazságot tartalmaz, -de nem teljesen áll meg, ha a Szentírás mérlegére helyezzük. Lássuk, miért:

3Móz 17:11-ben ezt az érdekes igét olvashatjuk: „Mert a testnek élete a vérben van, én pedig az oltárra adtam azt néktek, hogy engesztelésül legyen a ti életetekért, mert a vér a benne levő élet által szerez engesztelést.”

...A vér a benne lévő élet által szerez engesztelést?” Hmm.

Én eddig úgy gondoltam, hogy a vér az áldozati állat halála miatt szerez engesztelést, hiszen az áldozati állat halálával „a bűn meg lett büntetve”, azaz Isten most már nem haragszik rám. De, igaz ez a gondolat? Megbocsáthat Isten NEKEM csupán azért, mert valaki meghalt helyettem? Mint látni fogjuk az igazi megbocsátáshoz, és a bűn okozta mély seb begyógyításához az áldozati állat „életére” van szükség, és nem csak a halálára!

Mit is mond 3 Móz 17.11: „Mert a testnek élete a vérben van, én pedig az oltárra adtam azt néktek, hogy engesztelésül legyen a ti életetekért, mert a vér a benne levő élet által szerez engesztelést.”

Hogyan szerez a vér engesztelést, mi által kaphat a bűnös bűnbocsánatot?:

FIGYELEM, ez nagyon fontos!!!

Mit ír az ige? … „a vér a benne lévő élet által szerez engesztelést”!

Olyan ez, mintha azt mondanánk, hogy a csomag a benne lévő kisautó által szerez örömet a gyerekeknek. Tehát, ami miatt a vér engesztelést szerez a részünkre, az a „benne lévő élet”. A vérben az igazi hatóerő, ami miatt a vér bűnbocsánatot eredményez: … „ a benne lévő élet”!

A kérdés ezek után a számomra az, hogy mit ért Isten a vérben lévő „élet” alatt. Amikor először olvastam ezt az igét, annyira egyértelműnek tűnt a válasz: „a vér azért eredményez bűnbocsánatot, mert a „bűn zsoldja a halál”. Helyettem azonban most az áldozati bárány hal meg, az ő vére folyik ki, így a bűn meg lett büntetve, a bűn elnyerte a jogos büntetését, én pedig tiszta vagyok. Azaz Isten, mint igaz bíró nem hunyt szemet a bűn felett, hanem elfogadta a jogos büntetés - az én halálom helyett - az ártatlan bárányka halálát. Tehát a „vérben lévő élet” azt jelenti, hogy a vér egy életbe került, azaz az áldozati állat meghalt érte”

Micsoda tévedés volt ez a gondolat a részemről!

Az ige azt mondja, hogy … „a vér a benne lévő élet által szerez engesztelést”! Amikor azonban végiggondoltam a korábbi gondolatmenetemet, rájöttem, hogy én ezzel szemben ezt hittem: „ a vér a halál miatt szerez engesztelést”! A halál miatt szerez engesztelést, hiszen Isten azért engesztelődött ki, mert valaki meghalt helyettem, az ártatlan bárány.”

Most akkor kinek van igaza:

Istennek, aki azt mondja, hogy „a vér a benne lévő élet által szerez engesztelést” (3Móz 17.11) Vagy nekem, aki azt gondoltam, hogy „a vér a halál, az áldozati állat halála miatt szerzett engesztelést”

A válaszhoz bele kellett néznem az eredeti héber szövegbe. Az itt szereplő „élet” szó helyett a héber „nefes” (H5313) szó szerepel. Ugyanez a szó szerepel az alábbi igékben is:

1Móz 1:20 És monda Isten: Pezsdüljenek a vizek élő nefesek (állatok) nyüzsgésétől; és madarak repdessenek a föld felett, az ég mennyezetének színén. 1Móz 2:7 (HUN) És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő nefessé (lélekké) . 1Móz 27:4 (HUN) És csinálj nékem kedvem szerint való ételt, és hozd el nékem, hogy egyem: hogy megáldjon téged az én nefesem (lelkem) minekelőtte meghalok. Ez 3:19 (HUN) De ha te megintetted a hitetlent, és ő meg nem tért hitetlenségéből és gonosz útjáról: ő az ő vétke miatt meghal, de te megmentetted a te nefesedet (lelkedet) . Ézs 1:14 (HUN) Újholdaitokat és ünnepeiteket gyűlöli nefesem (lelkem) ; terhemre vannak, elfáradtam viselni.

Az ószövetségi „nefes” szó, és az annak teljes egészében megfelelő (1) újszövetségi „pszükhé” szó embernél és Istennél azt jelenti, hogy „individuum” azaz az, aki én vagyok, az én személyem, az énem, az egyéniségem(2). Ha egy ember például elveszíti a végtagjait, attól még ember marad. Nem a teste teszi tehát igazán emberré, hanem valami más. Nos, ez a nefes. Két egypetéjű ikertestvér teste ugyan olyan, a nefesük (a lelkük, az egyéniségük) az, ami mégis különbözővé teszi őket. A személyiségük, azaz a nefesük, a testük egyformasága ellenére más és más. Az ember a nefesétől lesz az, aki ő. Az állat is a nefesétől lesz az, ami ő. Ha a testet különválasztjuk a lélektől, és a lélek szó alatt azt a valamit értjük, ami egy élőlény természetét, személyiségét, lelkületét, egyéniségét adja, akkor a lelket jelenti, de vigyázat, a „nefes” nem egyenlő a Lélekkel, Szent Lélekkel, mert annak a héber megfelelője a „ruah”, és a görög megfelelője pedig a „pneuma”. Az újszövetség és a szeptuaginta ennek megfelelően a „nefest” a leggyakrabban „pszükhének” fordítja. Ebből a szóból ered a modern psziché szó, ami hasonló jelentéssel bír, egy ember lelki tevékenységeinek összességét jelenti.

Ha a szó eredeti jelentését behelyettesítjük a kulcsigénkbe, érdekes dolgot találunk, ami nekem segített jobban megérteni az evangéliumot:

3Móz 17:11 Mert a testnek személyisége a vérben van, én pedig az oltárra adtam azt néktek, hogy engesztelésül legyen a ti személyiségetekért, mert a vér a benne levő személyiség által szerez engesztelést.

Mi által szerez a vér tehát engesztelést?

A vér a benne lévő nefes, (azaz individuum, lélek, személyiség) által szerez engesztelést! Nézzünk meg ehhez most egy újabb igét az ószövetségből:

1Móz 9:5 „De a ti véreteket, amelyben van a ti nefesetek (éltetek), számon kérem; számon kérem minden állattól, azonképpen az embertől, kinek-kinek atyjafiától számon kérem az ember nefesét (életét).”

Miről beszél itt Isten?

Itt is világosan látszik, hogy a vér egy jelkép a bibliában, mégpedig a nefes jelképe és néha váltófogalma. Isten fenti igében a vért csupán azért kéri számon, mert „abban van a nefesünk” azaz valójában a nefesünket kéri számon álattól és embertől. Mit jelent ez? Ha valaki kiontja valakinek a vérét, akkor az elhunyt nefese (személyisége, énje, lelke, egyénisége) megszűnik az élettől és ezáltal az illető eltávozik az élők sorából. Ezt kéri Isten számon mindenkitől. Ezért is fordította Károli Gáspár a legtöbb helyen életnek a nefest az ószövetségben, és az annak megfelelő pszükhét az újszövetségben, hiszen a nefes, és a pszükhé megszűnésével az élőlény is eltávozik az élők sorából. Valójában azonban -mint azt láttuk, a nefesnek és az annak megfelelő újszövetségi pszükhének - sokkal mélyebb a jelentése, az élőlény személyiségét, egyediségét jelenti, ami megkülönbözteti őt a többi élőlénytől.

Pillantsunk csak újra a kulcsigénkre, és értelmezzük a fentiek alapján az áldozati rendszert: 3Móz 17:11 „Mert a testnek személyisége a vérben van, én pedig az oltárra adtam azt néktek, hogy engesztelésül legyen a ti személyiségetekért, mert a vér a benne levő személyiség által szerez engesztelést.”

A vér tehát nem az áldozati állat halála miatt szerez engesztelést, mint ahogyan én korábban hittem, hanem a benne lévő nefes, azaz személyiség, én, lélek, egyéniség miatt, amit jelképez.

Ez DÖBBENET!

Az áldozati állat halálára eszerint csupán azért van szükség, hogy a szükséges vérhez hozzájussunk. A vérben lévő személyiség (nefes) az igazi HATÓERŐ, a vérben lévő személyiség a MEGOLDÁS a bűnre. Nem az engesztelési állat halála a kulcs, hanem a vérében lévő személyiség. Az igazi áldozati bárány, Krisztus személyisége az, ami a megoldást hozza a részünkre, Krisztus jelleme, személyisége az, ami egyedül elfogadható Isten előtt, és Krisztus személyisége, lelke az, ami megjelenik bennünk, és akkor elfogadhatóvá válunk Isten számára.

Krisztus erről beszélt:

„Mert ez az én vérem, az új szövetségnek vére, amely sokakért kiontatik bűnöknek bocsánatára. „ Máté 26:28 (HUN) A kiontatik ((ekkheó ekkhünó) itt passzív alakban van. A passzív alak jelentése: G1632 ĺ̓ę÷ĺěů ĺ̓ę÷őěíů (ekkheó ekkhünó) kiomlik, kiloccsan, kiárad, kitódul, átadja magát, árral viteti magát.

Az Ő véréről, nefeséről beszélt, amely ki fog áradni, és ezzel elérhetővé válik mindenki számára, mégpedig a „bűnöknek bocsánatára”. Ennek megfelelően mindenkinek részesülnie kell belőle, aki igazi ÉLETET szeretne. Ezért Jézus ezt is hozzátette: „...Igyatok ebből mindnyájan” Máté 26:27/b

Hogy a vér működését megértsük, képzeljünk el egy oroszlánt, amelyet a családunkba fogadunk, mert valamiért megbízunk benne. Azután egy szép napon felfalja a kutyát. Megbocsátanál neki? megbocsátás alatt TELJES megbocsátást értek, teljes helyreállást, azt értem, hogy újra befogadnád a házadba, a gyermekeid közé? Szerintem nem. Ha azonban egy tündér átváltoztatná a „nefesét” (a személyiségét) egy bárány személyiségére, akkor már minden gond nélkül újra befogadhatnánk. Ezért Isten is csak Krisztus személyiségét, jellemét látva bennünk „bocsáthat” meg nekünk, és engedhet be a Mennybe. Ha Krisztus vére, azaz Krisztus személyisége nincsen bennünk, akkor csak egy „oroszlánt” lát, akitől meg kell óvni a többi mennyei állampolgárt. És Istent nem lehet becsapni. Ha ez az oroszlán megpróbál nyájasan viselkedni, anélkül, hogy a személyisége megváltozott volna, megpróbálja megtartani a törvényt, hogy befogadják a családba, attól még oroszlán marad! Isten világosan látja, hogy a sok „nyájas cselekedet” mögött nem egy bárány áll, hanem egy jutalomra áhítozó oroszlán.

Az oroszlánnak újjá kell születnie, át kell változnia: „Ján 3:3 Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát.”

Az újjászületés során minden hívő „ereiben” megjelenik Krisztus „vére”, Krisztus élete. Csak ez a vér hozhat helyreállást, csak ez a vér hozhat bűnbocsánatot! Isten csak Krisztus vérét, életét, jellemét látva bocsáthat meg. Csak így engedhet be minket a Mennyekbe. Isten nem azért „bocsát meg” tehát nekünk, mert Jézus elszenvedte a bűneink büntetését, -ez önmagában kevés lenne az üdvösséghez- hanem azért, mert a vére megjelenik bennünk, és ezáltal meggyógyulunk, farkasból báránnyá változunk, egyszóval újjászületünk. Semmi más nem hozhat igazi bűnbocsánatot és helyreállást. Csak Jézus vére, azaz az Ő élete.

Jézusnak, hogy a vérében, azaz a tökéletes személyiségében, önmagában részesíthessen bennünket egy tökéletes életet kellett élnie, majd meg kellett halnia értünk. Ezután fel kellett támadnia, és az Ő életét ki kellett árasztania a keresztényekre. Ez pünkösdkor történt meg. Jézus most, ebben a pillanatban értünk él.

Ez az élet, az Ő élete most a mienk! Azoké az embereké, akik hit által befogadják Őt, a szívükbe.

Egy madár élete abból áll, hogy szeret repülni, szeret énekelni. Krisztus élete pedig abból, hogy imád az Atya akaratában járni, gyűlöl minden gonosz dolgot, szereti az embereket, és nem fog rajta semmilyen kísértés. Az Ő élete ilyen. Ő ebben a CSODÁLATOS életben, az Ő életében részesít minket. Ez volt mindig is Isten terve.

Hát kell még valami más is a győzelemhez? Ha Krisztus élete megjelenik bennünk, az maga a Győzelem! Rajta nem fog a kísértés, nem fog a bűn. „Tudjuk, hogy valaki Istentől született, nem vétkezik: hanem aki Istentől született, megőrzi magát, és a gonosz nem illeti őt.” 1Ján 5:18.

Ha Krisztus vére megjelenik bennünk, azzal az Ő testvéreivé válunk, és Isten gyermekeivé:

„Most pedig a Krisztus Jézusban ti, kik egykor távol valátok, közelvalókká lettetek a Krisztus vére által. „ Ef 2:13 (HUN)

„A hálaadásnak pohara, amelyet megáldunk, nem a Krisztus vérével való közösségünk-é?” 1Kor 10:16 (HUN)

„Mivel tehát a gyermekek testből és vérből valók, ő is hasonlatosképpen részese lett azoknak, (azaz nekünk) hogy a halál által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt. „ Zsid 2:14 (HUN)

„Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az én bennem lakozik és én is abban. Amiként elküldött engem amaz élő Atya, és én az Atya által élek: akként az is, aki engem eszik, él én általam. Ján 6:56 -57

Az Ő csodálatos békés, boldog, győztes élete most már a mienk is! Ezzel együtt a távolság Isten és köztünk – megszűnt... Minden, ami Krisztusé, a mienk is, mi pedig az Övéi. Krisztus vált a mi életünkké, bölcsességünkké, szentségünkké, váltságunkká, igazságunkká, örök életünkké.

„… Hogyan keressük az egységet Istennel?
- Minél jobban keresed, annál nagyobb lesz a távolság közte és közted.
- Hát akkor mit tegyünk a távolsággal?
- Értsd meg, hogy az nincs ott.
- Ez azt jelenti, hogy Isten és én egy és ugyanaz?
- Nem egy, de nem is kettő.
- Hogyan lehetséges ez?
- A nap és a fénye, az óceán és a hullám, az énekes és a hangja: nem egy. Nem is kettő...” (Anthony De Melo)

Tényleg igaz ez? Ó bárcsak megnyílnának hitszemeink, és meglátnánk az ÉLŐ Krisztust – ráadásul magunkban élni. Micsoda győztes életet élhetnénk. Mint a tanítványok: Amikor Krisztus meghalt, szétfutottak, félelemtől és kétségbeeséstől rettegtek, bizonytalanok voltak. De azután történt valami. Meglátták az élő Krisztust, érezték és tudták, hogy Jézus még mindig velük van, mostantól itt él bennük, a szívükben, és Jézus élete rettenthetetlen harcosokká, holtakból élővé tette őket. Miért olyan nehéz elhinni ezt? Hiszen maga Krisztus ígérte, hogy nem hagy minket árvákul. Nem vagyunk árvák, Ő bennünk, a szívünkben él: „Nem hagylak titeket árvákul; eljövök ti hozzátok. Még egy kevés idő és a világ nem lát engem többé; de ti megláttok engem: mert én élek, ti is élni fogtok.” (Ján.14.18-19) Pál hitt ebben, tudta, hogy Krisztus megjelent benne a Lélek által, és ezért tudta elmondani: „Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus” Gal. 2.20

Isten azt állítja, hogy Krisztus győztes élete most a mienk.

De, mint minden áldás ez is csak akkor lesz valóban a mienk, ha teljes szívünkkel elhisszük. Imádkozzunk, hogy így legyen.

Ámen.