Amikor egy törvényalkotó megalkot egy törvényt, annak a törvénynek van egy „szelleme”, vagyis van egy végső oka, egy célja, amiért létrejött. Az érdekes ebben az, hogy a törvény célja, „szelleme” a lényeg, és nem maga a törvény. Előfordulhat, hogy vét valaki a törvény ellen, de mégsem vét a törvény „szelleme” ellen.
Tegyük fel, hogy valaki azért, hogy az emberi életeket megvédje hoz egy törvényt: „Ne ölj!” A „ne ölj” parancsolat „szelleme”, célja ebben a példában az, hogy megvédje az emberi életeket. Most gondolkodjunk tovább, és tegyük fel, hogy ez a törvény minden emberre vonatkozik. Az egyik nap azonban olyan helyzet adódik, hogy egy sorozatgyilkossal, aki éppen atombombát készül robbantani a városban, fut össze egy mesterlövész. Becélozza, és vagy megöli, vagy robban a bomba, harmadik lehetőség nincs.
Vajon vétene-e a törvény szelleme ellen a mesterlövész, ha meghúzná a ravaszt?
Bár a törvény ellen látszólag vétene, de nem vétene a törvény „szelleme” ellen, vagyis betöltené azt a célt, amiért a törvény létrejött: megvédené az emberi életeket. A törvényalkotó talán még meg is dícsérné, hogy nem ragadt le a törvény „betűje” mellett, hanem a törvény „szellemében” járt el, és helyesen cselekedett.
Most vonatkoztassuk ezt a Szombatra.
Isten adott egy törvényt, a Szombatot, ez a törvény betűje, viszont ennek a parancsolatnak, törvénynek is volt, van egy célja, egy „szelleme”, amiért létrejött. Tegyük fel a példa kedvéért, hogy ez a cél az volt, hogy az önzésében önmagát és embertársait halálra dolgoztató ember legalább egy nap egy héten 24 órát pihenjen, hogy legalább ezen az egy napon 20 oldalt elolvasson a Bibliából, hogy tanuljon valamit Istenről, hogy legalább ezen a napon egy kicsit közösségben legyen Vele. Erre a feladatra Isten ki is jelölt egy napot: a Szombatot.
Nézzük, hogyan tölti be ezt a (feltételezett) célt, a törvény „szellemét” egy ember Krisztusban.
Ha mondjuk a hívő Krisztusban van, akkor Krisztus mondja meg neki, hogy mikor pihejen, mikor olvassa a Bibliáját, és mikor mit csináljon. Ha őt ezen a héten úgy vezette, hogy csütörtökön és pénteken is 24-24 órát pihenjen, mert nagyon megfáradt a szolgálatban, akkor a törvény céljának ez a vonatkozása, hogy „az ember legalább egy héten 24 órát pihenjen” be lett töltve. Ha ráadásul mindeközben tudott Bibliát is olvasni, mondjuk 60 oldalt, akkor ezzel betöltötte a példa szerinti Szombat második célját is, értelmetlen dolog lenne ezek után még szombaton is pihennie.
Bár ez a hívő nem töltötte be a törvény betűjét ezen a példa szerinti héten, de betöltötte a törvény példa szerinti célját.
Ílymódon, Isten Szellemének (Lelkének) a vezetése alatt akár meg lehet szegni a Szombatot, és meg lehet enni akár a szent kenyereket is:
Luk 6:3 És felelvén Jézus, monda nékik: Nem olvastátok-é, mit cselekedett Dávid, mikor megéhezett ő és akik vele voltak? Luk 6:4 Mi módon ment be az Úrnak házába és vette el a szent kenyereket és ette meg és adott azoknak is, akik vele voltak, amelyeket [pedig] nem szabad megenni, hanem csak a papoknak? Luk 6:5 És monda nékik: Az embernek Fia ura a szombatnak is.
És bármilyen furcsa, meg lehet akár szegni a "ne ölj" parancsolatot is:
5Móz 7:1 Mikor bevisz téged az Úr, a te Istened a földre, amelyre te bemenendő vagy, hogy bírjad azt; és sok népet kiűz te előled a Khitteust, a Girgazeust, az Emoreust, a Kananeust, a Perizeust, a Khivveust, és a Jebuzeust: hétféle népet, náladnál nagyobbakat és erősebbeket; 5Móz 7:2 És adja őket az Úr, a te Istened a te hatalmadba, és megvered őket: mindenestől veszítsd ki őket; ne köss velök szövetséget, és ne könyörülj rajtok.
Mert nem a törvény betűje a fontos, hanem a törvény Szelleme.
Azt jelenti ez, hogy akkor nem kell Szombatot tartani? Nem!
Meg kell akkor a Szombatot tartani? Nem !!!!
Azt jelenti, hogy folyamatosan a Szellem (Lélek) vezetése alatt kell állnunk, és nem a törvénnyel foglalkoznunk, ami csak egy árnyék, mert ha a Szellem (Lélek) vezetése alatt élünk, folyamatosan betöltjük a törvényt! A törvény szelleme nem más, mint az élő Jézus. ("Az Úr pedig a Szellem") Ő majd pontosan megmondja, mit tegyünk a hét napjaiban, és szombaton is, hogy a törvény be legyen töltve.
Róm 8:14 Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai.
Gal 5:18 Ha azonban a Lélektől vezéreltettek, nem vagytok a törvény alatt.
Ha a Szombat megtartása válik a számunkra a fontossá, akkor könnyen elveszhet a számunkra a szellemi lényeg, és Isten Szellemének (Lelkének) az útjába állhatunk ezen a napon. Szabad kezet kell adnunk neki szombatonként is, had vezessen úgy és oda, ahová csak akar ezen a napon is, és nem szabad megítélnünk senki mást sem, ha esetleg máshogyan vezeti őket Isten ezen a napon. Mert az is lehet, hogy annak ellenére betöltik a szombat igazi célját, hogy valójában nem is szentelik meg ezt a napot úgy, ahogyan azt az sokan teszik teszik.
Amikor keresztényként megértjük, hogy az egyes emberi cselekedetek, viselkedések mögött láthatlanul ott áll egy szellemi (láthatatlan) valóság, akkor az átértelmezi a világképünket.
Elkezdünk a látható dolgok helyett a "láthatatlanra" koncentrálni. Máshogyan fogjuk látni a dolgokat, mint a világi emberek.
Mondok néhány példát az érthetőség kedvéért:
1. példa: Három ember adományt ad a gyülekezetnek, egyformán 100-100.000.- Ft összeget.
Mi ez emberileg nézve: "Isten szerinti jó cselekedet."
Mi ez szellemileg nézve:
- Az első ember az adományt Isten késztetésére, Istennel való egyetértésben adta, így ez az esetében "Isten szerinti jó cselekedet" volt
- A másodiknak Isten 200.000.- Ft-ot mondott, de ő csak 100.000.- Ft-ot adományozott, így az ő esetében a 100.000.- Ft adomány "céltévesztés, vagyis bűn"
- A harmadik csak elismerést, befolyást szeretett volna szerezni a gyülekezetben, ezért adományozott, az adomány így az ő esetében is .. "céltévesztés, vagyis bűn"
Ebből a kis példából világosan látszik, hogy minden cselekedetünk mögött láthatatlanul ott áll a szellemi valóság.
Annak a valósága, hogy az a cselekedet Isten szerinti-e, vagy pedig nem, és akkor bűn.
Különféle emberek tehetik akár ugyanazt a dolgot, és mégis, lehet, hogy az egyik számára az a dolog jócselekedet,
míg a másik számára bűn.
Azt tehát, hogy mi a jó és mi a rossz nem maga a cselekedet határozza meg, hanem ehelyett az, hogy az a cselekedetünk
milyen viszonyban van Istennel, aki Szellem.
Ha ezt belátjuk, akkor azt is belátjuk, hogy ímmár nem a cselekedeteinkre kell koncentrálnunk, hogy mit teszünk,
ehelyett Istenre, hogy amit teszünk, vagy éppen tenni készülünk, azzal Ő egyetért-e, vagy sem.
Nekünk Benne kell maradnunk, Benne, Vele közösségben kell cselekednünk, mert amíg így teszünk, addig
cselekedeteink szükségképpen jók és helyesek.
Jézus megígérte, hogy velünk van a világ végezetéig. Megígérte, hogy mi "halljuk az Ő hangját", azaz hívőként
képesek vagyunk észlelni a véleményét, képesek vagyunk összhangban működni Vele. Ennek érekében Isten a leggyakrabban a biblában írtakra hivatkozik. Amikor az Istennel való együttműködést, összhangot elmulasztjuk, Ő békétlenséget,
nyugtalanságot támaszt a szívünkben, és előbb-utóbb megérezzük, hogy ezzel a közösséggel, az Istennel, Jézussal való
összhanggal valami baj van. Ha azonban Vele közösségben vagyunk, akkor minden, amit teszünk vele közösségben,
az számunkra szükségképpen jó és helyes.
Más lehet, hogy ugyanezeket teszi, vagy mímeli, de azt mégsem Istennel való közösségben teszi, mert Isten éppen mást szeretett volna, hogy tegyen, így ugyanazok a cselekedetek, és mégis csak bűnök, bűnök, bűnök.
Éppen így, valaki tehet olyan dolgokat, ami más számára megbotránkoztató, és mégis, Isten szerint, helyesen teszi azokat:
Róm 14:5 - 14:6
Emez az egyik napot különbnek tartja a másiknál: amaz pedig minden napot [egyformának] tart. Ki-ki a maga értelme felől legyen meggyőződve.
Aki ügyel a napra, az Úrért ügyel: és aki nem ügyel a napra, az Úrért nem ügyel. Aki eszik, az Úrért eszik, mert hálákat ad az Istennek: és aki nem eszik, az Úrért nem eszik, és hálákat ad az Istennek.
Elkezdünk a látható dolgok helyett a "láthatatlanra" koncentrálni. Máshogyan fogjuk látni a dolgokat, mint a világi emberek.
Mondok néhány példát az érthetőség kedvéért:
1. példa: Három ember adományt ad a gyülekezetnek, egyformán 100-100.000.- Ft összeget.
Mi ez emberileg nézve: "Isten szerinti jó cselekedet."
Mi ez szellemileg nézve:
- Az első ember az adományt Isten késztetésére, Istennel való egyetértésben adta, így ez az esetében "Isten szerinti jó cselekedet" volt
- A másodiknak Isten 200.000.- Ft-ot mondott, de ő csak 100.000.- Ft-ot adományozott, így az ő esetében a 100.000.- Ft adomány "céltévesztés, vagyis bűn"
- A harmadik csak elismerést, befolyást szeretett volna szerezni a gyülekezetben, ezért adományozott, az adomány így az ő esetében is .. "céltévesztés, vagyis bűn"
Ebből a kis példából világosan látszik, hogy minden cselekedetünk mögött láthatatlanul ott áll a szellemi valóság.
Annak a valósága, hogy az a cselekedet Isten szerinti-e, vagy pedig nem, és akkor bűn.
Különféle emberek tehetik akár ugyanazt a dolgot, és mégis, lehet, hogy az egyik számára az a dolog jócselekedet,
míg a másik számára bűn.
Azt tehát, hogy mi a jó és mi a rossz nem maga a cselekedet határozza meg, hanem ehelyett az, hogy az a cselekedetünk
milyen viszonyban van Istennel, aki Szellem.
Ha ezt belátjuk, akkor azt is belátjuk, hogy ímmár nem a cselekedeteinkre kell koncentrálnunk, hogy mit teszünk,
ehelyett Istenre, hogy amit teszünk, vagy éppen tenni készülünk, azzal Ő egyetért-e, vagy sem.
Nekünk Benne kell maradnunk, Benne, Vele közösségben kell cselekednünk, mert amíg így teszünk, addig
cselekedeteink szükségképpen jók és helyesek.
Jézus megígérte, hogy velünk van a világ végezetéig. Megígérte, hogy mi "halljuk az Ő hangját", azaz hívőként
képesek vagyunk észlelni a véleményét, képesek vagyunk összhangban működni Vele. Ennek érekében Isten a leggyakrabban a biblában írtakra hivatkozik. Amikor az Istennel való együttműködést, összhangot elmulasztjuk, Ő békétlenséget,
nyugtalanságot támaszt a szívünkben, és előbb-utóbb megérezzük, hogy ezzel a közösséggel, az Istennel, Jézussal való
összhanggal valami baj van. Ha azonban Vele közösségben vagyunk, akkor minden, amit teszünk vele közösségben,
az számunkra szükségképpen jó és helyes.
Más lehet, hogy ugyanezeket teszi, vagy mímeli, de azt mégsem Istennel való közösségben teszi, mert Isten éppen mást szeretett volna, hogy tegyen, így ugyanazok a cselekedetek, és mégis csak bűnök, bűnök, bűnök.
Éppen így, valaki tehet olyan dolgokat, ami más számára megbotránkoztató, és mégis, Isten szerint, helyesen teszi azokat:
Róm 14:5 - 14:6
Emez az egyik napot különbnek tartja a másiknál: amaz pedig minden napot [egyformának] tart. Ki-ki a maga értelme felől legyen meggyőződve.
Aki ügyel a napra, az Úrért ügyel: és aki nem ügyel a napra, az Úrért nem ügyel. Aki eszik, az Úrért eszik, mert hálákat ad az Istennek: és aki nem eszik, az Úrért nem eszik, és hálákat ad az Istennek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése