Mire szolgál a prófétálás, mi a célja, céljai, és egyáltalán, van-e létjogosultsága napjainkban?
Szeretném, ha megvizsgálnánk az ezzel kapcsolatos igei bizonyítékokat. Vizsgálati módszernek azt javaslom, hogy nézzük át Jézus megdicsőülését követő, újszövetségi prófétákról, újszövetségi prófétálásról szóló igéket, majd egyenként tegyük fel a kérdést:
Milyen formában jelentkezett?
Mire szolgált?
Úgy vélem, ez segíthet, hogy kialakuljon bennünk egy helyes kép arról, hogy mi is a prófétálás az újszövetségben, és mire szolgál.
Az első ige Jézus megdicsőülését követően, amelyben az újszövetségi prófétálásról van szó, a Szentlélek kitöltését követően hangzott el:
Apostolok cselekedetei 2:8 - 2:17
Mimódon halljuk hát [őket], ki-ki közülünk a saját nyelvén, amelyben születtünk?
Párthusok és médek és elámiták, és kik lakozunk Mezopotámiában, Júdeában és Kappadóciában, Pontusban és Ázsiában,
Frigiában és Pamfiliában, Egyiptomban és Líbiának tartományiban, mely Ciréne mellett van, és a római jövevények, mind zsidók, mind prozelitusok,
Krétaiak és arabok, halljuk amint szólják a mi nyelvünkön az Istennek nagyságos dolgait.
Álmélkodnak vala pedig mindnyájan és zavarban valának, egymásnak ezt mondván: Vajon mi akar ez lenni?
Mások pedig csúfolódva mondának: Édes bortól részegedtek meg.
Péter azonban előállván a tizeneggyel, felemelé szavát, és szóla nekik: Zsidó férfiak és mindnyájan, kik lakoztok Jeruzsálemben, legyen ez nektek tudtotokra, és vegyétek füleitekbe az én beszédeimet!
Mert nem részegek ezek, amint ti állítjátok; hiszen a napnak harmadik órája van;
Hanem ez az, ami megmondatott Jóel prófétától:
És lészen az utolsó napokban, ezt mondja az Isten, kitöltök az én Lelkemből minden testre: és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok, és a ti ifjaitok látásokat látnak, és a ti véneitek álmokat álmodnak.
A tanítványok tehát "nyelveken szólva", az ott jelenlévő idegenek "saját nyelvén" szólták "Isten felséges dolgait". Ez Péter szerint annak a következménye volt, hogy Isten az Ő Lelkét "kitöltötte". A prófécia szerint Isten Lelkének kitöltése következménye lesz a prófétálás, az álomlátás. Péter ezzel az ott átadott információt, amely "Isten felséges dolgairól" szólt, "prófétálásnak" nevezte. Igaz az, hogy csak közvetetten, de mégis.
Milyen formában jelentkezett ez a fajta prófétálás?
Nem tudjuk, mit szóltak a tanítványok? Igéket idéztek? A jelent, vagy a jövőt jelentették ki, nem tudjuk.
Mire szolgált ez a fajta "prófétálás"?
Én úgy gondolom, hogy megerősíthette a jelenlévő idegenek hitét Istenben, Jézusban, mint megváltóban.
Apostolok cselekedetei 2:8 - 2:17
Mimódon halljuk hát [őket], ki-ki közülünk a saját nyelvén, amelyben születtünk?
Párthusok és médek és elámiták, és kik lakozunk Mezopotámiában, Júdeában és Kappadóciában, Pontusban és Ázsiában,
Frigiában és Pamfiliában, Egyiptomban és Líbiának tartományiban, mely Ciréne mellett van, és a római jövevények, mind zsidók, mind prozelitusok,
Krétaiak és arabok, halljuk amint szólják a mi nyelvünkön az Istennek nagyságos dolgait.
Álmélkodnak vala pedig mindnyájan és zavarban valának, egymásnak ezt mondván: Vajon mi akar ez lenni?
Mások pedig csúfolódva mondának: Édes bortól részegedtek meg.
Péter azonban előállván a tizeneggyel, felemelé szavát, és szóla nekik: Zsidó férfiak és mindnyájan, kik lakoztok Jeruzsálemben, legyen ez nektek tudtotokra, és vegyétek füleitekbe az én beszédeimet!
Mert nem részegek ezek, amint ti állítjátok; hiszen a napnak harmadik órája van;
Hanem ez az, ami megmondatott Jóel prófétától:
És lészen az utolsó napokban, ezt mondja az Isten, kitöltök az én Lelkemből minden testre: és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok, és a ti ifjaitok látásokat látnak, és a ti véneitek álmokat álmodnak.
A tanítványok tehát "nyelveken szólva", az ott jelenlévő idegenek "saját nyelvén" szólták "Isten felséges dolgait". Ez Péter szerint annak a következménye volt, hogy Isten az Ő Lelkét "kitöltötte". A prófécia szerint Isten Lelkének kitöltése következménye lesz a prófétálás, az álomlátás. Péter ezzel az ott átadott információt, amely "Isten felséges dolgairól" szólt, "prófétálásnak" nevezte. Igaz az, hogy csak közvetetten, de mégis.
Milyen formában jelentkezett ez a fajta prófétálás?
Nem tudjuk, mit szóltak a tanítványok? Igéket idéztek? A jelent, vagy a jövőt jelentették ki, nem tudjuk.
Mire szolgált ez a fajta "prófétálás"?
Én úgy gondolom, hogy megerősíthette a jelenlévő idegenek hitét Istenben, Jézusban, mint megváltóban.
Folytatom a következő, újszövetségi prófétálásról szóló igével:
Apostolok cselekedetei 11:27 - 11:30
Ez időtájban pedig menének Jeruzsálemből Antiókhiába próféták.
Felkelvén pedig egy azok közül, névszerint Agabus, megjelenté a Lélek által, hogy az egész föld kerekségén nagy éhség lesz; amely meg is lőn Klaudius császár idejében. A tanítványok pedig elhatározták, hogy aszerint, amint kinek-kinek közöttük módjában áll, küldenek valamit segítségül a Júdeában lakozó atyafiaknak:
Amit meg is cselekedének, elküldvén a vénekhez Barnabás és Saulus keze által.
Milyen formában jelentkezett ez a prófétálás?
A próféta a jövőből jelentett ki dolgokat a Lélek által (éhség lesz)
Mire szolgált ez a fajta prófétálás?
Világosan nem derül ki az igéből, talán segítette a tanítványokat, hogy felkészüljenek az éhségre, talán megerősítette a hitüket, hogy ne aggódjanak,
Isten jó előre lát minden problémát, és mindenről tud. Biztosat azonban nem tudhatunk.
Apostolok cselekedetei 11:27 - 11:30
Ez időtájban pedig menének Jeruzsálemből Antiókhiába próféták.
Felkelvén pedig egy azok közül, névszerint Agabus, megjelenté a Lélek által, hogy az egész föld kerekségén nagy éhség lesz; amely meg is lőn Klaudius császár idejében. A tanítványok pedig elhatározták, hogy aszerint, amint kinek-kinek közöttük módjában áll, küldenek valamit segítségül a Júdeában lakozó atyafiaknak:
Amit meg is cselekedének, elküldvén a vénekhez Barnabás és Saulus keze által.
Milyen formában jelentkezett ez a prófétálás?
A próféta a jövőből jelentett ki dolgokat a Lélek által (éhség lesz)
Mire szolgált ez a fajta prófétálás?
Világosan nem derül ki az igéből, talán segítette a tanítványokat, hogy felkészüljenek az éhségre, talán megerősítette a hitüket, hogy ne aggódjanak,
Isten jó előre lát minden problémát, és mindenről tud. Biztosat azonban nem tudhatunk.
A következő fontos ige, a következő (kihagytam azokat, amelyek csak megemlítenek egy-két prófétát, de semmit nem írnak le magáról a prófétaságról):
Apostolok cselekedetei 21:10 - 21:11
Mialatt pedig mi több napig ott maradánk, alájöve egy Júdeából való próféta, névszerint Agabus.
És mikor hozzánk jött, vevé Pálnak az övét, és megkötözvén a maga kezeit és lábait, monda: Ezt mondja a Szent Lélek: A férfiút, akié ez az öv, ekképpen kötözik meg a zsidók Jeruzsálemben, és adják a pogányoknak kezébe.
Milyen formában jelentkezett ez a prófétálás?
A próféta a jövőből jelentett ki dolgokat a Lélek által (Pált meg fogják kötözni Jeruzsálemben)
Mint később látni fogjuk, a prófétáló nem csak a jövőből jelenthet ki dolgokat, hanem a jelenből, vagy akár a múltból is!
Mire szolgált ez a fajta prófétálás?
Biztosat nem tudhatunk, nem írja az Ige, valószínűleg megerősítette Pált és a tanítványokat abban, hogy Isten mindent jó előre lát, ne aggódjanak,
ha majd bekövetkeznek ezek a dolgok. Pált ugyanis a Lélek vezette Jeruzsálembe, és ugyanez a Lélek (Szellem) jelentette ki előre a prófétán keresztül,
hogy meg fogják ott kötözni. Gyanítom, hogy amikor bekövetkezett, már nem volt olyan szörnyű Pál számára, hiszen előre kijelentetett neki.
Apostolok cselekedetei 20:22 - 20:23
És most íme én a Lélektől kényszerítve megyek Jeruzsálembe, nem tudván, mik következnek ott én reám.
Kivéve, hogy a Szent Lélek városonként bizonyságot tesz, mondván, hogy én reám fogság és nyomorúság következik.
Apostolok cselekedetei 21:10 - 21:11
Mialatt pedig mi több napig ott maradánk, alájöve egy Júdeából való próféta, névszerint Agabus.
És mikor hozzánk jött, vevé Pálnak az övét, és megkötözvén a maga kezeit és lábait, monda: Ezt mondja a Szent Lélek: A férfiút, akié ez az öv, ekképpen kötözik meg a zsidók Jeruzsálemben, és adják a pogányoknak kezébe.
Milyen formában jelentkezett ez a prófétálás?
A próféta a jövőből jelentett ki dolgokat a Lélek által (Pált meg fogják kötözni Jeruzsálemben)
Mint később látni fogjuk, a prófétáló nem csak a jövőből jelenthet ki dolgokat, hanem a jelenből, vagy akár a múltból is!
Mire szolgált ez a fajta prófétálás?
Biztosat nem tudhatunk, nem írja az Ige, valószínűleg megerősítette Pált és a tanítványokat abban, hogy Isten mindent jó előre lát, ne aggódjanak,
ha majd bekövetkeznek ezek a dolgok. Pált ugyanis a Lélek vezette Jeruzsálembe, és ugyanez a Lélek (Szellem) jelentette ki előre a prófétán keresztül,
hogy meg fogják ott kötözni. Gyanítom, hogy amikor bekövetkezett, már nem volt olyan szörnyű Pál számára, hiszen előre kijelentetett neki.
Apostolok cselekedetei 20:22 - 20:23
És most íme én a Lélektől kényszerítve megyek Jeruzsálembe, nem tudván, mik következnek ott én reám.
Kivéve, hogy a Szent Lélek városonként bizonyságot tesz, mondván, hogy én reám fogság és nyomorúság következik.
A következő, fontos igéket a Korintusi Levélben találjuk.
Az alábbi igéből megtudhatjuk, hogy a prófétálás nem mindenkinek adatik:
1 Korinthus 12:7 - 12:10
Mindenkinek azonban haszonra adatik a Léleknek kijelentése.
Némelyiknek ugyanis bölcsességnek beszéde adatik a Lélek által; másiknak pedig tudománynak beszéde ugyanazon Lélek szerint;
Egynek hit ugyanazon Lélek által; másnak pedig gyógyítás ajándékai azon egy Lélek által;
Némelyiknek csodatévő erőknek munkái; némelyiknek meg prófétálás; némelyiknek pedig lelkeknek megítélése; másiknak nyelvek nemei; másnak pedig nyelvek magyarázása;
Az alábbi igéből pedig, hogy a "próféta", az az apostol és a "tanító"mellett az egyik legfontosabb szereplő Isten királyságának építésében:
1 Korinthus 12:28 - 12:31 (Vida fordítás)
egyeseket az Isten a (kihívott) gyülekezetben (eklézsiában) először apostolokul rendelt, másodszor prófétákul, harmadszor tanítókul, azután csodatevő hatóerőket (hatalmat) adott, azután a gyógyítás kegyelmi ajándékait, segítőkészséget, kormányzóképességet, nyelvek nemeit adta,
vajon mind apostolok-e? talán mind próféták? talán mind tanítók? talán mindben megvan-e a csodatevő erő?
Talán mind bírják a gyógyítás kegyelmi ajándékát? talán mindnyájan szólnak nyelveken? talán mind magyarázók (tolmácsok)?
törekedjetek a nagyobb kegyelmi ajándékokra és egy még kiválóbb utat mutatok nektek:
Itt megállok, mert úgy gondolom, különbséget kell tenni a "próféta", és az esetenként "prófétáló egyszerű hívő" között.
A kettő között az a különbség, hogy a "prófétát" Isten erre a szolgálatra hívta el. A prófétának az a fő szerepe az egyházban, Krisztus testében,
hogy az egyházat a prófétálásaival építi. Olyan hívők is "prófétálhatnak" azonban, akik nem "próféták", csak éppen ott, akkor (bizonyos élethelyzetekben)
Isten megmutat nekik valamit, amit ők elmondanak.
Egy ilyen hívő esetenként prófétálhat, de ettől még nem biztos, hogy Ő "próféta".
Ezt követően Pál elmondja, hogy a prófétálás nem örök dolog. A Mennyben nem lesz rá szükség, meg fog szűnni.
Ebből pedig azt emelném ki, hogy a Mennyben fog megszűnni. Tévednek azok, akik azt hiszik, a prófétaság, a prófétai szolgálat az az apostoli korszak lezárultával megszűnt. Nem szűnt meg. Jelenleg is jelen van Krisztus Testében, a Szentek Közösségében, Krisztus Láthatatlan Egyházában, és csak a Mennyben fog megszűnni!!!
1 Korinthus 13:8 - 13:13
A szeretet soha el nem fogy: de legyenek bár jövendőmondások, eltöröltetnek; vagy akár nyelvek, megszűnnek; vagy akár ismeret, eltöröltetik.
Mert rész szerint van bennünk az ismeret, rész szerint a prófétálás:
De mikor eljő a teljesség, a rész szerint való eltöröltetik.
Mikor gyermek valék, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek: minekutána pedig férfiúvá lettem, elhagytam a gyermekhez illő dolgokat.
Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről -színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, amint én is megismertettem. Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet.
Ez az ige azt is elárulja a prófétálásról, hogy "rész szerinti". Ez azt jelenti, hogy még a legnagyobb próféta sem lát mindent. Csupán morzsákat lát, és emiatt
óhatatlanul szüksége van a többi testvérre is. Különben ő is eltévedhet.
Az alábbi igéből megtudhatjuk, hogy a prófétálás nem mindenkinek adatik:
1 Korinthus 12:7 - 12:10
Mindenkinek azonban haszonra adatik a Léleknek kijelentése.
Némelyiknek ugyanis bölcsességnek beszéde adatik a Lélek által; másiknak pedig tudománynak beszéde ugyanazon Lélek szerint;
Egynek hit ugyanazon Lélek által; másnak pedig gyógyítás ajándékai azon egy Lélek által;
Némelyiknek csodatévő erőknek munkái; némelyiknek meg prófétálás; némelyiknek pedig lelkeknek megítélése; másiknak nyelvek nemei; másnak pedig nyelvek magyarázása;
Az alábbi igéből pedig, hogy a "próféta", az az apostol és a "tanító"mellett az egyik legfontosabb szereplő Isten királyságának építésében:
1 Korinthus 12:28 - 12:31 (Vida fordítás)
egyeseket az Isten a (kihívott) gyülekezetben (eklézsiában) először apostolokul rendelt, másodszor prófétákul, harmadszor tanítókul, azután csodatevő hatóerőket (hatalmat) adott, azután a gyógyítás kegyelmi ajándékait, segítőkészséget, kormányzóképességet, nyelvek nemeit adta,
vajon mind apostolok-e? talán mind próféták? talán mind tanítók? talán mindben megvan-e a csodatevő erő?
Talán mind bírják a gyógyítás kegyelmi ajándékát? talán mindnyájan szólnak nyelveken? talán mind magyarázók (tolmácsok)?
törekedjetek a nagyobb kegyelmi ajándékokra és egy még kiválóbb utat mutatok nektek:
Itt megállok, mert úgy gondolom, különbséget kell tenni a "próféta", és az esetenként "prófétáló egyszerű hívő" között.
A kettő között az a különbség, hogy a "prófétát" Isten erre a szolgálatra hívta el. A prófétának az a fő szerepe az egyházban, Krisztus testében,
hogy az egyházat a prófétálásaival építi. Olyan hívők is "prófétálhatnak" azonban, akik nem "próféták", csak éppen ott, akkor (bizonyos élethelyzetekben)
Isten megmutat nekik valamit, amit ők elmondanak.
Egy ilyen hívő esetenként prófétálhat, de ettől még nem biztos, hogy Ő "próféta".
Ezt követően Pál elmondja, hogy a prófétálás nem örök dolog. A Mennyben nem lesz rá szükség, meg fog szűnni.
Ebből pedig azt emelném ki, hogy a Mennyben fog megszűnni. Tévednek azok, akik azt hiszik, a prófétaság, a prófétai szolgálat az az apostoli korszak lezárultával megszűnt. Nem szűnt meg. Jelenleg is jelen van Krisztus Testében, a Szentek Közösségében, Krisztus Láthatatlan Egyházában, és csak a Mennyben fog megszűnni!!!
1 Korinthus 13:8 - 13:13
A szeretet soha el nem fogy: de legyenek bár jövendőmondások, eltöröltetnek; vagy akár nyelvek, megszűnnek; vagy akár ismeret, eltöröltetik.
Mert rész szerint van bennünk az ismeret, rész szerint a prófétálás:
De mikor eljő a teljesség, a rész szerint való eltöröltetik.
Mikor gyermek valék, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek: minekutána pedig férfiúvá lettem, elhagytam a gyermekhez illő dolgokat.
Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről -színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, amint én is megismertettem. Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet.
Ez az ige azt is elárulja a prófétálásról, hogy "rész szerinti". Ez azt jelenti, hogy még a legnagyobb próféta sem lát mindent. Csupán morzsákat lát, és emiatt
óhatatlanul szüksége van a többi testvérre is. Különben ő is eltévedhet.
A korintusi levél 14. fejezetével folytatom, amely nagyon beszédes a prófétálással kapcsolatban:
Kövessétek a szeretetet, kívánjátok a lelki [ajándékokat], leginkább pedig, hogy prófétáljatok. (1 Korinthus 14:1)
Ez egy parancs!
A lelki ajándékokat „kívánnunk” kell. Akarnunk kell, törekednünk kell, hogy a mieink legyenek. Leginkább pedig az, hogy képesek legyünk „prófétálni”. Ez Pál parancsa a korintusiak felé, és gyanítható, hogy ez a parancs (javaslat) ránk, mai hívőkre szintén vonatkozik.
Vajon Te (aki most olvasol) kívánod, akarod ezeket, vagy talán nem is hiszel ezekben? Úgy gondolod, hogy már megszűntek?
Szeretném ugyan, ha mindnyájan szólnátok nyelveken, de inkább, hogy prófétálnátok; mert nagyobb a próféta, mint nyelveken szóló, kivévén, ha megmagyarázza, hogy a gyülekezet épüljön. (1 Korinthus 14:5)
Pál szeretné, ha mi mindannyian prófétálnánk, és ezt valószínűleg maga az Úr is szeretné. Mi pedig, ha beleállunk ebbe, törekedni fogunk rá, erőfeszítéseket fogunk tenni annak érdekében, hogy működjön nálunk ez a nagyszerű ajándék.
1 Korinthus 14:3 - 14:4
Aki pedig prófétál, embereknek beszél épülésre, intésre és vigasztalásra. Aki nyelveken szól, magát építi; de aki prófétál, a gyülekezetet építi.
A fenti igék irányt és célt mutatnak a prófétálásnak:
1. A prófétálás emberekhez szól, építi, inti, vigasztalja a hívőket.
2. A prófétálás (amikor nyilvánosan elhangzik a gyülekezetben) építi a gyülekezetet.
1 Korinthus 14:23 - 14:25
Azért ha az egész gyülekezet egybegyűl és mindnyájan nyelveken szólnak, bemenvén az idegenek vagy hitetlenek, nem azt mondják-e, hogy őrjöngtök?
De ha mindnyájan prófétálnak és bemegy egy hitetlen, vagy avatatlan, az mindenektől megfeddetik, mindenektől megítéltetik, És ilyen módon az ő szívének titkai nyilvánvalókká lesznek; és így arcra borulva imádja az Istent, hirdetvén, hogy bizonnyal az Isten lakik tibennetek.
Én már két esetben kaptam intést prófétálás által. Mindkét esetben egy-egy olyan bűnömre mutatott rá Isten, amelyekről nem is tudtam. Az egyik az embereknek való tetszés keresése, a másik pedig az önmagam vizsgálgatása és ítélgetése, összehasonlítgatása másokkal. Csak, amikor a prófétáló elmondta az Istentől jövő üzenetet, akkor tudatosult bennem, hogy mindezek bűnök. Én már gyermekkorom óta így gondolkodtam, így ez volt a természetes a számomra, nem is tudtam, hogy ezek a gonosz gondolkodásformák Isten ellenségei, és bűnök. A prófétálást követően tudatosultak bennem, így szembe tudtam fordulni velük Isten segítségével.
Sok esetben kaptam bátorítást, építést és vigasztalást prófétálás által. A prófétálás Istennek egy csodálatos ajándéka, melynek a működése és helyes alkalmazása nagymértékben erősítheti, építheti az egyes hívőt, vagy akár az egész gyülekezetet.
Kövessétek a szeretetet, kívánjátok a lelki [ajándékokat], leginkább pedig, hogy prófétáljatok. (1 Korinthus 14:1)
Ez egy parancs!
A lelki ajándékokat „kívánnunk” kell. Akarnunk kell, törekednünk kell, hogy a mieink legyenek. Leginkább pedig az, hogy képesek legyünk „prófétálni”. Ez Pál parancsa a korintusiak felé, és gyanítható, hogy ez a parancs (javaslat) ránk, mai hívőkre szintén vonatkozik.
Vajon Te (aki most olvasol) kívánod, akarod ezeket, vagy talán nem is hiszel ezekben? Úgy gondolod, hogy már megszűntek?
Szeretném ugyan, ha mindnyájan szólnátok nyelveken, de inkább, hogy prófétálnátok; mert nagyobb a próféta, mint nyelveken szóló, kivévén, ha megmagyarázza, hogy a gyülekezet épüljön. (1 Korinthus 14:5)
Pál szeretné, ha mi mindannyian prófétálnánk, és ezt valószínűleg maga az Úr is szeretné. Mi pedig, ha beleállunk ebbe, törekedni fogunk rá, erőfeszítéseket fogunk tenni annak érdekében, hogy működjön nálunk ez a nagyszerű ajándék.
1 Korinthus 14:3 - 14:4
Aki pedig prófétál, embereknek beszél épülésre, intésre és vigasztalásra. Aki nyelveken szól, magát építi; de aki prófétál, a gyülekezetet építi.
A fenti igék irányt és célt mutatnak a prófétálásnak:
1. A prófétálás emberekhez szól, építi, inti, vigasztalja a hívőket.
2. A prófétálás (amikor nyilvánosan elhangzik a gyülekezetben) építi a gyülekezetet.
1 Korinthus 14:23 - 14:25
Azért ha az egész gyülekezet egybegyűl és mindnyájan nyelveken szólnak, bemenvén az idegenek vagy hitetlenek, nem azt mondják-e, hogy őrjöngtök?
De ha mindnyájan prófétálnak és bemegy egy hitetlen, vagy avatatlan, az mindenektől megfeddetik, mindenektől megítéltetik, És ilyen módon az ő szívének titkai nyilvánvalókká lesznek; és így arcra borulva imádja az Istent, hirdetvén, hogy bizonnyal az Isten lakik tibennetek.
Én már két esetben kaptam intést prófétálás által. Mindkét esetben egy-egy olyan bűnömre mutatott rá Isten, amelyekről nem is tudtam. Az egyik az embereknek való tetszés keresése, a másik pedig az önmagam vizsgálgatása és ítélgetése, összehasonlítgatása másokkal. Csak, amikor a prófétáló elmondta az Istentől jövő üzenetet, akkor tudatosult bennem, hogy mindezek bűnök. Én már gyermekkorom óta így gondolkodtam, így ez volt a természetes a számomra, nem is tudtam, hogy ezek a gonosz gondolkodásformák Isten ellenségei, és bűnök. A prófétálást követően tudatosultak bennem, így szembe tudtam fordulni velük Isten segítségével.
Sok esetben kaptam bátorítást, építést és vigasztalást prófétálás által. A prófétálás Istennek egy csodálatos ajándéka, melynek a működése és helyes alkalmazása nagymértékben erősítheti, építheti az egyes hívőt, vagy akár az egész gyülekezetet.
1 Korinthus 14:23 - 14:25
Azért ha az egész gyülekezet egybegyűl és mindnyájan nyelveken szólnak, bemenvén az idegenek vagy hitetlenek, nem azt mondják-e, hogy őrjöngtök?
De ha mindnyájan prófétálnak és bemegy egy hitetlen, vagy avatatlan, az mindenektől megfeddetik, mindenektől megítéltetik, És ilyen módon az ő szívének titkai nyilvánvalókká lesznek; és így arcra borulva imádja az Istent, hirdetvén, hogy bizonnyal az Isten lakik tibennetek.
Álljunk meg ezeknél az igéknél még egy szóra. Az eddigi esetleírásokból esetleg úgy tűnhetett, mintha a prófétálás az csakis a jövőre vonatkozik, hiszen már két esetben is ilyesmit láttunk (Apcsel 11.27-11.30 és Apcsel 21.10-21.11 ) ebből az igerészből, - és majd a Jelenések könyvéből is - azonban kitűnik, hogy ez nem mindig van így. Az írás szerint a bemenő „avatatlan”, vagy „hitetlen” „megfeddetik” és „megítéltetik” a prófétálás közben. Megfeddeni, megítélni nem lehet valakit úgy, hogy a jövőről prófétálunk neki. Egyetlen módon lehet megfeddeni egy embert, mégpedig úgy, hogy megprófétáljuk neki, mit tett a múltban, vagy mi igaz rá a jelenben. Ha ez olyan információ, amelyet természetes úton nem tudhat senki, mert ezt csak maga az „avatatlan”, vagy „hitetlen” tudhatja, akkor „ … ilyen módon az ő szívének titkai nyilvánvalókká lesznek; és így arcra borulva imádja az Istent, hirdetvén, hogy bizonnyal az Isten lakik tibennetek.”
Az Isten szerinti prófétálás tehát vonatkozhat a jövőre, de a múltra, vagy a jelenre is. A személyes meggyőződésem szerint a „prófétálás” során Istentől veszünk át információkat a Szentszellem által. Olyan információkat, amelyekről természetes úton nem tudhatunk. Ezek az információk vagy a múlttal, vagy a jelennel, vagy a jövővel kapcsolatosak, és Isten azért adja őket, hogy a kimondásuk által az Ő családja (a mindenkori hívők) épüljenek, jobbá, erősebbé, tisztábbá, bűntelenebbé, stb. váljanak.
Ha megvizsgáljuk a Jelenések könyvét, hasonló dolgot figyelhetünk meg. Világos, hogy a Jelenések könyve az egy prófécia. Istentől származó természetfeletti információ:
Jelenések 22:18 - 22:19
Bizonyságot teszek pedig mindenkinek, aki e könyv prófétálásának beszédeit hallja: [Hogy] ha valaki ezekhez hozzá tesz, e könyvben megírt csapásokat veti Isten arra;
És ha valaki elvesz e prófétálás könyvének beszédeiből, az Isten annak részét eltörli az élet könyvéből, és a szent városból, és azokból, amik e könyvben megírattak.
Ha megvizsgáljuk ennek a könyvnek, ennek a hatalmas prófétálásnak a szerkezetét, szintén azt láthatjuk, hogy sokat beszél a jövőről, de éppúgy, beszél a múltról, de beszél a jelenről is:
Írd meg, amiket láttál és amik vannak és amik ezek után lesznek: (Jelenések 1:19 HUN)
A prófétálás tehát Istentől származó információ továbbadása. Az Isten szerinti prófétálás leránthatja a leplet a múltról, a jelenről, vagy akár a jövőről is.
A múltról:
Monda neki Nátánael: Honnan ismersz engem? Felele Jézus és monda neki: Mielőtt hívott téged Filep, láttalak téged, amint a fügefa alatt voltál. (János 1:49 HUN)
A jelenről:
Most van e világ kárhoztatása; most vettetik ki e világ fejedelme: (János 12:31 HUN)
A jövőről:
Mikor pedig az olajfák hegyén ül vala, hozzá menének a tanítványok magukban mondván: Mondd meg nekünk, mikor lesznek meg ezek? és micsoda jele lesz a te eljövetelednek, és a világ végének? (Máté 24:3 HUN)
A prófétálásnak tehát nem az a legfőbb mibenléte, hogy a jövőről beszél, hanem az, hogy Istentől származó természetfeletti információ, amely a hívők javára szolgál. Isten ezt az információt, a prófétálás tárgyát látásban, azaz képekben, vagy egyfajta filmként, látomásban, illetve gondolati ihletésben adja át a prófétáló szellemébe. Ez természetesen lehet akár egy kimondott prófétikus ige is a bibliából, a lényeg az, hogy Istentől származzon, és abból a célból származzon, hogy elmondjuk azt másoknak. Lehet gy elmesélt látomás is, vagy lehet Istennek az aktuális élethelyzetre vonatkozó gondolatainak a kimondása is. Ilyenkor a prófétáló Isten nevében beszél, egyfajta szócsöve Istennek.
Én néha kapok Istentől prófétikus képeket, de gondolati ihletéseket is, és ezek jó részét nem azért, hogy elmondjam másoknak. Ha egy ilyet elmondanák másoknak, akkor az bűn lenne, nem pedig „prófécia”. Az Istentől származó prófécia abban különbözik ettől, hogy pontosan azért kapjuk az információt, hogy azt elmondva mások épülhessenek belőle. Nem azért kapjuk, hogy megtartsuk, hanem azért, hogy „elmondjuk”. Ha nem mondunk el egy ilyet, akkor ezzel bűnt követünk el. A prófétálónak szorosan Istenre kell figyelnie, hogy mi az, ami másokra tartozik, és mi az, ami nem. Csak akkor prófétál Isten szerint, ha ezt a kettőt nem keveri össze, és ebben (is) hűséges urához.
Azért ha az egész gyülekezet egybegyűl és mindnyájan nyelveken szólnak, bemenvén az idegenek vagy hitetlenek, nem azt mondják-e, hogy őrjöngtök?
De ha mindnyájan prófétálnak és bemegy egy hitetlen, vagy avatatlan, az mindenektől megfeddetik, mindenektől megítéltetik, És ilyen módon az ő szívének titkai nyilvánvalókká lesznek; és így arcra borulva imádja az Istent, hirdetvén, hogy bizonnyal az Isten lakik tibennetek.
Álljunk meg ezeknél az igéknél még egy szóra. Az eddigi esetleírásokból esetleg úgy tűnhetett, mintha a prófétálás az csakis a jövőre vonatkozik, hiszen már két esetben is ilyesmit láttunk (Apcsel 11.27-11.30 és Apcsel 21.10-21.11 ) ebből az igerészből, - és majd a Jelenések könyvéből is - azonban kitűnik, hogy ez nem mindig van így. Az írás szerint a bemenő „avatatlan”, vagy „hitetlen” „megfeddetik” és „megítéltetik” a prófétálás közben. Megfeddeni, megítélni nem lehet valakit úgy, hogy a jövőről prófétálunk neki. Egyetlen módon lehet megfeddeni egy embert, mégpedig úgy, hogy megprófétáljuk neki, mit tett a múltban, vagy mi igaz rá a jelenben. Ha ez olyan információ, amelyet természetes úton nem tudhat senki, mert ezt csak maga az „avatatlan”, vagy „hitetlen” tudhatja, akkor „ … ilyen módon az ő szívének titkai nyilvánvalókká lesznek; és így arcra borulva imádja az Istent, hirdetvén, hogy bizonnyal az Isten lakik tibennetek.”
Az Isten szerinti prófétálás tehát vonatkozhat a jövőre, de a múltra, vagy a jelenre is. A személyes meggyőződésem szerint a „prófétálás” során Istentől veszünk át információkat a Szentszellem által. Olyan információkat, amelyekről természetes úton nem tudhatunk. Ezek az információk vagy a múlttal, vagy a jelennel, vagy a jövővel kapcsolatosak, és Isten azért adja őket, hogy a kimondásuk által az Ő családja (a mindenkori hívők) épüljenek, jobbá, erősebbé, tisztábbá, bűntelenebbé, stb. váljanak.
Ha megvizsgáljuk a Jelenések könyvét, hasonló dolgot figyelhetünk meg. Világos, hogy a Jelenések könyve az egy prófécia. Istentől származó természetfeletti információ:
Jelenések 22:18 - 22:19
Bizonyságot teszek pedig mindenkinek, aki e könyv prófétálásának beszédeit hallja: [Hogy] ha valaki ezekhez hozzá tesz, e könyvben megírt csapásokat veti Isten arra;
És ha valaki elvesz e prófétálás könyvének beszédeiből, az Isten annak részét eltörli az élet könyvéből, és a szent városból, és azokból, amik e könyvben megírattak.
Ha megvizsgáljuk ennek a könyvnek, ennek a hatalmas prófétálásnak a szerkezetét, szintén azt láthatjuk, hogy sokat beszél a jövőről, de éppúgy, beszél a múltról, de beszél a jelenről is:
Írd meg, amiket láttál és amik vannak és amik ezek után lesznek: (Jelenések 1:19 HUN)
A prófétálás tehát Istentől származó információ továbbadása. Az Isten szerinti prófétálás leránthatja a leplet a múltról, a jelenről, vagy akár a jövőről is.
A múltról:
Monda neki Nátánael: Honnan ismersz engem? Felele Jézus és monda neki: Mielőtt hívott téged Filep, láttalak téged, amint a fügefa alatt voltál. (János 1:49 HUN)
A jelenről:
Most van e világ kárhoztatása; most vettetik ki e világ fejedelme: (János 12:31 HUN)
A jövőről:
Mikor pedig az olajfák hegyén ül vala, hozzá menének a tanítványok magukban mondván: Mondd meg nekünk, mikor lesznek meg ezek? és micsoda jele lesz a te eljövetelednek, és a világ végének? (Máté 24:3 HUN)
A prófétálásnak tehát nem az a legfőbb mibenléte, hogy a jövőről beszél, hanem az, hogy Istentől származó természetfeletti információ, amely a hívők javára szolgál. Isten ezt az információt, a prófétálás tárgyát látásban, azaz képekben, vagy egyfajta filmként, látomásban, illetve gondolati ihletésben adja át a prófétáló szellemébe. Ez természetesen lehet akár egy kimondott prófétikus ige is a bibliából, a lényeg az, hogy Istentől származzon, és abból a célból származzon, hogy elmondjuk azt másoknak. Lehet gy elmesélt látomás is, vagy lehet Istennek az aktuális élethelyzetre vonatkozó gondolatainak a kimondása is. Ilyenkor a prófétáló Isten nevében beszél, egyfajta szócsöve Istennek.
Én néha kapok Istentől prófétikus képeket, de gondolati ihletéseket is, és ezek jó részét nem azért, hogy elmondjam másoknak. Ha egy ilyet elmondanák másoknak, akkor az bűn lenne, nem pedig „prófécia”. Az Istentől származó prófécia abban különbözik ettől, hogy pontosan azért kapjuk az információt, hogy azt elmondva mások épülhessenek belőle. Nem azért kapjuk, hogy megtartsuk, hanem azért, hogy „elmondjuk”. Ha nem mondunk el egy ilyet, akkor ezzel bűnt követünk el. A prófétálónak szorosan Istenre kell figyelnie, hogy mi az, ami másokra tartozik, és mi az, ami nem. Csak akkor prófétál Isten szerint, ha ezt a kettőt nem keveri össze, és ebben (is) hűséges urához.
Egyelőre ennyit írnék a prófétaságról, kérdezz bátran, ha van véleményed, vagy kérdésed, tedd fel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése