Izrael és Jeruzsálem, mint jelképek a bibliában

 

Izrael és Jeruzsálem, mint jelképek a bibliában

Egészen gyakran futok bele olyan kijelentésekbe, melyekből szinte világít, hogy az illető nincsen tisztában azzal a ténnyel, hogy Isten "Izraelt" és "Jeruzsálemet", mint jelképet használta és használja arra, hogy szellemi igazságokat mondjon el az Ő szellemi népéről, a mindenkori egyházról, a lelki(szellemi) Izraelről, vagyis a hívőkről.

Mert az, hogy Isten üdvözülő népe, Isten családja nem testi leszármazás, azaz nem egy néphez való tartozás, "testi beleszületés" miatt lesz valaki, az teljesen nyilvánvaló:

„Azaz, nem a testnek fiai az Isten fiai; hanem az ígéret fiait tekinti magul.”  (Róm 9:8)

„Nem lehet pedig, hogy meghiúsult legyen az Isten beszéde. Mert nem mindnyájan izraeliták azok, kik Izraeltől valók;   Sem nem mindnyájan fiak, kik az Ábrahám magvából valók; hanem: Izsákban neveztetik neked a te magod.   Azaz, nem a testnek fiai az Isten fiai; hanem az ígéret fiait tekinti magul.”  Róma 9:6 -9:8

„Mert nem az a zsidó, aki külsőképpen az; sem nem az a körülmetélés, ami a testen külsőképpen van:   Hanem az a zsidó, aki belsőképpen az; és a szívnek lélekben, nem betű szerint való körülmetélése [az igazi körülmetélkedés]; amelynek dicsérete nem emberektől, hanem Istentől van.”   Róma 2:28 - 2:29

Ezek az igék beszélnek olyan zsidókról, akik valójában „nem zsidók”, és beszél „nem zsidókról”, akik valójában „zsidók”, mert körül van metélve a szívük…  

Most akkor, hogy is van ez???
Egyszerűen úgy, hogy jelenleg kétféle „zsidóság” létezik.

1.   Az egyik a testi Izrael, vagyis azok, akik zsidónak születtek, zsidónak keresztelkedtek, stb.

2.   A másik a „lelki Izrael”, vagyis azok, akiknek körül van metélve a szíve a Szentszellem által, akik újjászülettek a Jézusban való hit által. „Ők az ígéret fiai”.  Csakis ők, egyedül ők Isten valódi népe. Ők  Ábrahám Magvához tartoznak:

„Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök."  (Galáczia 3:29 HUN)

Ők a Jézusban hívő, hit által újjászületett keresztények (és persze a Jézusban való hit által újjászületett zsidók is). Ha belegondolunk, hogyan is tartozhatna Istenhez az (a testi Izrael), aki nem hisz az Ő Fiában:

„Miért nem értitek az én beszédemet? Mert nem hallgatjátok az én szómat.  Ti az ördög atyától valók vagytok, és a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Az emberölő volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nincsen ő benne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja.”  János 8:43 - 8:44

Isten családja, Isten népe azok, akik hisznek az Ő Fiában:

„Krisztus ellenben mint Fiú a maga háza felett, akinek háza mi vagyunk, ha a bizodalmat és a reménységnek dicsekedését mind végig erősen megtartjuk.”  (Zsidó 3:6 HUN)

„Mert akik Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöztétek fel.  Nincs zsidó, sem görög; nincs szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban.  Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök.”  Galáczia 3:27 - 3:29

Láthatjuk, hogy kétféle zsidóság, kétféle Izrael létezik a világon. A testi zsidóság, és a Jézusban hívő „lelki zsidóság”, vagyis a Jézusban hívő emberek. 

Például:
"Tekintsétek meg a test szerint való Izraelt! Akik az áldozatokat eszik, avagy nincsenek-e közösségben az oltárral?"  1KOR 10.18
Ebben az igében is különválasztja Pál a "test szerinti Izraelt". Ha nem létezne szellemi/lelki Izrael, nem kellene különválasztania, egyszerűen Izraelt írt volna. Azonban itt külön kiemeli, hogy nem a hívőkről, hanem a „testi Izraelről” beszél.

A keresztények jó része ott követi el a hibát, amikor a bibliában Izraelről olvas, hogy azon automatikusan a testi Izraelt érti. A Gázában elhelyezkedő zsidó államot, vagy a zsidónak született embereket, a zsidóságot.  Pedig nem kellene. Isten ugyanis azt tette, hogy sok-sok helyen egyszerűen csak „Izraelt” ír a bibliában, de „Izrael alatt” sok igehelyben nem a testi Izraelt értette, hanem ezt a „lelki Izraelt”, a „mindenkori hívőket”, akikről az előzőekben beszéltem.

Ezt midig tartsuk szem előtt, amikor a bibliában Isten mond valamit Izraelről. Mindig tegyük fel a kérdést magunknak: Isten itt most a „testi Izraelre”, vagy ehelyett a „lelki Izraelre” (azaz a hívőkre, az Ő valódi népére) gondolt?

Mondok erre egy példát:

"Mert ez az a szövetség, melyet kötök az Izrael házával, ama napok múltán, mond az Úr: Adom az én törvényemet az ő elméjükbe, és az ő szívükbe írom azokat, és leszek nekik Istenük és ők lesznek nekem népem." Jer.31:33

Ebben az igében olvashatunk „Izraelről”.  Ha az előzőekben ismertetett dolgokat nem vesszük figyelembe, akkor ezen automatikusan Izrael népét értjük.

Pedig nem kellene!
Az Újszövetség már megköttetett, és világos, hogy Isten azt nem a testi zsidósággal kötötte. Ezek az igék itt a „lelki Izraelről” beszélnek. Isten az Újszövetséget az Ő egyházával, a hívőkkel, a „lelki Izraellel” kötötte meg. Nem pedig a Zsidó néppel!

"Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen."  (János 3:16)
Az Újszövetséget Isten a hívőkkel kötötte meg. Azokkal, akik az Ő fiában hisznek! Ha megértjük tehát, hogy Izrael néha a "lelki Izraelt", a "hívőket" jelenti, akkor sok minden világossá válik, és nem fogjuk félreérteni Izrael jelentőségét és szerepét Isten művében. Sem most, sem a jövőben.

Ugyanilyen módon Jeruzsálem is kétféle értelemben használatos a bibliában.

Isten aktuális szándéka szerint jelentheti a bibliában a földi, testi Jeruzsálemet, de jelentheti a „Mennyei Jeruzsálemet” is.

„Mert Hágár a Sinai hegy Arábiában, hasonlatos pedig a mostani Jeruzsálemhez, nevezetesen fiaival együtt szolgál.  De a magasságos Jeruzsálem szabad, ez mindnyájunknak anyja," Galáczia 4:25 - 4:26

Pál elmondja, hogy létezik egy földi, egy „mostani Jeruzsálem” Gázában, de létezik egy „magasságos, egy mennyei Jeruzsálem” is.

Elmondja, hogy a „magasságos, azaz a mennyei Jeruzsálem” mindannyiunk anyja.

Ez a „mindannyiunk” az összes hívőt jelenti. Tehát a hívők, az ÖSSZES, minden valódi hívő a „mennyei Jeruzsálemhez” tartozik, a „mennyei Jeruzsálem” tagja. Sőt, bizonyos értelemben a „mennyei Jeruzsálem” szülötte. Mert Istenen kívül a mindenkori lelki egyháznak, a mindenkori hívőknek köszönhetjük, hogy hívőkké lettünk. Nekik köszönhetjük a bibliát, nekik köszönhetjük a bizonyságtételeket, melyek hatására hívőkké lehettünk.

Jelenések könyvében ennek megfelelően látunk egy anyát, aki szülni készül, majd fiat szül. Ez az anya aki „mindannyiunk anyja is”, ahogyan Pál nevezi  Gal 4.26-ban, szüli meg Jézust, és szül meg minket is.

Aztán Jelenések könyvében a sátán elkezdi üldözni az „asszony magvából valókat”, vagyis a valódi hívőket, akik hitre jutnak Jézusban és Istenben. Ezek a hívők Isten VALÓDI népe, nem pedig a testi zsidóság. A hívők a „bárány felesége”, a mindenkori hívők összessége alkotja tehát az IGAZI,  a „mennyei Jeruzsálemet”.
Hogy ez mennyire így van, az alábbi igékből is nyilvánvaló:

"És jöve hozzám egy a hét angyal közül, akinél a hét utolsó csapással telt hét pohár vala, és szóla nekem, mondván: Jer, megmutatom neked a menyasszonyt, a Bárány feleségét.   És elvive engem lélekben egy nagy és magas hegyre és megmutatá nekem azt a nagy várost, a szent Jeruzsálemet, amely Istentől szállott alá a mennyből". Jelenések 21:9 - 21:10

Mert nem járultatok megtapintható hegyhez, és lángoló tűzhöz, és sűrű homályhoz, és sötétséghez, és szélvészhez,  … … Hanem járultatok Sion hegyéhez, és az élő Istennek városához, a mennyei Jeruzsálemhez, és az angyalok ezreihez,  Az elsőszülöttek seregéhez és egyházához, akik be vannak írva a mennyekben, és mindenek bírájához Istenhez, és a tökéletes igazak lelkeihez,  (Zsidó 12:18) 12:22 - 12:23

Összefoglalva: amíg a keresztények ezeket nem értik, addig könnyen tulajdonítanak olyan jelentőséget Izraelnek, Jeruzsálemnek, amit pedig nem kellene, mert Isten sok esetben nem a földi/testi Izraelről beszélt a bibliában, hanem a mennyeiről. Azaz jelképekbe rejtve Isten nagyon gyakran rólunk hívőkről, az Ő egyházáról, Krisztus testéről beszél, amikor „Izraelt”, vagy „Jeruzsálemet” emlegeti. Gyakran, de persze nem mindig. A Szentlélek által tudjuk megérteni csak, hogy mikor melyikről van szó.

A következő sorok Zoltán testvérem gondolatai.
A szívemből beszél:

Idézetet írta: Zoltan - 2023. November 09. - 18:07:41

"Szomorúan nézzem olvasom, sokhelyen azt a sok kuszaságot értetlenséget ami Izrael körűl forog, szomorúan látom, hogy sokan összekeverik Isten országát Izraelel, Isten népét a zsidósággal.

Isten Országa ott van,  ahol a mi Urunk Jézus Krisztus Uralkodik. Tehát akkor lesz egy ország, - akár Izrael -, az Isten országa ha majd Jézus Uralkodik ott, addig nem több mint egy bármilyen ország. Lesz idő amikor ez beteljesedik, a maga idejében – az elragadtatás és a nagy nyomorúság után,  az idők végezete felé – Jézus azt mondta: Isten országa ti bennetek van, Isten országa köztetek van, Isten országa ott van, ahol Isten akarata teljesül – Isten legfőbb akarata az, hogy higgyenek az Ő Fiában a Jézus Krisztusban. Az Úr Jézus azt mondta a zsidóknak: - elvétetik tőletek az Ország és olyannak adatik aki megtermi annak gyümölcsét. Most Isten országa az egyházban, az eklézsiában testesűl meg, azokban akik Isten akaratát teljesítik, és akik a Jézus Krisztusban való üdvösséget hirdetik.

Jézus testvérei, családja, házza népé azok akik Isten akaratát cselekszik – ezt maga Jézus krisztus mondta -  … - Isten legfőbb akarata az, hogy higgyenek az Ő Fiában a Jézus Krisztusban. Akik nem hisznek a Fiúban azok Isten ellenségei, azok az ördög Atyától valók, akik meg tagadják azokban az antikrusztus szelleme van.

Isten földi népéhez való tartozáshoz nem volt elég a zsidótól való születés,  körül is kellett metélekedni, jó példa erre Mózes fia, Cipóra körűl kellett metélje, hogy az Isten meg ne ölje. Aztán később már az Ó sz. Isten azt mondja és kéri a néptől, hogy nem elég a test körülmetélése, hanem metéljék körül szívüket is, vagyis térjenek meg, szánják életüket Istennek, legyenek isten követői, a törvény betartói. Az Új. sz. Pedig már nyíltan mondja az ige, hogy nem az a zsidó, nem az tartozik Isten népéhez aki testileg körül van metélve, hanem aki újjászületett Krisztus ban a Szentlélek által. Nem azok Ábrahám utodai, akik Ábrahámtól test szerint származnak, nem azok részesülnek az Ábrahámnak tett ígéretből és áldásokból akik testileg származnak tőle, hanem akik Krisztusban vannak, akik a Krisztustól származnak az újjászületés által. Tehát Ábrahám áldása, ígérete Krisztusban teljesedik ki, és azokra érvényes akik Krisztusban vannak.

Isten népe azok akik elfogadták a ami urunkat a Jézus Krisztust, mint egyetlen szabadítót, mint aki az egyetlent üdvösség szerzője, mint aki az egyetlen királyok Királya, az Örökkévaló, Mindenható Király, Isten.

Páter és Pál is az Újsz. Úgybeszélnek, hogy Krisztus az a személy aki megossza világot, sokak számára a megütközés köve, a botránkozás sziklája, és akikre ráesik azt szétzúzza,  – másoknak, sarok kő, Istenházának és országának alapja, szabadítás, gyógyulás, élet a halálból, áldás, új élet, örök élet,.

Isten a zsidokból és a nemzetekből – (a távolvalókból)  - egy újjat hozott létre, a kettőt egyé tesszi egy újjá, új emberré, egy új népé.  Isten népében most nincsenek nemzetek, nincs nemzeti előny,  hanem azok akik elfogadták az Igaz Messiást, akik Krisztustól születtek, akik Krisztusból vannak, akik Krisztusban vannak

Mi, akik Krisztusban vagyunk, vagyunk Isten népe, Krisztus testvérei, Krisztus házza népe, Krisztus menyasszonya, papok birodalma.

Jó Izrael mellett kiállni, de még jobb volna Isten igazsága mellett kiállni, Krisztus tanítása mellett, és azok a Keresztények mellett akik üldözve vannak, mert sokkal több keresztényt ölnek meg hitükért évente mint zsidót."

Idáig az idézet.

 

 

Isten, amikor próféciát ad, annak van testi és van lelki (szellemi) jelentése is.

A szellemi jelentést csak a „hit emberei”, a hívők képesek megérteni. A többiek, a hitetlenek, a testi, a testies emberek, a nem újjászületettek, a nem újjászületett „zsidók” és a nem újjászületett „keresztények” erre képtelenek. Az ő gondolkodásuk a biblia szerint „testi” gondolkodás, nem pedig „Szellemi”.

Ábrahámnak Isten adott egy próféciát:
"És megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei "(1 Mózes 22:18)

Ezt azután Jákóbnak is mondta:
"És megsokasítom a te magodat mint az ég csillagait, és a te magodnak adom mind ezeket a földeket: és megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei;"  (1 Mózes 26:4)

Nézzük most meg, hogy mit jelent ez „testiesen” gondolkodva, és mit jelent „Szellemi” módon gondolkodva.

Ha testiesen gondolkodunk, akkor szó szerint értjük ezt a próféciát. Ábrahám „magván” és Jákób (Izrael) „magván” a zsidó népet értjük. Úgy érezzük, hogy a zsidó népen keresztül áldja meg Isten az egész Földet, emiatt a zsidó népre különösképpen figyelnünk kell, bizonyos értelemben magunk felett állóknak érezzük őket. „Hiszen ők Isten népe, Isten áldása”.
 
Ahogyan azt látom a jelenlegi kereszténységben ez a filozófia rettenetesen elterjedt. Mivel a kereszténység nagy része „testi”, ezért a gondolkodásuk is szükségképpen „testies”. Mivel a testies kereszténység a virágkorát éri, ezért ez a filozófia is a virágkorát éri.

Nézzük most meg, mit jelent UGYANEZ a prófécia szellemi módon gondolkodva:

„És megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei” (1 Mózes 22:18)

Pál elmondja, hogy ez a „mag” az nem egy nép, hanem egy személy. Beazonosítja azt, hogy ki ez a személy:

"Az ígéretek pedig Ábrahámnak adattak és az ő magvának. Nem mondja: És a magvaknak, mint sokról; hanem mint egyről. És a te magodnak, aki a Krisztus".  (Galáczia 3:16)

Ugye, hogy ez már egy egészen más kép?

Szellemi módon gondolkodva Isten azt mondta valójában ebben a próféciában Ábrahámnak és Izraelnek, hogy a világot megáldja "a mag", vagyis  az Ő Fián, Jézuson keresztül.

Isten ezt követően azt is mondta Ábrahámnak, és Izraelnek, hogy „nagy néppé” teszi. Testiesen gondolkodva ez azt jelenti, hogy sok-sok utódjuk lesz majd, egy teljes nép (a zsidó nép). Szellemileg gondolkodva azonban egészen mást jelentett ki Isten ezzel. Azt, hogy Isten ezen a „magon” keresztül, vagyis Jézuson keresztül, egy teljes népet, egy nagy népet hoz létre, a mindenkori hívők összességét, az üdvözültek sokaságát, az elsőszülöttek seregét.

Pál kifejti, hogy „Ábrahám áldása”, vagyis az áldás, amit Ábrahám kapott Istentől, az nem testi születés alapján lesz valakié. Ez az áldás a „magon” keresztül lehet a mienk, vagyis Jézuson keresztül. Ha hiszünk Jézusban, akkor ez a mienk, ha pedig nem, akkor nem a mienk. Ha zsidók vagyunk, de nem hiszünk Jézusban, az áldás nem a mienk, de ha hiszünk, a mienk. Ha pogányok vagyunk és hiszünk, akkor az áldás a mienk. Nem a születésünk dönti el, hogy áldás vagyunk-e, hogy a "maghoz" tartozunk-e, hogy áldottak vagyunk-e, hanem egyedül a hitünk:

"Azaz, nem a testnek fiai az Isten fiai; hanem az ígéret fiait tekinti magul."  (Róma 9:8)

Hogy az Ábrahám áldása Krisztus Jézusban legyen a pogányokon, hogy a Lélek ígéretét elnyerjük hit által.  (Galáczia 3:14)
Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök.  (Galáczia 3:29)

Figyeljük meg, hogy a „mag” hordozza az áldást a világ számára. Ha Krisztus bennünk él hit által, vagyis hiszünk, egy bizonyos értelemben mi vagyunk ez a „mag”. Mi vagyunk az a mag Jézus által, mert Jézus bennünk él, akik által a világ megáldatik.

Nem a zsidó nép, vagyis a zsidóknak születettek által áldatik meg a világ, hanem a mindenkori hívők által, akikben Ábrahám „magva”, vagyis Jézus él. Tehát a zsidókból lett hívők által és a pogányokból lett hívők által.

Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök.  (Galáczia 3:29)

Összefoglalva: „Isten népe”, akiken keresztül a világ megáldatik, az nem a zsidó nép, vagyis a zsidóknak születettek, hanem Jézus, és mindazok, akik Jézushoz tartoztak, tartoznak és tartozni fognak.

"Mert mi vagyunk a körülmetélkedés[/u], akik lélekben szolgálunk az Istennek, és a Krisztus Jézusban dicsekedünk, és nem a testben bizakodunk:"  (Filippi 3:3)
"Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök."  (Galáczia 3:29)

Kik azok az emberek, akik a "maghoz", vagyis Jézushoz tartoznak:

Ők a hívők. Senki más!

Minthogy pedig fiak vagytok, kibocsátotta az Isten az ő Fiának Lelkét a ti szíveitekbe, ki ezt kiáltja: Abba, Atya! 
Azért nem vagy többé szolga, hanem fiú; ha pedig fiú, Istennek örököse is Krisztus által.  Galáczia 4:6 - 4:7
Akié a Fiú, azé az élet: akiben nincs meg az Isten Fia, az élet sincs meg abban.  (1 János 5:12)

A hívők azok, akiken keresztül Isten kiárasztja az Ő áldását, mert bennük él Krisztus. Ábel, Noé, Énokh, Mózes, Pál, Péter, János, stb. hívők voltak, a hit emberei voltak, az áldás kiáradt rajtuk keresztül. A zsidó főtanács pedig például nem volt hívő, így mindent megtett, hogy Jézustól a népet távol tartsa.  Így hiába voltak zsidók, nem áradt ki rajtuk keresztül áldás a nép felé. Rajtuk keresztül, és a nem hívő farizeusokon keresztül gonoszság áradt ki ebbe a világba, nem pedig áldás.

Ti az ördög atyától valók vagytok, és a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Az emberölő volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nincsen ő benne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja.  (János 8:44)

Ebből is látszik, hogy Isten „valódi népe” a hívők. Mindig is az volt, és sohasem lesz más.
Mindenki más.....    .... amíg Jézushoz nem tér, zsidóból vagy pogányból ... ... Isten ellensége, akikben az Antikrisztus szelleme munkálkodik.

Vegyétek ezt figyelembe, ha Izraelről, vagy Jeruzsálemről olvastok a bibliában, mert sok esetben Isten nem szó szerint érti, hanem azt várja, hogy szellemi módon értsük.
Kerüljétek a zsidó meséket testvéreim!

Az, hogy az „Izrael”, vagy az „Isten népe” kifejezés a bibliában (főleg a próféciákban) néha nem a zsidó népet jelenti, hanem helyette inkább a hívő népet, az üdvözült, megigazult, megdicsőült igaz hívők összességét, az világosan bizonyítható az igéből.

Az újszövetség ugyanis több alkalommal is beidéz egy Hóseásnál olvasható igét, amelyben azt látjuk, hogy Izrael népe drámaian megnövekszik.
Az ige szerint -bár korábban- úgy hívták ezeket a tagokat, hogy „nem az én népem”, majd az lesz, hogy azt mondják nekik: „Élő Istennek fiai”:

"De mégis annyi lesz az Izrael fiainak száma, mint a tenger fövenye, amely meg nem mérettethetik és meg nem számláltathatik; és lészen, hogy ahol az mondatott nekik: Nem vagytok az én népem, ez mondatik nekik: Élő Istennek fiai! " (Hós 1:10)

Kik azok az emberek, akik bár korábban nem voltak „Isten népe”, később az „Élő Isten fiai” lesznek?
Ha ezt megtudjuk, megtudjuk azt is, kik által bővül, lesz annyi „Izrael fiainak a száma”, mint a „tenger fövenye”….

Isten Pálon keresztül  elmondja, hogy „Isten fiai” azok nem egy testi nép. Tehát nem a testileg zsidónak születettek az „Isten fiai”:

„Azaz, nem a testnek fiai az Isten fiai; hanem az ígéret fiait tekinti magul.”  (Róm 9:8)

A fenti ige szerint Isten fiai azok az „ígéret fiai”
Kik ezek az „ígéret fiai”? Ha megtudjuk, megtudjuk azt is, hogy kik valójában Isten fiai.
Mint látni fogjuk, az „ígéret fiai”, azok a hívők!!!

"Mi pedig (a hívők), atyámfiai, Izsák szerint, ígéretnek gyermekei vagyunk".  (Gal 4:28)

Tehát az „Élő Istennek fiai”, akik által „Izrael száma annyi lesz, mint a tenger fövenye”, azok a hívők.
A Hóseási ige tehát arról beszél, hogy „Izrael” népe határtalanul kibővül majd a hívőkkel
.
Isten így ebben a hóseási igében bizonyíthatóan NEM a testi zsidóságot érti „Izrael” alatt, hanem a hívők összességét. A mindenkori hívő egyházat, melyben egy idő után több hívő lett pogányok közül, (akik nem voltak az Ő népe) mint zsidók közül. Világos, hogy hívőként mi nem lettünk részei a testi Izrael népének. Nem váltunk zsidóvá. A hívők által nem gyarapodott a testi Izrael népe! A hívők által csakis a szellemi Izrael gyarapodott! A hóseási igében Isten azt mondja, hogy hívőként mi Izrael részei vagyunk. "Nem népemből" lettünk az Ő népe. Az Ő népe vagyunk. Hogyan lehetséges ez?  Hát úgy, hogy a Isten a szellemi Izraelről beszél. A mindenkori hívő népről.  Egyszerűen "Izraelt" mond, de nekünk meg kell értenünk, hogy itt most nem a testi Izraelről beszél, a zsidó népről, hanem a szellemi Izraelről, vagyis a mindenkori hívő népről. Akikhez mi is tartozunk, ha hívőkké lettünk.  Ez a "szellemi Izrael", vagyis a hívők közössége, a hívők népe az, amely örökli az áldásokat. A "testi Izrael" az ige szerint pusztulás és átok alatt van. Figyelem: Jézus elfogadása nélkül mindenki pusztulás és átok alatt van!

"Mert ha néped Izrael számszerint annyi lenne is, mint a tenger fövenye, [csak] maradéka tér meg; az elvégezett pusztulás elárad igazsággal! " (Ézs 10:22)
"Mert akik törvény cselekedeteiből vannak, átok alatt vannak; minthogy meg van írva: Átkozott minden, aki meg nem marad mindazokban, amik megírattak a törvény könyvében, hogy azokat cselekedje."  (Gal 3:10)


Nézzünk meg még ehhez néhány újszövetségi igét is:

„Nem mindnyájan izraeliták azok, kik Izraeltől valók;”  (Róm 9:6)

Na, ezt olvassuk el még egyszer:
… „Nem mindnyájan izraeliták azok, kik Izraeltől valók;”  (Róm 9:6)

„Izrael”-nek Jákóbot nevezte el Isten, miután átélt egy találkozást Istennel. Ezt követően Jákóbnak gyermekei születtek, és a zsidó nép innen kapta a nevét. Amikor azt mondják „Izrael” népe, akkor azon azokat értik, akik Jákóbtól (Izraeltől) származnak.

Sajnos ez a gondolat beleivódott a keresztény gondolkodásmódba is. Amikor a keresztények olvasnak egy próféciát a bibliában „Izraelről”, akkor hajlamosak arra, hogy azon a testi Izraelt, a Jákób leszármazottjait értsék. Hogy ez megváltozzon, mert (megalapozott véleményem szerint) helytelen gondolkodás, ezért volt szükség a római levélre. Pál ebben világosan kifejti, hogy Isten „Izrael” alatt nem csak egy ősatyától származó testi népet ért. Néha azt, de néha nem azt! Szükségünk van Istentől való értelemre, bölcsességre, hogy megérthessük, mikor melyikről van éppen szó az egyes próféciákban. A testi Izraelről, vagy a szellemi Izraelről, a mindenkori hívőkről.

„Nem mindnyájan izraeliták azok, kik Izraeltől valók;”   (Róm 9:6)
„az ígéret fiait tekinti magul.”  (Róm 9:8)

Elmondja, hogy az igazi zsidó, az igazi „Izrael” , a szellemi "Izrael" az olyan emberekből áll, akiknek körül van metélve a szíve a Szentszellem-, újjászületés által

„Mert nem az a zsidó, aki külsőképpen az; sem nem az a körülmetélés, ami a testen külsőképpen van: az a zsidó, aki belsőképpen az; és a szívnek lélekben, nem betű szerint való körülmetélése [az igazi körülmetélkedés]; amelynek dicsérete nem emberektől, hanem Istentől van.”  (Róm 2:28-29)

Aztán Pál elmondja, hogy a hívők, - minden VALÓDI hívő-  a „körülmetélt szívüekhez” tartoznak. Ha pedig mi, mint hívők, a „körülmetélt” szívüekhez tartozunk, akkor ez azt jelenti, hogy mi Isten szemében az igazi, a szellemi „Izrael” részei vagyunk. A zsidóból lett hívőkkel együtt mi alkotjuk a szellemi Izraelt.

"Mi pedig, atyámfiai, Izsák szerint, ígéretnek gyermekei vagyunk."  (Gal 4:28)

"Mert mi vagyunk a körülmetélkedés, (azaz mi vagyunk a valódi, a szellemi zsidóság, mi vagyunk a szellemi Izrael!) akik lélekben szolgálunk az Istennek, és a Krisztus Jézusban dicsekedünk, és nem a testben bizakodunk: " (Fil 3:3)

"Amint Hóseásnál is mondja: Hívom a nem én népemet én népemnek; és a nem szerettet szeretettnek."  (Róm 9:25)

És sok pogány csatlakozik azon a napon az Úrhoz, és népemmé lesznek, és közötted lakozom, és megtudod, hogy a Seregeknek Ura küldött hozzád engem.  (Zak 2:11)

„Azaz, nem a testnek fiai az Isten fiai; hanem az ígéret fiait tekinti magul.”  (Róm 9:8)

Galata 3:29-ben Pál által Isten elmondja, hogy „Ábrahám magva” azok a hívők. (Pogányokból lett hívők + zsidókból lett hívők)

"Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök."  (Gal 3:29)

Mindenki számára érthető ez az igehely?
Ha én hívő vagyok, akkor Ábrahám magva vagyok. Ha te hívő vagy, akkor Ábrahám magva vagy. Isten így tekint ránk.
Igaz ez így??? Én nem születtem zsidónak. Nem tartozom a zsidó néphez. A felmenőim között nem szerepel Ábrahám. Nem származom Ábrahám „spermájától”, ahogyan a biblia fogalmaz. Akkor miért mondja Isten, hogy Ábrahám magva, azaz „Ábrahám spermája”  vagyok?

Hát azért, mert Isten Ábrahámnak megígérte az „ígéret gyermekét”, aki hit által lett. Mi is „hit által lettünk”, így mi is ilyen „ígéret gyermekei”, a „hit emberei” vagyunk. Abból a „magból” származunk, UGYANABBÓL!!! , a hit magjából, a hitből, amiből Izsák is származott.

Ez a „mag” nem más, mint Jézus.

Jézus az „mag”, akinek mi és Ábrahám is a hitét köszönheti. Ha mi hiszünk, akkor az azért lehetséges, mert részesültünk a „mag”, vagyis Jézus isteni hívő életéből, tiszta Isteni természetéből, szellemi genetikájából. Korábban részesültünk Ádám megromlott bűnös természetéből, és ezért Isten ellenségeivé, hitetlenekké váltunk, aztán pedig részesültünk Jézus (a mag) igaz életéből, és így válunk hívőkké. A hit emberei közé csakis az képes tartozni, aki kegyelemből részesült a mag (Jézus) igaz hívő életéből, igaz isteni természetéből.
Aki hisz, az a „maghoz” tartozik, aki pedig nem hisz, az nem tartozik ehhez a „maghoz”.

Ábrahámnak két gyermeke is született. Az egyik „nem a hit által” született, hanem Ábrahám „testi gondolkodása”, a „test cselekedetei” eredményeképpen, Ő volt Ismael. A másik gyermek viszont hit által született. Hitt Ábrahám Istennek, és így vált lehetségessé, hogy megszülessen Izsák, az „ígéret gyermeke”.
Figyeljük meg, hogy Ábrahám „magnak” gondolta Ismaelt, Isten azonban kijavította, hogy Ismaelt (a testi cselekedetek eredményét) nem tekinti „magul”, és nem tekinti Ábrahám „örököséül”. Vagyis olyan személyül, aki örökli az ígéreteket:

„És monda Ábrám: Íme énnekem nem adtál magot, és íme az én házam szolgaszülöttje lesz az én örökösöm.  És íme szóla az Úr ő hozzá, mondván: Nem ez lesz a te örökösöd: hanem aki a te ágyékodból származik, az lesz a te örökösöd.  És kivivé őt, és monda: Tekints fel az égre, és számláld meg a csillagokat, ha azokat megszámlálhatod; - és monda neki: Így lészen a te magod.  És hitt az Úrnak és tulajdoníttaték az őneki igazságul. „

Éppen így, bármilyen hihetetlen is, de Isten Ismaelhez hasonlóan nem tekint „örökösül” a testileg zsidónak születettekre, a zsidó népre.
Pál erre a tényre világít rá a római levélben:

„Sem nem mindnyájan fiak, kik az Ábrahám magvából valók; hanem: Izsákban neveztetik neked a te magod.  Azaz, nem a testnek fiai az Isten fiai; hanem az ígéret fiait tekinti magul.”  (Róm 9:7-8)

Isten tehát nem tekinti „magul”, nem tekinti „örökösül” a „testnek fiait”, csakis az „ígéret fiait”.
Aki tehát „az ígéret” fia, a „hit” gyermeke, az Isten szerint a „mag”, az „örökös”, és az Ő „fia”

„Mi pedig, atyámfiai, Izsák szerint, ígéretnek gyermekei vagyunk.” Gal 4:28
„Ekként (kizárólag csak) a hitből valók áldatnak meg a hívő Ábrahámmal.”  (Gal 3:9)
„Értsétek meg tehát, hogy akik hitből vannak, (egyedül csak) azok az Ábrahám fiai.”  (Gal 3:7)

Na, ezt a kereszténység egy jó része (még) nem érti. Azt gondolják, hogy „Ábrahám fiai” fiai, akiknek Isten sok és hatalmas ígéretett tett, az a zsidó nép. Ez pedig óriási tévedés. Ábrahám valódi „fiai” ugyanis, akik az áldásokat öröklik, az nem a testi zsidó nép, hanem csakis azok, akik „hitbők” vannak, vagyis a hívő nép. Zsidók és pogányok közül. 

„Értsétek meg tehát, hogy akik hitből vannak, (egyedül csak) azok az Ábrahám fiai.”  (Gal 3:7)
 
Hogy ez mennyire igaz, az alábbi ószövetségi igéből is láthatjuk:
Ézsaiás 41:8-ban Isten „Ábrahám magváról” beszél. Sok és hatalmas ígéretet tesz „Ábrahám magvának”.  Aki nem ismeri az újszövetséget, ezen automatikusan a zsidó népet érti, mi viszont már tudjuk, hogy „Ábrahám magva”, azok nem testileg zsidónak születettek, hanem a hívők.

"Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök. " (Gal 3:29)

Ha ennek tükrében elolvassuk az Ézsaiásnál írtakat, rá kell, hogy jöjjünk, hogy Isten abban a hívő népről, vagyis a hívőkről beszél. Mert mi vagyunk „Ábrahám magva”!!!

„De te Izrael, én szolgám, Jákób, akit én elválasztottam, Ábrahámnak, az én barátomnak magva;   Te, akit én a föld utolsó részéről hoztalak és véghatárairól elhívtalak, és ezt mondám neked: Szolgám vagy te, elválasztottalak és meg nem utállak:   Ne félj, mert én veled vagyok; ne csüggedj, mert én vagyok Istened; megerősítelek, sőt megsegítlek, és igazságom jobbjával támogatlak.  Íme, megszégyenülnek és meggyaláztatnak, akik fölgerjednek ellened, semmivé lesznek és elvesznek, akik veled perlekednek. Keresed őket és meg nem találod a veled versengőket; megsemmisülnek teljesen, akik téged háborgatnak.   Mivel én vagyok Urad, Istened, aki jobb kezedet fogom, és aki ezt mondom neked: Ne félj, én megsegítelek! „

Csak a hívők maradnak meg a Földön (a zsidók és a pogányok közül). A velünk versengők „megsemmisülnek és elvesznek, megszégyenülnek és meggyaláztatnak  teljesen”. Mi vagyunk azok, akik „megmaradunk”. Mi vagyunk azok, akiket Isten „igazságának jobbjával támogat. Mi vagyunk azok, akiknek Isten azt mondja: „Ne félj!” Mindenki másnak oka van a félelemre, amíg meg nem tér.

Ámen.

Isten tehát vette Izrael népét, mint jelképet, és felhasználta, felhasználja a bibliában arra, hogy rólunk, nekünk mondjon valami olyat, amit újszövetségi hívőként csak mi érthetünk meg a Szentszellem által. Mindenki más ezeket a szövegrészeket automatikusan a testi „Izraelre”, a zsidó népre érti. Egyedül mi vagyunk azok hívőként, akik képesek vagyunk Krisztus által a jelképek mögé látni, és megérteni, hogy „Izrael”, az „én népem”, Jákób népe” kifejezés gyakran a hívőket jelenti, Isten újjászületett fiait, a hit embereit. Mindenki más csak olvassa, de nem érti…

Például:
1.   A hívők azok, akik Isten valódi népe, akikkel Isten megkötötte az új szövetséget.

„Hanem ez lesz a szövetség, amelyet e napok után az Izrael házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejükbe helyezem, és az ő szívükbe írom be, és Istenükké leszek, ők pedig népemmé lesznek.”  (Jer 31:33)

Gondoljunk csak bele, EGYEDÜL ők, a hívők, (a szellemi Izrael) azok, akiknek a szívébe van írva Isten szeretete. Mi vagyunk Isten népe, nem pedig mondjuk a Jézusban nem hívő zsidók, - akik Isten ellenségei, amíg meg nem térnek, - a Jézusban nem hívő pogányokkal együtt.

2.   A hívőknek van megbocsátva MINDEN bűnük, nem pedig mondjuk a Jézusban nem hívő zsidóknak:

„És megtisztítom őket minden bűneiktől, amelyekkel vétkeztek ellenem, és megbocsátom minden bűneiket, amelyekkel vétkeztek ellenem, és amelyekkel gonoszul cselekedtek ellenem.”  (Jer 33:8)

„És titeket, kik holtak valátok a bűnökben és a ti testeteknek körülmetéletlenségében, megelevenített együtt Ő vele, megbocsátván minden bűnötöket,”  (Kol 2:13)

Ezt figyelembe véve könnyen elképzelhető, hogy Isten a jelenések könyvében "Izrael" alatt, esetleg Izrael 12 törzse alatt nem a szó szerinti Izraelt érti,
hanem a lelki (szellemi)  Izraelről, - a mindenkori hívőkről - oszt meg velünk bizonyos információkat... Ezt csak gondolatébresztőnek szánom. Nem tudom bebizonyítani az igéből, hogy biztosan így van, ahogyan más sem tudja bebizonyítani, hogy nincsen így.

Így a számomra elképzelhető, hogy az, aki a Jelenések könyvében "zsidónak állítja magát", pedig nem az, az lehet, hogy jelképekben elmondva valójában "hívőnek állítja magát", pedig nem az.
Mert a Jelenések könyvében a legtöbb dolog jelképekbe van csomagolva. Izrael jelképe pedig a hívőket jelképezi nagyon gyakran a bibliában.

További információk a témáról az alábbi linken olvasható:

https://jezusverenekhatasa.blogspot.com/2024/07/isten-nepe-az-zsidosag-vagy-inkabb.html

https://jezusverenekhatasa.blogspot.com/2025/03/az-igazi-izrael.html