A bibliai hit kontra az emberi hit

Vajon mik a valódi, bibliai igaz hit ismérvei?

Miben különbözik a hétköznapi értelemben vett hittől?
Különbözik egyáltalán? Ezekről írtam néhány gondolatot.

A bibliai (üdvözítő) hit jellemzői:


1. Az Istenbe vetett bizalmon alapul. (Ellentétben az emberi hittel, ami a saját magunk ítélet alkotásában és tapasztalataiban való bízáson alapul).

2. Isten kijelentésein alapul. (Ha megbízom Istenben lásd. 1. pont, akkor megbízom abban is, amit mond, vagy kijelent).


Az emberi hit jellemzői:

1. Eddigi tapasztalatainkon, intellektusunkon, vagy tévedéseken, téves következtetéseken alapul.


Lássunk egy példát:

"Isten megöl majd, ha majd Jézus visszajön." - hiszi valaki. Ez a hit nem az Istenben való bizalmon alapul, tehát nem bibliai értelemben vett hit.

"Holnap eső lesz" - hiszi valaki.
Ha ezt azért hiszi, mert Isten ezt kijelentette neki valamilyen formában, akkor ez bibliai értelemben vett hit, ha viszont csak ránézett a felhős égre, és azért hiszi, akkor ez csak sima emberi hit.

"Üdvösségem van, mert Jézus az én megváltóm meghalt értem"... Ez a hit Istenbe vetett bizalmon, Isten kijelentésein alapul, tehát bibliai értelemben vett hit. Isten az, aki erről bizonyságot tesz.

"100-éves koromban gyermekem fog születni"...   Ha azért hiszem ezt, mert Isten kijelentette, megígérte nekem, és én megbízom Benne, azért hiszem, akkor ez bibliai hit, ha azért, mert valaki elhitette velem, akkor emberi hit.

" Az üdvösségemet nekem kell kimunkálnom, jócselekedetekkel" Ez a hit nem Isten kijelentésein alapszik, és nem az Istenbe vetett bizalmon alapszik, tehát emberi hit.


Ezeket figyelembe véve, érthetővé válik az alábbi ige:

Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez;  (Efézus 2:8)

Isten nem az emberi hitünk által tart meg minket, hanem a "bibliai értelemben vett hit" által, vagyis az Öbenne, és az Ő kijelentéseiben való bizalom által.

Pál így folytatja: "Isten ajándéka ez, és nem tőletek van"  azaz ez a fajta bibliai értelemben vett hit, az Istenben való bizalom nem belőlünk fakad, hanem
Isten kegyelemajándéka a gyermekei felé. Mi bármit megtehetünk, de nem lehet a miénk. Csakis abban az egy esetben, ha Isten ajándékul adja.

Ő pontosan ezt teszi. Ajándékul adja azoknak, akiket erre kiválasztott, még a világ teremtése előtt.

Korábban már írtam, hogy bibliai hit, amely által üdvösségünk (győzelmünk) lehet, annyiban különbözik az egyszerű emberi hittől, hogy az Istenbe vetett bizalmon és Isten helyesen értelmezett kijelentésein (pl. Szentírás, de lehet egyéb forma is, pl. Isten személyes „meglátogatása”, személyes szava hozzánk, stb.) alapszik.
Ha ezt a megállapítást valaki elfogadja, akkor könnyen belátható, hogy amennyiben nem kap Istentől „információt”, vagyis kijelentést, akkor bibliai értelemben vett hite sem lehet abban a dologban.

Mondok néhány példát, és remélem érthető leszek:
Ha nem hallottuk volna az evangéliumot, akkor nem is hihettünk volna benne! Ki így, ki úgy, de hallotta az evangéliumot, ki csak egyszerűen a bibliában olvasta, és lehet, hogy van olyan, akinek angyal hirdette, de MINDENKÉPPEN hallanunk kellett ahhoz, hogy hihessünk benne. Szükségünk volt az Istentől származó „információra”, hogy abba a hitünket belevethessük, hogy abban hihessünk.

Ez egy nagyon lényeges megállapítás.
Ha nem jut el hozzánk az Istentől származó „információ” egy bizonyos dologgal, témával kapcsolatban, akkor a hitünk értelmezhetetlen. Úgy értem, hogy lehetetlen hinnünk olyan dologban, amelyről nem tudunk.

Ez a megállapítás összhangban van a Biblia mondanivalójával:
Róma 10:13 - 10:15
„Mert mindenki, aki az Úr nevét segítségül hívja, meg fog menekülni."  Miként hívhatnák azonban segítségül azt, akiben nem hittek?  Miként hihetnek abban, akiről nem hallottak? Miként hallanának, ha nincs igehirdető? Miként hirdetnék az Igét, ha senki sem küldi őket? Így is írták meg: „Mily szép az örömhirdetőknek lába, akik a jóról beszélnek." 

Emiatt kell tehát például az evangéliumot is hirdetnünk. Az embereknek szükségük van nem csak az Istentől jövő hitre, amellyel képessé válnak az evangéliumban, vagy más egyéb isteni dolgokban hinni, hanem az Istentől származó információra is ahhoz, hogy abban VALÓDI, bibliai értelembe vett hittel hihessenek, és ezáltal üdvözüljenek.

Az Istentől származó valódi hitet, ami AJÁNDÉK, egyikünk sem képes megadni egy másik ember számára, a mi feladatunk csak az lehet, hogy ha Isten erre megkér bennünket, akkor segítünk neki a Tőle származó „információ” pl. az evangélium, vagy egyéb bibliai igazságok, vagy egyéb isteni kijelentések (pl próféciák, stb.) megosztásában.

Így jöhet létre csak a VALÓDI, bibliai értelemben vett hit. Az a fajta hit, amely által valódi csodák történnek. Az a fajta hit, amely győzelemre vezet(het)i és üdvözít(het)i a keresztényeket.

Ok? Érthető ez így?

Ha igen, lépjünk tovább, és tanulmányozzuk egy kissé Sátán munkáját.

A Sátán munkája abban van, hogy „világosság angyalának” adja ki magát, és elkezd hamis információkat oly módon becsomagolni, hogy azokat Istentől jövő igazságnak higgyünk. Ha sikerül ezt elérnie, akkor mi ezekben hiszünk, nem pedig Isten valódi kijelentéseiben. Ebben az esetben nem „bibliai értelemben vett VALÓDI hit” jön létre, hanem csupán „emberi hit”. Ezáltal létrejön a hitünkben egy „törés”, egy „magaslat”, amely képes megaka
dályozni, hogy Istennek egy sor egyéb állításában is higgyünk, ezáltal elveszítjük azokat a pozitív dolgokat, amelyeket Isten azokban tartogatott volna a számunkra.

Mondok egy példát a saját életemből.
Bár a biblia világosan írja, hogy a hívők, a keresztények megkapták a Lélek ajándékát, a Szentszellemet, a Szentlelket, ha úgy tetszik. Én ebben mégsem hittem. Az egyház, ahová akkoriban jártam, azt tanította, hogy ezt az ajándékot, vagyis a Szentszellemet csakis azok kaphatják meg, akik majd tökéletességre jutnak Isten törvényének a megtartásában, tökéletesen megtartják pl. az ószövetségi szombatot, és a tízparancsolatot.
Akkoriban még zöldfülű voltam, nem igazán bíztam abban, hogy képes vagyok helyesen értelmezni a Bibliát, ezért inkább az akkori egyházvezetőknek, az egyházam tanításának hittem.

Ez a téves (emberi) hitem a következőket eredményezte:
1.   Mivel nem hittem, hogy enyém a Lélek, természetesen nem hihettem abban sem, hogy enyém a Lélek ajándékai, pl nyelveken szólás, nyelveken szólás magyarázata, gyógyítás, prófétálás, stb.
2.   Nem hittem az örök életemben sem.
3.   Nem hittem abban, hogy Isten elfogad, szeret csak így, ahogyan vagyok.

Tehát egyetlen darab hamis hit, ami ott volt bennem, megfosztott vagy száz egyéb dologtól, Istennek vagy 100 db egyéb kijelentésétől a Bibliában, hogy azokat helyesen érthessem, és azokban hihessek. Ha nem hiszek abban, hogy van lábam, akkor abban sem vagyok képes hinni, hogy képes vagyok futni. És ez még semmi.

Mindazokat, akik helyesen hittek ezekben a dolgokban, azokat Ördög által becsapott szegény embereknek hittem, akiktől „óvakodni kell”, akik „nagyon veszélyes utakon járnak”. Hiszen nem abban hittek, amiben én, „világos, hogy csak szegény becsapottak lehetnek!” Az ilyen emberekre rá is támadtam, és megpróbáltam elérni, hogy más keresztények se bízzanak ilyen „hamis” tanítókban. Ha nem tudtam igeileg belekötni a tanításukba, akkor megpróbáltam belekötni az életükbe. Ez általános gyakorlat volt az egyházban, ahová akkoriban jártam. (Emiatt nem hat meg, ha velem szemben is így járnak el más emberek. Ez törvényszerű is, én is ilyen voltam.)

A kiútat az jelentette a számomra ebből, amikor egy szép napon szakítottam azzal, hogy embereket, vagy egyházakat kövessek, és Isten kegyelméből elkezdtem a gondolkodásomat megtisztítani mindattól, ami nem Isten igéjének helyes értelmezésén nyugszik. Elkezdtem az Igét kutatni, és amikor ellentmondott az egyházam tanításának, akkor én inkább az Igét választottam. Ezzel kizártak egy-két egyházból. Mert az árat, azt meg kell fizeni. De tanúsíthatom, hogy megéri.
Sok-sok ember nem fizeti meg ezt az árat. Félnek az emberektől, vagy egyházi hivatalokat töltenek be, és nincsen bátorságuk ahhoz, hogy inkább Istent válasszák és ellentmondjanak az egyházuk aktuális tanításának. Azt hiszik, így járnak jól, de súlyosan tévednek.

Ahogyan a gondolkodásom tisztult az emberi, téves hitektől, amelyek nagyrészt a hamis egyházi tanítások révén és az iskoláimon keresztül került belém, úgy váltam képessé Isten ajándékainak a birtokbavételére és használatára. Az első volt, amikor hittel átvettem, hogy a Szentlélek bennem él, és Istené vagyok. Ezt követte a nyelveken szólás, majd a prófétálás, majd nyelveken szólás magyarázata, majd a gyógyítás ajándékai. Betöltött Isten jelenléte és békessége. Még bőven van bennem ilyen emberi, azaz hamis hit, jól tudom. De, az ÚTRA rátaláltam. Elkezdtem megtisztítani a gondolkodásomat Isten Igéje által az ilyen emberi, hamis hitektől. Bármi áron. Rájöttem, minél előbb megteszem ezt, annál előbb vagyok képes Isten egyre több ajándékában járni. Így válok „fegyverré” Isten kezében a gonosz munkáinak lerontására.

Egy kis logika

Sziasztok!

Nekem a keresztény gondolkodásomban sokat segített, amikor valamit vizsgálok néhány logikai alapelv. Ezeket szeretném megosztani Veletek,
bár tudom, hogy van, aki számára ezek már ismert dolgok. Az iskolában már nemigen tanítják ezeket, mert sátánnak nem érdeke, kivéve egy-két szakmát.

Hallottatok már a tézis-antitézis elvéről???

A tézis-antitézis elv

Logikai szabály (Isten így teremtette ezt a világot), hogyha teszek egy állítást, és valaki annak az ellentétes változatát állítja, akkor a két állítás közül az egyik MINDENKÉPPEN igaz, és a másik MINDENKÉPPEN hamis, harmadik lehetőség nincs!!!

Mondok egy példát:

Te most (...Igen Te, aki most olvasol! Rólad beszélek!...) 40 éves vagy!   Ez a "tézis" (az állítás, amit állítok).  Most nézzük meg ennek az anti "tézisét", azaz az ellentétes állítását. Így szól:

Te most NEM 40 éves vagy!   Láthatjuk, hogy a két állítás közül az egyik mindenképpen igaz. Vagy a tézis, vagy az antitézis. Vagy 40 éves vagy, vagy nem vagy 40 éves, de a két állítás közül az egyik mindenképpen igaz, a másik pedig hamis. Harmadik lehetőség nincs!!!  "A nincs harmadik lehetőség" szabály a tézis-antitézis elv talán legfontosabb tényezője. Ha ezt megértjük, lehetőségünk lesz kristálytisztán gondolkodni, határozott következtetéseket levonni számos dologgal kapcsolatban. Eltűnhet a bizonytalanság a fejünkből, csak rá kell szánnunk az időt, és használnunk kell ezt a nagyszerű logikai elvet.

Mondok újabb két állítást:

Holnap lesz a szülinapod (tézis)
Nem holnap lesz a szülinapod (antitézis)

Az egyik állítás MINDENKÉPPEN igaz, a másik MINDENKÉPPEN hamis.

Ez az elv nagy segítség lehet a számodra a mindennapi életben, és a bibliakutatásban is. Mondjuk vizsgálsz egy témát, és őszintén keresed az igazságot azzal a témával kapcsolatban. Felállítasz egy tézist, majd az antitézisét, és megnézed, hogy melyik mellett sorakoznak fel a bizonyítékok.

Könnyű dolgod van, mert azt már tudod, hogy az egyik állítás hamis, a másik pedig igaz, csak azt kell kideríteni melyik.
Csak meg kell nézni, melyik mellett sorakoznak fel a bizonyítékok. Mondok egy-két elgondolkodtató tézis-antitézist, amelyiken már a legtöbb keresztény gondolkodott:

Tézis: "Isten mindig a javamat akarja, (ezért hosszú távon úgy járok a legjobban, ha megteszem, amit mond.)
Antitézis: "Isten nem mindig a javamat akarja (ezért okosabb, ha nem mindent teszek meg, amit mond).

A két állítás közül az egyik biztosan hamis. Vajon melyik???  A zárójeles részek nem tartoznak a tézis-antitézishez, azok csak a következmények, csak úgy mellékesen írtam oda őket...

Ha "Tézis" az igaz, és Isten mindig a javamat akarja, akkor vajon hogyan lenne ésszerű élnem? Célszerű lenne meghallgatnom, mi az Ő akarata a számomra. Célszerű lenne megtennem, amit mond???

"A tézis-antitézis nem csodaszer, azonban segíthet, hogy tisztán lássunk tényeket.
Beszivárgott az oktatásba, és ezáltal az agyunkba, hogy semmit sem tudhatunk biztosan, minden viszonylagos, stb. Ez azonban egyszerűen hazugság. A tézis-antitézis segíthet eloszlatni a kételyeinket, segíthet bibliai igazságok feltárásában."

Az iménti "idézőjelbe tett rész tézis-antitézisben elmondva így hangzik:

A tézis-antitézis segíthet bibliai igazságok feltárásában ----  A tézis-antitézis nem segíthet bibliai igazságok feltárásában.
... ... A két megállapítás valamelyike hazugság!

Ha elkezdünk tézis antitézissel gondolkodni, van néhány szabály, amit be kell tartanunk:

1. Pontosan definiálnunk kell, hogy mit értünk egy-egy fogalmon.

Mondok egy példát:

Tézis: A fal a szobámban zöld
Antitézis: A fal a szobámban NEM zöld.

Elhatározzuk, hogy úgy döntjük el, melyik igaz, hogy megkérdezünk 3 embert. Ez logikusnak tűnik.

Aztán behívunk az utcáról találomra 3 embert, egy jól látót és két színvakot, hogy mondjon véleményt. A jól látó zöldnek mondja, a színvakok viszont pirosnak.
Ezzel meg is született az eredmény: "A szobám fala NEM zöld."  Emellett áll több bizonyíték.

Pedig ez tévedés, mert valójában zöld, csak a színvakok nem látták helyesen.

Hol követtük el a hibát?  A felállított tézis-antitézis helyes volt, nem azzal volt a baj.
A hiba abban van, hogy nem definiáltuk pontosan, mit jelent az, hogy "zöld"
Az a zöld szín, amit egy utcáról behívott ember zöldnek lát?
Vagy inkább akkor zöld egy fal, ha a róla visszaverődött fény hullámhossza megfelel a zöld színnek?

Ha a vizsgálat előtt pontosan definiáltuk volna, hogy mit értünk "zöld szín alatt", mondjuk egy megfelelő fény hullámhosszt, akkor
inkább egy műszert hoztunk volna, amely képes azt mérni, és így nem tévedtünk volna.

Éppen így, pontosan definiálnunk kell, mit értünk egy-egy fogalom alatt, mielőtt vizsgálnánk.

Tézis: Isten törvényét meg kell tartani
Antitézis: Isten törvényét nem kell megtartani

Mit értsünk "Isten törvénye alatt?  A mózesi törvényt? A szeretet törvényét? A tízparncsolatot?
Mit értsünk azon, hogy meg kell tartani:  Meg kell cselekedni? Meg kell tartani az emlékezetünkben? Be kell teljesíteni, mint próféciát???

Amíg mindezeket nem tisztázzuk,  általában elbeszélünk egymás mellett.

A 2. dolog, amire ügyelnünk kell, hogy a tézis-antitézist HELYESEN kell felállítanunk.

Tézis: A fal a szobádban zöld
Antitézis: A fal a szobádban NEM zöld. 

Ez egy helyesen felállított tézis-antitézis, így vonatkozik rá a tézis-antitézis szabály, azaz "a két állítás közül az egyik BIZTOSAN igaz, a másik BIZTOSAN hamis,
harmadik lehetőség nincs."

Ha azonban a következő két állítást teszem:

1.) "A fal a szobádban zöld."
2.) "A fal a szobádban kék." , akkor ez nem tézis-antitézis.

Egy ilyen állításra nem vonatkoznak a tézis-antitézis szabályai. Nem biztos, hogy az egyik állítás igaz, mert lehet, hogy a szobám fala se nem zöld, se nem kék, hanem piros.

A fenti két állítás nem "tézis-antitézis", hanem két olyan állítás, amelyek egymásnak ellent mondanak. Ez két, egymásnak "ellentmondó" állítás. Nem egymással "ellentétes" állítás, mint a tézis-antitézis, hanem egymásnak "ellentmondó" állítás.

Ha két állítás egymásnak ellentmond, akkor ezekről csak annyit tudhatunk biztosan, hogy legalább az egyik, vagy akár mindkét állítás az biztosan hamis.
Semmi mást nem tudunk előre. A tézis-antitézisnél már előre tudjuk, hogy az egyik biztosan igaz, itt azonban nem tudunk ilyesmiről. Lehet, hogy mindkét állítás hamis.

A helyes tézis-antitézishez a trükk az, hogy meg kell néznünk, mi a "logikai állítmány", és azt kell egy antitézissel, a pontos ellentettjével megtagadnunk. A logikai állítmány, az MÁS, mint a mondatszerkezeti állítmány, igen gyakran elkülönül attól. 

Páldául: tézis: "Minden újszölött ember öt éves koráig megtanul járni."   A "logikai állítmány," amit ebben az állításban állítunk az az, hogy "MINDEN (újszölött ember)"  Ezt kell most pontosan megtagadnunk az ellentettjével,  a helyes antizéziehez.

A "minden" ellentét párja a "nem minden"   Tehát a helyes antitézis így hangzik: "Nem minden újszölött ember tanul meg öt éves koráig járni".

Mondhatom ehelyett azt is antitézisnek, hogy "egyetlen újszölött (ember) sem tanul meg öt éves koráig járni?

Az "egyetlen újszölött sem tanul meg öt éves koráig járni" nem az antitézise a "Minden újszölött ember öt éves koráig megtanul járni" állításnak.

Miért is:
A "minden" antitézise a "nem minden", de nem antitézise a "mindennek" az "egyetlen (egy) sem"
Már elmondtam, hogy meg kell nézni, hogy mi a logikai állítmány, és azt kell megtagadnunk az ellentettjével:

Nézzük meg most, hogy mi az antitézise az "egyetlen (egy) sem"-nek:

Tézis: "Egyetlen egy macska sem szeret fára mászni"
Antitézis: "Legalább egy macska (a világon) szeret fára mászni"

Ez egy helyesen felállított tézis -antitézis, így érvényesek rá a tézis-antitézis szabályai, tehát a két állítás közül az egyik biztosan igaz, a másik biztosan hamis, és harmadik lehetőség nincs.  Hamar belátható, hogy a tézis-antitézis elvének alkalmazása elősegítheti a holtbiztos következtetések levonását, és ezáltal magabiztosabban cselekvőkké tehet minket. Olyan emberekké, akik a valóság talaján állnak, és nem bizonytalanok.

Végezetül mondok néhány HELYESEN felálltott ellentét párt:

Minden - Nem minden
Sok- Nem sok
Kevés - Nem kevés
Szegény-Nem szegény
Legalább egy - Egyetlen egy sem
Igaz - Nem igaz (más néven hamis)

Ellenőrző kérdés:
Antitézise-e a "kövérnek" a "sovány"???

Pl: "Ez az ember ott, kövér"
Antitézise-e ennek a következő: "Ez az ember ott, sovány" ???

Helyes válasz: NEM! 

A "kövér" antitézise a "nem kövér", tehát a helyes antitézis így hangzik: "Ez az ember ott, nem kövér".  Ha előtte megállapodunk, hogy "kövéren" mondjuk a 150 kg feletti embereket értjük, és ezt követően az illetőt lemérjük, látni fogjuk, hogy a két állítás közül az egyik igaz, a másik pedig hamis. A tézis-antitézis elve mindig működik, és valós, az objektív igazsággal összhangban lévő megállapításokhoz vezet. 

A prófétálás, a prófétaság napjainkban

A prófétálásról, prófétákról igen sok mítosz kering az egyházakban, de vajon miről beszél a Biblia?

Mire szolgál a prófétálás, mi a célja, céljai, és egyáltalán, van-e létjogosultsága napjainkban?

Szeretném, ha megvizsgálnánk az ezzel kapcsolatos igei bizonyítékokat. Vizsgálati módszernek azt javaslom, hogy nézzük át Jézus megdicsőülését követő, újszövetségi prófétákról, újszövetségi prófétálásról szóló igéket, majd egyenként tegyük fel a kérdést:


Milyen formában jelentkezett?
Mire szolgált?

Úgy vélem, ez segíthet, hogy kialakuljon bennünk egy helyes kép arról, hogy mi is a prófétálás az újszövetségben, és mire szolgál.

Az első ige Jézus megdicsőülését követően, amelyben az újszövetségi prófétálásról van szó, a Szentlélek kitöltését követően hangzott el:

Apostolok cselekedetei 2:8 - 2:17
Mimódon halljuk hát [őket], ki-ki közülünk a saját nyelvén, amelyben születtünk?
Párthusok és médek és elámiták, és kik lakozunk Mezopotámiában, Júdeában és Kappadóciában, Pontusban és Ázsiában,
Frigiában és Pamfiliában, Egyiptomban és Líbiának tartományiban, mely Ciréne mellett van, és a római jövevények, mind zsidók, mind prozelitusok,
Krétaiak és arabok, halljuk amint szólják a mi nyelvünkön az Istennek nagyságos dolgait. 
Álmélkodnak vala pedig mindnyájan és zavarban valának, egymásnak ezt mondván: Vajon mi akar ez lenni?
Mások pedig csúfolódva mondának: Édes bortól részegedtek meg.
Péter azonban előállván a tizeneggyel, felemelé szavát, és szóla nekik: Zsidó férfiak és mindnyájan, kik lakoztok Jeruzsálemben, legyen ez nektek tudtotokra, és vegyétek füleitekbe az én beszédeimet!
Mert nem részegek ezek, amint ti állítjátok; hiszen a napnak harmadik órája van;
Hanem ez az, ami megmondatott Jóel prófétától: 
És lészen az utolsó napokban, ezt mondja az Isten, kitöltök az én Lelkemből minden testre: és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok, és a ti ifjaitok látásokat látnak, és a ti véneitek álmokat álmodnak.  

A tanítványok tehát "nyelveken szólva", az ott jelenlévő idegenek "saját nyelvén" szólták "Isten felséges dolgait". Ez Péter szerint annak a következménye volt, hogy Isten az Ő Lelkét "kitöltötte". A prófécia szerint Isten Lelkének kitöltése következménye lesz a prófétálás, az álomlátás. Péter ezzel az ott átadott információt, amely "Isten felséges dolgairól" szólt, "prófétálásnak" nevezte. Igaz az, hogy csak közvetetten, de mégis.

Milyen formában jelentkezett ez a fajta prófétálás?
Nem tudjuk, mit szóltak a tanítványok? Igéket idéztek? A jelent, vagy a jövőt jelentették ki, nem tudjuk.

Mire szolgált ez a fajta "prófétálás"?
Én úgy gondolom, hogy megerősíthette a jelenlévő idegenek hitét Istenben, Jézusban, mint megváltóban.

Folytatom a következő, újszövetségi prófétálásról szóló igével:

Apostolok cselekedetei 11:27 - 11:30
Ez időtájban pedig menének Jeruzsálemből Antiókhiába próféták.
Felkelvén pedig egy azok közül, névszerint Agabus, megjelenté a Lélek által, hogy az egész föld kerekségén nagy éhség lesz; amely meg is lőn Klaudius császár idejében.  A tanítványok pedig elhatározták, hogy aszerint, amint kinek-kinek közöttük módjában áll, küldenek valamit segítségül a Júdeában lakozó atyafiaknak:
Amit meg is cselekedének, elküldvén a vénekhez Barnabás és Saulus keze által. 

Milyen formában jelentkezett ez a prófétálás?
A próféta a jövőből jelentett ki dolgokat a Lélek által (éhség lesz)

Mire szolgált ez a fajta prófétálás?
Világosan nem derül ki az igéből, talán segítette a tanítványokat, hogy felkészüljenek az éhségre, talán megerősítette a hitüket, hogy ne aggódjanak,
Isten jó előre lát minden problémát, és mindenről tud. Biztosat azonban nem tudhatunk.

A következő fontos ige, a következő (kihagytam azokat, amelyek csak megemlítenek egy-két prófétát, de semmit nem írnak le magáról a prófétaságról):

Apostolok cselekedetei 21:10 - 21:11
Mialatt pedig mi több napig ott maradánk, alájöve egy Júdeából való próféta, névszerint Agabus.
És mikor hozzánk jött, vevé Pálnak az övét, és megkötözvén a maga kezeit és lábait, monda: Ezt mondja a Szent Lélek: A férfiút, akié ez az öv, ekképpen kötözik meg a zsidók Jeruzsálemben, és adják a pogányoknak kezébe. 

Milyen formában jelentkezett ez a prófétálás?
A próféta a jövőből jelentett ki dolgokat a Lélek által (Pált meg fogják kötözni Jeruzsálemben)

Mint később látni fogjuk, a prófétáló nem csak a jövőből jelenthet ki dolgokat, hanem a jelenből, vagy akár a múltból is!


Mire szolgált ez a fajta prófétálás?
Biztosat nem tudhatunk, nem írja az Ige, valószínűleg megerősítette Pált és a tanítványokat abban, hogy Isten mindent jó előre lát, ne aggódjanak,
ha majd bekövetkeznek ezek a dolgok. Pált ugyanis a Lélek vezette Jeruzsálembe, és ugyanez a Lélek (Szellem) jelentette ki előre a prófétán keresztül,
hogy meg fogják ott kötözni. Gyanítom, hogy amikor bekövetkezett, már nem volt olyan szörnyű Pál számára, hiszen előre kijelentetett neki.

Apostolok cselekedetei 20:22 - 20:23
És most íme én a Lélektől kényszerítve megyek Jeruzsálembe, nem tudván, mik következnek ott én reám.
Kivéve, hogy a Szent Lélek városonként bizonyságot tesz, mondván, hogy én reám fogság és nyomorúság következik.

A következő, fontos igéket a Korintusi Levélben találjuk.
Az alábbi igéből megtudhatjuk, hogy a prófétálás nem mindenkinek adatik:

1 Korinthus 12:7 - 12:10
Mindenkinek azonban haszonra adatik a Léleknek kijelentése.
Némelyiknek ugyanis bölcsességnek beszéde adatik a Lélek által; másiknak pedig tudománynak beszéde ugyanazon Lélek szerint;
Egynek hit ugyanazon Lélek által; másnak pedig gyógyítás ajándékai azon egy Lélek által;
Némelyiknek csodatévő erőknek munkái; némelyiknek meg prófétálás; némelyiknek pedig lelkeknek megítélése; másiknak nyelvek nemei; másnak pedig nyelvek magyarázása;   

Az alábbi igéből pedig, hogy a "próféta", az az apostol és a "tanító"mellett az egyik legfontosabb szereplő Isten királyságának építésében:

1 Korinthus 12:28 - 12:31 (Vida fordítás)
egyeseket az Isten a (kihívott) gyülekezetben (eklézsiában) először apostolokul rendelt, másodszor prófétákul, harmadszor tanítókul, azután csodatevő hatóerőket (hatalmat) adott, azután a gyógyítás kegyelmi ajándékait, segítőkészséget, kormányzóképességet, nyelvek nemeit adta,
vajon mind apostolok-e? talán mind próféták? talán mind tanítók? talán mindben megvan-e a csodatevő erő?
Talán mind bírják a gyógyítás kegyelmi ajándékát? talán mindnyájan szólnak nyelveken? talán mind magyarázók (tolmácsok)?
törekedjetek a nagyobb kegyelmi ajándékokra és egy még kiválóbb utat mutatok nektek: 

Itt megállok, mert úgy gondolom, különbséget kell tenni a "próféta", és az esetenként "prófétáló egyszerű hívő" között.
A kettő között az a különbség, hogy a "prófétát" Isten erre a szolgálatra hívta el. A prófétának az a fő szerepe az egyházban, Krisztus testében,
hogy az egyházat a prófétálásaival építi.  Olyan hívők is "prófétálhatnak" azonban, akik nem "próféták", csak éppen ott, akkor (bizonyos élethelyzetekben)
Isten megmutat nekik valamit, amit ők elmondanak.

Egy ilyen hívő esetenként prófétálhat, de ettől még nem biztos, hogy Ő "próféta".

Ezt követően Pál elmondja, hogy a prófétálás nem örök dolog. A Mennyben nem lesz rá szükség, meg fog szűnni.
Ebből pedig azt emelném ki, hogy a Mennyben fog megszűnni. Tévednek azok, akik azt hiszik, a prófétaság, a prófétai szolgálat az az apostoli korszak lezárultával megszűnt. Nem szűnt meg. Jelenleg is jelen van Krisztus Testében, a Szentek Közösségében, Krisztus Láthatatlan Egyházában,  és csak a Mennyben fog megszűnni!!!

1 Korinthus 13:8 - 13:13

A szeretet soha el nem fogy: de legyenek bár jövendőmondások, eltöröltetnek; vagy akár nyelvek, megszűnnek; vagy akár ismeret, eltöröltetik.
Mert rész szerint van bennünk az ismeret, rész szerint a prófétálás:
De mikor eljő a teljesség, a rész szerint való eltöröltetik.
Mikor gyermek valék, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek: minekutána pedig férfiúvá lettem, elhagytam a gyermekhez illő dolgokat.
Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről -színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, amint én is megismertettem.  Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet. 

Ez az ige azt is elárulja a prófétálásról, hogy "rész szerinti". Ez azt jelenti, hogy még a legnagyobb próféta sem lát mindent. Csupán morzsákat lát, és emiatt
óhatatlanul szüksége van a többi testvérre is. Különben ő is eltévedhet.

A korintusi levél 14. fejezetével folytatom, amely nagyon beszédes a prófétálással kapcsolatban:

Kövessétek a szeretetet, kívánjátok a lelki [ajándékokat], leginkább pedig, hogy prófétáljatok.  (1 Korinthus 14:1)

Ez egy parancs!

A lelki ajándékokat „kívánnunk” kell. Akarnunk kell, törekednünk kell, hogy a mieink legyenek. Leginkább pedig az, hogy képesek legyünk „prófétálni”. Ez Pál parancsa a korintusiak felé, és gyanítható, hogy ez a parancs (javaslat) ránk, mai hívőkre szintén vonatkozik.
Vajon Te (aki most olvasol) kívánod, akarod ezeket, vagy talán nem is hiszel ezekben? Úgy gondolod, hogy már megszűntek?

Szeretném ugyan, ha mindnyájan szólnátok nyelveken, de inkább, hogy prófétálnátok; mert nagyobb a próféta, mint nyelveken szóló, kivévén, ha megmagyarázza, hogy a gyülekezet épüljön.  (1 Korinthus 14:5)
Pál szeretné, ha mi mindannyian prófétálnánk, és ezt valószínűleg maga az Úr is szeretné. Mi pedig, ha beleállunk ebbe, törekedni fogunk rá, erőfeszítéseket fogunk tenni annak érdekében, hogy működjön nálunk ez a nagyszerű ajándék.

1 Korinthus 14:3 - 14:4
Aki pedig prófétál, embereknek beszél épülésre, intésre és vigasztalásra.  Aki nyelveken szól, magát építi; de aki prófétál, a gyülekezetet építi.
A fenti igék irányt és célt mutatnak a prófétálásnak:

1.   A prófétálás emberekhez szól, építi, inti, vigasztalja a hívőket.
2.   A prófétálás (amikor nyilvánosan elhangzik a gyülekezetben) építi a gyülekezetet.

1 Korinthus 14:23 - 14:25
Azért ha az egész gyülekezet egybegyűl és mindnyájan nyelveken szólnak, bemenvén az idegenek vagy hitetlenek, nem azt mondják-e, hogy őrjöngtök?
De ha mindnyájan prófétálnak és bemegy egy hitetlen, vagy avatatlan, az mindenektől megfeddetik, mindenektől megítéltetik,  És ilyen módon az ő szívének titkai nyilvánvalókká lesznek; és így arcra borulva imádja az Istent, hirdetvén, hogy bizonnyal az Isten lakik tibennetek. 

Én már két esetben kaptam intést prófétálás által. Mindkét esetben egy-egy olyan bűnömre mutatott rá Isten, amelyekről nem is tudtam. Az egyik az embereknek való tetszés keresése, a másik pedig az önmagam vizsgálgatása és ítélgetése, összehasonlítgatása másokkal. Csak, amikor a prófétáló elmondta az Istentől jövő üzenetet, akkor tudatosult bennem, hogy mindezek bűnök. Én már gyermekkorom óta így gondolkodtam, így ez volt a természetes a számomra, nem is tudtam, hogy ezek a gonosz gondolkodásformák Isten ellenségei, és bűnök. A prófétálást követően tudatosultak bennem, így szembe tudtam fordulni velük Isten segítségével.

Sok esetben kaptam bátorítást, építést és vigasztalást prófétálás által. A prófétálás Istennek egy csodálatos ajándéka, melynek a működése és helyes alkalmazása nagymértékben erősítheti, építheti az egyes hívőt, vagy akár az egész gyülekezetet.

1 Korinthus 14:23 - 14:25
Azért ha az egész gyülekezet egybegyűl és mindnyájan nyelveken szólnak, bemenvén az idegenek vagy hitetlenek, nem azt mondják-e, hogy őrjöngtök?
De ha mindnyájan prófétálnak és bemegy egy hitetlen, vagy avatatlan, az mindenektől megfeddetik, mindenektől megítéltetik,  És ilyen módon az ő szívének titkai nyilvánvalókká lesznek; és így arcra borulva imádja az Istent, hirdetvén, hogy bizonnyal az Isten lakik tibennetek.

Álljunk meg ezeknél az igéknél még egy szóra. Az eddigi esetleírásokból esetleg úgy tűnhetett, mintha a prófétálás az csakis a jövőre vonatkozik, hiszen már két esetben is ilyesmit láttunk (Apcsel 11.27-11.30 és Apcsel 21.10-21.11 ) ebből az igerészből, - és majd a Jelenések könyvéből is - azonban kitűnik, hogy ez nem mindig van így. Az írás szerint a bemenő „avatatlan”, vagy „hitetlen” „megfeddetik” és „megítéltetik” a prófétálás közben. Megfeddeni, megítélni nem lehet valakit úgy, hogy a jövőről prófétálunk neki. Egyetlen módon lehet megfeddeni egy embert, mégpedig úgy, hogy megprófétáljuk neki, mit tett a múltban, vagy mi igaz rá a jelenben.  Ha ez olyan információ, amelyet természetes úton nem tudhat senki, mert ezt csak maga az „avatatlan”, vagy „hitetlen” tudhatja, akkor „ … ilyen módon az ő szívének titkai nyilvánvalókká lesznek; és így arcra borulva imádja az Istent, hirdetvén, hogy bizonnyal az Isten lakik tibennetek.”

Az Isten szerinti prófétálás tehát vonatkozhat a jövőre, de a múltra, vagy a jelenre is. A személyes meggyőződésem szerint a „prófétálás” során Istentől veszünk át információkat a Szentszellem által. Olyan információkat, amelyekről természetes úton nem tudhatunk. Ezek az információk vagy a múlttal, vagy a jelennel, vagy a jövővel kapcsolatosak, és Isten azért adja őket, hogy a kimondásuk által az Ő családja (a mindenkori hívők) épüljenek, jobbá, erősebbé, tisztábbá, bűntelenebbé, stb. váljanak.

Ha megvizsgáljuk a Jelenések könyvét, hasonló dolgot figyelhetünk meg. Világos, hogy a Jelenések könyve az egy prófécia. Istentől származó természetfeletti információ:
Jelenések 22:18 - 22:19
Bizonyságot teszek pedig mindenkinek, aki e könyv prófétálásának beszédeit hallja: [Hogy] ha valaki ezekhez hozzá tesz, e könyvben megírt csapásokat veti Isten arra;
És ha valaki elvesz e prófétálás könyvének beszédeiből, az Isten annak részét eltörli az élet könyvéből, és a szent városból, és azokból, amik e könyvben megírattak. 
Ha megvizsgáljuk ennek a könyvnek, ennek a hatalmas prófétálásnak a szerkezetét, szintén azt láthatjuk, hogy sokat beszél a jövőről, de éppúgy, beszél a múltról, de beszél a jelenről is:
Írd meg, amiket láttál és amik vannak és amik ezek után lesznek:  (Jelenések 1:19 HUN)
A prófétálás tehát Istentől származó információ továbbadása. Az Isten szerinti prófétálás leránthatja a leplet a múltról, a jelenről, vagy akár a jövőről is.


A múltról: 
Monda neki Nátánael: Honnan ismersz engem? Felele Jézus és monda neki: Mielőtt hívott téged Filep, láttalak téged, amint a fügefa alatt voltál.  (János 1:49 HUN)

A jelenről:
Most van e világ kárhoztatása; most vettetik ki e világ fejedelme:  (János 12:31 HUN)

A jövőről:
 Mikor pedig az olajfák hegyén ül vala, hozzá menének a tanítványok magukban mondván: Mondd meg nekünk, mikor lesznek meg ezek? és micsoda jele lesz a te eljövetelednek, és a világ végének?  (Máté 24:3 HUN)

A prófétálásnak tehát nem az a legfőbb mibenléte, hogy a jövőről beszél, hanem az, hogy Istentől származó természetfeletti információ, amely a hívők javára szolgál. Isten ezt az információt, a prófétálás tárgyát látásban, azaz képekben, vagy egyfajta filmként, látomásban, illetve gondolati ihletésben adja át a prófétáló szellemébe. Ez természetesen lehet akár egy kimondott prófétikus ige is a bibliából, a lényeg az, hogy Istentől származzon, és abból a célból származzon, hogy elmondjuk azt másoknak. Lehet gy elmesélt látomás is, vagy lehet Istennek az aktuális élethelyzetre vonatkozó gondolatainak a kimondása is. Ilyenkor a prófétáló Isten nevében beszél, egyfajta szócsöve Istennek.

Én néha kapok Istentől prófétikus képeket, de gondolati ihletéseket is, és ezek jó részét nem azért, hogy elmondjam másoknak. Ha egy ilyet elmondanák másoknak, akkor az bűn lenne, nem pedig „prófécia”. Az Istentől származó prófécia abban különbözik ettől, hogy pontosan azért kapjuk az információt, hogy azt elmondva mások épülhessenek belőle. Nem azért kapjuk, hogy megtartsuk, hanem azért, hogy „elmondjuk”. Ha nem mondunk el egy ilyet, akkor ezzel bűnt követünk el. A prófétálónak szorosan Istenre kell figyelnie, hogy mi az, ami másokra tartozik, és mi az, ami nem. Csak akkor prófétál Isten szerint, ha ezt a kettőt nem keveri össze, és ebben (is) hűséges urához.

Egyelőre ennyit írnék a prófétaságról, kérdezz bátran, ha van véleményed, vagy kérdésed, tedd fel.

Mi a helyzet a nyelveken szólásról

Mi a helyzet a nyelveken szólásról

Az alábbikban a vonatkozó igék elemzésével kísérelem meg megmutatni a valóságot a kérdéssel kapcsolatban. Remélem, tetszeni fog:

A kereszténységem első tíz évében én úgy hittem, hogy a VALÓDI nyelveken szólás az mindig létező, érthető emberi nyelv, de az egyházak véleménye igencsak megoszlik erről a kérdésről. Nagyjából két fő, igeileg némileg alátámasztható, egymással ellentétes véleménnyel, illetve ezek változataival találkoztam eddig.


Vizsgáljuk tehát meg, e két állítás közül melyik mellett áll több igei bizonyíték. Ugyanis egyszerre nem lehetnek igazak, vagy az egyik igaz, vagy a másik igaz, de az egyik az alábbi megállapítások közül biztosan hamis, a másik pedig biztosan igaz. Vajon melyik? Vajon melyik mellett sorakoznak fel az igei bizonyítékok?

Lássuk tehát ezt a két véleményt:

"A" vélemény:  A valódi "nyelveken szólás" az kivétel nélkül, MINDIG valóságosan létező emberi nyelv, amelyet a jelenlévő idegennyelvűek akár meg is érthetnek, és rácsodálkozhatnak: "Jé, ez az ember (a nyelveken szóló) az én nyelvemen beszél, pedig sohasem tanulta az anyanyelvemet!!!"

"B" vélemény: A "nyelveken szólás" az NEM MINDIG érthető, valóságosan élő és létező emberi nyelv. Néha az, de néha nem az.

E két megállapítást szeretném megvizsgálni a továbbiakban az ige tükrében.

Vegyük tehát sorra az igei bizonyítékokat.
Mivel erről a témáról nincsen sok ige,  én azt javaslom, az összes igehelyet vizsgáljuk meg, nehogy valami véletlenül kimaradjon.

Ha megengeditek, én most rendhagyó módon a Korintusi levéllel kezdeném. Ezzel kezdem, de ezt követően az összes igehelyet megvizsgálom. Ennek oka, hogy egyedül ebben a levélben van kifejtve, Pál által hogy mire is szolgál a nyelveken szólás, és hogyan célszerű élni vele a gyülekezetben. A biblia többi részében csupán mint esemény
van dokumentálva a nyelveken szólás, csak el van mesélve, hogy hogyan is történt, de hogy mi is az, és hogyan éljünk vele, az egyedül a Korintusi levélben
van leírva. A 14. fejezettel kezdeném, az szól a legbővebben erről a kérdésről, aztán majd visszatérek a többire:

1Kor 14:2 Mert aki nyelveken szól, nem embereknek szól, hanem az Istennek; mert senki sem érti, hanem lélekben beszél titkos dolgokat.

Ez az ige nem azt támasztja alá, hogy a nyelveken szólás az mindig létező emberi nyelv, amit mások megérthetnek! Éppen ellenkezőleg. Azt mondja, hogy a nyelveken szólást "senki sem érti, csakis Isten." Ez az ige teljességgel ellentmond az A) állításnak, azaz annak, hogy a nyelveken szólás az MINDIG érthető emberi idegen nyelv.

Pontozni fogok: ezzel 0-1  a "B" állítás javára. A "B" állítás ugyanis ez volt:

"B" vélemény: A "nyelveken szólás" az NEM MINDIG érthető, valóságosan élő és létező emberi nyelv. Néha az, de néha nem az.

Ezt az állítást támasztja alá az első ige, melyet megvizsgáltunk. "A" állításnak tehát ellentmondani látszik, "B" állítást pedig alátámasztja. Ezért 0-1 "B" állítás javára.

Lássuk a többi igét, vajon melyik állítás fog nyerni???

  1Kor 14:4 Aki nyelveken szól, magát építi; de aki prófétál, a gyülekezetet építi.

Ha a nyelveken szólás az valóban MINDIG olyan dolog lenne, amit a nyelveken szóló nem ért, viszont a közelében tartózkodó idegen nyelvű igen, akkor nem lenne igaz a fenti ige, ugyanis ebben az esetben a nyelveken szóló nem „magát építené”, hanem az „idegent” is. (Megjegyzés: A nyelveken szólás mások által nem érthető formájának gyakorlása során a nyelveken szóló Istennel "beszélget", "imádkozik", "hálát ad" stb. mindeközben épül a szelleme, hasonlóan ahhoz, mint amikor érthető nyelven imádkozunk. Mások azonban nem épülnek ebből, mert nem értik, mit mond, nem is tudnak rá "Áment" mondani, úgy, mint az érthető nyelven való ima, vagy egy Istentől jövő prófétálás meghallgatása során. így nem is "épülnek" ebből.

Emiatt 0-2 eddig az eredmény. 0-2 a "B" állítás javára, azaz, hogy a nyelveken szólás az nem mindig létező, érthető emberi nyelv.

1Kor 14:5 - 14:11
Szeretném ugyan, ha mindnyájan szólnátok nyelveken, de inkább, hogy prófétálnátok; mert nagyobb a próféta, mint nyelveken szóló, kivévén, ha megmagyarázza, hogy a gyülekezet épüljön.
Ha már most, atyámfiai, hozzátok megyek, és nyelveken szólok, mit használok nektek, ha vagy kijelentésben, vagy ismeretben, vagy prófétálásban, vagy tanításban nem szólok hozzátok? Hiszen ha az élettelen hangszerek, akár fuvola, akár citera, nem adnak megkülönböztethető hangokat, mimódon ismerjük meg, amit fuvoláznak vagy citeráznak?
Mert ha a trombita bizonytalan zengést tészen, kicsoda készül a harcra?
Azonképpen ti is, ha érthető nyelven nem beszéltek, mimódon értik meg, amit szóltok? Csak a levegőbe fogtok beszélni.
Példa mutatja, oly sokféle szólás van a világon, és azok közül egy sem érthetetlen.
Hogyha azért nem tudom a szónak értelmét, a beszélőnek idegen leszek, és a beszélő is idegen előttem.  

Ha a nyelveken szólás az mindig létező, érthető beszéd, amit a jelenlévő idegenek megértenek, akkor nem mondaná Pál, hogy nem „használna semmit a gyülekezetnek, ha nyelveken szólna” Ugyanis akkor a jelenlévő idegenek megértenék, és épülhetnének beszédéből. Persze, Pál lehet, hogy csak azért mondta ezt, mert nem volt idegen abban a gyülekezetben, - mondhatná valaki. Lehet, hogy így van, azonban a fenti sorok mégis inkább a B) megállapítást támasztják alá, vagyis azt, hogy a nyelveken szólás az NEM MINDIG érthető emberi nyelv, amelyből bárki ember is (idegen) épülhetne, ezért bár ez egy gyenge bizonyíték, de én mégis adok rá egy pontot.
Ezzel 0-3.

Folytatom a sorban a következő igével:

  1Kor 14:13 Azért aki nyelveken szól, imádkozzék, hogy megmagyarázza.

A fenti az egyik legerősebb, perdöntő bizonyíték amellett, hogy a nyelveken szólás az nem mindig érthető emberi nyelv. Ha ugyanis a VALÓDI, az ISTEN SZERINTI nyelveken szólás az mindig olyan, amelyet mások megérthetnek, akkor értelmetlen dolog lenne azért imádkozni, hogy megmagyarázzuk.  Miért is?
Azért, mert abban az esetben a jelenlévő idegen értené azt, és semmi értelme nem lenne azt nekünk magunknak megmagyaráznunk. 

Ezzel szemben, ha a nyelveken szólás nem mindig érthető emberi nyelv, akkor már van értelme azért imádkozni, hogy ne csak így beszéjünk, hanem meg is tudjuk ezt magyarázni, és ezáltal az egész gyülekezet épülhessen!!!

Ez egy jó erős pont, 0-4 az eddigi eredmény! További igék:

  1Kor 14:14 Mert ha nyelvvel könyörgök, a lelkem könyörög, de értelmem gyümölcstelen.
  1Kor 14:15 Hogy van hát? Imádkozom a lélekkel, de imádkozom az értelemmel is; énekelek a lélekkel, de énekelek az értelemmel is.
  1Kor 14:16 Mert ha lélekkel mondasz áldást, az ott lévő avatatlan miképpen fog a te hálaadásodra Áment mondani, mikor nem tudja, mit beszélsz?
  1Kor 14:17 Mert jóllehet, te szépen mondasz áldást, de más nem épül abból.

Ha igaz lenne az A), vagyis az, hogy a nyelveken szólás az MINDIG érthető emberi nyelv, akkor nem lenne igaz, amit Pál itt ír, mert akkor bizony „más is”, azaz a jelenlévő „idegen anyanyelvű” is épülhetne belőle. Ezzel szemben, ha nem mindig érthető emberi nyelv a nyelveken szólás, akkor már igaz az, hogy (magyarázó hiányában, azaz olyan személy hiányában, aki képes a Szentlélek által lefordítani) "más nem épül abból"...
0-5   További igék:

  1Kor 14:18 Hálát adok az én Istenemnek, hogy mindnyájatoknál inkább tudok nyelveken szólni;
  1Kor 14:19 De a gyülekezetben inkább akarok öt szót szólani értelemmel, hogy egyebeket is tanítsak, hogy nem mint tízezer szót nyelveken.
...
  1Kor 14:21 A törvényben meg van írva: Idegen nyelveken és idegen ajkakkal szólok e népnek, és így sem hallgatnak rám, azt mondja az Úr.
  1Kor 14:22 A nyelvek tehát jelül vannak, nem a hívőknek, hanem a hitetleneknek; a prófétálás pedig nem a hitetleneknek, hanem a hívőknek.
  1Kor 14:23 Azért ha az egész gyülekezet egybegyűl és mindnyájan nyelveken szólnak, bemenvén az idegenek vagy hitetlenek, nem azt mondják-e, hogy őrjöngtök?

Ha a valódi nyelveken szólás az mindig érthető nyelv lenne, akkor nem gondolnák azt az idegenek őrjöngésnek, hanem helyette inkább elcsodálkoznának: „Jé, ez az én anyanyelvemen beszél! „
0-6

1Kor 14:22 A nyelvek tehát jelül vannak, nem a hívőknek, hanem a hitetleneknek; a prófétálás pedig nem a hitetleneknek, hanem a hívőknek.

Ezt az ige többféleképpen magyarázható, ezért nem adok pontot rá, sem ide, sem oda. Az én magyarázatom:
Isten már az ószövetségben elmondta, hogy lesz egy idő, amikor 1Kor 14:21 ... Idegen nyelveken és idegen ajkakkal szólok e népnek, és így sem hallgatnak rám, azt mondja az Úr.”
A nyelveken szólás tehát egyfajta „jel” a hitetlenek felé, hogy elérkezett ez az idő:
1Kor 14:22 A nyelvek tehát jelül vannak, nem a hívőknek, hanem a hitetleneknek; a prófétálás pedig nem a hitetleneknek, hanem a hívőknek.

Nézzük a többi igét:
  1Kor 14:26 Hogy van hát atyámfiai? Mikor egybegyűltök, mindeniteknek van zsoltára, tanítása, nyelve, kijelentése, magyarázata. Mindenek épülésre legyenek.
  1Kor 14:27 Ha valaki nyelveken szól, kettő vagy legfeljebb három legyen, mégpedig egymás után; és egy magyarázza meg:
  1Kor 14:28 Ha pedig nincsen magyarázó, hallgasson a gyülekezetben; hanem magának szóljon és az Istennek.

Ha a nyelveken szólás érthető emberi beszéd lenne mindig, ami az idegenek „evangelizálására szolgál”, nem mondaná Pál, hogy Istenhez szóljunk ilyen módon. De ez egy gyenge bizonyíték, nem adok pontot sem ide, sem oda.

  1Kor 14:39 Azért atyámfiai törekedjetek prófétálásra, és a nyelveken szólást se tiltsátok.

Nem adok pontot.
0-6 az eddigi eredmény. 

Most olyan igékkel folytatom, amelyek az A) állítást látszanak alátámasztani. Vagyis ezt az állítást:

A)  A valódi "nyelveken szólás" az kivétel nélkül, MINDIG valóságosan létező emberi nyelv, amelyet a jelenlévő idegennyelvűek akár meg is érthetnek, és rácsodálkozhatnak: "Jé, ez az ember (a nyelveken szóló) az én nyelvemen beszél, pedig sohasem tanulta az anyanyelvemet!!!"

Folytatom az alábbi igével:

Apcs 2:3 - 2:8
És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül.
És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, amint a Lélek adta nekik szólniok.
Lakoznak vala pedig Jeruzsálemben zsidók, istenfélő férfiak, minden nép közül, melyek az ég alatt vannak.
Minekutána pedig ez a zúgás lőn, egybegyűle a sokaság és megzavarodék, mivelhogy mindegyik a maga nyelvén hallá őket szólni.
Álmélkodnak pedig mindnyájan és csodálkoznak vala, mondván egymásnak: Nemde nem galileusok-e ezek mindnyájan, akik szólnak?
Mimódon halljuk hát [őket], ki-ki közülünk a saját nyelvén, amelyben születtünk?  
A Szentlélek (Szentszellem) kitöltésekor a tanítványok új nyelveken kezdtek beszélni, „más nyelveken, amint a Lélek adta nekik szólniok.” Mindenki más-más nyelven kezdett beszélni, azaz többféle nyelven beszéltek, amit az ott lévő idegenek megértettek.

Akkor ez most azt jelenti, hogy nem is létezik másfajta nyelveken szólás? Erről beszél ez az igeszakasz?
Bizony nem...

Ez az igeszakasz nem arról beszél, hogy nem is létezik másfajta nyelveken szólás (mondjuk angyalok nyelvén való beszéd, vagy olyan új nyelven való beszéd, amelyet senki sem ért, csakis Isten.)

1 Kor 13. Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen énbennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom.

1Kor 14:2 Mert aki nyelveken szól, nem embereknek szól, hanem az Istennek; mert senki sem érti, hanem lélekben beszél titkos dolgokat.

Ez az igeszakasz csupán arról beszél, hogy ott és akkor a nyelveken szólás olyan formában jelentkezett, amit a jelenlévő idegenek megértettek. Ez az igeszakasz tehát nem bizonyítéka annak, hogy a nyelveken szólás az kivétel nélkül MINDIG érthető emberi nyelv, csupán annak a világos és cáfolhatatlan bizonyítéka, hogy a nyelveken szólás az kétségtelenül lehet érthető emberi nyelv is akár. Ezzel nem mond ellen B) állításnak.
A B) állítás is ezt állítja:
"B) A "nyelveken szólás" az NEM MINDIG érthető, valóságosan élő és létező emberi nyelv. Néha az, de néha nem az."

Sokan ebbe az igébe kapaszkodnak, amikor a valódi nyelveken szólást mindig érthető nyelvnek próbálják beállítani, de ezzel tévednek. A Korintusi levélben írt bizonyítékok megcáfolják őket. Látnak valamit a bibliából, és ráfogják, ezzel már mindent tudnak.

Olyan ez, mint amikor egyszer valaki külföldre utazik, és azt látja, ott mindenki Euróban fizet. Hazautazik, majd elmondja mindenkinek, hogy nem is létezik más valuta, csak az Euro. Az igazi, a valódi külföldi fizetőeszköz az az Euro. Hiszen a saját szemével látta.

Aztán valaki egy távoli afrikai országba utazik, ahol még csak nem is hallottak az Euróról, csakis a Dollárról. Az illető pedig nem érti. Pedig érthette volna. Alaposabban utána nézhetett volna, hogy létezik-e egyéb fizetőeszköz az Eurón kívül.

Éppen így, alaposabban utána kellene talán nézni, hogy létezik-e egyéb formája a nyelveken szólásnak annál, mint amit a Szentlélek kitöltésekor láthattunk. Ezek az „egyéb formák” világosan megtalálhatóak a Korintusi levélben, amiről már írtam.

Folytatom az nyelveken szólás MINDIG és KIZÁRÓLAG "létező emberi nyelv" voltát alátámasztani látszó igékkel:

Pál történetével, amikor nagy nehezen, egy látomást követően ellátogatott Kornéliusz családjához.
Ott ez történt:

Apostolok cselekedetei 10:44 - 10:47
Míg Péter ezeket a szavakat mondta, a Szentlélek leszállt mindazokra, akik hallgatták az igét.
A zsidóságból való hívek, mindazok, akik Péterrel együtt jöttek, álmélkodtak, hogy a pogányokra is kitöltetett a Szentlélek ajándéka.
Mert hallották, hogy nyelveken szólnak, és magasztalják Istent. Akkor Péter azt mondta:
Vajon megtagadhatja-e valaki a vizet ezektől, hogy megkeresztelkedjenek, akik hozzánk hasonlóan vették a Szentlelket? 

Ez az ige, Apcsel 2:3-2:8-al együtt, amelyről az előzőekben írtam, az összes "bizonyíték", amely alátámaszthatja, hogy a nyelveken szólás az mindig létező emberi nyelven történő beszéd. Ahogyan már írtam,  az ige valóban bizonyítja, hogy a nyelveken szólás az esetenként érthető emberi beszéd, de azt viszont egyik sem bizonyítja, hogy érthető emberi beszéden kívül semmi más nem lehet. 

Tehát ott tartunk, hogy van két esetleírásunk, amikor az egyik esetben biztosan, a másik esetben pedig "elképzelhetően",  a jelenlévő idegenek megértették a beszédet. Mindösszesen ennyi a bizonyíték, és semmi több. Ebből leszűrni azt a következtetést, hogy a nyelveken szólás az MINDIG, KIZÁRÓLAG érthető emberi beszéd,
az több, mint óvatlanság.

Az igében az áll
Apcs 2:3 - 2:8
És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül.
És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, amint a Lélek adta nekik szólniok. 

Mi van akkor, ha a nyelveken szólás során mindenki azt mondja, amit a Lélek a szájába ad?
Esetenként emberi nyelvet, ha úgy látja jónak. Vagy angyali nyelvet, ha úgy látja jónak, vagy egy teljesen új, eddig még nem létező nyelvet, amely korábban még nem is
létezett, amelyet csak Isten ért?

Képes Isten ilyesmire?
Bábelnél a nyelvek összezavarásánál már megtette. Egy pillanat alatt több ezer, addig még sohasem létezett új nyelvet adott az emberek szájába.

Nézzük tovább az igét:

Azokat pedig, akik hisznek, ilyen jelek követik: Az én nevemben ördögöket űznek, új nyelveken szólnak,  (Márk 16:17)

Bábelnél teljesen új nyelvek jöttek létre, amelyek még sohasem léteztek. Mi van akkor, ha Jézus ebben az igében is teljesen új, eddig még soha nem létező nyelvről beszél?

Lehetséges ez? Kizárja bármi is?  Ha valóban így lenne, az megmagyarázná a Korintusi levélben írtakat???   , amelyek az alábbiak???

1Kor 14:2 Mert aki nyelveken szól, nem embereknek szól, hanem az Istennek; mert senki sem érti, hanem lélekben beszél titkos dolgokat.

és

  1Kor 14:14 Mert ha nyelvvel könyörgök, a lelkem könyörög, de értelmem gyümölcstelen.
  1Kor 14:15 Hogy van hát? Imádkozom a lélekkel, de imádkozom az értelemmel is; énekelek a lélekkel, de énekelek az értelemmel is.
  1Kor 14:16 Mert ha lélekkel mondasz áldást, az ott lévő avatatlan miképpen fog a te hálaadásodra Áment mondani, mikor nem tudja, mit beszélsz?
  1Kor 14:17 Mert jóllehet, te szépen mondasz áldást, de más nem épül abból.

Folytatom az eddig még nem tárgyalt igékkel:

Pál Efézusba érkezett, és néhány tanítványra lelt ott, akik még nem voltak bemerítve Jézus nevébe. Pál bemerítette őket, és a következő
történt:

Amikor Pál rájuk tette kezét, a Szentlélek rájuk szállt, és nyelveken szóltak, és prófétáltak.  (Apostolok cselekedetei 19:6)

Nem derül ki, hogy milyen nyelven szóltak nyelveken, érthető volt-e vagy sem, így nem adok pontot sem ide, sem oda.
Folytatom a fennmaradó két igerésszel:

1 Korinthus 12:7 - 12:10
A Lélek megnyilvánulását mindenki azért kapja, hogy használjon vele.
Az egyik ugyanis a bölcs beszédet kapja a Lélek által, a másik pedig az ismeret beszédét ugyanazon Lélek szerint;
egyik a hitet ugyanazon Lélek által, a másik pedig a gyógyítás ajándékait egyazon Lélek által;
némelyik a csodatévő erőket, némelyik meg a prófétálást, némelyik a lelkek megítélését, a másik a nyelvek nemeit vagy pedig a nyelvek magyarázását.  

A "nyelvek magyarázása" értelmetlen dolog lenne, amennyiben a nyelveken szólás alkalmával a nyelveken szóló kivétel nélkül MINDIG az ott jelenlévő idegen "evangelizálása" céljából beszélne nyelveken. Ha tényleg csak ennyi lenne a nyelveken szólás, akkor nem lenne szükség a nyelveken szólás magyarázatára. Hiszen ebben az esetben a nyelveken szóló elmondná Isten üzenetét, amelyet a jelenlévő idegen megértene, és ezzel a nyelveken szólás betöltené a célját és értelmét. Nem kellene azt magyaráznia senkinek.

Az a tény, hogy vannak magyarázók, hogy a nyelveken szólónak imádkoznia is kell, hogy megtudja magyarázni amit mond, mind annak a bizonyítéka, hogy a nyelveken szólás az nem csak érthető emberi beszéd formájában jelentkezhet... 

Folytatom az utolsó olyan igével, amiben még szó van a nyelveken szólásról:

1 Korinthus 12:28 - 12:30
És pedig némelyeket rendelt az Isten az anyaszentegyházban először apostolokul, másodszor prófétákul, harmadszor tanítókul; azután csodatévő erőket, aztán gyógyításnak ajándékait, gyámolokat, kormányokat, nyelvek nemeit.
Avagy mindnyájan apostolok-e? Vagy mindnyájan próféták-e? Avagy mindnyájan tanítók-e? Vagy mindnyájan csodatévő erők-e?
Avagy mindnyájuknak van-e gyógyításra való ajándéka? Vagy mindnyájan szólnak-e nyelveken? Vagy mindnyájan magyaráznak-e?  
Ebből az igeszakaszból csak azt tudjuk meg, hogy Isten Egyházában nem mindenki szól nyelveken. Súlyos tévedésnek tartom, amikor
egyesek azt tanítják, hogy csak azok részesültek a Szentszellem keresztségben, akik nyelveken szólnak. Ez szerintem badarság. Amikor mi hitünket Jézusba, mint megváltóba vetjük, egy pillanat alatt újjászületünk, és a szellemünk egyesül Isten Szellemével. Isten családjához tartozunk innentől, egy pillanat alatt. Hit által van és lesz üdvösségünk, nem pedig nyelveken szólás által...

A nyelveken szólás egy olyan ajándék, ami nem lesz meg minden üdvözültnek, ennek ellenére ők Istenhez tartoznak, és üdvözülni fognak.

Összefoglalás:

1. A feltárt bizonyítékokból láthatjuk, hogy sok igei bizonyíték van amellett, hogy a nyelveken szólás az nem mindig érthető emberi beszéd, egyetlen olyan igei bizonyíték sincs viszont, amely kimondaná, hogy MINDIG érthető emberi beszéd.

2. Két olyan ige van, amely úgy számol be a nyelveken szólásról, mint érthető emberi beszéd, de ez nem zárja ki, hogy a nyelveken szólásnak egyéb formái is legyenek (ezekről Pál beszél a Korintusi Levelében, ahol nagyon sokat beszél a nyelveken szólásnak erről az "ember által érthetetlen" formájáról).

3. Azok, akik a nyelveken szólást érthető emberi beszédnek tartják, ebbe a két igébe kapaszkodnak, és arra hivatkozva tanítják a nyelveken szólást MINDIG érthető emberi beszédnek, hogy "Lám, ebben a két igében érthető beszéd volt, biztosan érthető beszéd a többi esetben is!!!"  Ez a logika hibás, ugyanis attól, hogy ma az utcán elindulva az első két autó, ami szembejött veled "kamion" volt, ez még nem jelenti azt, hogy az utcán csak kamionok közlekednek!!! Ha tovább várnál, láthatnád, hogy lesznek ott személyautók is. Éppen így, ha tovább olvassuk a bibliát, láthatjuk, hogy a nyelveken szólásnak egyéb formái is léteznek. (ezekről Pál beszél a Korintusi Levelében)