2019. január 5., szombat

Úrvacsora más megközelítésben


Néhány gondolat az Úrvacsorával kapcsolatban

I.      rész: A végrendelet

Az Úrvacsora során újra és újra megemlékezünk a Jézus által adott 1. Úrvacsoráról. Felelevenítjük azt, újra és újra "eljátsszuk".

Miért?

Ami ott akkor történt, annak roppant nagy hordereje és jelentősége van. Annyira nagy, hogy ezt sohasem szabad keresztényként elfelejtenünk, ezért is kell rendszeresen megismételnünk ezt a szertartást, hogy "emlékezzünk",  újra és újra átéljük, ami ott történt.

A kérdés az, hogy mi is történt ekkor, miről is szólt valójában ez az első úrvacsora. Ha ezt megértjük, akkor képesek leszünk úgy venni az úrvacsorát, ahogyan azt Isten eltervezte a számunkra.

Jézus az Úrvacsorát azon az estén adta, amikor a "elárultatott". Az utolsó estén, amikor legutoljára együtt lehetett az övéivel. Először nem esett le, hogy mi ennek a jelentősége, de azt hiszem, néhány napja, hajnalban megértettem. Jézus ekkor a halála előtt átadta a "végrendeletét" a tanítványainak. Rendelkezett arról, hogy mi legyen a javaival.

„Mert én az Úrtól vettem, amit nektek előtökbe is adtam: hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, melyen elárultaték”... .... (1 Korinthus 11:23)

Tudta, hogy azon az estén drámaian megváltoznak majd a dolgok, és még mielőtt ez megtörtént volna, végrendelkezett. Szétosztotta, felajánlotta a legdrágábbakat, amivel rendelkezett, az „Ő testét”, és az „Ő vérét”. Átadta mindezeket a tanítványainak. Azon az estén átadott, felajánlott valamit nekik és mindazoknak, akik később hittel úrvacsoráznak. Nekünk adott valami olyat, ami korábban csak az Övé volt. A testét, hogy legyünk mi az Ő teste, és a vérét, hogy buzogjon bennünk az Ő tökéletes élete.

„ (1 Korinthus 11:24) És hálákat adván, megtörte és ezt mondotta: Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, mely ti értetek megtöretik; ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.”

„Mert ez az én vérem, az új szövetségnek vére, amely sokakért kiontatik bűnöknek bocsánatára.  (Máté 26:28)

Ez volt tehát az úrvacsora: egy végrendelet.

Nem értettem sokáig, hogy az úrvacsora során miért kell hirdetnünk az Úr halálát. Valószínűnek tartom, hogy ezért. Mert ez egy végrendelet volt, még mielőtt Jézus meghalt.

„Hasonlatosképpen a pohárt is vette, minekutána vacsorált volna, ezt mondván: E pohár amaz új testamentum (végrendelet, szövetség)… (az eredeti görög szóban mindkét fogalom benne foglaltatik) az én vérem által; ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre. Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e pohárt, az Úrnak halálát hirdessétek, amíg eljövend.”  (1 Korinthus 11:26)

Megtörtént tehát a végrendelkezés, Jézus meghalt, és amit a végrendeletében felajánlott, az most az örökösöké….  A mindenkori hívőké...

II.   rész: Amit örököltünk

Nézzük meg most azt, hogy Jézus mit ajánlott fel nekünk az Úrvacsora során.

Jézus jelképekben beszélt... Két dolgot kínált fel a tanítványoknak. Idézek:

1.)"...ez az ÉN testem"  2.)"...ez az ÉN vérem".

Amit ki szeretnék ebből emelni az az, hogy az Ő teste és vére. Nem valaki másé, hanem az Ő teste és vére. Ez nagyon fontos mozzanat. Jézus az Ő testét és az Ő vérét ajánlja fel nekünk. Ez a kulcs az Úrvacsora megértéséhez.

Amikor elfogadjuk ezt, és kifejezzük ezt azzal, hogy "eszünk" és "iszunk" belőle, ezzel elfogadjuk az Ő testét és az Ő vérét.

Amikor valamit megeszünk, megiszunk, az átjárja az egész testünket, beépül, és a testünk, a lényünk részévé válik. Ami eddig kívül volt, mondjuk egy palackban (bor), az ímmár belénk (is) kerül. Ezáltal egy bizonyos értelemben az van bennünk is, ami a palackban. Ami a palacké, az immár a miénk is.

Jézus felajánlja az övét, hogy legyen a miénk.

"az Én testem" jelentése:

Jézus ebben felajánlja, hogy legyünk az Ő testének a részesei. (Ő a fej, mi pedig a "teste"). Amikor ezt elfogadjuk, az Ő testének a részeseivé, tagjaivá válunk. Képessé válunk a Szellem álatal együttmunkálkodni vele, információkat nyerni tőle. (Az is lehet, hogy ez a kulcs a gyógyuláshoz is, de ezt még nem értem teljesen, mert lehet, hogy ha ebben hiszünk, hogy Jézus tökéletes testének tagjaivá váltunk, akkor hihetünk a gyógyulásban is???  (Ezen még gondolkodni fogok, ha van kijelentésed, gondolatod erről, kérlek oszd meg velem)

"az Én vérem" jelentése:

 Jézus ezzel felajánlja nekünk az Ő tökéletes isteni életét. Az Ő életét. A vér a bibliában az "élet" jelképe. Héberül "nephes". 

Mert a testnek élete a vérben van, én pedig az oltárra adtam azt nektek, hogy engesztelésül legyen a ti "nephesetekért", mert a vér a benne levő "nephes" által szerez engesztelést.  3 Móz 17.11

A vér a "nephes" jelképe.

Ez a "nephes" nem más, mint az adott élőlény valódi énje, identitása, belső tulajdonságainak összessége, amely megkülönbözteti őt minden más élőlénytől. Egy adott élőlény "élete", "életformája".

Például:

És monda Isten: Pezsdüljenek a vizek élő "nephesek" nyüzsgésétől; és madarak repdessenek a föld felett, az ég mennyezetének színén.  

(1 Mózes 2:7) És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek leheletét. Így lőn az ember élő "nephessé".

Amitől az ember különbözik minden más állattól és lénytől, az az ő "nephese", vagyis életformája.

Más a „nephese” egy állatnak, vagyis más az élete, életformája más, és más a „nephese” egy embernek. Egy macska "nephese" olyan, hogy imád egerészni, fára mászni, és kb. 10-20 éves korában meghal. Egy újjá nem született ember "nephese" (lénye, természete) olyan, hogy Isten ellensége, menekül Istentől, és kényszere van rá, hogy bűnöket kövessen el.

Milyen Jézus "nephese"?

Imádja az Atyát, szereti az embert, és soha nem hal meg, mert Isteni élete van. Ha meghalt is, feltámadt, mert bűntelen.

Namármost, az Úrvacsora során Jézus felajánlja a "vérével" (bor) az Ő isteni "nephesét", vagyis isteni életét, isteni életformáját. Amikor mi ezt hittel megisszuk, részesülünk az Ő isteni életéből, amely halhatatlan, bűngyűlölő, imád az Atya akaratában járni, stb. stb. stb.

Ez a világegyetem legnagyobb kincse, legnagyobb értéke!!!!

Ez az isteni fajta halhatatlan, bűngyűlölő élet. Nincs ennél értékesebb dolog. Ezzel nem ér fel semmilyen kincs, a világegyetem összes vagyona, és semmilyen más dolog sem. És mi pontosan ezt kaptuk meg Jézus és az Atya jóindulatából. Ez hatalmas dolog. Felfoghatatlanul nagy. Hogy részesülhessünk belőle, az Jézus halálába került. Becsüljük meg, és éljünk vele!

Ez tehát az örökégünk, és a kérdés ezek után az, hogy mi tudunk-e, akarunk-e élni vele.



III.              Akik megbecsülik az örökséget

Ha én öröklök egy rendkívül értékes házat a nagybátyámtól, akkor azzal az örökségemmel több dolgot is tehetek:

1.       Megbecsülöm, beköltözök, felújítom, és abban élek boldogan, stb, vagy

2.       Nem becsülöm semmire. Otthagyom, nem törődök vele, feléje sem nézek, és hagyom, hogy idővel az enyészeté legyen. Ha így tennék, akkor én ezzel vétkeznék a nagybátyám hagyatéka ellen, és a nagybátyám ellen is, aki biztosan nem örülne ennek a bolondságnak.

Jézus hagyatékával ugyanez a helyzet. Mindazok az örökösök (keresztények), akik nem becsülik meg ezt az örökséget (tudatlanságból, hitetlenségből, vagy egyéb okokból), vétkeznek Jézus ellen, az Ő „teste és vére” ellen:

„Azért aki méltatlanul eszi e kenyeret, vagy issza az Úrnak poharát, vétkezik az Úr teste és vére ellen.  Próbálja meg azért az ember magát, és úgy egyék abból a kenyérből, és úgy igyék abból a pohárból,  Mert aki méltatlanul eszik és iszik, ítéletet eszik és iszik magának, mivelhogy nem becsüli meg az Úrnak testét.  Ezért van ti köztetek sok erőtlen és beteg, és alusznak sokan.   1 Korinthus 11:27 - 11:30

Mindazok, pedig akik megbecsülik ezt az örökséget, a rendelkezésükre álló „vért és testet”, azok élnek ezzel a végrendelettel, élnek ezzel a lehetőséggel, és elfogadják Jézustól az Ő testét és az Ő vérét. Az ő esetükben nem hull a porba, nem lesz hiábavaló a „hagyaték”, hanem betölti a feladatát, azaz "hasznosul".

Pál beszél olyan emberekről, akik nem élnek ezzel a lehetőséggel, és vagy nem úrvacsoráznak, vagy pedig „méltatlanul”, azaz méltatlan módon veszik ezt az ajándékot. Úgy veszik, mintha közönséges étel és ital lenne, egyszerűen csak „éhségből”. Ezeknek mondja, hogy aki csak egyszerűen „eszik és iszik”, nem megkülönböztetve meg az Úr testét, azaz nem különleges „ételként” kezelve az úrvacsorát, az vétkezik az Úr teste és vére ellen.

Amennyiben valaki nem él az Úrvacsorával, vagy hitetlenül, egyszerű ételként eszi azt, az az ember "nem becsüli meg" azt a hatalmas áldozatot, azt az "örökséget", azt a "végrendeletet", amit Jézus hagyott hátra az úrvacsora szertartásában. Jézus "vére" és teste ebben az esetben a "porba hull", és nem tölti be a feladatát annak az embernek az életében.

Amikor mi helyes hittel úrvacsorázunk, ezzel méltatjuk ezt az ajándékot, és kifejezzük Isten felé, hogy mi értékeljük, hittel elfogadjuk azt, amit Jézus adott nekünk. Jézus "teste és vére" tehát a mi örökségünk, a rendelkezésünkre áll. Ha hittel meg tudjuk ezt ragadni, és elhisszük igaznak, hogy az Úrvacsora Jézus teste és vére, akkor amikor úrvacsorázunk, Isten létrehozza bennünk azt, amiről Jézus beszélt. Jézus testét és vérét.  Egyszerű úrvacsorázás által építhetjük a testünket és a szellemünket. Ez Isten ajándéka.

Akik nem élnek, vagy nem megfelelően élnek ezzel, annak a hatása a következő lehet:

1.       Isten ítéletét hozzák magunkra, mert hitetlenek Jézus ajándékával szemben:

„Mert aki méltatlanul eszik és iszik, ítéletet eszik és iszik magának, mivelhogy nem becsüli meg az Úrnak testét.”   (1 Korinthus 11:29)

2.       Könnyen „erőtelenek és betegek lehetnek, mert nem fogadjuk el annak a tökéletes, még a halált is legyőző isteni életét, aki meghalt értük.

            „Ezért van ti köztetek sok erőtlen és beteg, és alusznak sokan.” (1 Korinthus 11:30)


Tudom, van, aki írt nekem, hogy az Úrvacsora csak egy jelkép, de figyeljetek csak... ha tényleg csak jelkép lenne, és nem lenne semmi gyakorlati, valóságos haszna, akkor nem válhatna "beteggé" "erőtlenné" az, aki nem él ezzel a páratlan ajándékkal.

Ezért van ti köztetek sok erőtlen és beteg, és alusznak sokan.” (1 Korinthus 11:30)

 Igen, az Úrvacsora egy jelkép, de amikor hittel vesszük, akkor Isten valóra váltja a jelkép mögött álló valóságot az életünkben.

Ahogyan Naámán vízbe merülése sem nézett ki gyógyulásnak. Isten azonban azt mondta neki, hogy az Ő számára ez a GYÓGYULÁS. Aztán Naámán megtette ezt a "szertartást", vízbe merült 7-szer. Aztán mit hozott a számára ez a gyermeki cselekedet???? Gyógyulást.

Isten valóra váltotta azt, amit ebbe a nevetséges "szertartásba" csomagolt. Valóra váltotta a gyógyulást. Hiszem, hogy így váltja valóra azt is, amit az Úrvacsora szertartásába csomagolt. Jézus "vérének", Jézus "testének" mondja ezt, és amikor mi hittel vesszük, létrehozza bennünk ennek a valóságát.

Ha van gondolatod, észrevételed ezzel kapcsolatban,   kérlek írd meg nekem

Köszönöm!