A mózesi törvény két szakasza

 A mózesi törvény két szakasza

Mózes által a nép elé tárt mózesi törvény kb. 613 utasításból állt, melyeket ismételgetniük kellett folyamatosan, évről évre. Azonban - és ezt nagyon kevesen értik, - figyeljetek jól, a 613 utasítás egyike, talán éppen a 613. így szólt:

Ehhez lapozzunk Mózes 5. könyvének 18. fejezetéhez. 

Ez a fejezet azzal kezdődik, hogy mi a Léviták és a papok része az áldozatokból:

„A lévita-papoknak, a Lévi egész nemzetségének ne legyen se része, se öröksége Izraellel, hanem éljenek az Úrnak tüzes áldozataiból és örökségéből.  (5Móz 18:1 HUN) Annak okáért ne legyen neki öröksége az ő atyjafiai között: Az Úr az ő öröksége, amint megmondotta neki.  (5Móz 18:2 HUN) És ez legyen a papoknak törvényes része a néptől, azoktól, akik áldoznak akár ökörrel, akár juhval, hogy a papnak adják a lapockát, a két állat és a gyomrot.  (5Móz 18:3 HUN)”

Aztán, ha tovább olvassuk ezt a fejezetet, néhány verssel később, a 15. versben a következő parancsolatot adja a népnek Mózes:

5Móz 18:15 - 18:19

„Prófétát támaszt neked az Úr, a te Istened te közüled, a te atyádfiai közül, olyat mint én: öt hallgassátok! Mind aszerint, amint kérted az Úrtól, a te Istenedtől a Hóreben a gyülekezésnek napján mondván: Ne halljam többé az Úrnak, az én Istenemnek szavát, és ne lássam többé ezt a nagy tüzet, hogy meg ne haljak. Az Úr pedig monda nekem: Jól mondták amit mondtak. Prófétát támasztok nekik az ő atyjukfiai közül, olyat mint te, és az én igéimet adom annak szájába, és megmond nekik mindent, amit parancsolok neki. És ha valaki nem hallgat az én igéimre, amelyeket az én nevemben szól, én megkeresem azon!”

Itt az "őt hallgassátok" kifejezés nem arra utal, hogy meg kell hallgatnunk, mint egy "mesemondót", aztán menjünk csak tovább a dolgunkra! Ehelyett azt jelenti, hogy halálosan komolyan kell venni, mindenben őreá kell hallgatni, amikor majd megjelenik.

Ennek megfelelően ezt az igét a zsidó fordítású biblia (IMIT) így adja vissza?

"Prófétát közepedből, testvéreid közül, mint én vagyok, olyant támaszt majd neked az Örökkévaló, a te Istened, őrá hallgassatok."  (5Móz 18:15 IMIT)

Mózes tehát beszél "valakiről", egy majdan, egy a jövőben megjelenő nagy prófétáról, akire mindenben hallgatni kell majd, ha megjelenik. Ha valaki nem hallgat erre a prófétára, akkor az Isten számon fogja kérni azt azon az emberen.

Mit gondoltok, ki lehet az a nagy próféta, aki Mózes szerint majd meg fog jelenni, és akire, ha majd megjelenik, mindenben hallgatni kell majd?

Péter prédikációjából az ékes kapunál kiderül.

Apcs 3:19 - 3:23

"Térjetek hát más felismerésre, és forduljatok meg, hogy vétkeiteket kitörölhesse, hogy az Úrnak orcájától eljöhessenek a felüdülés időszakai, s elküldhesse nektek a Felkent Jézust, akit eleve erre rendelt,kit ugyan a mindenek helyreállításának idejéig, melyről szent prófétáinak száján keresztül öröktől fogva szólott, a mennynek kellett befogadnia.Hiszen már Mózes mondta, hogy az Úr, az Isten, Prófétát fog támasztani testvéreitek közül, olyant, mint engem. Rá fogtok hallgatni mindabban, amit szólni fog hozzátok,de minden lelket, aki nem hallgat arra a prófétára, a nép közül mindenestül ki fognak irtani. Sámueltől fogva az összes próféták, akik csak sorjában egymás után szóltak, előre megígérték ezeket a napokat."

Az a nagy próféta, akire mindenben hallgatni kell majd - Péter fenti szavaiból kiderül - az nem más, mint Jézus, a mi Megváltónk.

Ha valaki még mindig kételkedne abban, hogy Jézusról van szó, gondoljon Jézus megdicsőülésére:

Máté 17:1 - 17:5

"És hat nap múlva magához vevé Jézus Pétert, Jakabot és ennek testvérét Jánost, és felvivé őket magukban egy magas hegyre. És elváltozék előttük, és az ő orcája ragyog vala, mint a nap, ruhája pedig fehér lőn, mint a fényesség. És íme megjelenék őnekik Mózes és Illés, akik beszélnek vala ő vele. Péter pedig megszólalván, monda Jézusnak: Uram, jó nekünk itt lennünk. Ha akarod, építsünk itt három hajlékot, neked egyet, Mózesnek is egyet, Illésnek is egyet. Mikor ő még beszél vala, íme, fényes felhő borítá be őket; és íme szózat lőn a felhőből, mondván: Ez az én szerelmes Fiam, akiben én gyönyörködöm: őt hallgassátok."

Maga az Atya is beazonosította nekünk, - és a zsidóknak is - hogy ki is az, akire "hallgatnunk kell". Nem Mózes, sem nem Illés, sem nem szent János apostol. Ezek helyett -akire mindenben hallgatnunk kell - az az Ő Fia, Jézus.

Az előre megígért próféta, akire majd mindenben hallgatni kell, Jézus volt.

Ez tehát, hogy Isten prófétát fog támasztani, akire majd mindenben hallgani kell, ez volt a mózesi törvény egyik parancsolata. Még egy fenyegetés is tartozott hozzá: "Minden lélek, aki nem hallgat erre a prófétára, ki lesz írtva a népből". Péter ezt jól ismerte, idézte is az ékes kapunál a zsidóságnak.

Szóval mit kell tennie annak, aki pontosan, hiba nélkül meg akarja tartani a mózesi törvény utasításait azt követően, hogy Jézus megjelent? 

Mindenben Jézusra kell hallgatnia…

Ebből következik, hogy a mózesi törvénynek két szakasza van.

I. Ismételgetniük kellett a ceremóniákat, amíg megjelenik a nagy "próféta".

II. Amikor megjelenik ez a "próféta" onnantól mindenben erre a prófétára kell hallgatni a mózesi törvény szerint. Ha Jézus eljövetelét követően valaki ezt a szabályt pontosan megtartja, akkor ezt az embert jogosan, vagyis az igazságnak megfelelően a törvény megtartójának nevezhetjük. 

Ha viszont valaki Jézus eljövetelével nem tartja ezt meg, vagyis nem engedelmeskedik Jézusnak, az hiába végez bármilyen ceremóniát is, az az ember a mózesi törvény megrontója.

Jézus eljövetele előtt tehát az volt a törvény megtartása, ha valaki pontosan betartotta az 1. szakaszt, az összes ceremóniát, parancsolatot, melyeket Isten Mózes által adott, Jézus eljövetelét követően viszont - miután életbe lépett ennek a törvénynek a 2. szakasza - már az a mózesi törvény megtartása, ha valaki mindenben, nem csak néhány dologban, hanem mindenben arra a megígért prófétára, vagyis Jézusra hallgat, és mindenben azt teszi, amit az a próféta (Jézus) mond.

Ha Jézus azt mondja: "Így tovább, gyerekek" - akkor tovább kell ismételgetni a ceremóniákat, mint addig. Ha viszont valami mást mond, akkor azt a mást kell tenni a ceremóniák ismételgetése helyett. Ez következik a mózesi törvény pontos betartásából.

Ez érdekes, nem?

Például Jézus egyik legnagyobb parancsolata így szól: 

"Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem."  (Ján 14:1 HUN)

„Higgyünk őbenne”. Ez Jézus egyik parancsolata. Ha valaki ennek nem engedelmeskedik, az nem a mózesi törvény megtartója, mert nem engedelmeskedik annak a "prófétának", Jézusnak, akinek pedig a mózesi törvény szerint engedelmeskednie kell.

Így tehát mindenki, aki nem hisz Jézusban, az a mózesi törvény megrontója.

Aztán Jézus, Pálon keresztül még mást is mond:

… „új Szellemben és ne a régi betű világban végezzük szolgálatunkat.”  (Róm 7:6 H Csia 2005)

Vagyis hagyjuk abba a mózesi törvény betű szerinti megtartását. Ezt mondja Jézus, Pálon keresztül.  Aki nem engedelmeskedik ennek, aki  Jézus megjelenését követően még mindig a betűnek, még mindig a tízparancsolatban írtaknak és a ceremóniáknak szolgál, az az ember ezzel megrontja a mózesi törvényt.  

Na hoppá! 

Mert mit kellene ehelyett ímmár csinálnia? Új szellemben kéne szolgálnia, nem pedig a régi betű világában!

Amikor én erre rájöttem, először nagyon boldog lettem. Mert tudom, hogy én, és ti is velem együtt hisztek Jézusban. Tudom, hogy mi már nem a betű világában végezzük a szolgálatunkat. Mit gondoltok, ezek alapján, akkor lehet, hogy mi vagyunk azok, akik pontosan megtartják a törvény jelenleg érvényes, tehát Jézus megjelenését követően érvénybe lépő szakaszát? Mi akkor a törvény megtartói vagyunk?

Igen, vagy nem?  

A helyes válasz:……………..nem!

Miért nem? Mert a törvény szerint az a törvény megtartója, aki MINDENBEN engedelmeskedik Jézusnak. Nem csak néhány dologban, hanem MINDENBEN, és mivel erre senki nem képes, egyetlen keresztény sem, ezért minket is elmarasztal a törvény, hogy mi keresztények IS a törvény megrontói vagyunk.

Ha tehát a törvény szerint, ha a törvényen keresztül nézünk magunkra, azt kell látnunk, hogy elbuktunk és átok alatt vagyunk. Még mi keresztények is!

Na most akkor mi lesz? Hogyan tovább. 

Amit még figyelembe kell venni a törvény helyes értelmezéséhez, az pedig a törvény hatálya. Hiába érvényes törvény mondjuk Mozambikban, hogy tilos a majmokat etetni, mivel mi most nem Mozambikban vagyunk, ezért nem vonatkozik ránk ez a törvény, ha lennének itt majmok, nyugodtan etethetnénk őket, nincs olyan szabály, hogy tilos majmokat etetni Szombathely Fő terén. A mozambiki törvény érvényben van, de nem ránk vonatkozik. Mert azzal, hogy valaki elhagyja Mozambik területét, azzal megszűnnek rá érvényesnek lenni a mozambiki törvények.

Hiába hozom meg azt az örök törvényt a családomban, hogy a gyermekeimnek 10-kor le kell feküdniük, amíg 18 évesek nem lesznek, amint csak eléri valamelyikük a 18 éves kort, kikerül ennek a törvénynek a hatálya alól.

Felmerül tehát a kérdés, hogy kikre vonatkozik, kikre hatályos a mózesi törvény? A zsidókra? Minden emberre a Földön? Esetleg a keresztényekre? Vagy egyikre sem, vagy mindegyikre?

Könnyen belátható, hogy a mózesi törvény a zsidó népre vonatkozólag volt és van hatályban. Aki nem zsidó volt, annak Isten nem mondta, hogy meg kell azt tartania. Az eszkimóknak például nem mondta Isten, hogy pontosan tartsák meg a törvényt, és látogassanak el Jeruzsálembe évente háromszor, mint ahogyan a zsidó néptől ezt megkövetelte. A bibliai előírások szerint a zsidó férfiaknak évente háromszor kötelező volt felmenniük a jeruzsálemi szentélybe a zarándokünnepek alkalmából és áldozatot kellett oda vinniük. Ezt nyilván nem vonatkozott sem az indiánokra, sem az eszkimókra, sem azokra, akik még csak nem is hallottak a törvényről, vagy a zsidó népről. Ha ezt egy idegen megpróbálta volna, a törvény szerint meg kellett volna ölni. Vagyis a mózesi törvény kizárólag a zsidó népre vonatkozott. Mindazokra, akik a zsidó néphez tartoztak. 

Kikre nem hatályos még?

Aztán a törvény, és ezt nem én találtam ki, hanem Pál, a törvény csak azokra vonatkozik, akik élnek. Akik meghaltak, arra nem vonatkozik. Azoknak semmit, semmit vagyis semmit nem kell megtartaniuk belőle.

Róm 7:1 - 7:6

"Avagy nem tudjátok-e atyámfiai, mert törvényismerőkhöz szólok, hogy a törvény uralkodik az emberen, amíg él? Mert a férjes asszony, míg él a férj, ehhez van kötve törvény szerint, de ha meghal a férj, felszabadul [az asszony] a férj törvénye alól. Azért tehát az ő férjének életében paráznának mondatik, ha más férfihoz megy; ha azonban meghal a férje, szabaddá lesz a törvénytől, úgy hogy nem lesz parázna, ha más férfihoz megy. Azért atyámfiai, ti is meghaltatok a törvénynek a Krisztus teste által, hogy legyetek máséi, azéi, aki a halálból feltámasztatott, hogy gyümölcsöt teremjünk Istennek. Mert mikor a testben voltunk, a bűnök indulatai a törvény által dolgoztak a mi tagjainkban, hogy gyümölcsözzenek a halálnak; Most pedig megszabadultunk a törvénytől, minekutána meghaltunk arra nézve, amely által lekötve tartattunk; hogy szolgáljunk a léleknek újságában és nem a betű óságában."

A biblia szerint mindazok, akik újjászülettek a Jézusban való hit által, mindazok meghaltak. 

Kol 3:3 Mert meghaltatok, és a ti éltetek el van rejtve együtt a Krisztussal az Istenben.

2Tim 2:11 Igaz beszéd ez. Mert ha vele együtt meghaltunk, vele együtt fogunk élni is.

Róm 6:4 - 6:5 Eltemettettünk azért ő vele együtt a keresztség által a halálba: hogy miképpen feltámasztatott Krisztus a halálból az Atyának dicsősége által, azonképpen mi is új életben járjunk. Mert ha az ő halálának hasonlatossága szerint vele eggyé lettünk, bizonyára feltámadásáé szerint is [azok] leszünk.

A mi óemberünk meghalt, ezért mi felszabadultunk a törvény alól. Így tehát a mózesi törvény nem csak a pogányokra nem vonatkozik, hanem azokra a zsidókra sem, akik újjászülettek, akiknek meghalt az óembere.

Előbbiek, tehát a pogányok soha nem voltak törvény alatt, utóbbiak, vagyis a zsidók akkor szabadulnak fel, amikor meghal az óemberük. 

A törvény egyik feladata ugyanis a bűnös és bűnrehajló testies természet kordában tartása volt. Ha van törvény és van büntetés, akkor a bűnösök óvatosabbak, kevesebbet vétkeztek. A mi óemberünk, a mi testies természetünk azonban a biblia tanúsága szerint meghalt, így nekünk, akik újjászülettek, nekünk már nincs szükségünk ahhoz, hogy az óemberünk kordában legyen tartva – ehhez törvényre, Isten ezért kivehetett és ki is vett minket a törvény alól. Isten tartja a mi óemberünket kordában azzal, hogy megölte a kereszten. A megölésnél nincs jobb „kordában tartás”. Mert Jézussal együtt a mi óemberünk eltemettetett a halálba. Ezért Isten kivehette és ki is vette az őbenne hívőket a törvény alól.

Ha pedig nem vagyunk a törvény alatt, akkor senki nem is kéri számon rajtunk azt, hogy megtartjuk-e a rendelkezéseit. Ez az igazság, testvéreim. Isten nem kéri számon rajtunk, megtartjuk-e a törvény rendelkezéseit. Szabadok vagyunk a törvény alól. Az egyszerűen nem ránk vonatkozik. A törvény átkai sem ránk vonatkoznak. Tudjátok: A Fiak szabadok.

Mit gondoltok, megtartotta-e Pál a mózesi törvény rendelkezéseit azt követően, hogy megértette az evangéliumot? 

Olvassuk el ehhez két igét, melyekben Pál beszél önmagáról:

(Gal 1:18) „Majd három esztendő múlva felmentem Jeruzsálembe, hogy meglátogassam Kéfást, és nála maradtam tizenöt napig.”

„Azután tizennégy esztendő múlva ismét fölmentem Jeruzsálembe Barnabással együtt, elvivén Titust is. Fölmentem pedig kijelentés következtében és eléjük adtam az evangéliumot, melyet hirdetek a pogányok között, de külön a tekintélyeseknek, hogy valami módon hiába ne fussak, avagy ne futottam légyen.”

Nem tartotta meg!

Pálnak évente háromszor meg kellett volna jelennie Jeruzsálemben a parancsolat szerint. Őt azonban Isten Szelleme úgy vezette, hogy három évig például Efézusban maradt, és tanította az ottani hívőket.

Mert Ő Isten Szellemének szolgált, nem pedig a betűnek. Ha bölcsek vagyunk testvéreim, mi is ezt tesszük. Ez az új szövetség.

Aki alkalmasakká tett minket arra, hogy új szövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem léleké; mert a betű megöl, a lélek pedig megelevenít.  (2Kor 3:6 HUN)

Hány választott népe van Istennek?

 Hány választott népe van Istennek?

Forrás: https://bibliaszov.hu/2008/10/05/hany-valasztott-nepe-van-istennek/

Dr. Sipos Ete Álmos írása

Ha az utca emberének tennénk fel ma ezt a kérdést, tapasztalataink alapján állíthatjuk, hogy kérdésünkre azt a választ kapnánk, hogy egy. De ha a kérdést úgy folytatjuk, hogy „melyik ez az egy?”, akkor már többféle választ hallhatunk.

Az emberek egyik csoportja azt feleli, hogy Isten egyetlen választott népe Izrael, míg mások szerint az egyház, újabban azonban még olyanok vannak is, akik szerint Isten választott népe a magyar. A válaszoknak ez a különbözősége többnyire a megkérdezettek érzelmi hozzáállásával hozható összefüggésbe. Mivel a háromféle válasz még a Bibliát ismerők között is megoszlik, ezért tartottuk fontosnak azt, hogy ezt a kérdést minden elfogultság nélkül, kizárólag teológiai alapon járjuk körül. Számunkra ugyanis az a perdöntő, amit a Biblia mond erről a témáról.

1.) Első feladatunk tartjuk annak tisztázását, hogy milyen összefüggésben használja a Biblia a „választott”, vagy a „kiválasztott” nép, ill. a „kiválasztott ember” fogalmait. Röviden szólva, három összefüggésben. Tehát a Biblia szerint,

a) Isten kiválaszthat egyéneket vagy népeket csupán bizonyos földi feladatra, földi, evilági feladatok elvégezésére.

b) Isten kiválaszthat egyéneket, vagy közösségét, más szóval egy népet, mennyei üdvösségre – örökéletre

c) Isten kiválaszthat egyéneket és népet mennyei üdvösségre és egyúttal földi feladatokra is.

A kiválasztás témájával kapcsolatos sokféle félreértés, szinte minden esetben abból ered, hogy sokan nem ismerik, s ezért nem tudják megkülönböztetni a kiválasztásnak ezt a három fajtáját és összekeverik őket. Ezért gondolják sokan pl. azt, hogy Istennek egy választott népe van, és ez Izrael. Ebben az előadásban tehát, szeretnénk segí­tséget adni mindazoknak, akiket komolyan érdekel, hogy mit taní­t erről a kérdésről a Biblia, és szeretnének bepillantást nyerni Isten csodálatos terveibe.

2.) Nézzük hát meg közelebbről, mit is jelent az, hogy Isten földi feladatokra, evilági küldetésre választ ki embereket? Ezzel kapcsolatban érdemes külön is felfigyelnünk arra, hogy Isten fontos földi, evilági feladatok elvégzésére nemcsak olyan embereket hí­vott el, akik hí­vők voltak, hanem olykor pogány embereket, sőt pogány népeket is. Csak néhány példát hadd emlí­tsünk. Isten elhí­vta a hí­vők közül Nóét a bárka épí­tésére: 1Móz 6, 8-18. Ábrahámot, hogy hagyja ott a várost, ahol lakott, költözzön sátorba és menjen el az Isten által neki í­gért földre: 1Móz 12, 1-3.

Isten kiválasztotta Mózest, hogy vezesse ki Izraelt Egyiptomból: 2Móz 3,9-10. Áront és fiait a papságra: 2Móz 28,1. Sault a királyságra: 1Sám 9,17 a nem hí­vő Cí­rusz perzsa királyt, hogy hazaengedje a fogságban levő zsidókat: 2Krón 36,22; Ésa 45,1;

Pogány népeket, hogy megkí­sértsék Izrael fiait, Bí­rák 3,1-4. Jer 50,9;

A népek közül Isten nagy feladatra választotta ki Izraelt. Azt olvassuk róluk, hogy ők kapták Isten törvényét azért, hogy megismertessék azt a világgal. Kapták az Istennel való szövetséget, hogy bemutassák a világtörténelem szí­npadán, milyen áldás van azon a népen, mely megtartja Isten szövetségét, és milyen átok azon, ha megtöri azt, 5Móz 4,37-40. 5Móz 7,7-10; 5Móz 28. Kiválasztotta Isten őket arra is, hogy közülük szülessen test szerint a világ megváltója: a Messiás-Krisztus. Izraelnek a földi feladatra történő kiválasztását dicsőségesnek nevezi a Biblia: „akik izraeliták, akiké a fiúság és a dicsőség, és a szövetségek, meg a törvényadás és az isteni tisztelet, és akik közül való test szerint a Krisztus” (Róma 9,4-5;)

A kiválasztás fajtái közül utoljára hagytuk a legelső és legdicsőségesebb kiválasztást: Krisztus kiválasztását: Ésa 42,1; akit Isten kiválasztott a testtélételre és kereszthalál útján a megváltás végbevitelére. Ő az, „Aki eleve el volt ugyan rendelve a világ megalapí­tása előtt, megjelent pedig az idők végén tiérettetek.” (1Pét 1,18-20.)

A Bibliában azt látjuk, hogy az emlí­tettek közül voltak, akik küldetésüknek eleget tettek és voltak, akik méltatlanná váltak a földi küldetésre.

3.) Ezután nézzük meg, mit is jelent az, hogy Isten kiválasztott egyéneket ill. egy népet a mennyei célra, az üdvösségre-örökéletre?

a) Az üdvösségre történő kiválasztásról Biblia kettős vonatkozásban beszél:

Egyrészt olvasunk arról, hogy Isten magának kiválasztott egy népet a Krisztusban már a világ teremtése előtt, azzal a céllal, hogy ezt a népet üdvözí­tse: „magának kiválasztott minket Őbenne a világ teremtetése előtt, eleve elhatározván, hogy a maga fiaivá fogad” (Ef 1,4-5;9-10.) Ez a lelki nép, mely évezredek folyamán, minden népből, ágazatból, nemzetből és nyelvből kerül ki, egyszer majd megjelenik együtt, látható módon, dicsőségben a mennyben, ahogy arról a Jel 5,9-ben olvashatunk: „És éneklének új éneket, mondván: méltó vagy, hogy elvedd a könyvet és megnyisd annak pecsétjeit: mert megölettél és megváltottál minket Istennek a te véred által, minden ágazatból és nyelvből és népből és nemzetből.”

b) Másrészt olvashatunk arról is, hogy mivel ez a lelki nép egyedekből, egyes emberekből áll, van Istennek egyéni kiválasztása is az üdvösségre. Ezt erősí­tik a Róma 8, 28-30. versei: „Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van, mint akik az ő végzése szerint hivatalosak”

Szeretném tehát nyomatékosí­tani, hogy most az egy népnek és egyéneknek az üdvösségre-örökéletre történt kiválasztásáról beszélek. Az üdvösségre történő kiválasztás vonatkozásában tehát Isten egy lelki népet választott ki magának minden népből, nemzetből és nyelvből, ami egyértelműen azt jelenti, hogy Istennek csak egy választott népe van!

További kérdésünk, hogy ez az egy választott lelki nép kikből áll? A Biblia szóhasználatával élve: zsidókból és görögökből, vagy ahogy más helyen olvassuk, zsidókból és pogányokból: „Mert nem szégyellem a Krisztus evangéliumát, mert Istennek hatalma az minden hí­vőnek üdvösségére, zsidónak először, meg görögnek.” (Róma 1,14-16.) Ez azt jelenti, hogy Isten üdvösségre-örökéletre kiválasztott egyetlen népének tagjai a zsidók és görögök ill. a pogányok, azaz a nem zsidók közül kerülnek ki. Krisztus ugyanis a kereszten lerontotta a két nemzetség (tehát a zsidók és pogányok) közötti válaszfalat és a két nemzetséget eggyé tette. „Mert Ő a mi békességünk, aki eggyé tette a két nemzetséget, és lerontotta a közbevetett válaszfalat.” (Ef 2,13-15;) Ennek a Krisztus áldozata által eggyé tett lelki népnek neve a Bibliában: „egyház” vagy „gyülekezet”, görögül : „ekklésia”.

Az „egy nép”-ről szóló igazságot, vagy más szóval titkot, Isten Pálnak jelentette ki, ahogy erről az Ef 3,3-6-ban olvashatunk: „kijelentés útján ismertette meg velem a titkot, hogy tudniillik a pogányok örökös társak és egyugyanazon test tagjai és részesei az ő igéretének a Krisztus Jézusban, az evangélium által.” Ez azt is jelenti, hogy a földön nincs egyetlen olyan, akár földrajzilag, akár nyelvileg, akár genetikailag behatárolható, homogén etnikum, melyről azt állí­thatnánk, hogy Istennek üdvösségre kiválasztott népe, melynek minden tagja (en block) előbb vagy utóbb üdvözülni fog, legyen az akár zsidó, akár magyar! Lásd: Róma 2, 28-29: „Mert nem az a zsidó, aki külsőképen az, sem nem az a körülmetélés, ami a testen külsőképen van: Hanem az a zsidó, aki belsőképpen az, és a szí­vnek lélekben, nem betű szerint való körülmetélése az igazi körülmetélkedés”.

4.) A kiválasztás harmadik esetének azt neveztük meg, amikor Isten kiválaszt egyéneket és népet mennyei üdvösségre és ugyanakkor földi feladatokra is, tehát, amikor a két célra történő kiválasztás egybeesik.

Egyének esetében megemlí­thetjük a számtalan bibliai példa közül Ábrahámot, akit földi célra is, (testi utódai közül támad a Krisztus, 1Móz 22,18;) és mennyei célra is kiválasztott (az üdvösségre, Máté 8,11;). Vagy megemlí­thetjük Mózest, akit Isten hatalmas földi feladatokra hí­vott el, de egyúttal az üdvösségre is. Vagy ilyen volt Jézus 11 taní­tványa is az Újszövetségben, akiket az evangélium hirdetésére és egyúttal az üdvösségre is kiválasztott: Ján 17,12;

Ugyanez a kettős elhí­vás figyelhető meg az üdvösségre kiválasztott egyház, vagy más szóval, Isten népe esetében is, amikor azt olvassuk, hogy ezt a népet Isten mennyei célra, az örökélet-üdvösségre, de egyúttal földi célra is kiválasztotta, ti. szent életre és „kegyelme dicsőségének magasztalására” (Efézus 1,4-6;), és e világban való bizonyságtételre, ahogy erről az 1 Péter 2,9-ben olvashatunk.

5.) Ahhoz tehát, hogy a cí­mben felvetett kérdésre megértsük Istennek a Bibliában kijelentett válaszát és ne legyünk semmiféle félreértés vagy elfogultság áldozatai, feltétlenül tisztáznunk kell azt, hogy Istennek tulajdonképpen egyetlen kiválasztottja van, Jézus Krisztus. Akár egyéneknek, akár népnek, közösségnek kiválasztásáról van szó, az a Biblia szerint, a Krisztusban történt: Efézus 1,4-5. 2,10; (Pálnak kulcsszava, amikor a kiválasztásról beszél, „Őbenne”!) Ez közelebbről azt jelenti, hogy Isten választott népe azokból az egyénekből áll, akik fajra, nemre és felekezetre való tekintet nélkül a Krisztushoz tartoznak, azaz a Krisztus-test tagjai. Pál í­gy í­r erről, „kijelentés útján ismertette meg velem a titkot, hogy tudniillik a pogányok örökös társak és egyugyanazon test tagjai és részesei az ő í­géretének a Krisztus Jézusban.” (Ef 3,3-11;) Akik tehát a kiválasztott Krisztushoz tartoznak, azok alkotják Isten lelki népét. Ezt maga Jézus is jelzi, amikor azt mondja: „Én vagyok az igazi szőlőtő, ti a szőlővesszők.” (Ján 15,5.) Még világosabban érzékelteti ezt az igazságot a Szentlélek, amikor Pálon keresztül az olajfa hasonlatát használja a Róma 11,17-21-ben! Figyeljünk csak az egyértelmű fogalmazásra: „Ha pedig némely ágak kitörettek, ha pedig te vadolajfa létedre beoltattál azok közé, és részese lettél az olajfa gyökerének és zsí­rjának” Sokan félreértik és félremagyarázzák ezt az igeszakaszt, s úgy értelmezik, hogy itt az olajfa Izrael népét jelenti, mintha a pogányok Izraelbe oltatnának be a történelem folyamán. Ez pedig súlyos teológiai tévedés! Ez az Ige Izraelt egyértelműen „csak” egy ágnak nevezi, mert az olajfa Krisztus és nem Izrael népe! Krisztus az Isten kiválasztottja, Ő belé oltatnak vagy belőle töretnek ki az ágak. Istennek Krisztusban lett „minden í­gérete igenné és ámenné” (2Kor 1,20;) Őbenne volt egy nép, az idők kezdetétől, és lesz az idők végezetéig a minden népből, nemzetből és nyelvből üdvösségre kiválasztottak megszámlálhatatlan serege. Istennek tehát nem két vagy három választott népe volt és van e világban, hanem csak egy. Ugyanakkor Pál, aki soha nem tagadta meg saját népét, kifejti hogy Isten azért oltotta be a szelí­d olajfába, Krisztusba a pogányokat, hogy Izrael fiai „felingereltessenek” a Krisztusban való hitre. Ezzel a megjegyzésével viszont a megtért pogányokat alázatra intette, hogy ne „kevélykedjenek” és fel ne fuvalkodjanak Izraellel szemben: Róma 11,18-21;

6.) Nem lehet tehát a választott nép kérdését úgy tárgyalni, hogy ne beszéljünk Izrael népének kiválasztásáról, és ne tisztázzuk Izrael üdvtörténeti szerepét. Erre azért is nagy szűkség van, mert a bibliai Izrael szerepével kapcsolatban többféle elmélet és félreértés van forgalomban, keresztyén körökben is. Különösképpen is fontosnak tartjuk azoknak a magyarázatoknak vizsgálatát, amit sokan a Bibliára, közelebbről a Jelenések 20,1-4; verseire hivatkozva, Izraelnek a történelem utolsó szakaszában betöltendő üdvtörténeti szerepéről taní­tanak. Itt elsősorban az ezeréves birodalom (millenium) tanára gondolunk. E tan szerint a földi történelem végén Izrael-népe Krisztushoz tér, és Krisztus királysága alatt Jeruzsálem, földünk gazdasági és lelki centruma lesz ezer éven át. Ez alatt a jeruzsálemi templom újra megépül, ahol a mózesi cerimóniális törvények előí­rása szerint, áldozatokat mutatnak be újra. A millenisták szerint Krisztusnak ezeréves földi királyságában viszont az egyháznak semmi szerepe nem lesz, mivel az egyház már korábban elragadtatik a földről. Ezután az „egész Izrael”, mint Isten választott népe üdvözülni fog.

A mi kérdésünk ezzel az elmélettel kapcsolatban az, hogy aki mindezt í­gy vallja és taní­tja, jól értelmezi-e a Bibliát, illetve jól értelmezi-e Izraelnek, mint Isten földi feladatra kiválasztott népének szerepét?

Ha ugyanis Istennek egyetlen üdvösségre választott népe van és ez Izrael, akkor, akkor annak, aki üdvözülni akar, előbb zsidóvá kell lennie. Akkor, a pogányokból álló egyháznak is végül a zsidó valláshoz kell csatlakoznia! Ezt a logikát tovább folytatva, ha Izrael a szelí­d olajfa, akkor Isten minden üdvösségre kiválasztottat ebbe az olajfába (Izraelbe!) fog beoltani. Továbbá, ha Isten üdvösségre kiválasztott népe Izrael, akkor minden zsidó ember üdvözülni fog, hiszen a Biblia minden kiválasztott üdvösségéről beszél: Róma 8,30;

De még tovább gondolva ezt az értelmezést: ha Izrael Isten üdvösségre kiválasztott népe, akkor a világ kezdetétől annak végéig Izrael az üdvtörténet földi főszereplője, s a többi üdvösségre választott közösség, közöttük a keresztyén egyház is, csak epizód-szerepet játszik. Ebben az esetben természetesen, az egyház története is, Izrael történelmének csak egy fázisa és az ezeréves uralom idején az egyház is Izraelbe fog betagolódni. Ha viszont ez í­gy van, akkor miért nem szól erről a Biblia egy szót sem? Akkor Izrael népének története miért csak Egyiptomban kezdődik?

De a legsúlyosabb kérdés, amit ez az elmélet felvet az, hogy ha Izraelé az üdvtörténet főszerepe, akkor hova soroljuk Krisztus szerepét? Akkor tisztázni kell Krisztus és Izrael viszonyát, hogy ti. Krisztus van Izraelért, vagy Izrael Krisztusért? Végül is Krisztus kinek a királya, Izraelé? Vagy az Ő országa ennél sokkal több, mert nem e-világból való? Akkor Istennek minden í­gérete Izraelben fog beteljesedni egykor? Vagy esetleg Pál értette félre a Szentlélek kijelentését, hogy ti. „Istennek valamennyi í­gérete Őbenne (ti. Krisztusban) lett igenné és Őbenne lett ámenné” (2Kor 1,20;).

Ezekre a kérdésekre keresve a választ, mi a Biblia tanulmányozása nyomán az alábbi következtetésekre jutottunk.

a.) Először arra a kérdésre szeretnénk választ adni, hogy Isten üdvözí­tő tervében kié a főszerep, Krisztusé vagy valamely népé (Izraelé, az egyházé)? Ki az üdvösség kezdete és vége, Krisztus vagy valamely nép (Izrael, az egyház)?

Ha Izraellel kezdődik a kiválasztás és az üdvtörténet, mi lesz azoknak örök sorsa, akik Izrael megalakulása előtt éltek: mint Ádám, Ábel, Séth, Noé és a többi hí­vők? Ezek az emberek nem voltak zsidók! És mi lesz azon milliárdok örök sorsa, akik Kr.u. 70 után máig a pogányok közül tértek meg és nem lettek zsidóvá? Ezek a Kr. előtt és után élt hí­vő emberek nem tartoznak a választott néphez? Ha viszont, ahogy a Biblia állí­tja; Krisztus a kezdet és a vég, ha benne választattak ki emberek, akkor viszont az üdvtörténet fő-ága nem Izrael, hanem Krisztus, illetve Krisztus egyháza, melybe természetesen az Izraelből üdvösségre választottak is beletartoznak. Eszerint tehát a Krisztus egyháza már Ádámmal elkezdődött, melyhez a világ végezetéig csatlakoznak majd a választottak, ahogy azt a reformátusok hitvallása a Heidelbergi Káté is í­rja, „Hiszem azt, hogy Isten Fia, a világ kezdetétől annak végéig, az egész emberi nemzetségből Szentlelke és Igéje által az igaz hit egyességében magának egy kiválasztott gyülekezetet gyűjt össze” (HK 54.) Ebben az esetben viszont Izrael népe csupán epizód szerepet játszott a történelem folyamán, mint az üdvtörténet egyik fázisa.

b.) Következő kérdésünk, hogy mit jelent akkor Izrael kiválasztott volta?

A Biblia szerint Isten egy bizonyos feladatra választotta ki Izraelt, amikor velük szövetséget kötött. Erről a feladatról már a korábbiakban szóltunk. Kiválasztása és küldetése Krisztusban érte el csúcspontját, Krisztusban teljesedtek be Isten í­géretei, és Benne ment tovább Isten minden még be nem teljesedett í­gérete a végső beteljesedés felé. Izraelnek, mint választott népnek története tehát Krisztusban, a megtért zsidóknak a Krisztus-testbe történő beolvadásával ment tovább. Krisztusba, mint az üdvtörténet főfolyójába csatlakoztak Izrael népéből és a pogányok közül a választottak és lettek egy lelki néppé, a Biblia szerint.

Izraelnek, mint népnek (etnikumnak) az üdvtörténeti szerepe tehát Krisztusban egyrészt tetőpontjára ért, másrészt Benne, az Ő testében folytatódik! Ezért Izraelnek ma csupán jel-szerepe van, amennyiben mai története az un. utolsó idők bizonyos fázisait jelzi. Ez természetesen azt is magába foglalja, hogy Izrael helyébe egy nép se léphet, hiszen a Biblia jelzi, hogy Izrael népéből az Úr Jézus visszajöveteléig sokan fognak még megtérni és a Krisztus testhez csatlakozni. Annak viszont, hogy Izrael egy un. ezeréves birodalomban újra főszereplője lesz akár a történelemnek, akár az üdvtörténetnek, semmi bibliai alapja nincs. Jézus nem mondja sehol, hogy Izraelhez jönnek majd a népek, ellenkezőleg, taní­tványait kiküld a széles világba hirdetni az evangéliumot (ez a misszió).

A Jel 20:1-4. szószerinti magyarázatát Oosterzee holland dogmatikus a judaista „aritmetikus kabbalisztika” olyan próbálkozásának nevezi, mely a Szentí­rás egyéb igéivel szöges ellentétben áll. A Biblia ugyanis sehol nem beszél egy földi, evilági krisztokrácia megvalósulásáról.

Az pedig végkép nem igazolható, hogy az utolsó időkben az egész Izrael Krisztushoz tér. A sokak által idézett Róma 11, 25 „miszerint „í­gy az egész Izrael megtér” éppúgy nem jelenti Izrael minden tagjának megtérését, mint az ugyanebben a versben olvasható „pogányok teljessége” sem vonatkozik minden pogány emberre, csupán a kiválasztottakra. Lásd ennek igazolására a Róma 9, 6-8. verseit: „Mert nem mindnyájan izraeliták azok, akik Izraelből valók; Sem nem mindnyájan fiak, akik az Ábrahám magvából valók, hanem Izsákban neveztetik néked a te magod. Azaz nem a testnek fiai az Isten fiai, hanem az í­géret fiait tekinti magul.” Vagy idézhetem még a Róma 2,28-29-et is: „Mert nem az a zsidó, aki külsőképpen az, sem nem az a körülmetélés, ami a testen külsőképpen van: hanem az a zsidó, aki belsőképpen az; és a szí­vnek lélekben, nem betű szerint való körülmetélése az igazi körülmetélkedés”.

Tegyük fel hát a kérdést újra: hány választott népe van Istennek?

Válaszunk az, hogy egy! Jézus maga mondja ki azt, hogy ez az egy nép nem azonos a politikai és vallási Izraellel. A Máté 8,11-12 szerint Jézus í­gy szólt: „De mondom nektek, hogy sokan eljönnek napkeletről és napnyugatról és letelepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal a mennyek országában: Ez ország fiai pedig kivettetnek a külső sötétségre”. A Máté 12, 41-42-ben pedig ezt mondja: „Ninive férfijai az í­téletkor együtt támadnak fel ezzel a nemzetséggel és kárhoztatják ezt. Délnek királyné asszonya felkel majd az ítéletkor e nemzetséggel együtt és kárhoztatja ezt, mert ő eljött a földnek széléről, hogy hallhassa a Salamon bölcsességét, és í­mé nagyobb van itt Salamonnál”.

Isten választott lelki népe ma az egy egyetemes keresztyén anyaszentegyházban él sokféle felekezetben szétszórva. Ezt a tömeget nevezi a Szentí­rás a Krisztus testének, melybe a Szentlélek, az elhí­vás, újjászületés-megtérés és hit útján minden választottat, pogányt vagy zsidót, nemre, fajra, nyelvre való tekintet nélkül egy testté keresztel (1Kor 12,13;).

Bp. Nagyvárad tér, 2008. október 5.

Dr. Sí­pos Ete Álmos

református lelkipásztor

A mózesi törvény, mint "árnyék"

 

Árnyék és valóság

A biblia beszél arról, hogy a mózesi törvényben adott parancsolatok, szabályok csak árnyékai (voltak) az eljövedő (jó) dolgoknak:

„Minthogy csakugyan, a törvényben csak az elkövetkező javaknak az árnyéka van meg, és nem a dolgok való alakja, világos, hogy ugyanolyan áldozatokkal, melyeket évről-évre visznek szakadatlanul, nem lehet befejezettekké tenni azokat, akik Istenhez közelednek.”  (Zsid 10:1 H Csia 2005)

„Senki meg ne ítéljen hát titeket evés és ivás, ünnep vagy újhold, vagy szombatok dolgában,  melyek az eljövendőknek árnyékai csak, míg a testi valóság a Felkenttől való.”  (Kol 2:16-17 H Csia 2005)

Vajon ezt hogyan kell értenünk újjászületett hívőként? Mire céloz Pál, amikor erről beszél?

Ennek a megértéséhez azt kell megérteni, hogy mi is az az „árnyék”.

Az árnyék az nem egy valóságos dolog. Nem maga a valóság. Amikor mi gyertyaláng mögé teszünk mondjuk egy vázát, akkor a váza képe a falra vetül. Mondhatjuk ezt követően, hogy egy vázát látunk, de nem ez az igazság. Mi csak egy képet, egy árnyékot látunk a vázáról, és nem magát a vázát.

Mit látunk tehát valójában? Egy homályos „árnyékot” a vázáról. De ez az árnyékkép segíthet, hogy fogalmat alkothassunk a vázáról. Milyen alakú, hány füle van, stb.

Tegyük fel, hogy a születésnapjára meg szeretnénk ajándékozni az egyik gyermekünket. Azt szeretnénk, hogy előre tudjon róla, így már előre örüljön, ezért mutatunk neki egy „árnyékot” az eljövendő „javakról”, amit kapni fog.

Ez az árnyék szintén nem maga a valóság, nem maga a kerékpár, de mégis, segíti a gyermekemet abban, hogy legyen egy homályos elképzelése, mit is fog kapni majd a jövőben, a születésnapján.

Megmutatjuk az árnyékot a gyermekünknek, és elmondjuk, hogy azt fogja megkapni, amiről ez az árnyék beszél. Mit gondoltok, segítené az árnyékkép a gyermekünket, hogy hit gyúlhasson a szívében, hogy rövidesen lesz egy jó kerékpárja?

 Igen!!!

Segítené abban, hogy amikor megkapja, azt mondhassa, hogy: „Igen! Ezt láttam az árnyékban? Erről beszélt az édesapám egy árnyjátékon keresztül nekem már jó előre???”

Igen!!!

Valóság volt az árnyék, amit előre megmutattam neki?

Nem volt a valóság, csak előre elbeszélte azt, hogy milyen lesz majd a valóság, amikor az megjelenik, hogy a gyermekem felismerhesse azt, és már jó előre hihessen benne.

Éppen így, mikor a zsidók a ceremóniákat és a parancsolatokat ismételgették, ezáltal lehetett egy homályos képük arról, mit is fognak majd kapni Istentől az őbenne hívők.

Látták az ártatlan bárányt, akit leöltek és a vére a szentek szentjében engesztelést hozott.

Aztán elérkezett a születésnap, és az Istenben hívők megkapták azt, amiről a törvény prófétált. Kaptak egy hibátlan bárányt, aki meghalt, és a vére megoldást hozott a bűn problémájára.

Jézus véréből részesedtünk, - erről beszél az úrvacsora, - Jézus vére által újjászülettünk, és a mózesi parancsolatok, illetve amikről ezek a parancsolatok meséltek, valósággá váltak a mi életünkben. Egy részük valósággá vált már most, a fennmaradó részük pedig valósággá fog válni a jövőben.

Mondok néhány példát, hogy érthetőbb legyek.

Az áldozati bárény, aki meghalt, akinek a vére elveszi a világ bűneit az Jézus volt, ezt mindenki érti, de azt már kevesebben értik, hogy például a „ne lopj”, „ne ölj”, vagy „megemlékezzél a szombatnapról” parancsolat is csak árnyék volt, ami valósággá vált a hívők életében.

A „ne lopj”, „ne ölj” parancsolat, illetve azok megtartása arról prófétált, hogy eljő az idő, amikor a Jézusban hívők részesülnek ennek a valóságában, a szerető szívben. Amikor ugyanis újjászületünk, az új teremtés, - aki Istentől született, - akik vagyunk mi, az tele van szeretettel. Eszébe sem jut lopni, ehelyett azon munkálkodik, hogy lehetőleg minél gazdagabbá tegyen másokat. Eszébe sem jut ölni, ehelyett azon munkálkodik, azért imádkozik, hogy lehetőleg örök élete lehessen mindenkinek. Isten nyugalmába jut az ilyen ember, és ezáltal bemegy annak a megprófétált nyugalomnak a valóságába, amiről a szombatparancsolat, mint árnyék beszélt a törvényben.

"Ne tartozzatok senkinek semmivel, kivéve egymásnak szeretettel. Mert aki a másikat szereti, betöltötte a törvényt."  (Róm 13:8 H Csia 2005)

"Hiszen e parancsokat: „Ne törj házasságot, ne ölj, ne lopj, ne kívánkozzál" és ha van még más, ez az Ige foglalja egy egészbe: „Szeresd felebarátodat, mint magadat!"  (Róm 13:9 H Csia 2005)

"A szeretet nem szerez a felebarátnak gonosz bántalmazást. Szeretettel teljesen betöltjük a törvényt."  (Róm 13:10 H Csia 2005)

 

Hogy pontosan mi is az „eljövendő javak árnyéka”, azt talán a legjobban egy történettel tudnám talán elmondani:

„Hol volt, hol nem volt, egy messzi afrikai országban élt egyszer régen egy szerető király, aki messzi földre utazott. A népén azonban súlyos csapás volt. Minden nap megjelent egy csúnya fekete krokodil, és valakit elragadott közülük. Minden nap. Minden egyes nap.

Ennek a királynak volt azonban egy csodálatos tulajdonsága. Előre látta a jövőt. Mielőtt elutazott, így szólt a népéhez:

„Én most elmegyek, de sok-sok idő múlva elküldöm hozzátok a fiamat. Ő fog megszabadítani benneteket a krokodiltól.”

Aztán a király elutazott, de előtte parancsba, törvénybe adta a népének, hogy az alábbiakat kell tenniük:

... Minden évben venniük kell egy embert, be kell kenni az arcát liszttel, adni kell a kezébe egy fa kardot, majd ennek az embernek el kell játszania, hogy levágja egy fából készült játékkrokodil fejét. Elmondta a király azt is, ezt addig kell ezt tenniük, amíg eljön az ő fia. Miután azonban eljön, onnantól már a fiát kell követniük....

A nép megfogadta a parancsot. Sok-sok évig ismételgették ezt a ceremóniát, míg egy szép napon egyszer csak megjelent egy félvér fehér fiatalember, a kezében egy valódi karddal, és amikor a krokodil újra eljött, hogy ismét elragadjon egy embert, ez a fiú levágta a fejét. Ebben a pillanatban, csodálatos módon megejelent a király is. Megszólalt és ezt mondta: "Ez az én szerelmes fiam, akiről beszéltem nektek, őt hallgassátok, őt kövessétek", - majd a megjelenő király eltűnt.

Amikor ez megtörtént a távoli ország népe szomorú módon kétfelé oszlott.

Az egyik fele elballagott a fiú után.

A másik fele ott maradt, és továbbra is ismételgette a ceremóniát a fa krokodillal, mintha mi sem történt volna.

A kérdéseim ezek után a következők:

1. Jogosan követik-e az "ortodoxok" továbbra is a régi törvényt?

2. Érvényes-e az még rájuk, vagy esetleg a fiú megjelenésével megváltozott?

3. Tetszik-e ez a "hagyományokhoz való hű ragaszkodás" vajon a királynak?

3. Mit, kit kellene ehelyett követniük, hogy a király elégedett legyen?

Gondolkodj csak el ezeken a kérdéseken…

… … …

Éppen így, kedves testvéreim, én biztos vagyok benne, hogy a mi királyunknak és Atyánknak egyáltalán nem tetszene, hogy ahelyett, hogy a Fiát követnénk, ahelyett az ószövetségi törvényt követnénk még mindig. Az árnyékot a valóság helyett. Ne tegyük ezt!   Ezek csak a „megjobbulás idejéig” voltak kötelezőek.

A megjobbulásunk, amikor újjászülettünk hit által, Jézus áldozata által ímmár bekövetkezett. Új szívet kaptunk, új szellemet, ezáltal a mi feladatunk nem a törvényben írt szabályoknak a követése. Ehelyett Isten Szellemének a követése, azt kell tennünk, amire Ő vezet el minket a szellemével, az élő Jézus a szívünkben.

 NEHEZEN érthető igehelyek

„Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem.”  (Máté 5:17 HUN)

A törvény nincs eltörölve a fenti ige alapján.

Most akkor mi az igazság?

Amikor valaki nekem szegezi ezt a kérdést, akkor a következő történetet szoktam elmesélni:

Nekem három gyermekem, van, és nagyon szeretem őket. Észrevettem azonban hogy késő éjszakáig nyomogatják a telefonukat, és ezért a következő helyes és jó és igaz törvényt hoztam: „Amíg 18 évesek nem lesztek, addig legkésőbb este tízkor mindent le kell kapcsolnotok és aludnotok kell.”

Mit gondoltok?

El kell-e törölnöm ezt a nagyon jó kis családi törvényt valaha is?

Szerintem nem!

Érvényben maradhat akár örökké? Igen!

Akkor érvényes mondjuk a 30 éves gyermekemre is? Nem érvényes!

Mert eleve benne volt, hogy nem vonatkozik 18 évesnél idősebb gyermekekre.

Tehát a törvényem még érvényben van, csak éppen nem vonatkozik a 18 évesnél idősebb gyermekeimre. Mert ők, ahogyan elérték a 18 éves kort, „felszabadultak a törvényem alól”

Éppen így, Isten kijelentette a bibliában, hogy a törvényt nem törli el, viszont csak addig tart az érvénye, amíg, amíg…

Amíg létre nem jön a „megjobbulás”

„Csakis ételekkel meg italokkal és különböző mosakodásokkal - melyek testi rendszabályok - a megjobbulás idejéig kötelezők.”  (Zsid 9:10 HUN)

Mikor következett el a „megjobbulás?” Amikor újjászülettünk a Jézusban való hit által.

„Avagy nem tudjátok-e atyámfiai, mert törvényismerőkhöz szólok, hogy a törvény uralkodik az emberen, amíg él?”  (Róm 7:1 HUN)

Meddig uralkodik a törvény az emberen? „Amíg él”. Mit gondoltok, mi, vagyis az az ember, akik mi újjászületésünk előtt voltunk, az az ember még él?

Igen, vagy nem?

„Mert meghaltatok, és a ti éltetek el van rejtve együtt a Krisztussal az Istenben.”  (Kol 3:3 HUN)

„most azonban, hogy a törvény ránk nézve elvesztette hatályát, miután meghaltunk, megölve attól, ami lefogva tartott, új Szellemben és ne a régi betű világban végezzük szolgálatunkat.”  (Róm 7:6 H Csia 2005)

Az az ember, az a testi ember, aki mi újjászületésünk előtt voltunk, halott.

Emiatt mi, igaz hívők felszabadultunk a törvény alól.

Nekünk a törvény parancsolatai helyett az élő Jézus hangját kell követnünk, Isten Szellemének vezetését. Ez az új szövetség!

… „új Szellemben és ne a régi betű világban végezzük szolgálatunkat.”  (Róm 7:6 H Csia 2005)

Ámen!

Hogyan viszonyuljon az újszövetségi hívő Isten törvényéhez, a tízparancsolathoz, benne a szombat megtartásának parancsával

 

Hogyan viszonyuljon az újszövetségi hívő Isten törvényéhez, a tízparancsolathoz, benne a szombat megtartásának parancsával

 

Egyre gyakrabban találkozom olyan testvérekkel, akik szerint a szombatot meg kell tartania

az újszövetségi hívőnek is, ha engedelmes akar lenni Istennek. Mások szerint ez nem így

van, mert ez a parancsolat csak a zsidóknak adatott. Több, mint tizenöt éve foglalkoztat ez a

kérdés, és az évek alatt sok-sok magyarázatot hallottam, amelyek többsége ószövetségi

magyarázat, és nem áll meg az újszövetség tükrében. Jónak láttam ezért, hogy én is írjak

erről a témáról.

 

A következő kérdésekre keresem a válaszokat ebben az írásban:

 

   -   Meg kell-e tartania egy újjászületett újszövetségi kereszténynek Isten parancsolatait,

       és ha igen, melyek ezek parancsolatok?

   -   Valóban a Szombattartás az egyik jele annak, hogy valaki Istenhez tartozik?

   -   Hogyan lehet betölteni a szombatot, mint előképet?

   -   Mi a törvény betöltése?

   -   Mi a törvény célja?

 

Vágjunk is bele

1. rész: Az alapok lerakása. 

 

Úgy gondolom, van egy nagyon fontos alapelv, amelyet tisztáznunk kell, mielőtt a Szombattal

és a Törvénnyel kapcsolatos kérdéseket megválaszolom. Ennek a megértése és igazságként

való elfogadása nélkül szerintem lehetetlen helyesen értelmezni a Törvényt.

 

Ez az alapelv így hangzik:

 

„Aki jó dolgokat tesz, az ettől még nem válik jó emberré.”

 

Felületesen szemlélve azt gondolnánk, hogy aki jó és helyes dolgokat tesz, az jó ember, és

alkalmas a Mennyre, alaposabb vizsgálat után azonban rá kell ébrednünk, hogy ez

egyáltalán nem így van. Nikodémus törvénytartó zsidó ember volt, valószínűleg sok jó

dolgot tett, népének egyik vezető törvénytartója volt, azonban Jézus világossá tette a

számára, hogy ennek ellenére, ha újjá nem születik, nem láthatja Isten országát.

 

Az emberi természet, az emberi szív ugyanis alapjában önző, és teljességgel alkalmatlan a

mennyei életre. ALAPVETŐ változásra, csodára, szívcserére, újjászületésre van ahhoz

szükség, hogy ez megváltozzon. Emberileg mi hajlamosak vagyunk arra, hogy a szemmel

látható cselekedetei alapján ítéljük meg, hogy valaki jó ember-e, Isten azonban ennél

mélyebbre lát, a szellemi valóságot nézi, és attól függően dönti el, hogy egy cselekedet jó-e,

vagy gonosz, hogy milyen indíték, milyen szív van emögött a cselekedet mögött.

 

Azt hiszem egy egyszerű példával el tudom magyarázni, mire gondolok:

 

Vegyünk példának két aranyos bácsit, két különböző helyszínen, akik éppen nagylelkűen

cukorkát adnak át egy kisgyermeknek. Az egyikük legyen mondjuk egy megtért, újjászületett

keresztény, a másikuk viszont egy gyermekmolesztáló pedofil bűnöző, aki éppen egy újabb

gyermeket akar a cukorkával magához édesgetni. Világosan látható ebből a példából, hogy

két TELJESEN AZONOS, jónak látszó cselekedet közül (cukorkaadás egy kisgyermeknek) az

egyik IGAZ cselekedet, a másik viszont GONOSZ cselekedet, attól függően, hogy milyen

motivációból hajtották ezek az emberek végre azokat.

 

Ugye? Hiszen mindkettő cukorkát adott, tehát nem a cselekedetükben van a különbség, mert

az ugyanaz volt, azaz cukorka adás. Abban van a különbség, hogy milyen szívből, milyen

motivációból hajtották végre az emberek ezt a cselekedetet.

 

Mit gondolsz, kedves olvasó? Megváltozna ennek a pedofil bűnözőnek a szíve, azaz jó

emberré válna attól, ha jól elvernénk? …. Attól tartok nem.

 

Biztosan nem?

 

Biztosan nem!

 

Gondolkodjunk most együtt tovább, próbáljunk meg most valami egészen mást, ne

büntessük meg, hanem helyezzük ezt a képzeletbeli pedofil embert egy „törvény” alá. Adjuk

neki a létező legjobb, legszeretőbb törvényeket. Fenyegessük meg, és írjuk elő neki

hatóságilag, hogy mit kell tennie. Írjuk elő neki, hogy reggel mindenkinek kedvesen

köszönnie kell, azután segítenie kell a szomszéd öreg néninek, azután társadalmi munkában

ételt kell osztania a szegényeknek, adakoznia is kell, azután bibliát kell olvasnia, 20 oldalt,

aztán tornáznia kell, hogy egészséges maradjon, templomban kell imádkoznia három órát,

stb. stb. stb. Adjuk neki a létező legszeretőbb, leghumánusabb törvényeket, előírásokat.

Lehetőleg annyit, hogy semmi ideje ne maradjon a pedofilságra...

 

A pedofil pedig megtenné mindezeket.

A kérdésem a következő:

Jó emberré válna ezektől a megtett jó cselekedetektől ez az ember? Ez nagyon sok jó dolog,

ha ezt betartaná, biztosan alkalmassá válna, a Mennyre, nem igaz?

 

????

 

Nem igaz !

 

Biztosan nem válna ő ettől jó emberré?.. Biztosan nem!

Miért?

Azért, mert ő ott legbelül a szívében még mindig az a gonosz pedofil ember, aki csak a

büntetéstől való félelméből, vagy elismerésből, vagy más egyéb önző indokból teszi meg

ezeket a jó dolgokat. Nem változott meg a szíve, nem lett alkalmas a Mennyre, és pont. Ő

még mindig csak egy GONOSZ ember, aki igaznak látszó cselekedeteket tett.

 

Ha az eddigiekben egyet értesz velem, akkor felállíthatunk két szabályt az eddigiek alapján:

 

1. szabály: „A megtett jó cselekedetek senkit sem képesek jó emberré tenni.”

 

2. szabály: „Akármilyen jó törvények (jó szabályok) alá helyezünk gonosz

embereket, ettől ők még nem válnak jóvá (még akkor sem, ha pontosan megcselekszik is az utasításokat.)”

 

Ok? Egyetértesz?

 

Bármilyen jóságos, igaz, nagyszerű, tökéletes is egy törvény, vagy törvény-gyűjtemény,

önmagában nincs ereje ahhoz, hogy egy gonosz ember szívét átváltoztassa, hogy „hússzívet”

adjon a „kőszív” helyett. Lássuk, nem járok-e tévúton, képes-e a törvény átváltoztatni,

megeleveníteni bárkit is:

 

Zsid 7:18-19 "Mert az előbbi parancsolat eltöröltetik, mivelhogy erőtelen és haszontalan,

Minthogy a törvény semmiben sem szerzett tökéletességet; de beáll a jobb

reménység, amely által közeledünk az Istenhez."

 

Gal 2:16 "Tudván azt, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből, hanem a

Jézus Krisztusban való hit által, mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a

Krisztusban való hitből és nem a törvény cselekedeteiből; Mivel a törvény cselekedeteiből

nem igazul meg egy test sem."

 

Gal 3:21 "A törvény tehát az Isten ígéretei ellen van-e? Távol legyen! Mert ha olyan törvény

adatott volna, amely képes megeleveníteni, valóban a törvényből volna az

igazság."

 

Róma 8.3 "Mert ami a törvénynek lehetetlen vala, mivelhogy erőtelen vala a test ( a

„kőszív”) miatt, az Isten az ő Fiát elbocsátván bűn testének hasonlatosságában és a

bűnért, kárhoztatá a bűnt a testben."

 

Isten világosan tájékoztat bennünket arról, hogy a törvény nem képes életet azaz nem képes

új szívet adni, nem képes senkit sem képes alkalmassá tenni az örök életre. Ez egy nagyon-

nagyon fontos alapelv a Bibliában, sohase felejtsd el.

 

Miután ezeket tisztáztuk, térjünk rá az egyes kérdések megválaszolására:

 

 

 2. rész: Meg kell-e tartania egy újjászületett kereszténynek Isten parancsolatait, és ha igen, melyek ezek a parancsolatok?

 

Valóban meg kell tartania egy újjászületett kereszténynek Isten parancsolatait? A helyes és

megkérdőjelezhetetlen válasz a Biblia alapján: Igen!!!

 

Fontos tudni azonban, hogy HATALMAS különbség van a Törvény, és Isten parancsai,

utasításai, azaz parancsolatai között. Nekünk Isten parancsolatait kell

megtartanunk, megcselekednünk, nem pedig a Törvényt!

 

Mi ez a különbség?

 

Isten törvénye, a Törvény egy zárt rendszer, ahol minden összefügg mindennel, amelynek

része, a szíve a tízparancsolat, ahol nem szabad semelyik szabály ellen véteni, mert akkor az

egész törvény megrontásában vétkesek vagyunk.

 

Jak 2:10 „Mert ha valaki az egész törvényt megtartja is, de vét egy ellen, az egésznek

megrontásában bűnös. „

 

Sokan tanítják, hogy a törvény két részből áll, a tízparancsolatból és a ceremóniális

törvényből, és nekünk csak a tízparancsolattal kell foglalkoznunk, mert a ceremóniális

törvényt, a tórát Jézus már betöltötte, így az már nem érvényes ránk.

 

Szerintem ebben súlyosan tévednek. Próbálj csak szombatot tartani a többi

törvénykönyvben, a tórában leírtak nélkül. Nem fogsz találni rá leírást, hogy hogyan kell

szombatot tartani, csakis a törvénykönyvekben. Igazából a törvénykönyvek bontják ki, hogy

hogyan kell pontosan a tízparancsolatot megtartani. A kettő tehát szorosan összefügg, és

nem elválasztható egymástól.

 

Ezt az alapelvet ismét egy példamesén keresztül kísérelem meg elmagyarázni:

 

…. Egy eldugott afrikai faluban, ahol még sohasem járt fehér ember, egy szép napon

megjelenik egy gyönyörű angyal, majd átnyújt a törzsfőnöknek két kőtáblát, rajtuk a

tízparancsolattal. Zengő hangon parancsolja meg a törzsfőnöknek, hogy mindezt meg kell

tartaniuk, majd egy szempillantás alatt eltűnik. A törzsfőnök erre rettentően megijed, és

elhatározza, hogy az utolsó szóig megtarja az utasításokat.

 

„Ne ölj!” - olvassa, ezért mindenkinek megtiltja, hogy bármilyen állatot is megöljön. Ezután

mindannyian vegetáriánusok lesznek.

 

„ Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, amelyet az Úr a te Istened

ad te neked” - olvassa, ezért bemegy a szüleihez, és elkezdi őket tisztelni. Náluk, bennszülött

földön a tisztelet jele az, ha derékig meghajlanak, ezért ő csak hajlong, hajlong, hajlong,

semmi mást nem csinál többé, máig is csak hajlong, ha meg nem halt azóta, mert fél attól,

hogy ha netalán abbahagyja, nem fog hosszú ideig élni.

 

Elképzelhető egy ilyen eset? Szerintem igen. Ha Isten nem ad részletes utasításokat

arra vonatkozóan is, hogy hogyan kell a tízparancsolatot „szakszerűen”

megcselekedni, pontosan úgy, ahogyan azt Ő elképzeli, akkor ahány ember,

annyiféle módon fogja azt értelmezni és megtartani.

 

A kőtáblára írt rövid „ne ölj” parancsolatot például részletesen kifejtette, a ceremóniális

törvénykönyvekben, hogy kikre vonatkozik és mikor. Elmondta például, hogy ez nem

vonatkozik a szándékos gyilkosokra, azokat meg kellett ölni. Nem vonatkozik a

halottidézőkre, jósokra, hiszen azokat is meg kellett ölni. Kifejtette azt is, hogy mit jelent

szombaton „nem dolgozni”. A törvényeiben „elmondta”, hogy ez például nem vonatkozik a

papokra, mert azoknak éppen ezen a napon volt a legtöbb tennivalójuk, stb, stb.

 

Egyetértesz?

 

Ezt a szabályt sajnos nagyon sok egyház, nagyon sok keresztény megsérti. Ránéznek a

tízparancsolatra, és nekiállnak megtartani azt a saját szájuk íze szerint. A magyarázatot, hogy

hogyan kell azt megtartani már nem Istentől veszik. Ezzel egyidejűleg már el is veszítették a

jogot, hogy törvénytartóknak nevezhessük őket, mert ehhez a parancsolatokat pontosan úgy

kellene megtartani, ahogyan azt Isten mondta az ő törvénykönyveiben. Ha nem úgy tartjuk

meg azokat, ahogyan Isten mondja, akkor egyszerűen TÖRVÉNYRONTÓK vagyunk, és nem

TÖRVÉNYTARTÓK. Isten ugyanis Mózesen keresztül a törvény egyik parancsolataként ezt

mondta:

 

5Móz 12:32 „Mindazt, amit én parancsolok nektek, megtartsátok, és aszerint cselekedjetek:

semmit ne tégy ahhoz, és el se végy abból!”

 

Abban a pillanatban, amikor valaki elvesz ebből a kerek, TÖKÉLETES szabályrendszerből,

abban a pillanatban a Törvény „megrontójává” válik. Ha megtartja mindet, de egyet nem,

akkor törvényrontó. Ha megtartja mindet, de egyet nem pontosan úgy, ahogyan azt Isten

mondta, akkor is törvényrontó.

 

Én nagyon sokáig szombatot tartottam. Amikor arról tanítottak, hogyan kell Isten szerinti

módon szombatot tartani, elmondták, hogy ezen a napon nem szabad dolgozni, mert a

szombat az egy jel Isten és az övéi között, és Isten megtiltotta, hogy ezen a napon

dolgozzunk. Ezt az alábbi igékkel támasztották alá a tórából:

 

2Mózes 31,13-17

„Te szólj az Izráel fiainak, mondván: Az én szombatimat bizony megtartsátok; mert jel

az én közöttem és ti köztetek nemzetségről nemzetségre, hogy megtudjátok, hogy

én vagyok az Úr, aki titeket megszentellek. Megtartsátok azért a szombatot; mert szent az ti

néktek. Aki azt megrontja, halállal lakoljon. Mert valaki munkát végez azon, annak lelke

írtassék ki az ő népe közül. Hat napon munkálkodjanak, a hetedik nap pedig a

nyugodalomnak szombatja az Úrnak szentelt nap: valaki szombatnapon munkálkodik,

megölettessék. Megtartsák azért az Izráel fiai a szombatot, megszentelvén a szombatot

nemzetségről nemzetségre, örök szövetségül. Legyen közöttem és az Izráel fiai között örök

jel ez; mert hat napon teremtette az Úr a mennyet és a földet, hetednapon pedig megszünt

és megnyugodott.”

 

Erre én ezt mondtam: „Húha! Tényleg nem szabad szombaton dolgozni, hiszen itt a világos

igei bizonyíték.” Csak azt nem vettem észre, hogy Isten nemcsak ennyit mondott ezekben az

igékben, hanem azt is, hogy meg kell ölni azokat, akik megrontják ezt a napot… (aláhúztam

ezt részt, kérlek olvasd el újra, ha nem vetted észre.)

 

Persze azt sem tudtam még ekkor, hogy egy újjászületett keresztény a „királyi papság” része,

és ezen alapon, mint „papnak” elvileg éppen szombaton kell a legtöbbet dolgoznia, mert a

papoknak éppen ezen a napon volt a templomban a legtöbb tennivalójuk.

 

Máté 12:5 (Csia) „Nem olvastátok a törvényben, hogy szombaton a papok a szent helyen a

szombatot közönséges nappá teszik, és mégsem esnek vád alá?”

 

Tehát a „tanítóim” vették Isten tökéletes Törvényét, majd kiválogatták belőle a könnyebben

megtartható részeket, és ráfogták a maradék pár dologra, hogy ez Isten Törvényének a

megtartása. Én pedig elhittem.

 

„Mit kell még tennem Szombaton?” - kérdeztem? „ Istentiszteletre is ezen a napon kell

mennünk! - mondta a tanítóm, - az alábbi igék útmutatása szerint:”

 

3Móz 23:3 "Hat napon át munkálkodjatok, a hetedik napon nyugodalomnak, szent

gyülekezésnek szombatja van, semmi dolgot ne végezzetek: az Úrnak szombatja legyen

az minden lakhelyeteken."

 

Ó, gondoltam magamban. Milyen jó, hogy ezekkel az emberekkel találkoztam. Végre

ismerhetek olyanokat, akik igazán hűségesek Istenhez... Semmi igeismeretem nem volt

ekkor még. Ha akár egy sorral is többet elolvasok ekkor ebből az igeszakaszból, láthattam

volna, hogy így folytatódik:

 

3Móz 23:2 - 23:6

„Szólj Izrael fiainak, és mondd meg nekik az Úrnak ünnepeit, amelyeken szent

gyülekezésekre kell összegyülekeznetek. Ezek azok az én ünnepeim: Hat napon át

munkálkodjatok, a hetedik napon nyugodalomnak, szent gyülekezésnek szombatja van,

semmi dolgot ne végezzetek: az Úrnak szombatja legyen az minden lakhelyeteken. Ezek az

Úrnak ünnepei, szent gyülekezések [napjai], amelyekre szabott idejükben kell

összegyülekeznetek. Az első hónapban, a hónapnak tizennegyedikén, estennen az Úrnak

páskhája. E hónapnak tizenötödik napján pedig az Úr kovásztalan kenyerének ünnepe. Hét

napig egyetek kovásztalan kenyeret. „

 

Észre kellet volna vennem, hogy a tanítóm ezekből az utasításokból kiválogatta a neki tetsző

részt, és ráfogta, hogy ez a szombattartás, a többi parancsolatot pedig egyszerűen félretette,

hogy azok már nem érvényesek.

 

De nem! Ez nem szabályszerű! Ha nem érvényes az egyik, akkor nem érvényes a másik sem!

Ha érvényes az egyik, akkor érvényes mind!!! Mózes világosan elmondta, hogy ezekhez sem

hozzátenni nem szabad, sem elvenni belőle. Egyben kell megtartani az egészet, ha

valaki ezáltal üdvözülni akar. Isten nemcsak tíz szabadon értelmezhető parancsolatot hagyott

hátra, hanem megadta azok helyes alkalmazását is, azt a módot, ahogyan ezeket PONTOSAN

meg kell cselekedni.

 

Isten törvényei együttesen, ÖSSZESSÉGÉBEN alkotják az Ő akaratát, a TÖRVÉNYT, és nem

szabályos dolog az, amikor valaki elkezd „mazsolázgatni” belőlük. PONTOSAN, EGYBEN kell

azokat megtartani, a RÉSZLETES utasítások szerint, ha valaki törvénytartó akar lenni.

 

Erről beszélt Pál a Galatáknak, amikor elmondta nekik, hogy ne gondolják, hogy a

törvénytartáshoz elég csak a törvény bizonyos részeit megtartani, elég csak

körülmetélkedni… Nem! Meg kell tartani egyben az EGÉSZET, hibátlanul, ha valaki

törvénytartó akar lenni.

 

Gal 5:2 - 5:3

„Íme, én Pál mondom nektek, hogy ha körülmetélkedtek, Krisztus nektek semmit sem

használ. Bizonyságot teszek pedig ismét minden embernek, aki körülmetélkedik,

hogy köteles az egész törvényt megtartani. „

Elmondja egy másik szemszögből is ugyanezt. Elmondja, hogy ha csak bizonyos részeit tartja

meg valaki a törvénynek, mondjuk csak körülmetélkedik, a többit pedig nem, akkor a

körülmetélkedés semmit sem használ neki:

 

„Mert használ ugyan a körülmetélkedés, ha a törvényt megtartod; de ha a törvényt

áthágod, a te körülmetélkedésed körülmetéletlenséggé lett. „

 

Erről Jézus is beszélt a farizeusoknak. Ők szintén megtartották a törvény bizonyos részeit,

tizedet fizettek, és megtartották a szombatot is. Figyelemre méltó tény, hogy Jézus egyetlen

alkalommal sem rótta meg őket azért, hogy nem tartják meg a Szombatot. Megtartották a

szombatot, de más parancsolatot viszont nem, ezért valójában törvényrontók voltak ők is:

 

Luk 11:42 „De jaj nektek farizeusok! mert megadjátok a dézsmát a mentától, rutától és

minden paréjtól, de hátra hagyjátok az ítéletet és az Isten szeretetét: pedig ezeket kellene

cselekedni, és amazokat sem elhagyni.”

 

Remélem, sikerült elmagyaráznom, milyen összetett is valójában a törvény megtartása,

benne a szombat parancsolatával. Nem volt véletlen, hogy az újszövetségben az Apostoli

Zsinat erről igyekezett mindenkit lebeszélni:

 

Apcs 15:24 - 15:29

„Mivelhogy meghallottuk, hogy némelyek mi közülünk kimenvén, megháborítottak

titeket beszédeikkel, feldúlva a ti lelketeket, azt mondván, hogy körülmetélkedjetek

és a törvényt megtartsátok; kiknek mi parancsot nem adtunk:

Tetszék nekünk, miután egyértelemre jutottunk, hogy férfiakat válasszunk ki és elküldjük ti

hozzátok a mi szeretteinkkel, Barnabással és Pállal, Oly emberekkel, kik életüket tették

kockára a mi Urunk Jézus Krisztus nevéért. Küldöttük azért Júdást és Silást, kik élőszóval

szintén tudtotokra adják ugyanezeket. Mert tetszék a Szent Léleknek és nekünk, hogy

semmi több teher ne vettessék ti reátok ezeken a szükséges dolgokon kívül, Hogy

tartózkodjatok a bálványoknak áldozott dolgoktól, a vértől, a fúlvaholt állattól, és a

paráznaságtól; melyektől ha megóvjátok magatokat, jól lesz dolgotok. Legyetek

egészségben!”

 

Figyelem! Az Apostoli Zsinat határozatában nem volt benne a parancs, hogy a pogányból lett

hívőknek meg kell tartaniuk a szombatot! Ez nem volt a számukra előírás, és a törvényt sem

kellett megtartaniuk.

 

Pál világosan látta, hogy a törvény annyira komplex, hogy valójában, Isteni szemszögből csak

„törvényrontó” emberek élnek ezen a földön, nincs senki, aki képes lenne egyben megtartani

az egészet:

 

Galátzia levél:6:13 „Mert magok a körülmetélkedettek sem tartják meg a törvényt;”

 

Péter is jól tudta, hogy ők, a zsidók sem voltak sohasem képesek megtartani a törvényt:

 

Apcs 15:10

„Most azért mit kísértitek az Istent, hogy a tanítványok nyakába oly igát tegyetek, melyet

sem a mi atyáink, sem mi el nem hordozhattunk?”

 

Ha pedig senki sem volt az képes megtartani, akkor mit eredményezett???

Kárhoztatást, átkot és halált... Gondolj erre, mielőtt nekiállnál kőbe vésett tízparancsolatot

tartani, benne a szombat parancsolatával!

 

2Kor 3:7 - 3:9

"Ha pedig a halálnak betűkkel kövekbe vésett ( Figyelem! A tízparancsolat volt kövekbe

vésve!) szolgálata dicsőséges vala, úgyhogy Izrael fiai nem is nézhettek Mózes orcájára

arcának elmúló dicsősége miatt: Hogyne volna még inkább dicsőséges a léleknek szolgálata?

Mert ha a kárhoztatás szolgálata dicsőséges, mennyivel inkább dicsőséges az igazság

szolgálata?"

 

Gal 3:10 "Mert akik törvény cselekedeteiből vannak, átok alatt vannak; minthogy meg

van írva: Átkozott mindenki, aki meg nem marad mindazokban, amik megírattak a törvény

könyvében, hogy azokat cselekedje."

 

Kérlek, ne botránkozz meg, ha eddig nem ezt tanultad. A későbbiekben még részletesen

elmagyarázom, hogy egy újjászületett kereszténynek nem kell megtartania a törvényt, a

tízparancsolatot, hanem helyette be kell töltenie azt. Ez majdnem olyan, mintha

megtartanád, de még ennél is sokkal szentebb, sokkal szeretetteljesebb, igazabb dolog. Ki

fogom fejteni, hogy hogyan lehet ezt megtenni. Előtte azonban szeretném elmondani, hogy

mit jelent megtartani Isten parancsolatait, mert keresztényként ez a mi valódi feladatunk.

 

Isten parancsolatai

 

Láthattuk az előzőekben, hogy Isten Törvénye a szombattal az egy kerek egész, és egészben

kell megtartani, az összes parancsolataival, hiba nélkül, ha valaki törvénytartó akar lenni.

Ezzel szemben a parancs, utasítás, vagy parancsolat, ami Istentől jön, az külön-külön is

megtartható. Az Isten „parancsolatai” helyett álló görög szó néhány köznyelvi jelentése:

„megbízás” „parancs”, „utasítás” „részletes utasítás”

 

Például: Isten azt mondja, hogy menj el az „Egyenes utcába, és keress föl a Júdás házában

egy Saulus nevű tárzusi embert, mert ímé imádkozik.” Ez Istennek egy parancsa, utasítása,

bibliai nyelven egy parancsolata a számodra. Ennek engedelmeskedsz és megteheted akár

anélkül is, hogy megtartanád a törvényt. ÉS MOST JÓL FIGYELJ, MERT EZ A LÉNYEG!!!

Isten nem arra hívott el minket, hogy a törvényét tartsuk meg egyben, hanem

arra hívta el az övéit, hogy a parancsait, az utasításait, más néven a ránk

vonatkozó parancsolatait cselekedjük meg!!!

 

Ez keresztényként a mi igazi, a valódi feladatunk, és ezt nem lehet, és nem is kell

megkerülni!

 

I. János levél:5:2 „Abból ismerjük meg, hogy szeretjük az Isten gyermekeit, hogyha az Istent

szeretjük, és az ő parancsolatait megtartjuk.”

 

I. János levél:5:3 „Mert az az Isten szeretete, hogy megtartjuk az ő parancsolatait; az ő

parancsolatai pedig nem nehezek.”

 

János 14.15 „Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok.”

 

János 15:10 „Ha az én parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok az én szeretetemben;

amiképpen én megtartottam az én Atyámnak parancsolatait, és megmaradok az ő

szeretetében.”

 

Világos, hogy meg kell tartanunk Isten parancsolatait az Ige alapján, ugye?

 

Igen....!

 

Mindet??? Igen?

 

Valójában NEM!

 

Bármilyen furcsa, NEM kell Isten összes parancsolatát megtartanunk!

 

ISTENNEK AZOKAT A PARANCSOLATAIT KELL MEGTARTANUNK CSAK, AMELYEK

RÁNK VONATKOZNAK, a többit azonban NEM!

 

Pontosan kell tudnunk, hogy melyek azok a parancsok, amelyek ránk vonatkoznak!

 

Ha tehát azt olvasom a Bibliában, hogy

"Kelj fel és menj el az úgynevezett Egyenes utcába, és keress föl a Júdás házában egy Saulus nevű tárzusi embert, mert íme imádkozik."

 Meg kell ezt a parancsot tennem?

Bizony nem. Miért nem?

Hiszen ez Jézus parancsa?

Igen, Jézusnak a parancsa valóban, csak nem rám vonatkozik....

 

Érthető így? Ha egy parancsolat nem rám vonatkozik, akkor nem is kell azt megtennem, sőt

buta lennék, ha megtenném.

 

A lényeg, amit mondani akarok, hogy a tízparancsolatot, benne a Szombat parancsolatával

nem kell megtartania egy újjászületett kereszténynek, mert egyszerűen nem rá vonatkozik. A

tízparancsolat, a törvény egyéb parancsolataival együtt szintén Isten

parancsolata valóban, de a megtéretlen ember, a megtéretlen zsidók számára, és

nem az újjászületett keresztény számára! Kérlek tarts ki, meg fogom magyarázni miért

mondom ezt, és mit kaptunk helyette, mert keresztényként kaptunk ehelyett valami egészen

mást, sokkal szentebb dolgot.

 

Emlékszel még a pedofil emberre az írásom elején?

 

Megtárgyaltuk, hogy ha a szíve romlott, nincs újjászületve, akkor hiába helyezzük törvények

alá, ettől még nem fog átváltozni a szíve. Bár a szíve nem változik át, de ha jó törvények,

szabályok alá helyezzük, akkor ezek a szabályok viszonylag elfogadható szinten

tarthatják a viselkedését, ezeket a szabályokat betartva nem lesz módja arra,

hogy kibontakozhasson az a gonoszság, ami a szívében van. Érthető így?

 

Tehát egy gonosz embernek, egy gonosz népnek szüksége van jó törvényekre, hogy a

szívében lappangó gonoszság ne árthasson se másnak, se magának. Isten ennek

megfelelően, látva az újjászületés nélküli népe szívének állapotát, jó törvények alá helyezte

őket. Ezek a jó törvények, jó szabályok „őrizték” őket, hogy ne árthassanak maguknak és

másoknak:

 

Gal 3:19-23 (Károli rev 2011)

„Mi tehát a törvény? A bűnök miatt adatott, amíg eljön az utód, akinek az ígéret szól, és

angyalok által közbenjárón keresztül rendeltetett.

A közbenjáró pedig nem csak egyvalakié, Isten ellenben egy. A törvény tehát Isten ígéretei ellen van? Semmiképpen! Mert ha olyan törvény adatott volna, amely képes megeleveníteni,

valóban a törvényből volna az igazság. De az Írás mindent bűn alá rekesztett, hogy az ígéret

a Jézus Krisztusban való hitből adassék a hívőknek. Mielőtt pedig eljött a hit, a törvény

őrizete alatt voltunk, egybezárva az eljövendő hit kinyilatkoztatásáig.”

 

Nézzük meg a Csia fordításban is:

 

Gal 3:19-23

„Mire való tehát a törvény? Az áthágások miatt toldották meg vele az ígéretet, s addig

tart érvénye, míg eljön a Mag, akinek az ígéretet adták. Az angyalok adták parancsba,

közbenjáró kezén át. A közbenjáró pedig nem egyhez tartozik, ellenben az Isten egy. Ellene

szól tehát a törvény az ígéreteknek? Szó sem lehet róla! Hiszen ha olyan törvényt adtak

volna, melynek hatalma van arra, hogy megelevenítsen, valóban a törvény megtartásából

származnék az igazságosság. Ámde az írás vétek alá zárt mindent, hogy az ígéretet a Felkent

Jézusba vetett hit alapján kapják meg a hívők. Mielőtt azonban a hit eljött volna,

törvény alá összezárva őriztek minket, míg a hit le nem lepleződik.”

 

Ez tehát a törvény, (benne a szombattartással) egyik legnagyobb feladata: őrködött a bűnös,

újjá nem született ember felett, akinek eszében sem volt Isten útjain járni.

 

Amikor azonban Jézus vére által lehetővé vált a hit általi megigazulás. A hívő ember számára

lehetővé vált az újjászületés, ezáltal a Jézus igaz életéből, igaz természetéből való

részesülés. Ezáltal végre megtörténhetett az, amire Isten mindig is vágyott, megjelenhettek

az Igaz szívű, igaz természetű emberek Jézus képmására. Olyan emberek, akiknek már nem

azon jár az eszük, hogyan igázhatnának le másokat, hanem azon, hogy hogyan segíthetnek a

testvéreiknek. Olyan emberek, akik nemcsak szombatonként vannak látszólagos

nyugalomban, és tanulnak valamit kötelességből Istenről, hanem minden nap, és az a

legnagyobb vágyuk, hogy minél többet lehessenek együtt Teremtőjükkel. Ezek új motivációk

és új vágyak, ilyennel a bűnös emberek nem rendelkeznek, csakis az újjászületettek.

 

Az „új teremtésű” embereknek már nincs szükségük arra, hogy a Törvény alá legyenek

helyezve, mert ami a bűnös ember számára áldás, az egy újjászületett ember számára

felesleges korlát, amely megoltja a Szent Szellem munkáját.

 

Írtam erről is egy példamesét:

 

Olyan ez, mint amikor van egy harapós kutyánk, és adunk a számára egy parancsot, egy

törvényt:

„Nem jöhetsz ki a kerítésen kívül, te kutya!”

 

Miért adtuk neki ezt a törvényt? Mert a kutya szíve, a kutya természete gonosz, és

megharapná az első embert a kerítésen kívül, akivel találkozik. Ezután akit megharapott,

elvitetné a sintérrel. Jó dolog ez a „törvény”? Helyes dolog? Persze, mert különben a kutya

harapna, és maga is veszélybe kerülne. Ez a bölcs „törvény” megvédi őt is, és a többieket is.

Ezután történik egy varázslat, és a kutya szíve megváltozik, mondjuk egy mentőkutya válik

belőle, az új természete, az új szíve azért ég, hogy másokon segíthessen, és sohasem

harapna meg, sohasem bántana másokat.

Szükség van ekkor a kerítésre? Szükség van a „kerítés törvényére”?

Dehogy is! Minek korlátozni most már a kutyát, szabadon kell engedni, hogy minél több jót

tehessen! Hiszen csak menteni akar! Most akkor a törvény, amit bölcsen hoztam, hogy „nem

jöhet ki a kerítésen kívülre”, az rossz volt?

 

Nem volt rossz.

Volt benne hiba?

 

Nem volt.

Róm 7:12 „De a törvény szent, és a parancsolat szent, igaz és jó.”

 

Akkor mi a baj ezzel a törvénnyel?

A törvénnyel semmi baj nincs, ez egy bölcs törvény, csak nem szabad az újjászületett JÓ

szívű kutyákra alkalmazni, mert ez a gonosz szívű kutyáknak adatott, akiknek a szívük még

nem újult meg. Ez a jó törvény őket védi. Ha én ezt a törvényt mégis a jó kutyánkra

alkalmazom, akkor hibát követek el…

 

1Tim 1:8-10 (CSia) „Tudjuk pedig, hogy hasznos a törvény, ha azt valaki

törvényszerűen használja, azzal a tudattal, hogy a törvény nem az igazságos emberre

van kiszabva, hanem a törvénytiprókra és engedetlenekre, az istentelenekre és vétkezőkre,

az elvetemültekre és szentségtelenekre, apagyilkosokra, anyagyilosokra, emberölőkre,

paráznákra, férfifertőztetőkre, emberrablókra, hazugokra, hamisan esküvőkre és még ha

valami az egészséges tanításnak ellene áll.”

 

OK?

Most csavarjunk egyet az előző történeten, és zárjunk be most öt gonosz kutyát a kerítés

mögé, helyezzük mindet a „kerítés törvénye” alá. Tegyük fel, hogy az egyikükkel ismét

történik egy varázslat, és a szíve ennek az egynek megváltozik, és jó kutya válik belőle. Egy

napon kilép a kerítésen kívülre, megszegve ezzel a „kerítés törvényét”.

Erre a többiek nekiesnek: „Te kutya! Hogyan mered megszegni a Gazda törvényét, és áthágni

a kerítés törvényét???”

 

Erre a jó kutya így válaszolhat: „Ti valamit nem értetek barátaim…. A

Gazda világosan elmondta azt is, hogy a kerítés törvénye csak korlátozott ideig érvényes….

Addig, amíg valaki új szívet nem kap, „igaz” kutyává nem válik. Az én ó kutya természetem

meghalt, már nem az vagyok, aki ezelőtt voltam, így felszabadulhattam a kerítés törvénye

alól...”

 

Róm 7:1 - 7:6

„Avagy nem tudjátok-e atyámfiai, mert törvényismerőkhöz szólok, hogy a törvény uralkodik

az emberen, amíg él ? (amíg az óembere, a régi természete él) Mert a férjes asszony, míg él

a férj, ehhez van kötve törvény szerint, de ha meghal a férj, felszabadul [az asszony] a férj

törvénye alól. Azért tehát az ő férjének életében paráznának mondatik, ha más férfihoz

megy; ha azonban meghal a férje, szabaddá lesz a törvénytől, úgy hogy nem lesz parázna,

ha más férfihoz megy. Azért atyámfiai, ti is meghaltatok a törvénynek a Krisztus teste

által, hogy legyetek máséi, azéi, aki a halálból feltámasztatott, hogy gyümölcsöt

teremjünk Istennek. Mert mikor a testben voltunk, a bűnök indulatai a törvény által

dolgoztak a mi tagjainkban, hogy gyümölcsözzenek a halálnak; Most pedig megszabadultunk

a törvénytől, minekutána meghaltunk arra nézve, amely által lekötve tartattunk; hogy

szolgáljunk a léleknek újságában és nem a betű óságában. „

 

Gal 3:23 – 3:25

„Minekelőtte pedig eljött a hit, törvény alatt őriztettünk, egybezárva az eljövendő hit

kinyilatkoztatásáig. Ekként a törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké lett, hogy hitből

igazuljunk meg. De minekutána eljött a hit, nem vagyunk többé a vezérlő mester

alatt.”

 

Zsid 7:12

„Mert a papság megváltozásával szükségképpen megváltozik a törvény is. Zsid 7:18 Mert az előbbi parancsolat eltöröltetik, mivelhogy erőtelen és haszontalan, Zsid 7:19 Minthogy a

törvény semmiben sem szerzett tökéletességet; de beáll a jobb reménység, amely által

közeledünk az Istenhez.”

 

Erre az egyik kutya a kerítés mögül így szól: „Én is kiszöktem a múltkor, és a Gazda jól elvert!

Te hazudsz, és csak arra akarsz rábeszélni minket, hogy vétkezzünk!”

 

- „Téged azért vert el a Gazda, mert a te szíved még nincsen megváltozva, és csak azért

szöktél ki, hogy megharaphass másokat, én azonban azért szöktem ki, mert rájöttem, hogy

én igazi életcélom most, az újjászületésem után, hogy mindig azt tegyem, amit a Gazda fia

mond. Ebben a kerítés feleslegesen akadályozott volna.” - mondja a jó kutya.

 

-„Honnan tudod ezt, lehet, hogy csak beképzeled?”

 

-„Onnan tudom, hogy találkoztam a Gazda fiával, Ő mondta el ezeket nekem, és tudom,

hogy nem hazudik. Kaptam tőle egy új életet. Ő mindig velem van, és egy láthatatlan módon

vezet engem. Megmondja, mit helyes tennem. Akkor érzem jól magamat, amikor jó úton

járok, és ha rosszat tennék tévedésből, vagy gyengeségből, ő szeretetteljesen jelzi ezt

nekem, és visszairányít a helyes útra.”- válaszolja az újjászületett jó kutya.

 

A többiek azonban ott bent nem értik ezt… „De hát a kerítés törvénye miértünk van, a mi

érdekünket szolgálja, hogyan is lehetne áthágni azt?!... Te áthágtad, te egy gonosz kutya

vagy, mi sokkal jobbak vagyunk, mint te, mert mi tartjuk magunkat a kerítés törvényéhez, mi

aztán igazán hűségesek vagyunk a Gazda parancsolataihoz, mi vagyunk a Gazda igazi népe,

igazi kutyái…”

 

A megváltozott, újjászületett kutya próbálja őket meggyőzni, de aztán rájön, hogy ezeket a

dolgokat csak egy szintén újjászületett szívű kutya értheti meg, és általában egy ilyen kutya

sem könnyen, ráadásul egy bizonyos értelemben a kerítés mögöttieknek még igazuk is van,

mert ha ők nem születtek újjá, akkor az ő számukra tényleg az a jobb, ha betartják a „kerítés

törvényét.”

 

Talán szemléletes ez a kis példamese. Jól tudom, hogy a kerítés mögött sok becsapott igaz

szívű „kutya” is van, akik megtévesztés alatt vannak. Őértük mindent meg kell tenni, hogy

megtalálhassák a kiutat a törvény kárhoztatásából, a törvény átkából. Fontos lenne, hogy ők

Isten Szellemének a vezetésében járjanak, az ÉLŐ ISTENT kövessék, mert amíg a holt betűt

is követik, az új életük nem tud kibontakozni. Az újnak azonban el kell nyelnie az ót. Az

újszövetségi „Szellem szolgálata” sokkal magasabb rendű szolgálat, mint a régi „betű”, azaz a

Törvény szolgálata, benne a szombat parancsával. Az átmenet azonban nem könnyű, főleg,

ha valaki évekig azt tanulta, hogy pontosan meg kell tartania a Törvény parancsolatait, mert

ez Isten akarata.

 

Luk 5:39 „És senki, aki ó [bort] iszik, mindjárt újat nem kíván, mert azt mondja: Jobb az ó.”

A törvény szolgálata valójában a „HALÁL” szolgálata. Ez „megöli” a Szent Szellem munkáját,

az „új bort”, mert az újjászületett hívőket, furmányos módon, alattomosan elválasztja az élő

Jézustól. Mindeközben még nagyon szent dolognak is tűnik, ezért RENDKÍVÜL veszélyes

TÉVTANÍTÁS.

Tapasztalatból mondom ezt, mert én is a rabja voltam, majdnem tíz évig.

 2 Kor 3.7. Ha pedig a halálnak betűkkel kövekbe vésett szolgálata dicsőséges vala,

úgyhogy Izráel fiai nem is nézhettek Mózes orcájára arcának elmúló dicsősége miatt:

 Figyeld meg kérlek, hogy itt a „kövekbe vésett” parancsolatokról mondja, hogy a „halál

szolgálata”. A tízparancsolat volt kövekbe vésve, vagyis a tízparancsolat szolgálata, a halál

szolgálata. Ha a tízparancsolat mondja meg neked, mit kell tenned, akkor még nem vagy ott,

ahol lenned kellene.

 

A mi férjünk, azaz a mi parancsolónk, aki megmondja, mit kell tennünk, immár Jézus, és

nem a törvény. Mi meghaltunk a törvény számára, hogy máséi legyünk, a Krisztusé. Lásd.

Római levél.

 

Az élő Jézus bennünk él, és a Szellemével vezet minket. Ez az új ÉLET. Ez az igazi út! Ő

képes arra, hogy szellemével vezéreljen minket. Ez mindaddig nem volt lehetséges, míg az

újjá nem születtünk. Amikor Jézus vére, Jézus élete által újjászülettünk, akkor a szellemünk

megelevenedett, képessé vált a Szent Szellem késztetéseinek vételére. A szívünk is

megváltozott, és ezáltal nemcsak vesszük a jeleket Istentől, hanem meg is akarjuk azokat

tenni. Mindez Jézus érdeme.

 

2Kor 3:6 „Aki alkalmasakká tett minket arra, hogy új szövetség szolgái legyünk, nem betűé,

hanem Szellemé; mert a betű megöl, a Szellem pedig megelevenít.”

 

Tehát:

 Az ószövetségi ember számára, Isten parancsolatai a kőbe vésett parancsolatok

és a tóra volt, míg az újszövetségi újjászületett hívő számára Isten parancsolata

az, amit a Szent Szellem mond neki személyesen. Helyesebben: bármiről meggyőz

Isten, az Igéből, vagy máshonnan, hogy az rád vonatkozik, az Istennek egy parancsolata a

számodra.

 

Az ószövetségi ember szelleme nem volt még megelevenítve, így ők nem tudták fogni a

Szent Szellem finom késztetéseit. Az ószövetségben ezért a törvénykönyv és a kőbe vésett

parancsolatok mondták meg az embereknek, hogy mit kell tenniük, mit jelent Isten

akaratával összhangban járni. Ők a betű szolgái voltak.

 

Az újszövetségi embert azonban már képes a Szent Szellem egyénileg vezetni, egy merev

szabályrendszernél sokkal jobb, sokkal pontosabb módon.

 

Róm 8:14 „Mert akiket Isten (Szelleme) Lelke vezérel, azok Istennek fiai.”

 

A vezérlés során Isten Szelleme késztetéseket, benyomásokat, parancsokat és utasításokat

ad. A legtöbbször a Szentírást felhasználva teszi ezt, mondjuk bizonyságot tesz egy ige

mellet, „megeleveníti” azt az igét a számunkra, és egyszerre érezzük, hogy ez most nekünk

szól. Máskor más embereken, látomásokon, álmokon, próféciákon, stb. keresztül szól

hozzánk, és ekkor is érezzük, helyesebben TUDJUK a szellemünkben, hogy ezzel, amit

hallottunk, Isten is maximálisan egyetért, ez az Ő akarata a számunkra.

 

Én mindkét úton jártam már, tapasztalatból beszélek. Kezdetben a Törvényt követtem, a

tízparancsolatot, benne a szombattal is. Kezdett az életem megtisztulni a bűnöktől, de egy

bizonyos szintnél nem jutottam tovább. Kárhoztatást éreztem. Azt éreztem, hogy nem

vagyok Istennek elég jó, mert néha elbuktam valamelyik parancsolatban. Ezért képtelen

voltam átvenni Isten áldásait. Egyszerűen nem hittem el, hogy vagyok annyira jó, hogy

megérdemelném Isten ajándékait. "Majd, ha tökéletesebb leszek" gondoltam magamban.

 

Persze a többi keresztény felekezet hívőinél különbnek képzeltem magam, mert számomra

úgy tűnt, ők nem is akarják vállalni azt a sok nehézséget, áldozatot, ami a törvény

megtartásával jár. Ez kb. 6 évig tartott, míg egy szép napon Isten elvezetett odáig, hogy

végre ELŐSZÖR átadtam magamat a Szelleme vezetésének. Rettentően bántott, hogy

hogyan bánok a gyermekeimmel, ezért ezt mondtam Istennek: „holnaptól semmit nem fogok

tenni, mondani, csak amit Te mondasz nekem”. Isten pedig szólt hozzám. Pont ezelőtt

értettem meg az Igéből, hogy Jézus juhai mind-mind „hallják” az Ő hangját. „Ha én az Ő

juha vagyok, akkor én is hallom a hangját!- gondoltam magamban,- lehetetlen, hogy Isten

hazudjon...”

 

„Csakugyan ezt akarod?- jelent meg bennem egy gondolat,- most majd szét kell osztanod a

pénzedet a szegények között, és el kell hagynod a családodat, mert el kell menned

evangelizálni is.” Azt mondtam erre magamban: „Nem érdekel! Lesz, ami lesz, én most

Istenre bízom magamat, bármit is fog mondani, megteszem. Nem akarok többé a

gyermekeimnek ártani!” Ezt teljesen komolyan gondoltam. Akkor még nem tudatosult

bennem, de ezzel a döntésemmel átléptem egy kapun, amelyen sok-sok keresztény sohasem

lépett még át. Azért nem, mert őket mindezidáig sikerült visszatartania az Ördögnek a

hazugságaival. Engem is visszatartott volna, ha akkor nem vagyok annyira megszomorodva a

gyermekeim miatt. Kb. hat évig engem is sikeresen visszatartott.

 

Elcsendesedtem, és elkezdtem Istenre figyelni. Egyszer csak megjelent egy gondolat

bennem, amely egyre erősödött. „Ez valóban a Te akaratod?”-kérdeztem. A gondolat egyre

erősödött, a lelkiismeretemben, a gondolataimban, a szellememben? „éreztem”, hogy mit kell

tennem. Nem kellett szétosztanom a vagyonomat, és nem kellett evangelizálni mennem, de

minderre csak ekkor jöttem rá, amikor végre ÁTLÉPTEM ezt a határvonalat, és bizalommal

Isten vezetésére bíztam magamat. A hang, amely megpróbált visszatartani az Isten hangjára

hallgatástól az Ördög volt.

 

Isten vezetett a gondolataival, amelyek megjelentek a gondolataimban. Már másnap láttam

egy hatalmas csodát, mert ez az Istentől jövő gondolat elvezetett egy asszonyhoz, aki

prófétált felőlem. Egészen eddigi életemben egyetlen természetfeletti eseményt sem láttam.

Átkerültem Kánaánba, a "tejjel, mézzel folyó földre". Ekkor kezdett el a Szellem (Lélek)

vezérelni a törvény betűje helyett. Isten mellém állt, és elkezdett tanítani az Ő hangjáról. A

következő az volt, hogy egyszer, amikor ismét intenzíven kerestem az útmutatását, és

imádkoztam, nem az jelent meg a szellememben, hogy mit kell tennem, hanem egyszerre

csak tudtam, hogy aznap meg fognak támadni. Tovább kérdeztem, hogy ki fog megtámadni,

de semmilyen választ nem kaptam... Abban azonban biztos voltam, hogy meg fognak

támadni. Végül, néhány órára rá nekem támadt az édesanyám a húgommal, rá kb. egy órára

pedig a nagymamám, olyan intenzíven, amelyet addig még sohasem tapasztaltam. A témájuk

az volt, hogy sürgősen hagyjam abba ezt a vallásosságot, menjek vissza a „normális” életbe.

Isten ezekkel egyértelművé tette, hogy képes arra, hogy a „hangjával” vezessen, én pedig

képes vagyok arra, hogy vegyem ezt a fajta vezetést. Ez -Istennek hála,- már nem teória a

számomra. Senki nem lenne képes meggyőzni az ellenkezőjéről.

 

Ekkor félig még a törvényt követtem, de félig már a Szellemet is.

 

Mondhatom óriási a különbség. Pár évbe tellett még így is, amíg ráébredtem, hogy a

Szellemet követni, az az én igazi feladatom, ez az újjászületett, hit által megigazult hívő igazi

feladata. Miközben a törvényt követtem, nem szerettem meg jobban Istent, de mióta a

Szellemet követem, a kapcsolatunk csodálatos lett. Csak mert láttam, hogy az Ő

parancsolatai mind az én érdekemben születnek, és annyi kedvesség, annyi megértés, annyi

szeretet, annyi bölcsesség van ezekben, mint magában Istenben, Jézusban.

 

Róm 7:4 „Azért atyámfiai, ti is meghaltatok a törvénynek a Krisztus teste által, hogy legyetek

máséi, azéi, aki a halálból feltámasztatott, hogy gyümölcsöt teremjünk Istennek.”

 

Róm 7:6 „Most pedig megszabadultunk a törvénytől, minekutána meghaltunk arra nézve,

amely által lekötve tartattunk; hogy szolgáljunk a léleknek újságában és nem a betű

óságában.”

 

Igen, tudom, rémisztő dolog rábíznod magadat egy természetfeletti lény "megfoghatatlan"

vezetésére, de barátom, nincsen más út, bíznod kell Benne. Meg fog tanítani, hogy felismerd

a hangját, és közben meg fogod ismerni is meg fogod szeretni őt.

 

Róma levél:8:14 „Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai. „

 

Tudnod kell, hogy Te igenis „hallod” a hangját, ha az Ő juha vagy:

 

Ján 10:27 „Az én juhaim hallják az én hangomat (helyes fordítás szerint), és én ismerem

őket, és követnek engem”

 

Ján 5:25 „Bizony, bizony mondom nektek, hogy eljő az idő, és az most vagyon, mikor a

halottak hallják az Isten Fiának szavát, és akik hallják, élnek.”

 

Meg kell tanulnod, hogy Isten Szelleme (Lelke) vezéreljen a kőbe vésett tízparancsolat

helyett. Ez egy újjászületett hívő igazi dicsősége!

 

„Ha pedig a halálnak betűkkel kövekbe vésett szolgálata dicsőséges vala, úgyhogy Izráel fiai

nem is nézhettek Mózes orcájára arcának elmúló dicsősége miatt: Hogyne volna még

inkább dicsőséges a Szellemnek szolgálata? Mert ha a kárhoztatás szolgálata

dicsőséges, mennyivel inkább dicsőséges az igazság szolgálata?”

 

Figyeld meg, hogy Jézus folyamatosan „parancsolatokat” adott és ad az övéinek a

megdicsőülése után. Amikor a tanítványok engedelmeskedtek ezeknek az utasításoknak,

ezzel valóra vált náluk a „Szellemnek szolgálata”.

 

Apcs 13:2 „Mikor azért azok szolgálának az Úrnak és böjtölének, monda a Szent Lélek:

Válasszátok el nekem Barnabást és Saulust a munkára, amelyre én őket elhívtam”.

 Apcs 16:7 „Misia felé menvén, igyekeznek vala Bithiniába jutni; de nem ereszté őket a Lélek.”

 Apcs 8:29 „Monda pedig a Lélek Filepnek: Járulj oda és csatlakozzál ehhez a szekérhez!”

 

Jézus szellemének a vezetésére kell bíznod magadat, és meg kell tenned mindent, amit

mond, vagy ami mellett bizonyságot tesz, hogy az az ige rád vonatkozik. Ezt jelenti Isten

parancsolatainak a megtartása a számodra, ha újjászületett hívő vagy.

 

Szeretnék erről még beszélni egy kicsit, mert ha ráérzel ennek az „ízére”, és elkezdesz

Istenre figyelni, az függetleníteni fog a manipulációktól, és VALÓDI szabadságot fog neked

adni.

 

Egy példa, amelyet a feleségemtől hallottam:

Egy nagy keresztény konferencián vett részt, amelyen egy neves külföldi szolgáló szolgált. A

tanítás végén felállt ez a szolgáló, és valami ilyesmit mondott: „Most pedig gyűjteni fogunk,

hárommillió forintnak kell összegyűlnie, ehhez be kell dobniuk a jelenlévőknek 50 db

húszezrest, 100 db tízezrest, 500 db ezrest és 1000 db ötszázast”, -és leült.

 

Mi volt ez? Manipuláció. A szolgáló Isten nevében szolgált, majd visszaélt ezzel, és Isten

nevében meg akarta szabni, hogy mennyinek kell összegyűlnie. Olyan terhet helyezett ezzel

a jelenlévőkre, amely szerintem nem Istentől volt.

Én nem voltam jelen, és a feleségemben akkor ez nem tudatosult. Először úgy gondolta,

hogy ez rengeteg pénz, biztosan nem fog összegyűlni… Arra gondolt, hogy hát akkor neki is

egy nagyobb összeget kell bedobnia, mert különben nem fog ez a kitűzött cél teljesülni.

Mások biztosan nagy áldozatokat hoznak majd, hogy ez a hatalmas pénzösszeg meglegyen,

és nem lenne illendő Isten előtt, ha ő kihúzná magát ebből.

 

Ekkor szerencsére eszébe jutott, hogy megbeszéli a dolgot Istennel. Már megtanulta, hogy ő

is hallhatja Jézus „hangját”, és elkezdett Istenre figyelni. Kis idő múlva egyszer csak azt

érezte a szellemében, hogy dobjon be csak egy ezrest. A gondolat egyre erősödött, míg egy

ponton biztosan tudta, hogy ez Isten akarata, így csak egy ezrest dobott be, és teljes

békessége volt ebben. Ennek ellenére a hárommillió összejött.

 

Isten szelleme megóvta a feleségemet attól, hogy manipuláció áldozata legyen, és téged is

meg fog óvni, ha elkezdesz a vezetése szerint járni és élni.

 

Most pedig folytatom a harmadik résszel:

 

 

3. rész: Valóban a szombattartás az egyik jele annak, hogy  valaki Istenhez tartozik? Hogyan lehet betölteni a szombatot, mint előképet

 

Az alábbi igeszakaszt és megjegyzést egy szombattartó testvérem írásából másoltam ki, hogy

megérthessük, milyen igék alapján merülhet fel ez a gondolat. Ezt írja ez a testvér:

 

… „ Isten igéjéből láthatjuk, hogy (a Szombat) adatott Isten és az ember között, hogy

amint Isten megpihent a hetedik napon, úgy az embernek is meg kell pihennie. Vagyis, hogy

közünk van az Alkotónkhoz!

 

2Mózes                                                                            31,13-17

Te szólj az Izráel fiainak, mondván: Az én szombatimat bizony megtartsátok; mert jel az én

közöttem és ti köztetek nemzetségről nemzetségre, hogy megtudjátok, hogy én

vagyok az Úr, aki titeket megszentellek. Megtartsátok azért a szombatot; mert szent az ti

néktek. Aki azt megrontja, halállal lakoljon. Mert valaki munkát végez azon, annak lelke

írtassék ki az ő népe közül. Hat napon munkálkodjanak, a hetedik nap pedig a

nyugodalomnak szombatja az Úrnak szentelt nap: valaki szombatnapon munkálkodik,

megölettessék. Megtartsák azért az Izráel fiai a szombatot, megszentelvén a szombatot

nemzetségről nemzetségre, örök szövetségül. Legyen közöttem és az Izráel fiai között örök

jel ez; mert hat napon teremtette az Úr a mennyet és a földet, hetednapon pedig megszünt

és megnyugodott.”  ….

 

Idáig az idézet, a szombattartó testvértől, amelyből két dolgot szeretnék kiemelni.

1.     A Szombattatás jel Isten és Izrael fiai között.

2.     A Szombattartás örök szövetség Isten és Izrael fiai között.

 

Első ránézésre úgy tűnik, hogy a szombat nem a mostani nem zsidó keresztényekre

vonatkozik, hanem a zsidókra, hiszen a fenti igék azt írják, hogy legyen a szombat „jel, örök

jel Isten és Izrael fiai között”.

 

Létezik azonban a testi Izrael, azaz a zsidó nép mellett egy szellemi Izrael is.

 

Róm 2:28-29 (Csia) „Mert nem az a zsidó, aki szemmel láthatóan az, és nem az a

körülmetélés, mely a húson látható, hanem az számít zsidónak, aki rejtett mivoltában zsidó,

és a szív körülmetélése az igazi körülmetélés, amely szellemben, nem betűben történik, s

melynek magasztalása nem emberektől származik, hanem Istentől.”

 

Az igazi, a valódi, a szellemi „zsidóság”, az igazi, valódi Isten népe tehát nem azokból áll, akik

testileg Izrael népéhez tartoznak, hanem inkább azokból, akiket átváltoztatott Istennek a

Szelleme. Azokból, akik újjászülettek hit által, azokból, akiknek meghalt az óembere, és új,

szellemi életet kaptak Istentől hit által. Nevezzük őket a továbbiakban „újjászületett

keresztényeknek”.

 

Elképzelhető tehát, hogy a Szombattartás egy jel Isten és a szellemi Izrael, az újjászületett

keresztények között is? A helyes válasz szerintem: NEM, mert a szombatot nem megtartani

kell testileg, azaz látható módon a törvény alapján, hanem betölteni a Szent Szellem által,

ahogyan körülmetélkedni sem kell egy kereszténynek.

 

Igéken keresztül fogom elmagyarázni, mire gondolok. Olvassuk el ehhez az alábbi igéket:

 

1Móz 17:10 - 17:13

„Ez [pedig] az én szövetségem, melyet meg kell tartanotok én közöttem és ti közöttetek, és

a te utánad való magod között: minden férfi körülmetéltessék nálatok. És metéljétek körül a

ti férfitestetek bőrének elejét, és az lesz az én közöttem és ti közöttetek való szövetségnek

jele. Nyolcnapos korában körülmetéltessék nálatok minden férfigyermek nemzedékeiteknél;

akár háznál született, akár pénzen vásároltatott valamely idegentől, aki nem a te magodból

való. Körülmetéltetvén körülmetéltessék a házadban született és a pénzeden vett; és

örökkévaló szövetségül lesz az én szövetségem a ti testeteken. A körülmetéletlen férfi

pedig, aki körül nem metélteti az ő férfitestének bőrét, az ilyen lélek kivágattatik az ő népe

közül, [mert] felbontotta az én szövetségemet. „

 

 

Ismét két dolgot szeretnék kiemelni:

1. A körülmetélkedés egy jel Isten és Izrael fiai között.

2. A körülmetélkedés örök szövetség Isten és Izrael fiai között.

Ismerősen hangzik? Az imént ugyanezt állapítottuk meg a Szombattartásról is, az is egy jel,

és az is örök szövetség. Mivel szövetség, mivel jel, és ráadásul örök, ezért szinte adja magát,

hogy aki Istenhez akar tartozni, annak körül kell metélkednie Isten parancsolata szerint.

 

Ha kételkedsz ebben, kérlek olvasd el Czippóra történetét. A fia nem volt körülmetélve, és

Isten ezért kis híján megölte a gyermeket:

 

2 Móz 4. 24-26

„És lőn az úton, egy szálláson, eleibe álla az Úr és meg akarja vala őt ölni. De Cippora egy

éles követ veve és lemetszé az ő fiának előbőrét és lába elé veté mondván: Bizony,

vérjegyesem vagy te nékem! És békét hagya néki. Akkor monda: Vérjegyes a  körűlmetélkedésért.”

 

 

A Galaták újjászületett keresztények voltak. Egy dolog azonban még „hiányzott” náluk, nem

voltak körülmetélkedve. Egy napon „törvénytudó” testvérek érkeztek hozzájuk, és azt hiszem

rámutattak a fenti igékre, és felvilágosították őket, ha körül nem metélkednek, nem

tartoznak Istenhez, és nem üdvözülhetnek....

 

Azt látjuk azonban, hogy Pál ahelyett, hogy helyeselte volna ezt, éktelen haragra gerjedt, és

hála Istennek, erre válaszul megírta a Galata levelet, amelyben megvilágít jó pár szellemi

dolgot a galaták számára, amelyekből mi is okulhatunk.

 

Először elmondom mik ezek a szellemi alapelvek, tudnivalók, azután megmutatom az igéket,

amelyek bebizonyítják állításomat.

 

A lényeg az, hogy az újjászületett hívő keresztényeknek nem kell testileg körülmetélkedniük

ahhoz, hogy Istenhez tartozzanak, hogy szövetségben legyenek Istennel, mert szellemileg

ezek már mind beteljesedtek náluk:

 

Kol 2:10 – 2:11 „És [ti] Ő benne vagytok bételjesedve, aki feje minden fejedelemségnek és

hatalmasságnak; Akiben körül is metéltettetek kéz nélkül való körülmetéléssel,

levetkezvén az érzéki bűnök testét a Krisztus körülmetélésében; „

 

Nincsenek ugyan testileg (szemmel láthatólag), emberi kéz által körülmetélve, de

körül vannak metélve szellemileg, és ez a LÉNYEG. Körül van metélve Isten szelleme

által a szívük, és ezzel mindenük megvan, amihez a testi, a szemmel látható körülmetélés

már semmit nem tud hozzátenni.

 

A testi körülmetélés csak egy előképe, kivetülése, árnyéka volt ennek az eljövendő szellemi

körülmetélésnek, amely Jézus megdicsőülése után lehet hit által a hívőké.

 

Róm 2:29 „Hanem az a zsidó, aki belsőképpen az; és a szívnek lélekben, nem betű szerint

való körülmetélése [az igazi körülmetélkedés]; amelynek dicsérete nem emberektől, hanem

Istentől van.”

 

Ahogyan a testi körülmetélkedés egy testi jele annak, hogy valaki Isten látható népéhez, a

zsidósághoz tartozik, ugyanúgy ez a szellemi körülmetélkedés egy szellemi jele annak, hogy

valaki a szellemi zsidósághoz tartozik, azaz újjászületett Isten Szelleme által.

 

Fil 3:3 „Mert mi vagyunk a körülmetélkedés, akik lélekben szolgálunk az Istennek, és a

Krisztus Jézusban dicsekedünk, és nem a testben bizakodunk.”

 

A testi körülmetélkedésnek csak ADDIG volt értelme, amíg el nem jött az IGAZI, a szellemi.

 

Ezt elsőre nehéz lehet megemészteni. Képzeljünk el egy törvénytartó, körülmetélt zsidó

embert, aki viszont egyáltalán nem hisz Jézusban, és mellesleg rettentően gonosz. Körül van

metélve, akkor ez azt jelenti, hogy ő Istenhez tartozik? Testileg igen, valójában, szellemileg

azonban nem. Nincs megtérve, nem fogadta el Jézust, nincs újjászületve, ő valójában nem

Isten gyermeke, nem tartozik Istenhez. Ha így hal meg, anélkül, hogy elfogadná Jézust, el

fog kárhozni. A testi körülmetélése semmit sem ér a számára. Ha azonban egy keresztény

hitre jut Jézusban, akkor őt, azaz a szívét körülmetéli Isten Szelleme, és ekkor nem számít,hogy testileg, szemmel láthatólag nincs megmetélve, mert az ő esetében a körülmetélkedés

SZELLEMI VALÓSÁGA BETELJESEDETT.

 

Kérlek, ne olvass tovább, amíg ezt nem érted, ha kell, elmélkedj ezen, mert ennek megértése

szintén kulcsfontosságú a törvény helyes értelmezése szempontjából.

 

Ha megértetted, lépjünk tovább a Szombat kérdésére:

 

A szombattartás igéinél szintén azt olvashatjuk, hogy a szombattartás az egy jel, és örök

szövetség is, ugyanúgy, mint a körülmetélkedés. Ahogyan a zsidó ember az előbbi példában

nem tartozott szellemileg Istenhez csupán azáltal, hogy megtartotta a körülmetélkedés

parancsolatát testileg, ugyanúgy nem tartozik Istenhez akkor sem, ha ezen kívül még a

szombatot is megtartja, ugye? Ha valaki ugyanis a szellemi Zsidósághoz akar tartozni, annak

szellemi módon kell körülmetéltnek lennie, és ugyanígy, SZELLEMI módon kell SZOMBATOT is

TARTANIA.

 

Láthattuk, hogy a körülmetélkedés megtartása szellemi módon, azaz a körülmetélkedés

„betöltése” az, ha Isten Szelleme körülmetéli az ember szívét, de mi lehet vajjon a szombat,

a szombattartás betöltése?

 

A jó hír az, hogy Isten ezt is a tudtunkra adta. Egy újjászületett hívő kereszténynek nem kell

azon aggódnia, hogy nem tart látható módon, azaz testileg szombatot, mint ahogyan azon

sem kell aggódnia, hogy nincsen körülmetélkedve. Nem kell azt gondolnia, hogy a

„szombattartás” az ő esetében „hiányozni” fog, és Isten ezt számon fogja kérni, mert

ahogyan nem kéri számon a látható körülmetélkedést, ugyanúgy nem fogja számon kérni a

látható szombattartást sem, feltéve, ha mindezek be vannak töltve az életében.

 

A következő igék megvilágítják a számunkra, hogy mi a szombat betöltése, és mikor

következik az be:

 

Először is a Szombat Isten nyugalmának az emlékünnepe:

 

2Móz 20:11 „Mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, ami

azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat

napját, és megszentelé azt.”

 

Másodszor, beszél az Ige arról, hogy nekünk lehetőségünk van szintén részt venni ebben a

„nyugalomban”. Ez pontosan az a nyugalom, amelyben Isten is részt vett, és nem azonos

azzal a szombattartással, amiben a zsidók vettek részt. Valójában ez a fajta isteni, szellemi

nyugalom a Szombat betöltése. A testi ember képtelen ebben részt venni, mert ez kizárólag

csak az újjászületett szellemi ember lehetősége. Ezt nem lehet testileg megtartani, mint

ahogyan a szívünket sem lehet körülmetélni „testileg”, azaz emberi erőlködéssel. Testileg

ennek csak az „árnyékát” lehet megtartani, azaz a fizikai szombattartást, minden

szombaton, amit az újjászületés nélküli zsidók is megtartottak. Ehhez nem kell

újjászületni. Viszont a szellemi körülmetélkedéshez és a szellemi szombattartáshoz már

igen!!!

 

Íme, hogyan tudja a szellemi ember betölteni a szombatot: „Meg kell nyugodnia, azaz

szűnnie a saját cselekedeteitől, (azaz bizalommal meg kell engednie, hogy Isten cselekedjen

benne, amit csak akar), és meg kell „pihennie” Isten ígéreteiben. Ez a Sabbath betöltése

szellemi módon. Erre csak a valódi újjászületett hívők képesek, senki más. A többiek csak a

testi szombatot képesek megtartani.

 

Zsid 4:4 - 4:10

„Mert valahol a hetedik napról ekképpen szólott: És megnyugovék Isten a hetedik napon

minden ő cselekedeteitől. És ugyanabban ismét: Nem mennek be az én nyugodalmamba.

Mivelhogy annak okáért áll az, hogy némelyek bemennek abba, és akiknek először

hirdettetett az evangélium, nem mentek be engedetlenség miatt: Ismét határoz egy napot:

Ma, szólván Dávid által annyi idő múltán, amint előbb mondva volt. Ma, ha az ő szavát

halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveiteket. Mert ha őket Józsué nyugodalomba helyezte

volna, nem szólana azok után más napról. Annak okáért megvan a szombatja az Isten

népének. Mert aki bement az ő nyugodalmába, az maga is megnyugodott cselekedeteitől,

amiképpen Isten is a magáéitól.”

 

Fontos kiemelnem ezekből az igékből, hogy „Isten nyugalma” nem azonos a

szombattartással, amit a zsidók tettek. Józsué bevitte ugyanis a zsidókat az ígéret földjére,

és ott meg tudták tartani a testi szombatot szombaton, de ennek ellenére, - az Ige erről

beszél,- nem voltak képesek bemenni „Isten valódi nyugalmába”. Józsué nem volt képes őket

EBBE a fajta nyugalomba bevinni, azaz a szellemi szombatba. Ide csak Jézus képes bevinni

minket a Szent Szellem által, ahogyan „körülmetélni a szívünket” is csak Jézus képes.

 

Isten azt is megmondja, hogyan érhető el ez a szellemi állapot: Hinnünk, azaz bíznunk kell

benne, bíznunk kell az Ő szavában, bíznunk kell az Ő fiában. Nincs más út. Isten áldásai, így

a szellemi nyugalom, a szellemi szombat is csakis hit, azaz bizalom alapján lehetnek a

mieink.

 

Ha hitetlenek vagyunk, nem megyünk be:

 

Zsid 3:18 - 3:19

Kiknek esküdött pedig meg, hogy nem mennek be az ő nyugodalmába, hanemha az

engedetleneknek? Látjuk is, hogy nem mehettek be hitetlenség miatt.

 

A hívők azonban bemennek ebbe a fajta nyugalomba, és ezzel betöltik a Szombatot:

 

Zsid 4.3 Mert mi, hívők, bemegyünk a nyugodalomba...

 

Ha ez megvan neked, benne vagy a szellemi szombatban, akkor békességed van. Megszűnsz

attól, hogy kimunkáld a saját üdvösségedet, mert tudod, hogy MÁR örök életed van.

Megengeded, hogy Isten cselekedjen általad, és a következményeket, az eredményt

bizalommal Őrá bízod. Nyugalomban vagy, nem aggódsz, nem félsz… Miért? Mert rábíztad

magadat, rábíztad az életedet Istenre, akit annyira szeretsz, akiben annyira bízol, és ő

megígérte, hogy sohasem hagy cserben, hiszen te valójában a szeme fénye vagy.

 

Kívánom, hogy benne élj ebben a békességben, most pedig beszéljünk Isten törvényének a

betöltéséről,           folytatom           a            negyedik              résszel:

 

 

 

4. rész: Mit jelent a Törvény betöltése

 

Amikor egy törvényalkotó megalkot egy törvényt, akkor ennek a törvénynek van egy

„szelleme”, vagyis egy végső oka, egy célja, amiért létrehozták. Az az érdekes ebben, hogy

sohasem maga a törvény a lényeg, sohasem maga törvény az igazi CÉL, hanem a cél

MINDIG az, hogy megvalósuljon az a cél, melynek érdekében a törvényt megalkották. A

törvény pedig csak egy ESZKÖZ arra, hogy az a cél, ami a törvény mögött áll, megvalósuljon.

Előfordulhat, hogy valaki vét a törvény ellen, de mégsem vét a törvény „szelleme” ellen.

 

Mindjárt elmagyarázom, hogy mire gondolok:

 

Tegyük fel, hogy valaki azért, hogy az emberi életeket megvédje hoz egy törvényt: „Ne ölj!”

A „ne ölj” parancsolat „szelleme”, a célja ebben a példában az, hogy megvédje az emberi

életeket.

 

Úgy is mondhatnám, hogy a „ne ölj” parancsolat, mint törvény, az emberi életek

védelmének a „szellemében” született meg.

 

Most gondolkodjunk tovább, és hirdessük ki ezt a törvényt, hogy mindenki tudjon róla. Ez

egy jó törvény, segít megóvni az emberi életeket. Az egyik nap azonban olyan helyzet

adódik, hogy egy sorozatgyilkossal, (aki éppen atombombát készül robbantani), fut össze

egy mesterlövész. A mesterlövész becélozza a sorozatgyilkost, és vagy megöli, vagy robban a

bomba, harmadik lehetőség nincsen.

 

Vajjon vétene-e a frissen kihirdetett „ne ölj” törvényünk ellen ez a mesterlövész,

ha megölné a sorozatgyilkost?

 

Ha megválaszoltad ezt magadban, lenne egy újabb kérdésem:

 

Vajjon vétene-e a törvény szelleme ellen ez a mesterlövész, ha lőne?

 

Bár a „ne ölj” törvény ellen látszólag vétene, de nem vétene a törvény „szelleme” ellen,

vagyis betöltené azt a célt, amiért a törvény létrejött: megvédené az emberi életeket. A

törvényalkotó talán még meg is dicsérné, ezt az embert, hogy nem ragadt le a törvény

„betűje” mellett, hanem a törvény „szellemében” járt el, és így meg tudta óvni az emberi

életeket.

Miért?

 

Mert, sohasem az a lényeg, hogy a törvény megvalósuljon, hanem mindig az a

lényeg, hogy az a cél valósuljon meg, amelynek érdekében ez a törvény létrejött.

Ez egy nagyon fontos alapelv a Bibliában!

 

Ha ez a cél megvalósul, akkor ez a törvény BE LETT TÖLTVE . Ez a törvény

betöltése, amelyről a Biblia beszél.

 

Nézzünk erre egy példát a Bibliából:

Isten a „ne ölj” parancsolattal látszólag szemben, megparancsolta, hogy írtsák ki ezeket a

népeket. Miért? Pontosan az emberi életek védelme érdekében. Ezek a népek valószínűleg

veszélyeztették a békét a Földön. Isten nem ragadt le a „ne ölj” parancsolatnál, hanem a

parancsolat mögött álló szellemi valóság értelmében járt el, mert ez a lényeg. Ennek kell

megvalósulnia. Ha ez megvalósul, akkor nem fontos, hogy betű szerint is be legyen tartva a

„ne ölj” parancsolat, mert a CÉL, melynek érdekében ez a parancsolat megszületett be lett

töltve.

 

Most vonatkoztassuk ezt a Szombatra.

 

Isten adott egy parancsolatot, a Szombatot, ez a törvény betűje, viszont ennek a

parancsolatnak, ennek a törvénynek is volt, van egy célja, egy „szelleme”, amiért létrejött.

Tegyük fel a példa kedvéért, hogy ez a cél az volt, hogy az önzésében önmagát és

embertársait halálra dolgoztató ember legalább egy napon egy héten 24 órát pihenjen, hogy

legalább ezen az egy napon 20 oldalt elolvasson a Bibliából, hogy tanuljon valamit Istenről,

hogy legalább ezen a napon egy kicsit közösségben legyen Ővele. Erre a feladatra ki is jelölt

Isten egy napot: a Szombatot. Nem állítom, hogy tényleg csak ez volt Isten célja a szombat

parancsolatával, csak a példa kedvéért mondom, hogy érthető legyen az elv.

 

Nézzük, hogyan tölti be ezt a (feltételezett) célt, a törvény „szellemét” egy ember

Krisztusban.

 

Ha mondjuk a hívő Krisztusban van, akkor a Szent Szellem mondja meg neki, hogy mikor

pihejen, mikor olvassa a Bibliáját, és mikor mit csináljon. Ha Isten ezen a héten úgy vezette,

hogy csütörtökön és pénteken is 24-24 órát pihenjen, mert nagyon megfáradt a

szolgálatban, akkor a törvény céljának ez a vonatkozása, hogy „az ember legalább egy héten

24 órát pihenjen” be lett töltve. Ha ráadásul mindeközben tudott Bibliát is olvasni, mondjuk

60 oldalt, akkor ezzel betöltötte a példa szerinti Szombat második célját is, értelmetlen dolog

lenne ezek után még szombaton is pihennie.

 

Bár ez a hívő nem töltötte be a törvény betűjét ezen a példa szerinti héten, de betöltötte a

törvény példa szerinti célját, a példa szerinti feltételezett szellemét, ami pedig a LÉNYEG.

 

Erre most megint nagyon jól figyelj kérlek, mert ezt nagyon sokan nem értik, akik

megpróbálnak Törvény szerint élni. Sokan gondolják, hogy Jézus eljövetelével Jézus megadta

nekünk a képességet, hogy végre legyen erőnk betartani, megtartani a törvényt, és ezért

teljes erőből nekiállnak megtartani Isten Törvényét. Azt gondolják, hogy mindig is ez volt

Isten célja, hogy az emberek végre Törvénytartóvá váljanak… De nem!

 

Jézus ennél sokkal-sokkal-sokkal-sokkal többet tett!

 

Jézus megadta a képességet nekünk, hogy BETÖLTSÜK azt a szellemi valóságot,

amelynek érdekében a Törvény megszületett!

 

Ha ez megvan, akkor teljességgel értelmetlen a betű szerinti törvénnyel

foglalkoznunk, mert MINDENÜNK megvan!!!

 

Isten világosan elmondta, többször is, hogy mikor töltjük be a betű szerinti törvény célját:

 

Gal 5:14 „Mert az EGÉSZ törvény ez egy igében teljesedik be: Szeresd felebarátodat,

mint magadat.”

 

Róm 13:10 „A szeretet nem illeti gonosszal a felebarátot. Annak okáért a törvénynek betöltése a szeretet.”

 

Róm 13:8 „Senkinek semmivel ne tartozzatok, hanem csak [azzal], hogy egymást

szeressétek; mert aki szereti a felebarátját, a törvényt betöltötte.”

 

Amikor a szeretetben vagyunk, akkor betöltjük azt a célt, azt a szellemi valóságot, melynek

érdekében az egész törvény létrejött. Ahhoz, hogy ez megvalósulhasson Jézus

keresztáldozatára volt szükség. Jézus a keresztfán kivívta, hogy az Ő igaz természetéből

részesülhessen mindenki, aki hisz. Ezáltal a hívők új szívet, új természetet kapnak. Ez az „új

szív”, mivel Jézus szívéhez hasonló, ezért már megvan benne a hajlandóság, hogy Isten

akaratában járjon. Ez már nem olyan szív mint a régi, aki Isten ellensége, és igyekszik elbújni

Istentől.

 

Erre az új szívre feltétlenül szükség van a VALÓDI szeretet szempontjából.

 

Ezen kívül, még másra is szükségünk van.

 

Ahhoz, hogy valaki a szeretetben járhasson, PONTOSAN tudnia kell, hogy egy bizonyos

élethelyzetben mi a szeretet.

 

Mondjuk kopognak az ajtódon, és kiderül, hogy pénzt gyűjtenek egy rákbeteg ember

számára. Legalábbis a kétes kinézetű pénzgyűjtő hölgy ezt állítja. Most adj pénzt, vagy ne

adj? Jó helyre kerül? Jót teszel vele, vagy éppen ellenkezőleg? A legtöbbünknek van egy kész

sémája ilyen esetekre, de ami helyes volt a múltkor, az nem biztos, hogy helyes most. Lehet,

hogy általában nem adsz ilyen esetekben, de könnyen lehet, hogy most igazán segíthetnél az

adományoddal, és jót tennél vele.

 

Ki tudja mi az igazság, mi a szeretet, mikor teszel jót?

 

Ha lenne egy titkos segítőd, akivel kapcsolatba tudnál lépni, aki mindent tud, mindent átlát,

mindenhol jelen van, akkor Őáltala lehetővé válna, hogy megtudd, mikor mit kell tenned

ahhoz, hogy VALÓDI jót tégy. Ez megvalósult, amikor Jézus kitöltötte a Szent Szellemet.

Ezáltal, és csakis ezáltal nyílt meg a korlátolt ember előtt az út, hogy képes legyen VALÓDI

jót tenni. Ha Te a Szent Szellemre hallgatsz, - mert te az Ő juhaként hallod az Ő hangját, -

akkor, ha rá hallgatsz, azaz benne maradsz, akkor van lehetőséged igazi jót tenni. Egyébként

tele leszel céltévesztésekkel. Előfordulhat, hogy azt gondolod jót teszel valamivel, de

valójában csak ártasz vele. Érdekes, hogy a „bűn” szó eredeti jelentése „céltévesztés”.

 

A Szent Szellem „törvénye” (szabálya) az, hogy mindig a szeretet kellős közepében vezet

téged. Ha ez megvan neked, és kapcsolatban állsz Isten szellemével, akkor már nincs

szükséged arra, hogy a betű szerinti Törvény vezessen, mert Isten Szelleme sokkal

pontosabban képes a szeretetben vezetni, mint a merev Törvény. Ebbe a valóságba hit által

tudsz csak belépni, egyébként nem. Isten megígérte, hogy az Ő juhai „hallják” az Ő hangját,

és követik őt. Amíg ezt nem hiszed, azaz nem hiszed, hogy te valóban „hallod” a hangját,

addig nem vagy képes belépni ennek a valóságába. Amikor azonban elhiszed, onnantól már

képessé válsz arra, hogy Isten az Ő szellemével vezessen. Ez keresztényként az elhívásunk.

Jézus a fej, mi pedig az Ő teste, akiket az Ő szellemével vezet.

 

„Akiket (folyamatosan) Isten szelleme vezérel, azok Istennek (felnőtt) fiai”

 

Ebben az igében a „fiai” helyett álló görög szó nem kisgyermeket, hanem felnőtt fiút jelent.

Olyan valakit, akire az atya már mindent rábízhat, mert megérett rá. Keresztényként meg fogunk érni arra, hogy folyamatosan Istennek szelleme vezéreljen minket, fel fogunk nőni

erre a szintre, mert ez a mi elhívásunk. Jézus is így élt ezen a Földön, „magától nem

cselekedett semmit”, „amint hallott, úgy ítélt”. Amikor az ember friss hívő, nincs még elég

hite arra, hogy egy láthatatlan lény megfoghatatlan szellemi vezetésére bízza magát, előbb-

utóbb azonban Isten ezt kimunkálja az övéiben.

 

Én még nem tartok itt, én még nem vagyok ilyen „felnőtt fiú”. Sokszor, nagyon sokszor

bizalmatlan vagyok Istennel szemben, és inkább a saját „bevált” régi önző utamon járok. Azt

is észrevettem azonban, hogy ma sokkal több dologban engedek Istennek, mint öt évvel

ezelőtt, sokkal több dologban bízom magamat az Ő vezetésére, mert közben tanított, hogy

semmi baj nem fog érni, ha így teszek, sőt…. ekkor jön az igazi áldás. Látom, hogy ebben

kell fejlődnöm, mert amikor engedek ennek a vezetésnek mindig csodákat tapasztalok meg,

és a hitem ezeknek a megtapasztalásoknak a hatására rendkívül megnövekszik Istenben.

 

Ez a keskeny út, amiről Jézus beszélt. Azt tenni, amit Isten mond az Ő szellemén keresztül.

Aki azt teszi, amit Isten mond, az a törvényt folyamatosan BETÖLTI.

 

Ha Isten mond valamit neked, az minden Törvény felett áll, mert ha Isten mond valamit az a

Törvény betöltése. A Törvény betöltése pedig mindig magasabb rendű, mint a Törvény szó

szerinti megtartása. Az embernek fia, azaz Jézus ily módon ura a Törvénynek, és ura a

szombatnak is:

 

Luk 6:3-5 „És felelvén Jézus, monda nékik: Nem olvastátok-é, mit cselekedett Dávid, mikor

megéhezett ő és akik vele voltak? Mi módon ment be az Úrnak házába és vette el a szent

kenyereket és ette meg és adott azoknak is, akik vele voltak, amelyeket [pedig] nem szabad

megenni, hanem csak a papoknak? És monda nékik: Az embernek Fia ura a szombatnak

is.”

 

Néhányan azt mondják, hogy ők nem a Törvény miatt tartanak Szombatot, hanem

egyszerűen csak azért, mert megértették, hogy a hétnek ezt a napját különlegesen

megáldotta Isten, és ezen a napon rendkívüli módon közösségben lehet lenni vele. A

válaszom erre az, hogy Istennel akkor vagyunk közösségben, ha azt tesszük, amit mond.

Nagyon kell vigyáznunk, hogy ne a naptár mondja meg nekünk, mikor mit kell tennünk,

hanem a Szent Szellem. Ha a Szent Szellem mondja, hogy ne végezz ezen a napon világi

munkát, akkor helyes, ha nem végzel, de fontos, hogy ezt ne tedd egy „törvénnyé” a

magad számára, hogy te szombaton sohasem dolgozol, mert lehet, hogy Jézus egy szép

napon azt fogja tőled kérni, hogy igenis dolgozz szombaton, mert aznap éppen az számodra

a szeretet. Mert az embernek a fia kell, hogy ura legyen a szombatnak is, tehát Ő kell, hogy

megmondja, mit kell tenned ezen a napon (is), nem pedig a betű, a merev szombat. Ne légy

a szombat rabszolgája, hanem csak Jézusé.

 

Gal 4:9-10 (Csia) „De most, hogy Istent megismertétek, helyesebben, hogy Isten megismert

titeket, hogy fordulhattok ismét az erőtlen és szegényes elemekhez? Hogy akarhatjátok

ugyanazt újra kezdeni? Ismét az elemek rabszolgái akartok lenni? Napokra, hónapokra,

időpontokra és évekre figyeltek. Féltelek titeket!”

 

Az is roppant fontos a fentiek tükrében, hogy nem szabad megítélnünk senkit sem, aki

esetleg mást tesz Szombaton, mint mi, mert lehet, hogy ő is Jézusnak engedelmeskedik,

csak Jézus éppen más feladatot bízott rá ezen a napon mint rád. Amikor a farizeusok kérdőre

vonták Jézust, hogy miért „munkálkodik” szombaton, Ő így válaszolt:

 

Ján 5:16-18 „Emiatt azután a zsidók üldözőbe vették Jézust, mert ilyesmit tett szombatnapon.Jézus megszólította őket: „Atyám mostanáig munkálkodik, én is

munkálkodom.” Ezért azonban a zsidók még inkább azon voltak, hogy megöljék, mert

azonkívül, hogy a szombatot eltörölte, az Istent is saját atyjának mondotta, és azzal vele

magát egyenlővé tette.”

 

Jézus tehát „munkálkodott” és munkálkodik szombaton. Az Atya is munkálkodott és

munkálkodik szombaton, a papok is „munkálkodtak” a templom körül, és neked is

munkálkodnod kell, ha Isten éppen úgy vezet. Ha nem vezet úgy, nem kell munkálkodnod

sem. A lényeg, hogy mindig úgy élj, hogy tiszta legyen a lelkiismereted, hogy őbenne vagy.

Igaz ennek az ellenkezője is. Ne tedd a magad számára „törvénnyé”, hogy te nem pihensz

szombaton, mert ha Isten ezt mondja neked, akkor igenis pihenned kell ezen a napon. Ne

legyél okosabb Isten Szelleménél, hanem bízd rá az időbeosztást. Legyen akármilyen világi

munkád, feladatod is, ha Isten mondja, hogy csináld, az innentől már nem világi munka,

hanem istentiszteleti forma.

 

Róm 14:4 - 14:7

„Te kicsoda vagy, hogy kárhoztatod a más szolgáját? Az ő tulajdon urának áll vagy esik. De

meg fog állani, mert az Úr által képes, hogy megálljon. Emez az egyik napot különbnek

tartja a másiknál: amaz pedig minden napot [egyformának] tart. Ki-ki a maga

értelme felől legyen meggyőződve. Aki ügyel a napra, az Úrért ügyel: és aki nem ügyel a

napra, az Úrért nem ügyel. Aki eszik, az Úrért eszik, mert hálákat ad az Istennek: és aki nem

eszik, az Úrért nem eszik, és hálákat ad az Istennek. Mert közülünk senki sem él önmagának,

és senki sem hal önmagának.”

 

Ha a Szombat megtartása válik a számunkra a fontossá, akkor könnyen elveszhet a

számunkra a szellemi lényeg, és Isten Szellemének (Lelkének) az útjába állhatunk ezen a

napon. Szabad kezet kell adnunk Isten szellemének, a szabadság szellemének

szombatonként is, hadd vezessen úgy és oda, ahová csak akar ezen a napon is, és nem

szabad megítélnünk senki mást sem, ha esetleg máshogyan vezeti őket, mert az is lehet,

hogy annak ellenére betöltik a szombat igazi célját, hogy valójában nem is szentelik meg ezt

a napot úgy, ahogyan te.

 

Én azt tapasztaltam, hogyha őszintén megkérdezem Istentől, hogy mi az Ő akarata, mit

szeretne, hogy tegyek egy bizonyos napon, mondjuk Szombaton, akkor egyszerűen belül

érzem a szívemben, hogy mit kell tennem. Néha bizonytalan vagyok, és ha ilyenkor újból

megkérdezem, akkor megerősíti bennem vagy az egyik, vagy a másik lehetőséget. Érzem,

hogy ha elindulok képzeletben az egyik úton, akkor békességem van benne, a másik úton

viszont nincs. Ha egyikben sincs békességem, akkor várnom kell, Isten megtanított erre.

Ismét mondom, nem győzöm eléggé kiemelni: A lényeg, hogy mindig tiszta lelkiismerettel

azt tedd, ami Isten mond szerinted neked. Ez keresztényként az elhívásod. Ez Isten

parancsolatainak a megtartása.

 

Ez igaz erre az írásra is. Próbáltalak rávezetni, hogy ne a Törvény irányítsa az életedet,

hanem Isten szelleme. Ha azonban abban tiszta a lelkiismereted, hogy neked szombatot kell

tartanod továbbra is, a Törvényben leírt módon, (kivéve, hogy neked nem kell megkövezned

azokat, akik nem tartják meg ezt a napot,) mert szerinted ez Isten akarata a számodra,

akkor tedd azt. Csak győződj meg róla, hogy valóban Isten mondja, nem pedig azért tartod,

mert eddig ezt tanították neked.

 

Járj mindig az eddigi világosságod szerint, és legyen TISZTA a lelkiismereted

Isten előtt. Szeresd az igazságot, és kövesd azt, légy kijavítható. Ha pedig mégis

elbuknál valamiben, Isten ígérete az, hogy ha megvalljuk, akkor Ő megbocsájtja eleséseinket.

 

A következőkben a Törvény néhány céljáról szeretnék beszélni:

 

 

 

 

5. rész: a Törvény célja

 

Az alábbiakban a teljesség igénye nélkül felsorolom a Törvény néhány célját, valószínűnek

tartom, hogy ennél jóval több is van:

 

 

1. Ráébreszti az önigazult embert, hogy valami nincsen rendben vele, nem

alkalmas a Mennyre:

 

Róm 3:20 „Annak okáért a törvénynek cselekedeteiből egy test sem igazul meg ő előtte:

mert a bűn ismerete a törvény által vagyon.”

 

Ha nem jelent volna meg Isten törvénye, akkor például a zsidók azt hihették volna, hogy

minden rendben van velük, egyenes útjuk van a Mennybe, hiszen ők Isten népe. A törvény

azonban megjelent, és ez tudatosítja mindenkiben, (azokban, akik őszinték magukhoz,) hogy

nem felelnek meg a megkívánt mércének, bűnösek, valamilyen megoldásra van égetően

szükségük.

 

 

 

2. Fékezte, fékezi az emberi gonoszság terjedését a Földön (akárcsak az emberi,

jogi törvények):

 

A törvények nem képesek átváltoztatni a gonosz szívet, de nagy visszatartó erejük van,

fékezik az emberi gonoszságot, mert félünk a büntetéstől. Isten törvényének is van ilyen

aspektusa.

 

 

 

3. Segít, segített felismerni, azonosítani Jézust:

 

Gal 3:24 „Ekként a törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké lett, hogy hitből igazuljunk

meg.”

 

Zsid 10:1 „Minthogy a törvényben a jövendő jóknak (az) árnyéka, nem maga a dolgok

képe van meg, ennélfogva azokkal az áldozatokkal, amelyeket esztendőnként szünetlenül

visznek, sohasem képes tökéletességre juttatni az odajárulókat;”

 

Amikor egy zsidó embernek Pál elmagyarázta, hogyan teljesedtek be a törvény jelképei

Jézusban, nagy esély volt rá, hogy felismerje, hogy valóban Jézus a megváltó, a "bárány",

aki meghalt a bűneink miatt.

 

 

4. Tanít minket Isten szívéről és jóságáról:

 

A Törvény tele van emberséggel, jósággal és méltányossággal. Tanít minket arról, hogy Isten

nagyon szeret minket, a javunkat akarja, és előtte mindannyian egyenlőek vagyunk, legyen

az szegény, vagy gazdag.

 

 

 

6. rész: Összefoglalás

 

Ha újjászületett hívőként megcselekszed Isten Szellemének az utasításait, akkor Istenben,

Jézusban, a Szeretetben maradsz, és ezzel BETÖLTÖD Isten törvényét. Nem megtartod

tehát a Törvényt, hanem BETÖLTÖD azt, és ez volt mindig is a LÉNYEG! Ekkor a TÖRVÉNY

parancsolatai, a tízparancsolat kőbe vésett utasításai nem rád vonatkoznak.

 

Az újszövetség gyökeresen eltér az ószövetségtől, mivel az újszövetség az újjászületett

emberek számára adatott, az ószövetség viszont az újjá nem születettek számára. Emiatt e

két szövetség nem összevegyíthető. Ha valaki összevegyíti, ezzel megoltja a Szent Szellem

munkáját magánál, vagy másban. Vagy az egyikben kell élned, vagy a másikban, vagy a

törvény betűjét kell követned, vagy Isten Szellemét.