Isten népe az a zsidóság, vagy inkább a kereszténység?

 

Isten népe az a zsidóság, vagy inkább a kereszténység?

Erre a kérdésre a helyes választ attól függően adhatjuk meg, hogy mit értünk az „Isten népe” kifejezés alatt:

A)    Isten családját, a "választottakat", azaz azokat, akik az övéi, az üdvözülőket?

B)   Isten elhívott népét, akiket elhívott és kiválasztott bizonyos üdvtörténeti szempontból fontos feladatok elvégzésére, illetve egyéb célokra?

A bibliában mindkét gondolat fellelhető. Isten elmondja, hogy az Ő népe, azok a valódi hívők, akik hitre jutnak az Ő Fiában, Jézusban.

„Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket;  (1Pét 2:9)

Akik hajdan nem nép [voltatok], most pedig Isten népe [vagytok]; akik nem kegyelmezettek [voltatok], most pedig kegyelmezettek [vagytok].”  (1Pét 2:10)

Aztán ezen kívül a zsidóságot is az ő népének nevezi

„És monda az Úr Mózesnek: Menj a fáraóhoz és beszélj vele: Ezt mondja az Úr, a héberek Istene: Bocsásd el az én népemet, hogy szolgáljanak nekem:”  (2Móz 9:1)

Most akkor ki Isten népe? A zsidóság, vagy inkább a Jézusban hívő üdvözültek, vagy esetleg mindkettő?

Én úgy gondolom, hogy mindkét csoport "Isten népe", csak más és más értelemben. Ahogyan például  nekem is két apám, apukám van. Van egy földi, akitől a testi dolgaimat örököltem,  és van egy mennyei, akitől újjászülettem szellemileg. Mindkettő az "édesapám", csak más és más értelemben.

Ehhez hasonlóan a  zsiodóság, és az újjászületett hívők is "Isten népe", csak más és más értelemben.

Istennek „ - bizonyos célokra, bizonyos feladatokra – „elhívott” népe - akikkel Ő külön és sokat foglalkozott, ellentétben látszólag a pogányokkal-  az a zsidóság, Isten „választott” népe pedig, akiket „kiválasztott” az üdvösségre, azok a hit emberei, a Jézusban hívők összessége. Mindazok az emberek, akik hisznek, a zsidók és a nem-zsidók közül is.

"Ekképpen lesznek az utolsók elsők és az elsők utolsók; mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak.  (Máté 20:16)"

"Micsoda tehát? Amit Izrael keres, azt nem nyerte meg: a választottak ellenben megnyerték, a többiek pedig megkeményíttettek:  (Róm 11:7)"

"Ezek a Bárány ellen viaskodnak, és a Bárány meggyőzi őket, mert uraknak Ura és királyoknak Királya; és az ő vele való hivatalosok és választottak és hívek [is].  (Jel 17:14)"

Ennek megfelelően, amikor a bibliában „Isten népéről” olvasunk egy próféciában, akkor mindig tegyük fel magunknak a kérdést, hogy itt most Isten vajon kiről beszél?

A Jézusban hívőkről – a választott népéről, az üdvözülőkről - , vagy a testi zsidóságról, azaz - az elhívott népről, akikkel Isten külön foglalkozott és külön feladatokat, - (pl, az Ő beszédének továbbadását, a mózesi törvény megtartását, stb.) -  adott …

Mutatok most néhány olyan igét, amikor Isten „nép” alatt az Ő „elhívott népére, a zsidóságra gondolt”,  nem pedig az „üdvözültekre”, vagyis a hívőkre:

"Az ökör ismeri gazdáját, és a szamár az ő urának jászlát; Izrael nem ismeri, az én népem nem figyel reá!  (Ézs 1:3) Oh gonosz nemzetség, hamissággal megterheltetett nép, gonosz mag, nemtelen fiak! elhagyták az Urat, megutálták az Izrael Szentjét, [és] elfordultak tőle.  (Ézs 1:4)"

Az itt szereplő „gonosz nemzetség” az nem jelentheti Isten „választott” népét, vagyis a valódi hívők összességét, mert ők megigazultak Krisztusban. Ez az ige tehát Isten "elhívott népéről", az akkori zsidóságról beszél…

Nézzünk további igéket:

„Mert ha néped Izrael számszerint annyi lenne is, mint a tenger fövenye, [csak] maradéka tér meg; az elvégezett pusztulás elárad igazsággal! „ (Ézs 10:22)

A hívők, a választottak nem fognak elpusztulni az örök élet számára. Ha meghalnak is, ők - egy bizonyos értelemben - csak „alusznak” a biblia szerint. Aztán feltámadást követően örökké élnek majd. Elpusztulnak viszont -örökre_ mindazok, akik nem jutnak valódi hitre Istenben, Jézusban. A zsidók közül is és a pogányok közül is.  A fenti ige tehát Isten elhívott népéről, a zsidóságról beszél.

Ez az ige beszél egy  „maradékról”, akik megmaradnak az örök élet, Isten számára. Ez a „maradék” a „választottak” összessége, Isten „választott” népe.

Most pedig nézzünk meg néhány olyan igét, amikor Isten a „választott népre” gondolt, az „üdvözültekre”, amikor „népről”, az Ő „népéről”  beszélt:

"Amint Hóseásnál is mondja: Hívom a nem én népemet én népemnek; és a nem szerettet szeretettnek."  (Róm 9:25)

"Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket;"  (1Pét 2:9) "Akik hajdan nem nép [voltatok], most pedig Isten népe [vagytok]; akik nem kegyelmezettek [voltatok], most pedig kegyelmezettek [vagytok]."  (1Pét 2:10)

"És hallék más szózatot a mennyből, amely ezt mondja vala: Fussatok ki belőle én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben, és ne kapjatok az ő csapásaiból: " (Jel 18:4)

A fenti igék Isten „választott” népéről beszélnek, azaz az üdvözültekről.

Sok ilyen ige van az ószövetségben is, ahol egyértelműen, Isten erről az üdvözülő „népről”, a „választottakról”  beszél, nem pedig a full zsidóságról:

"Elengedted népednek álnokságát, elfedezted minden bűnüket. Szela."  (Zsolt 85:3)

És beviszem a harmadrészt a tűzbe, és megtisztítom őket, amint tisztítják az ezüstöt és megpróbálom őket, amint próbálják az aranyat; ő segítségül hívja az én nevemet és én felelni fogok neki; ezt mondom: Népem ő! Ő pedig ezt mondja: Az Úr az én Istenem! " (Zak 13:9)

Ez a „harmadrész” Isten „választott népe”. Mindazok, akik hitre jutnak és hisznek.

Ennek függvényében, ha meg akarjuk érteni a bibliában írtakat, főleg a próféciákat, -amikor „Isten népéről”, vagy „Izraelről” olvasunk az ószövetségben, vagy az újszövetségben, - mindig tegyük fel magunknak a kérdést: Isten itt most a „választott népre, a hívőkre” gondol, vagy pedig a zsidónak születettekre, a zsidó népre, az „elhívott népre”

Ha valaki ezt nem érti, az Izraellel kapcsolatos próféciákat szükségképpen félreérti, - a szó szerinti zsidóságra érti, - pedig könnyen lehet, hogy azok némelyike a keresztényekre vonatkozik, vagyis a "választott" népről beszél, nem pedig az "elhívott" népről, a "testi zsidóságról".

Ez a kérdéskor még inkább kivilágosodhat mindenki számára, ha feltesszük a következő kérdéseket: Mire is lett kiválasztva a zsidó nép, és mire lett kiválasztva a hívő nép?

(Kezdjük a zsidó néppel.)

Mire lett kiválasztva a zsidó nép?

- Isten rájuk bízta az Ő beszédét az újszövetség eljöveteléig? .. Igen!

- Isten törvényt, ceremóniákat adott nekik, hogy azokat megtegyék? ..  Igen!

- Isten prófétákat küldött hozzájuk, hogy azok rendre intsék és tanítsák őket? .. Igen!

- Isten kiválasztotta őket, hogy közülük való testben szülessen meg a megváltó? .. Igen!

- Az üdvösségre lettek kiválasztva, vagyis hogy mindenki üdvözüljön közülük?  ..  Nem!

- Ki lettek választva, hogy Isten bennük (mindegyikükben benne) lakozzon? ... Nem!

- Újjászületett emberek (mindannyian)? .. Nem!

- A Föld örökösei lesznek? .. Nem!

- Megismerik Istent és szeretik Istent (mindannyian)? ...Nem!

- A gonosz szívük megváltozott (mindannyiuknak)? ... Nem!

- Krisztussal együtt örökölnek mindent? ... Nem!

 

Mire lett kiválasztva a hívő nép?

- Az üdvösségre, vagyis, hogy mindenki üdvözüljön közülük?  ..  Igen!

- Hogy Isten bennük (mindegyikükben benne) lakozzon? ... Igen!

- Isten rájuk bízta az Ő beszédét, kijelentéseit az újszövetség megjelenésétől? -- Igen!

- Újjászületett emberek (mindannyian)? .. Igen!

- Megismerik Istent és szeretik Istent (mindannyian)? ... Igen!

- A gonosz szívük megváltozott (mindannyiuknak)? ... Igen!

- A Föld örökösei lesznek? .. Igen!

- Krisztussal együtt örökölnek mindent? ... Igen!

 

Ennek megfelelően, ha majd "látunk" egy képet, olvasunk egy próféciát, amelyben Isten az Ő népéről, mint üdvözült népről beszél, akkor már tudni fogjuk, hogy abban a képben Isten a zsidó népre, vagy a hívő népre gondolt-e.

Amíre szerintem rá kell állnia a gondolkodásunknak az az, hogy igen, a zsidónak születettek Isten népe.

A valódi hittel rendelkező igaz hívők - zsidók és pogányok/nemzetek közül -  az is Isten népe, de Istennek egy másik fajta népe.

Más elhívással, más jövővel, más feladatokkal, más örökséggel.

A kettőt semmiképpen nem szabad összekeverni. A kettő semmiképpen nem azonos egymással.

Amikor mi olvassuk a bibliát, és abban Isten az "Ő népéről" beszél, ezért kell bölcseknek lennünk, bölcsességet kérnünk ahhoz,

hogy ott éppen Isten vajon melyik "népről", melyik "Izraelről" beszél. Mert vagy az egyikről, vagy a másikról, vagy mindkettőről.

Ha nem értjük, hogy melyikről, összekeverjük a dolgokat, és a zsidó népnek, a testileg zsidóknak születetteknek olyan dolgot, olyan

jövőt tulajdonítunk, amit pedig ehelyett a hívő népnek, az üdvözülőknek, Isten gyermekeinek kellene.

Például:

És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolataimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek.  (Ez 36:27)

És adok nektek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok nektek hússzívet.  (Ez 36:26)

Melyik népet részesítette és részesíti Isten az Ő lelkében, és melyik nép kap "új szívet" tőle?

A zsidónak születetteket, vagyis a testi Izraelt, vagy a szellemi népet, az igaz hívőket?

Mi már tudjuk, hogy új szívet és új lelket csak a Jézusban hívők kapnak Istentől. Nem pedig komplett népek.

Isten a zsidókról kijelentette, hogy csak (egy maradék), egy kis rész marad meg az örök élet számára.

A fenti igeszakasz tehát  a "szellemi Izraelről" szól, nem pedig a testiről, a zsidónak születettekről.

A testi Izraelre ugyanis nem igaz az, hogy MINDANNYIAN űj szívet és új lelket kapnak - és ezáltal üdvözülnek.

A "szellemi Izraelre", a hívő népre  viszont szó szerint ráillik ez az ige, mert MINDENKI, aki valódi hívő új lelket és új szívet kap Istentől az újjászületés által.

Nem tudjátok-e, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke lakozik bennetek?  (1Kor 3:16)

Mi pedig nem e világnak lelkét vettük, hanem az Istenből való Lelket; hogy megismerjük azokat, amiket Isten ajándékozott nekünk.  (1Kor 2:12)

Nem az igazságnak cselekedeteiből, amelyeket mi cselekedtünk, hanem az ő irgalmasságából tartott meg minket az újjászületésnek fürdője és a Szent Lélek megújítása által,  (Tit 3:5)

További információk ehhez a témához:

https://jezusverenekhatasa.blogspot.com/2024/07/izrael-es-jeruzsalem-mint-jelkepek.html

https://jezusverenekhatasa.blogspot.com/2025/03/az-igazi-izrael.html