Mit jelképez a „vér” a bibliában?

 Mit jelképez a „vér” a bibliában?

Isten, a tanításainak jó részét jelképekbe csomagolta, és úgy adta át nekünk. Ha valaki veszi a fáradtságot, és „kibontja” ezeket, olyan kincsekre talál, melyek mások előtt rejtve vannak. Én úgy tapasztaltam, hogy az egyik legfontosabb ilyen jelkép a „vér”, melynek kulcsfontossága van a megváltás, és a bűnrendezés helyes megértésében.
Szóval, nézzünk most utána magából a bibliából, hogy mit is jelképez a „vér”. Hiszem, ha valaki ezt egyszer megérti, kevésbé tudják majd félrevezetni azok a téves teológiák, melyeket eddig talán még igaznak is gondolt, mert annyira hihetőnek és logikusnak tűntek emberileg. 

A jelképek "kibontása", megfejtése a bibliában a leggyakrabban a következő módon történik: elővesszük a bibliánkat, és megnézzük, abban nem magyarázza-e meg Isten, hogy mit is ért az adott jelkép alatt.

Tehát, jelen esetben elővesszük a bibliát, és megnézzük, Isten mivel kapcsolja össze, mivel hozza párhuzamba a "vér" kifejezést.

Ha rákeresünk a "vér" szóra, a következő igen érdekes igéket találjuk:

Mert a testnek "nephese" a vérben van, én pedig az oltárra adtam azt nektek, hogy engesztelésül legyen a ti "nephesetekért", mert a vér a benne levő "nephes" által szerez engesztelést.  (3 Mózes 17:11 HUN)

Mert minden testnek "nephese" az ő vére a benne levő "nephessel". Azért mondom Izrael fiainak: Semmiféle testnek a vérét meg ne egyétek, mert minden testnek "nephese" az ő vére; valaki megeszi azt, irtassék ki.  (3 Mózes 17:14 HUN)

Az itt álló "nephes" egy héber szó.

Ha megfejtjük, mit is jelenthet, akkor megértjük, hogy mit jelképez a "vér" az áldozati rendszerben. Mivel az áldozati rendszer egyfajta "árnyéka" a valóságnak, ezért ezt megértve képet alkothatunk a "valóságról" is, melyről az áldozati rendszer beszélt, nagyon szemléletesen.

Tehát aki megérti, hogy mit jelent a héber "nephes" szó a bibliában, az megérti, mit jelképez a "vér", és ezáltal tisztább képe lesz az egész megváltásról, bűnrendezésről, amelyről az áldozati rendszer előképekben, "árnyékképekben" beszélt.

A „nephes” H5315 jelentése:

A biblia tanúságtétele szerint az ember és az állatok is testben élő élő „nephesek”.

"És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek leheletét. Így lőn az ember élő „nephessé”.  (1 Mózes 2:7 HUN)
És monda Isten: Pezsdüljenek a vizek élő „nephesek” nyüzsgésétől; és madarak repdessenek a föld felett, az ég mennyezetének színén."  (1 Mózes 1:20 HUN)

Ezen kívül, Istennek is van „nephese”:
"És lerontom a ti magaslataitokat, és kiirtom a ti nap-oszlopaitokat, és a ti holttesteiteket bálványaitok holttetemeire hányatom, és megutál titeket az én „nephesem”. " (3 Mózes 26:30 HUN)

Ennek megfelelően Károli talán a leggyakrabban „léleknek” fordította a „nephes” szót.
És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek leheletét. Így lőn az ember élő lélekké.  (1 Mózes 2:7 HUN)

Isten tehát vette az „anyagot”, bele lehelte az Ő „lehelletét”, és így, ettől az élő „lélekké”, élő „nephessé” vált.

A biblia telis-tele van olyan igékkel, hogy az ember „nephese”, akar, vágyakozik, gyűlöl, stb. Ennek megfelelően azt hiszem, nem járunk messze a valóságtól, amikor a „nephes” szó jelentését akarjuk megérteni, ha azt mondjuk, a „nephes”, az a „lélek” az emberben és állatban. Vagyis a testi, láthatató részen felül az a rész emberben és állatban, ami nem anyagi, és ami meghatározza azt, hogy hogyan is viselkedik az az ember, meghatározza azt, hogy ki is az az ember valójában.  Egy gonosz sorozatgyilkos, akár még úgy is nézhet ki, mint a legigazabb keresztény kívülről, azonban belül, a lelke, a belső élete, a motivációi, a szándékai, az, hogy ki is ő valójában, az mégis teljességgel más. A „nephese”, vagyis a lelke, az teljességgel más.

Tulajdonképpen maga az ember, hogy ki is ő valójában, azt az határozza meg, hogy milyen a „nephese”, vagyis a „lelke”.  Ha ez a lélek benne „gonossz”, akkor az az ember „gonosz”, ha a lélek benne jóságos, akkor az az ember jóságos, mert az ember láthatatlan része, a „nephes” az, ami meghatározza, ki is ő, és hogyan viselkedik egyes élethelyzetekben.

Ha a „nephes” meghal, akkor az ember is eltávozik az élők sorából, mert ő valójában egy testben élő lélek, testben élő „nephes”
Ha annak termését fizetés nélkül ettem, vagy gazdájának „nephesét” kioltottam:  (Jób 31:39 HUN)
Ha új ember születik a világra, akkor egyúttal új „nephes” születik, mert az ember valójában testben élő „nephes”:
Ezek Lea fiai, akiket szült vala Jákóbnak Mezopotámiában, Dínával az ő leányával együtt. Fiainak és leányainak összes száma: harminchárom „nephes”.  (1 Mózes 46:15 HUN)

Tehát a héber „nephes”, az vagy az egész élőlényt, hiszen az valójában egy „élő nephes”, vagy az ember belső természetét, vagyis a láthatatlan lelkét jelenti, és meghatározza, elkülöníti minden más „nephestől”, mert minden „nephes” más és más. A „nephes” hordozza és határozza meg az ember viselkedését, az ember belső természetét. Vagyis az, hogy milyen lélek, milyen „nephes” él abban az emberben, az határozza meg azt, hogy ki is ő, és hogyan viselkedik.

Íme egy gonosz „nephes” leírása:
Mert dicsekszik a gonosz az ő „nephesének” kívánságával, és a fösvény megveti és szidja az Urat.  (Zsoltárok 10:3 HUN)
Íme egy igaz „nephes”:
Kívánkozik, sőt emésztődik „nephesem” az Úrnak tornácai után; szívem és testem ujjongnak az élő Isten felé.  (Zsoltárok 84:3 HUN)

Van lelke, azaz "nephese" Istennek, van az embernek, és van az állatoknak is. Istennek isteni nephese van, az embernek emberi, az állatoknak állati. Tehát minden élőlénynek egyedi, csak rá jellemző nephese van. Azzal tehát, hogy az állatok is "nephesek" nem azt mobdom, hogy egyenlőek az amberrel, hanem azt, hogy nekik is vannak lelki tulajdonságaik. Állati lelki rulajdonságaik.

Átnéztem az összes igehelyet a „nephessel” kapcsolatban. Teljes meggyőződéssel állítom, hogy a „nephes” az ember és az állat láthatatlan részét jelenti, amit a legtöbben „léleknek” neveznek. Az újszövetségből aztán kiderül, hogy ez a láthatatlan rész a lélek és a szellem. Az ószövetség azonban egyszerűbben fogalmaz, és egyszerűen csak „nephest” használ az ember és állat láthatatlan részeinek megjelölésére.

Ez aláthatatlan rész, ami bennünk van, az határozza meg azt, hogy kik is vagyunk mi valójában, ez határozza meg a viselkedésünket, a viszonyulásunkat és a működésünket. Ha a „nephes” bennünk mondjuk „gyilkos nephes”, akkor gyilkolni fogunk. Ha a „nephes” bennünk jó keresztény „nephes”, akkor jó keresztényként élünk.
Egy disznót a „nephese” vesz arra rá, hogy oda rohanjon a pocsolyához és megfürödjön benne, egy macska azonban sohasem tenné ezt, mert írtózik ettől az ő macska „nephese”. Egyszerűen ilyen a belső (láthatatlan)  természetük, ilyen a „lelkük”, ilyen a „nephesük”.

Ha az „életen” azt a módot, azt a valamit értjük, ahogyan az az állat, vagy ember él, ahogyan a külső környezethez viszonyul, ahogyan dönt, ahogyan cselekszik, ahogyan érez, akkor nevezhetjük a „nephest” életnek, is. Tehát, egy macskának „macskaélete” van. Imád fára mászni, 25 évig él, és gyűlöli a pocsolyákat, de szereti a madarakat. Egy disznónak pedig disznóélete: imádja a pocsolyákat, és szeret dögöt enni.

Mindezeket, hogy ezek az állatok ezeket szeretik, vagy nem szeretik, azt az ő „nephesük”, vagyis a „lelkük” határozza meg. Az ember és Isten érzelmeit és cselekedeteit ugyanúgy a nephes határozza meg:
"És lerontom a ti magaslataitokat, és kiirtom a ti nap-oszlopaitokat, és a ti holttesteiteket bálványaitok holttetemeire hányatom, és megutál titeket az én „nephesem”. " (3 Mózes 26:30 HUN)
„Nephesemből” utálom az életemet, megeresztem felőle panaszomat; szólok az én „nephesem” keserűségében.  (Jób 10:1 HUN)

Figyelem! a fenti igében külön szerepel a „nephes” és az élet szó is, a kettő nem azonos!

Mivel az ember maga egy testben élő láthatatlan „nephes”, ezért, ha ez a láthatatlan rész a testből eltávozik, az a test meghal. Az élete véget ér.
Emiatt fordították az ilyen helyeken „életnek” a nephest:

És lőn mikor kivivék őket, monda az [egyik]: Mentsd meg a te „nephesedet” (életedet), hátra ne tekints, és meg ne állj a környéken; a hegyre menekülj, hogy el ne vessz.  (1 Mózes 19:17 HUN)
De ha veszedelem történik: akkor „nephesért” „nephest” ( életért életet) adj.  (2 Mózes 21:23 HUN)
Ha annak termését fizetés nélkül ettem, vagy gazdájának „nephesét” (életét) kioltottam:  (Jób 31:39 HUN)

A „nephes” tehát „léleknek, belső természetnek” fordítható, és ez, amikor megszűnik a testtel összhangban működni, az illető meghal, az élete véget ér. Ilyen értelemben a „nephes” az élőlény olyan láthatatlan része, amely az élőlény működését adja, azaz meghatározza az élőlény viselkedését. Nélküle a test nem képes működni, mert nincs meg a keret, amely meghatározza, hogy hogyan működjön. Nélküle az élőlény nem élőlény, hanem holt test.
Ezzel vonja bárhuzamba a „vért”, mint jelképet a biblia. Amiképpen a „nephes”, vagyis „lélek” nélkül nem működik, nem él a test, azonképpen „vér” nélkül sem működik. Emiatt (is) lett a vér a „nephes”, a testet működtető, és test viselkedését meghatározó lélek jelképe!!!

Bármelyik nélkül a test működés képtelen.
Az alábbi igékből is világosan látszik, hogy a „nephes” az nem azonos az élettel!!!

És ha valaki Izrael fiai közül, vagy a köztük tartózkodó jövevények közül vadászásban vadat vagy madarat fog, amely megehető: ontsa ki annak vérét, és fedje be azt földdel.  (13)
Mert minden testnek „nephese” az ő vére a benne levő „nephessel”. Azért mondom Izrael fiainak: Semmiféle testnek a vérét meg ne egyétek, mert minden testnek „nephese” az ő vére; valaki megeszi azt, irtassék ki.  (14)

Isten ezekben az igékben arról beszél, hogy állatok életét kioltani szabad, viszont a vérüket meginni nem! Miért? Ha a kettő azonos lenne, akkor mindkettőt szabad lenne csinálni!

Azért nem volt szabad a zsidóknak vért enniük, mert a vér az állatok „nephesének”, vagyis az állatok lelkének, „állatias lelkének” a jelképe. Aki ezt megeszi, az jelképesen részesül ebből az állatias lélekből. Isten ezt tiltja.

Aztán Jézus viszont odaadja az Ő "vérét", amit a bor jelképezett, hogy azt pedig igyuk meg, miért?

Mert a vér a „nephes” jelképe, a „nephes” pedig a testet működtető láthatatlan lelket jelenti. Tehát Jézus jelképekben elbeszélve az Ő saját „nephesében”, a tökéletes, isteni, bűngyűlölő, Atyaszerető, halhatatlan lelkében, vagyis isteni természetében részesít minket. Nekünk adta az Ő „nephesét”, hogy legyen az a mienk is.

Mert a mi gondunk, hogy a „nephesünk”, a lelkünk, az gonosz „nephes”. Újjá kell ebből születnünk, új motivációkra, új vágyakra, új „nephesre” van szükségünk. Jézus ezt oldja meg, amikor adaadja nekünk az Ő tökéletes isteni „nephesét”.

„És adok nektek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok nektek hússzívet.”  (Ezékiel 36:26 HUN)