A mózesi törvény két szakasza

 A mózesi törvény két szakasza

Mózes által a nép elé tárt mózesi törvény kb. 613 utasításból állt, melyeket ismételgetniük kellett folyamatosan, évről évre. Azonban - és ezt nagyon kevesen értik, - figyeljetek jól, a 613 utasítás egyike, talán éppen a 613. így szólt:

Ehhez lapozzunk Mózes 5. könyvének 18. fejezetéhez. 

Ez a fejezet azzal kezdődik, hogy mi a Léviták és a papok része az áldozatokból:

„A lévita-papoknak, a Lévi egész nemzetségének ne legyen se része, se öröksége Izraellel, hanem éljenek az Úrnak tüzes áldozataiból és örökségéből.  (5Móz 18:1 HUN) Annak okáért ne legyen neki öröksége az ő atyjafiai között: Az Úr az ő öröksége, amint megmondotta neki.  (5Móz 18:2 HUN) És ez legyen a papoknak törvényes része a néptől, azoktól, akik áldoznak akár ökörrel, akár juhval, hogy a papnak adják a lapockát, a két állat és a gyomrot.  (5Móz 18:3 HUN)”

Aztán, ha tovább olvassuk ezt a fejezetet, néhány verssel később, a 15. versben a következő parancsolatot adja a népnek Mózes:

5Móz 18:15 - 18:19

„Prófétát támaszt neked az Úr, a te Istened te közüled, a te atyádfiai közül, olyat mint én: öt hallgassátok! Mind aszerint, amint kérted az Úrtól, a te Istenedtől a Hóreben a gyülekezésnek napján mondván: Ne halljam többé az Úrnak, az én Istenemnek szavát, és ne lássam többé ezt a nagy tüzet, hogy meg ne haljak. Az Úr pedig monda nekem: Jól mondták amit mondtak. Prófétát támasztok nekik az ő atyjukfiai közül, olyat mint te, és az én igéimet adom annak szájába, és megmond nekik mindent, amit parancsolok neki. És ha valaki nem hallgat az én igéimre, amelyeket az én nevemben szól, én megkeresem azon!”

Itt az "őt hallgassátok" kifejezés nem arra utal, hogy meg kell hallgatnunk, mint egy "mesemondót", aztán menjünk csak tovább a dolgunkra! Ehelyett azt jelenti, hogy halálosan komolyan kell venni, mindenben őreá kell hallgatni, amikor majd megjelenik.

Ennek megfelelően ezt az igét a zsidó fordítású biblia (IMIT) így adja vissza?

"Prófétát közepedből, testvéreid közül, mint én vagyok, olyant támaszt majd neked az Örökkévaló, a te Istened, őrá hallgassatok."  (5Móz 18:15 IMIT)

Mózes tehát beszél "valakiről", egy majdan, egy a jövőben megjelenő nagy prófétáról, akire mindenben hallgatni kell majd, ha megjelenik. Ha valaki nem hallgat erre a prófétára, akkor az Isten számon fogja kérni azt azon az emberen.

Mit gondoltok, ki lehet az a nagy próféta, aki Mózes szerint majd meg fog jelenni, és akire, ha majd megjelenik, mindenben hallgatni kell majd?

Péter prédikációjából az ékes kapunál kiderül.

Apcs 3:19 - 3:23

"Térjetek hát más felismerésre, és forduljatok meg, hogy vétkeiteket kitörölhesse, hogy az Úrnak orcájától eljöhessenek a felüdülés időszakai, s elküldhesse nektek a Felkent Jézust, akit eleve erre rendelt,kit ugyan a mindenek helyreállításának idejéig, melyről szent prófétáinak száján keresztül öröktől fogva szólott, a mennynek kellett befogadnia.Hiszen már Mózes mondta, hogy az Úr, az Isten, Prófétát fog támasztani testvéreitek közül, olyant, mint engem. Rá fogtok hallgatni mindabban, amit szólni fog hozzátok,de minden lelket, aki nem hallgat arra a prófétára, a nép közül mindenestül ki fognak irtani. Sámueltől fogva az összes próféták, akik csak sorjában egymás után szóltak, előre megígérték ezeket a napokat."

Az a nagy próféta, akire mindenben hallgatni kell majd - Péter fenti szavaiból kiderül - az nem más, mint Jézus, a mi Megváltónk.

Ha valaki még mindig kételkedne abban, hogy Jézusról van szó, gondoljon Jézus megdicsőülésére:

Máté 17:1 - 17:5

"És hat nap múlva magához vevé Jézus Pétert, Jakabot és ennek testvérét Jánost, és felvivé őket magukban egy magas hegyre. És elváltozék előttük, és az ő orcája ragyog vala, mint a nap, ruhája pedig fehér lőn, mint a fényesség. És íme megjelenék őnekik Mózes és Illés, akik beszélnek vala ő vele. Péter pedig megszólalván, monda Jézusnak: Uram, jó nekünk itt lennünk. Ha akarod, építsünk itt három hajlékot, neked egyet, Mózesnek is egyet, Illésnek is egyet. Mikor ő még beszél vala, íme, fényes felhő borítá be őket; és íme szózat lőn a felhőből, mondván: Ez az én szerelmes Fiam, akiben én gyönyörködöm: őt hallgassátok."

Maga az Atya is beazonosította nekünk, - és a zsidóknak is - hogy ki is az, akire "hallgatnunk kell". Nem Mózes, sem nem Illés, sem nem szent János apostol. Ezek helyett -akire mindenben hallgatnunk kell - az az Ő Fia, Jézus.

Az előre megígért próféta, akire majd mindenben hallgatni kell, Jézus volt.

Ez tehát, hogy Isten prófétát fog támasztani, akire majd mindenben hallgani kell, ez volt a mózesi törvény egyik parancsolata. Még egy fenyegetés is tartozott hozzá: "Minden lélek, aki nem hallgat erre a prófétára, ki lesz írtva a népből". Péter ezt jól ismerte, idézte is az ékes kapunál a zsidóságnak.

Szóval mit kell tennie annak, aki pontosan, hiba nélkül meg akarja tartani a mózesi törvény utasításait azt követően, hogy Jézus megjelent? 

Mindenben Jézusra kell hallgatnia…

Ebből következik, hogy a mózesi törvénynek két szakasza van.

I. Ismételgetniük kellett a ceremóniákat, amíg megjelenik a nagy "próféta".

II. Amikor megjelenik ez a "próféta" onnantól mindenben erre a prófétára kell hallgatni a mózesi törvény szerint. Ha Jézus eljövetelét követően valaki ezt a szabályt pontosan megtartja, akkor ezt az embert jogosan, vagyis az igazságnak megfelelően a törvény megtartójának nevezhetjük. 

Ha viszont valaki Jézus eljövetelével nem tartja ezt meg, vagyis nem engedelmeskedik Jézusnak, az hiába végez bármilyen ceremóniát is, az az ember a mózesi törvény megrontója.

Jézus eljövetele előtt tehát az volt a törvény megtartása, ha valaki pontosan betartotta az 1. szakaszt, az összes ceremóniát, parancsolatot, melyeket Isten Mózes által adott, Jézus eljövetelét követően viszont - miután életbe lépett ennek a törvénynek a 2. szakasza - már az a mózesi törvény megtartása, ha valaki mindenben, nem csak néhány dologban, hanem mindenben arra a megígért prófétára, vagyis Jézusra hallgat, és mindenben azt teszi, amit az a próféta (Jézus) mond.

Ha Jézus azt mondja: "Így tovább, gyerekek" - akkor tovább kell ismételgetni a ceremóniákat, mint addig. Ha viszont valami mást mond, akkor azt a mást kell tenni a ceremóniák ismételgetése helyett. Ez következik a mózesi törvény pontos betartásából.

Ez érdekes, nem?

Például Jézus egyik legnagyobb parancsolata így szól: 

"Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem."  (Ján 14:1 HUN)

„Higgyünk őbenne”. Ez Jézus egyik parancsolata. Ha valaki ennek nem engedelmeskedik, az nem a mózesi törvény megtartója, mert nem engedelmeskedik annak a "prófétának", Jézusnak, akinek pedig a mózesi törvény szerint engedelmeskednie kell.

Így tehát mindenki, aki nem hisz Jézusban, az a mózesi törvény megrontója.

Aztán Jézus, Pálon keresztül még mást is mond:

… „új Szellemben és ne a régi betű világban végezzük szolgálatunkat.”  (Róm 7:6 H Csia 2005)

Vagyis hagyjuk abba a mózesi törvény betű szerinti megtartását. Ezt mondja Jézus, Pálon keresztül.  Aki nem engedelmeskedik ennek, aki  Jézus megjelenését követően még mindig a betűnek, még mindig a tízparancsolatban írtaknak és a ceremóniáknak szolgál, az az ember ezzel megrontja a mózesi törvényt.  

Na hoppá! 

Mert mit kellene ehelyett ímmár csinálnia? Új szellemben kéne szolgálnia, nem pedig a régi betű világában!

Amikor én erre rájöttem, először nagyon boldog lettem. Mert tudom, hogy én, és ti is velem együtt hisztek Jézusban. Tudom, hogy mi már nem a betű világában végezzük a szolgálatunkat. Mit gondoltok, ezek alapján, akkor lehet, hogy mi vagyunk azok, akik pontosan megtartják a törvény jelenleg érvényes, tehát Jézus megjelenését követően érvénybe lépő szakaszát? Mi akkor a törvény megtartói vagyunk?

Igen, vagy nem?  

A helyes válasz:……………..nem!

Miért nem? Mert a törvény szerint az a törvény megtartója, aki MINDENBEN engedelmeskedik Jézusnak. Nem csak néhány dologban, hanem MINDENBEN, és mivel erre senki nem képes, egyetlen keresztény sem, ezért minket is elmarasztal a törvény, hogy mi keresztények IS a törvény megrontói vagyunk.

Ha tehát a törvény szerint, ha a törvényen keresztül nézünk magunkra, azt kell látnunk, hogy elbuktunk és átok alatt vagyunk. Még mi keresztények is!

Na most akkor mi lesz? Hogyan tovább. 

Amit még figyelembe kell venni a törvény helyes értelmezéséhez, az pedig a törvény hatálya. Hiába érvényes törvény mondjuk Mozambikban, hogy tilos a majmokat etetni, mivel mi most nem Mozambikban vagyunk, ezért nem vonatkozik ránk ez a törvény, ha lennének itt majmok, nyugodtan etethetnénk őket, nincs olyan szabály, hogy tilos majmokat etetni Szombathely Fő terén. A mozambiki törvény érvényben van, de nem ránk vonatkozik. Mert azzal, hogy valaki elhagyja Mozambik területét, azzal megszűnnek rá érvényesnek lenni a mozambiki törvények.

Hiába hozom meg azt az örök törvényt a családomban, hogy a gyermekeimnek 10-kor le kell feküdniük, amíg 18 évesek nem lesznek, amint csak eléri valamelyikük a 18 éves kort, kikerül ennek a törvénynek a hatálya alól.

Felmerül tehát a kérdés, hogy kikre vonatkozik, kikre hatályos a mózesi törvény? A zsidókra? Minden emberre a Földön? Esetleg a keresztényekre? Vagy egyikre sem, vagy mindegyikre?

Könnyen belátható, hogy a mózesi törvény a zsidó népre vonatkozólag volt és van hatályban. Aki nem zsidó volt, annak Isten nem mondta, hogy meg kell azt tartania. Az eszkimóknak például nem mondta Isten, hogy pontosan tartsák meg a törvényt, és látogassanak el Jeruzsálembe évente háromszor, mint ahogyan a zsidó néptől ezt megkövetelte. A bibliai előírások szerint a zsidó férfiaknak évente háromszor kötelező volt felmenniük a jeruzsálemi szentélybe a zarándokünnepek alkalmából és áldozatot kellett oda vinniük. Ezt nyilván nem vonatkozott sem az indiánokra, sem az eszkimókra, sem azokra, akik még csak nem is hallottak a törvényről, vagy a zsidó népről. Ha ezt egy idegen megpróbálta volna, a törvény szerint meg kellett volna ölni. Vagyis a mózesi törvény kizárólag a zsidó népre vonatkozott. Mindazokra, akik a zsidó néphez tartoztak. 

Kikre nem hatályos még?

Aztán a törvény, és ezt nem én találtam ki, hanem Pál, a törvény csak azokra vonatkozik, akik élnek. Akik meghaltak, arra nem vonatkozik. Azoknak semmit, semmit vagyis semmit nem kell megtartaniuk belőle.

Róm 7:1 - 7:6

"Avagy nem tudjátok-e atyámfiai, mert törvényismerőkhöz szólok, hogy a törvény uralkodik az emberen, amíg él? Mert a férjes asszony, míg él a férj, ehhez van kötve törvény szerint, de ha meghal a férj, felszabadul [az asszony] a férj törvénye alól. Azért tehát az ő férjének életében paráznának mondatik, ha más férfihoz megy; ha azonban meghal a férje, szabaddá lesz a törvénytől, úgy hogy nem lesz parázna, ha más férfihoz megy. Azért atyámfiai, ti is meghaltatok a törvénynek a Krisztus teste által, hogy legyetek máséi, azéi, aki a halálból feltámasztatott, hogy gyümölcsöt teremjünk Istennek. Mert mikor a testben voltunk, a bűnök indulatai a törvény által dolgoztak a mi tagjainkban, hogy gyümölcsözzenek a halálnak; Most pedig megszabadultunk a törvénytől, minekutána meghaltunk arra nézve, amely által lekötve tartattunk; hogy szolgáljunk a léleknek újságában és nem a betű óságában."

A biblia szerint mindazok, akik újjászülettek a Jézusban való hit által, mindazok meghaltak. 

Kol 3:3 Mert meghaltatok, és a ti éltetek el van rejtve együtt a Krisztussal az Istenben.

2Tim 2:11 Igaz beszéd ez. Mert ha vele együtt meghaltunk, vele együtt fogunk élni is.

Róm 6:4 - 6:5 Eltemettettünk azért ő vele együtt a keresztség által a halálba: hogy miképpen feltámasztatott Krisztus a halálból az Atyának dicsősége által, azonképpen mi is új életben járjunk. Mert ha az ő halálának hasonlatossága szerint vele eggyé lettünk, bizonyára feltámadásáé szerint is [azok] leszünk.

A mi óemberünk meghalt, ezért mi felszabadultunk a törvény alól. Így tehát a mózesi törvény nem csak a pogányokra nem vonatkozik, hanem azokra a zsidókra sem, akik újjászülettek, akiknek meghalt az óembere.

Előbbiek, tehát a pogányok soha nem voltak törvény alatt, utóbbiak, vagyis a zsidók akkor szabadulnak fel, amikor meghal az óemberük. 

A törvény egyik feladata ugyanis a bűnös és bűnrehajló testies természet kordában tartása volt. Ha van törvény és van büntetés, akkor a bűnösök óvatosabbak, kevesebbet vétkeztek. A mi óemberünk, a mi testies természetünk azonban a biblia tanúsága szerint meghalt, így nekünk, akik újjászülettek, nekünk már nincs szükségünk ahhoz, hogy az óemberünk kordában legyen tartva – ehhez törvényre, Isten ezért kivehetett és ki is vett minket a törvény alól. Isten tartja a mi óemberünket kordában azzal, hogy megölte a kereszten. A megölésnél nincs jobb „kordában tartás”. Mert Jézussal együtt a mi óemberünk eltemettetett a halálba. Ezért Isten kivehette és ki is vette az őbenne hívőket a törvény alól.

Ha pedig nem vagyunk a törvény alatt, akkor senki nem is kéri számon rajtunk azt, hogy megtartjuk-e a rendelkezéseit. Ez az igazság, testvéreim. Isten nem kéri számon rajtunk, megtartjuk-e a törvény rendelkezéseit. Szabadok vagyunk a törvény alól. Az egyszerűen nem ránk vonatkozik. A törvény átkai sem ránk vonatkoznak. Tudjátok: A Fiak szabadok.

Mit gondoltok, megtartotta-e Pál a mózesi törvény rendelkezéseit azt követően, hogy megértette az evangéliumot? 

Olvassuk el ehhez két igét, melyekben Pál beszél önmagáról:

(Gal 1:18) „Majd három esztendő múlva felmentem Jeruzsálembe, hogy meglátogassam Kéfást, és nála maradtam tizenöt napig.”

„Azután tizennégy esztendő múlva ismét fölmentem Jeruzsálembe Barnabással együtt, elvivén Titust is. Fölmentem pedig kijelentés következtében és eléjük adtam az evangéliumot, melyet hirdetek a pogányok között, de külön a tekintélyeseknek, hogy valami módon hiába ne fussak, avagy ne futottam légyen.”

Nem tartotta meg!

Pálnak évente háromszor meg kellett volna jelennie Jeruzsálemben a parancsolat szerint. Őt azonban Isten Szelleme úgy vezette, hogy három évig például Efézusban maradt, és tanította az ottani hívőket.

Mert Ő Isten Szellemének szolgált, nem pedig a betűnek. Ha bölcsek vagyunk testvéreim, mi is ezt tesszük. Ez az új szövetség.

Aki alkalmasakká tett minket arra, hogy új szövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem léleké; mert a betű megöl, a lélek pedig megelevenít.  (2Kor 3:6 HUN)