2026. május 22., péntek

A szabadság tökéletes törvénye

 Mit jelent a bibliában a szabadság tökéletes törvénye?

A „szabadság tökéletes törvénye” kifejezés a Bibliában a Jakab levele 1:25-ben szerepel. A vers magyarul nagyjából így hangzik:

„Aki pedig a szabadság tökéletes törvényébe tekint bele, és megmarad mellette…, az boldog lesz cselekedetében.”

Próbáljuk megfejteni ezt az igeverset, vajon mit jelenthet?

Mit jelent a "szabadság tökéletes törvénye" és hogyan lehet betekinteni bele és hogyan lehet megmaradni mellette?

Sokáig azt gondoltam, hogy az itt szereplő "szabadság tökéletes törvényén" a szerző a mózesi törvényt érti, ez azonban, mint látni fogjuk igen felületes és téves elképzelés.

Először is, a biblia az újszövetségben világosan hangsúlyozza, hogy a mózesi törvény az nem szabadságot hoz, hanem ehelyett megkötöz, szolgaságnak igája, súlyos teher, valamint nem tökéletes (olyan értelemben, hogy van nála jobb "törvény" is), ezért is volt szükség helyette az új szövetségre.

 "Annak okáért a szabadságban, melyre minket Krisztus megszabadított, álljatok meg, és ne kötelezzétek meg ismét magatokat szolgaságnak igájával." (Gal 5:1)

 "Ezek mást példáznak: mert azok [az] [asszonyok] a két szövetség, az egyik a Sinai hegyről való, szolgaságra szülő, ez Hágár," (Gal 4:24)

A biblia szerint a mózesi törvény rendszere, a törvény rendszerének követése az szolgaságot eredményez. Ez szolgaság nem pedig szabadság!

Ezen kívül a mózesi törvény abban az értelemben nem tökéletes, hogy ne lett volna szükség helyette valami másra. Ez a valami más: Isten övéibe költöző Szellemének a követése a köbe vésett merev szabályok követése helyett, vagyis az új szövetség Jézus vére által.

"Mert az előbbi parancsolat eltöröltetik, mivelhogy erőtelen és haszontalan, Minthogy a törvény semmiben sem szerzett tökéletességet; de beáll a jobb reménység, amely által közeledünk az Istenhez." (Zsid 7:18 - 7:19)

"Mikor újról beszél, óvá tette az elsőt; ami pedig megavul és megvénhedik, közel van az enyészethez." (Zsid 8:13) 

A mózesi törvény tehát semmiképpen nem nevezhető a "szabadság tökéletes törvényének".

A biblia arról tesz tanúságot, hogy mindazok, akik hitre jutnak Jézusban, azok felszabadulnak a mózesi törvény alól, azok "szabadságra" jutnak, "szabadságot kapnak".

"Most pedig megszabadultunk a törvénytől, minekutána meghaltunk arra nézve, amely által lekötve tartattunk; hogy szolgáljunk a léleknek újságában és nem a betű óságában." (Róm 7:6) 

"Az Úr pedig a Lélek; és ahol az Úrnak Lelke, ott a szabadság." (2Kor 3:17) 

 "Annak okáért a szabadságban, melyre minket Krisztus megszabadított, álljatok meg, és ne kötelezzétek meg ismét magatokat szolgaságnak igájával." (Gal 5:1)

Ehhez a szabadsághoz Jézus áldozata révén juthat hozzá az ember, a Jézusban való hit által. A hívők életében ugyanis drasztikus változás áll be. Meghal az óemberük, és újjászületnek, feltámadnak egy új életre Isten Szelleme által. Aki pedig "meghal" (akinek az óembere meghal), arra már nem vonatkozik a mózesi törvény:

"Avagy nem tudjátok-e atyámfiai, mert törvényismerőkhöz szólok, hogy a törvény uralkodik az emberen, amíg él? Mert a férjes asszony, míg él a férj, ehhez van kötve törvény szerint, de ha meghal a férj, felszabadul [az asszony] a férj törvénye alól. Azért tehát az ő férjének életében paráznának mondatik, ha más férfihoz megy; ha azonban meghal a férje, szabaddá lesz a törvénytől, úgy hogy nem lesz parázna, ha más férfihoz megy. Azért atyámfiai, ti is meghaltatok a törvénynek a Krisztus teste által, hogy legyetek máséi, azéi, aki a halálból feltámasztatott, hogy gyümölcsöt teremjünk Istennek." (Róm 7:1 - 7:4)

Figyeljük meg, hogy mi hívők (Pál itt a Jézusban hívőkről beszél) "Krisztus teste által" haltunk meg a törvény számára. (A törvény tehát nem ránk vonatkozik, mert mi meghaltunk a számára.) 

Hogyan lehetséges ez? Hogyan lehet, hogy mi meghaltunk Krisztus teste által a törvény számára? Hát úgy, hogy Krisztus halála halálba vitte a mi óemberünket. Az a testies ember, aki mi az újjászületésünk előtt voltunk, vagyis az óember, az Krisztussal együtt meghalt, és emiatt válhattunk mi Isten gyermekeivé, válhattunk szabaddá. Mert aki újjászületett, mert akinek a szíve megváltozott, annak már nincsen szüksége a törvény szigorú előírásaira ahhoz, hogy jó dolgokat tegyen. Egy újjászületett ember már szoros kapcsolatban áll Istennel, Isten Szellemével, és már képes arra, hogy azt, hogy mi a helyes és mi a helytelen, azt már közvetlenül Isten Szellemétől vegye, ne pedig kőbe vésett utasításokból, amelyek merevek és pontatlanok, így tökéletlenek.

Isten az Ő Szellemével sokkal jobban a szeretetben tud minket vezetni, mint a tízparancsolat.  Egyfajta szabadságot kapunk ezáltal hívőként a kőbe vésett merev szabályok, a mózesi törvény alól.

Nem maradunk azonban "törvény" nélkül, csak kapcsolatba kerülünk egy másfajta "törvénnyel", úgy is mondhatnám, hogy belekerülünk egy másfajta "törvénybe".

Erről Pál így beszél:

" ... mintha törvény nélküli volnék, holott nem vagyok törvény nélküli, hanem a Felkent törvényében élő; hogy megnyerjem a tövény nélkülieket;"  (1Kor 9:21  CSIA )

Létezik tehát a "Felkent törvénye", egy olyanfajta "törvény", amely nem azonos a mózesi törvénnyel, ami szolgaságot hoz, hanem ehelyett egyfajta "szabadság" a hívők számára?

Igen, létezik!   Erről beszél az alábbi ige is:

 "Egymás terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét." (Gal 6:2)

Létezik "Krisztus törvénye" a hívők számára, ami egyúttal a "szabadság törvénye" is!

Már csak azt kell kiderítenünk, hogy mi lehet ez a törvény.

Ennek a megválaszolásához először azt kell megértenünk, hogy kétféle "törvény" létezik. Az egyik az az, amikor a törvény "rajtunk kívül" helyezkedik el, vagyis kívülről próbálják azt ránk erőltetni. 

Ilyenek a jogi törvények. Ilyen törvény például az, hogy "be kell mindig tartani lakott helyen az 50km/h sebességet".  Ha ez nem lenne leírva, nem lenne szankcionálva, az biztos, hogy senki sem menne a kocsijával csak 50km/h-val lakott területeken. Eszünk ágában sem lenne csak 50-el hajtani.

Ilyen törvény a mózesi törvény is. Ha nem lett volna leírva, nem lett volna kőbe vésve, eszébe sem jutott volna az emberiségnek, hogy bárányáldozatokat mutasson be és ezzel az eljövendő Jézusra emlékezzen, vagy hogy szombatot tartson, és ezzel időt hagyjon az Istennel való kapcsolatra és legalább egy napon a héten megpihenjen. A mózesi törvényt is Isten kívülről "erőltette" rá a zsidó népre. 

Mivel ezek külső parancsok, azért mindazok, akik betartják ezeket, azok "szolgái" ezeknek a parancsolatoknak. Azért a "szolgái", mert ezek a parancsolatok felettük állnak, diktálnak nekik, uralkodnak rajtuk. Nem én mondom meg tehát a törvénynek, hogy mennyivel legyen szabad hajtani ezentúl lakott területeken, hanem a törvény mondja meg nekem. Ő uralkodik rajtam, nem pedig én rajta.
A törvény az úr, én pedig a "szolgája" vagyok. Ha nem teszem, amit mond, bűntetést fogok kapni...
Ilyen az, amikor egy "törvény" rajtunk kívül helyezkedik el.

Aztán van a másik fajta törvény, amikor egy törvény, egy szabály a szívünkbe van írva, és belső törvény, nem pedig "külső törvény".

A fiatal házasok például imádnak egymás közelében lenni, imádnak csókolózni, stb. Nem azért teszik ezt, mert valaki ezt előírja, mondjuk egy külső törvény által, hanem azért, mert ez van a szívükben. Nincs rá állami törvény, hogy ezt kell tenniük, tehát "szabadok", és mégis, mivel ez van a szívükbe írva, hogy szeressék egymást, ezért minduntalan ezt teszik. Belső hajtóerejük, belső törvényük van erre, a "fiatal szerelmes házasok szívének a törvénye."

Ehhez hasonlóan nekem nem kell törvényt adnom például a palotapincsink számára, hogy örüljön, amikor hazajövök a munkából. Szabadságot adtam neki arra, hogy ha akar, akkor örüljön, ha nem akar, akkor ne örüljön. A palotapincsim "szabad". De mégis, amikor meglát, alig lehet megnyugtatni, nnyira örül a gazdájának. Csak mert ez van a szívébe írva, hogy szeresse a gazdáját és örüljön neki. Ez egy belső, szívbéli törvény a kutyánk számára. Ez a "törvény" a szívébe, a "természetébe" van írva.

Emlékeztek, mit ígért Isten, hová fogja írni, helyezni az ő törvényeit a "jobb szövetségben", az új szövetségben?

 "... Törvényemet az ő belsejükbe helyezem, és az ő szívükbe írom be, és Istenükké leszek, ők pedig népemmé lesznek." (Jer 31:33)

A szívünkbe!

Vagyis, ha ez megtörténik, akkor akinél ez megtörténik, az nem azért fog jó és helyes dolgokat tenni, mert valaki ezt egy törvényben "kívülről" előírja,  - és ő, mint engedelmes szolga megteszi, - hanem azért fog jó és helyes dolgokat tenni, mert belső hajtóereje, belső vágya lesz erre, egyszerűen ez lessz összhangban az újjászületett új természetével, az új szívével!

 "Hogy teljesítsem a te akaratodat; ezt kedvelem, én Istenem, a te törvényed keblem közepette van." (Zsolt 40:9)

Mi tehát "Krisztus törvénye"? 

Egyszerűen az, hogy Jézus mindig összhangban működik Istennel. Mindig, tévedhetetlenül a valódi szeretetben cselekszik. Minden vágya az, hogy az Atya akaratát keresse és cselekedje. Akkor érzi csak jól magát, ha így tehet, mert ez van a szívébe írva, ilyen "Krisztus törvénye", ilyen Krisztus természete.

Amikor mi Krisztusban vagyunk, akkor mi is  "Krisztus törvénye" alatt állunk, akkor mindezek a dolgok ránk is igazak. Ez a "Krisztusban való élet", vagyis a hit általi, újjászületett új életünk.

"Mert a Jézus Krisztusban való élet szellemének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől." (Róm 8:2) 

Isten mindent tud, Isten tévedhetetlen, Isten mindig a valódi szeretetben jár.  Amikor tehát mi szeretetre gyúlunk iránta, és elkezdünk vele összhangban gondolkodni, érezni és cselekedni, akkor bár szabadok vagyunk, de mégis, a szívünkből fakadóan, belülről, belső késztetésünk lesz arra, hogy vele, vagyis az élő Szeretettel egységben legyünk. Amikor pedig Vele egységben vagyunk, akkor ez garancia arra, hogy jó és helyes dolgokat teszünk.

Erről beszél tehát Jakab is!

Maradj mindig Istennel egységben! Soha ne szakadj el Tőle! Maradj meg vele közösségben! Ne csak egyszer-kétszer élj így, hanem mindig, és akkor boldog leszel!  Egyes emberek mindent megtesznek, hogy a boldogságot megtalálják, de nem találják és boldogtalanok. Íme, itt a gyógyszer a boldogtalanságra:

"Ám, aki beletekintett a szabadság bevégezett törvényébe, ((a Jézus Krisztusban való élet szellemének törvényébe - lásd. Róm. 8:2)) és meg is maradt mellette, aki nemcsak feledékeny hallgató, hanem tettnek cselekvője, az boldog, amikor cselekedhet." (Jak 1:25) 

Ajánlom még a szívünkbe írt törvény alaposabb megértéséhez az alábbi írást:

"Miért kell a bűnösnek meghalnia"

https://jezusverenekhatasa.blogspot.com/2025/03/miert-kell-bunosnek-meghalnia.html