Az igazi Izrael

 Forrás: https://remenysegf.hu/az-igazi-izrael/

Az igazi Izrael

Izrael kontra Hamász – az igazi háború?

Jelenleg a vezető hírek között szerepel a zsidó-palesztin konfliktus, a nemrég kirobbant közel-keleti háború, amely a Hamász által elkövetett gyilkosságok és túszejtések nyomán lángolt fel ismét Izrael és az arab világ között. Minden lehetőség adott, hogy egy jóval nagyobb világégéssé fejlődjön. A világ szeme jelenleg az 1948-ban megalakult Izraelre szegeződik. Természetesen az emberek, a politikusok, az egyes nemzetek és nemzetközi szervezetek mind-mind állást foglalnak a konfliktusban. Az USA Izraelt támogatja, hiszen az Amerikai Egyesült Államok történelmi szövetségese a XX. században megalakult kis államnak. Ennek egyik oka, hogy az USA-ban nagy tömegben élnek bevándorolt zsidók, és az Államokat ma is részben zsidó származású vezetők irányítják.

De mi történik valójában? Nézzük meg mindezt a Biblia tanításai tükrében! Ez az, ami igazán számít, nem pedig a világ szempontjai szerinti megítélés. Ma keresztények milliói, felekezetek és egyházi vezetők sokasága áll ki a politikai Izrael mellett, bibliai gyökerekre hivatkozva, támogatva a zsidó népet. Mindeközben Izrael miniszterelnöke a Tórából idézve alapozza meg a gázai övezetben folyó fegyveres megtorlást, szent háborúnak nevezve azt. Sok keresztény felekezet vezetője hangsúlyozza, hogy Izrael állam mai háborúin keresztül bibliai próféciák teljesülnek a szemünk előtt, és Izraelt, mint Isten népét kötelessége minden kereszténynek támogatnia. A háttérben az az eszme áll, hogy a mai Izrael földjén élő zsidók az ószövetségi kiválasztott nép egyenesági leszármazottjai, a mai államalakulat az ókori királyság jogutódja, tehát a zsidók ma is Isten kiválasztott népét alkotják.

Történetileg és a Szentírás szerint Ábrahám utódai, Izrael gyermekei valóban Isten kiválasztott népe voltak, Isten ígérete alapján.

• Az Úr ezt mondta Abrámnak: Menj el földedről, rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet mutatok neked! Nagy néppé teszlek, és megáldalak, naggyá teszem nevedet, és áldás leszel. Megáldom a téged áldókat, s megátkozom a téged gyalázókat. Általad nyer áldást a Föld minden nemzetsége. (1Mózes 12:1-3)

Az Izrael nevet egyébként eredetileg a pátriárka unokája, Jákób (a név jelentése: csaló) kapta az Úr angyalával folytatott küzdelme végén. A szó jelentése: Isten harcosa. E név azonban tovább örökítődött, még a Biblia utolsó könyvében is megtaláljuk, de már sokkal tágabb jelentésben. Ráadásul mindössze egyetlen betű különbség van – legalábbis magyar nyelven – Ábrahám legidősebb fia, Izmael és az előbb említett Izrael között. Izmael nem Isten, hanem Szárai tanácsára született az egyiptomi szolgálótól, és lett végsősoron forrása a mai napig élő-ható zsidó-palesztin (filiszteus) konfliktusnak. Az Úr ezt előre látta és elmondta Hágárnak:

• Ezt is mondta neki az Úr angyala: Nagyon megsokasítom a te utódaidat, annyira, hogy meg sem lehet őket számolni. … Íme, teherbe estél, és fiút fogsz szülni. Nevezd Izmaelnek, mert hallott az Úr nyomorúságodról. Szilaj ember lesz ő, akár egy vadszamár. Kezet emel mindenkire, de őrá is mindenki; nem törődik testvéreivel, úgy választ táborhelyet magának. … Abrám Izmaelnek nevezte a fiát, akit Hágár szült. (1Mózes 16:10-15)

Azonban a meghatározott időben történt egy Isten által előre eltervezett „stafétaváltás”, amely világosan kimutatható a Bibliából. Maga Jézus az, aki feltárja ezt a samáriai asszonnyal folytatott beszélgetésében, amikor a nő az „igazi” vallásról és istenimádatról kérdezte őt:

• Az asszony így felelt: Uram, látom, hogy próféta vagy. A mi atyáink ezen a hegyen imádták Istent, ti pedig azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, ahol Istent imádni kell. Jézus így válaszolt: Higgy nekem, asszony, hogy eljön az óra, amikor nem ezen a hegyen, nem is Jeruzsálemben imádjátok az Atyát. Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi azt imádjuk, akit ismerünk, mert az üdvösség a zsidók közül támad. De eljön az óra, és az most van, amikor igazi imádói szellemben és igazságban imádják az Atyát, mert az Atya is ilyen imádókat keres. Az Isten szellem, és akik imádják őt, azoknak szellemben és igazságban kell imádniuk. (János 4:19-24)

Tegyük fel tehát az első kérdést: Mitől lesz valaki ma szellemi és profetikus értelemben Izrael népéhez tartozó? Keresztényként kizárólag a Biblia szempontjai lehetnek számunkra meghatározóak. Tehát a Szentírás alapján megválaszolandó legfontosabb kérdések e témával kapcsolatban:

• Isten igazi Izraele
• Az „állampolgárság” megszerzése
• Isten titka
• A pogányok ideje
• Izrael jelentősége számunkra

Isten igazi Izraele

A Pál apostol által közvetített isteni tanítás természetesen nem irányul a ma Izrael területén élő, magukat zsidónak valló emberek ellen, akik Ábrahám vér szerinti utódainak tekintik önmagukat. Ez a bibliai álláspont nem irányul egyik politikai álláspont képviselője ellen sem, nem foglal állást a szembenálló felek közül egyik vagy másik oldalán. Csakis az Újszövetség tanítását tükrözi, sem többet, sem kevesebbet. Elsősorban és kizárólag Isten álláspontját kell keresnünk, mert így érthetjük meg teljességében az igazságot, az egész megváltási tervet, s ez alapján viszonyulhatunk helyesen az eltérő meglátásokhoz.

Pál apostol, Krisztus követője, egykor maga is neves rabbi, a következőket írja ezzel kapcsolatban:

• Mert nem az a zsidó, aki külsőleg az, sem nem az a körülmetélkedés, amely a testen, külsőleg látszik; hanem az a zsidó, aki belsőleg az, és az a körülmetélkedés, amely a szívben van, szellem szerint és nem betű szerint. Az ilyen dicsérete nem emberektől van, hanem Istentől. (Róma 2:28-29)

Pál apostol nagyon világosan arról beszél a Rómában élő, zsidóból lett keresztényeknek, hogy mi tesz valakit Isten szemében igazán az Ő gyermekévé. Éles különbséget tesz a külső, azaz a test körülmetélése nyomán létrejövő, testi Izraelhez való tartozás és a szellemi, új szövetségbeli hovatartozás között. A körülmetélés és a hozzákapcsolódó törvények az Ószövetség idején voltak érvényesek, ezek kora azonban lejárt. Belső, láthatatlan, szellemi valóságról van szó Jézus Krisztus fellépése és szolgálata óta. Itt már a szív szellem általi körülmetélése áll a középpontban, nem a testi, látható szertartás és annak következménye. Többé nem betű szerint kell érteni, nem emberi dicsekedés tárgya, hanem Isten rendelkezése alapján valósul meg, és Isten dicsőségét szolgálja. Az igazi Izrael tagjaira a szív, a belső ember megújulása jellemző. Az igazi Izrael a hittel teljes Izrael, azok közössége, akik befogadták Isten ígéretét. Az apostol a ’hogyan?’ kérdésre is megadja a választ.

• Értsétek meg tehát, hogy akik hitből valók, azok Ábrahám fiai! (Galata 3:7)

Ma is vita folyik azon kérdés kapcsán, kik Ábrahám gyermekei, kik a béke földjének igazi állampolgárai. Az ige alapján tehát többé nem Ábrahám testi leszármazottjairól van szó. Nem a vérvonal számít, nem a genetikai kapcsolat a döntő. Akik a hit gyermekei, azok Ábrahám gyermekei. A két csoport között egyenlőség, teljes átfedés van. Nem az a döntő, melyik földi országban él, milyen útlevéllel rendelkezik valaki, nem az állampolgárság vagy a támogatott ideológiák a meghatározóak. A HIT a megkülönböztető ismertetőjegy. Rassz, genetikai örökség, foglalkozás, politikai állásfoglalás – mindez semmit nem számít Isten szemében. Szűkítve a kört: a Krisztusba vetett hit, illetve Krisztus hite a döntő tényező ahhoz, hogy valaki Ábrahám utóda, az igazi Izraelhez tartozó és ezzel együtt Isten gyermeke, örököse lehessen:

• Ha pedig Krisztuséi vagytok, akkor Ábrahám utódai vagytok, és ígéret szerint örökösök. (Galata 3:29)

De fordítsuk meg a képletet! Ha valaki nem Krisztusé, ha nem tartozik Krisztushoz, akkor Ábrahámhoz és Izraelhez sincs semmi köze a szellemi valóság szintjén – a Biblia szerint! Az ígéret gyermekei a Krisztus hite által élők, akik Isten ígéreteinek örökösei. Némelyek arról beszélnek, hogy Ábrahám utódai öröklik Ábrahám földjét is, és keresztények milliói élnek ebben a meggyőződésben, ezért támogatják a mai Izrael államot és vele együtt a zsidó népet. Ezzel szemben áll az Újszövetség álláspontja, amely nem testi-földi-látható, hanem szellemi síkon értékeli az Izraelhez tartozást, tudatosan, a megváltás fényében, meghaladva az Ószövetség modelljét. Ábrahám „igazi”, hitből való utódai nem Izmael és Izrael testi fiai, hanem azok, akik elfogadták életük urának Krisztust.

• Nem mintha Isten igéje erejét vesztette volna. Mert nem tartoznak mind Izráelhez, akik Izráeltől származnak, és nem mindnyájan Ábrahám gyermekei, akik az ő utódai, hanem amint meg van írva: „Aki Izsáktól származik, azt fogják utódodnak nevezni.” Azaz nem a testi származás szerinti gyermekek Isten gyermekei, hanem az ígéret gyermekei számítanak az ő utódainak. Mert így szól az ígéret: „Abban az időben eljövök, és fia lesz Sárának. (Róma 9:6-8)

Ez a részlet Isten szemszögét tükrözi: nem a testi leszármazás, hanem a megígért Megváltóba vetett hit eredményezi az Izraelhez való tartozást. Nem a szó szerinti, fizikai-genetikai örökség nyomán lesz valaki Izrael gyermeke. Noha Izsák, akiről itt szó van, Ábrahám vér szerinti fia volt Sárától, nem az ő vér szerinti utódairól beszél az ige. Izsák nem Ábrahám természet szerint való erejének gyümölcse volt, hanem Isten erejének és csodájának szülötte. Ez természetesen egy csodálatos modell, tanítás a keresztények számára. Mi tette Izsák személyét különlegessé Isten terveiben? Az, hogy csakis Isten hatalmának, csodatevő erejének köszönhetően született meg, szülei ugyanis már túljutottak a nemzőképes életszakaszon. Azok, akik e szempontból hasonlítanak Izsákra, azok az igazi Izrael gyermekei. A Szabadítóra vonatkozó isteni ígéretnek köszönhetően lettek Ábrahám örököseivé. A Krisztushoz tartozás Krisztus hite alapján, az új születés által – ez az, ami valakit az ígéret gyermekévé, azaz Izraelhez tartozóvá tesz. Mindenki csak Krisztuson keresztül számíttatik Izraelhez.

A keresztények döntő többsége számára elfogadhatatlan, hogy Isten, úgymond, „megtagadta” a zsidó népet és az Ábrahámtól kiinduló vérvonalat. De nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy Isten nem csupán és nem elsősorban a fizikai, hanem sokkal inkább a szellemi valóság szintjén működik és cselekszik – egy jóval átfogóbb elgondolás megvalósítása érdekében! Figyeljük meg Jézus Krisztus szavait, amelyeket a zsidó nép szellemi-vallási vezetőihez intézett, röviddel kereszthalála előtt:

• Ezért mondom nektek, hogy elvétetik tőletek az Isten országa, és olyan népnek adatik, amely megtermi annak gyümölcseit. (Máté 21:43)

Az írástudók, a Szanhedrin tagjai, a különféle vallási irányzatok – mint a farizeusok, szadduceusok stb. – képviselői döntő többségükben elutasították Jézust, mint Messiást. Elvetették őt, aki a megígért Messiásnak vallotta magát. Azzal, hogy elutasították Isten egyetlen Fiát, önmagukat zárták ki Isten eljövendő országából. Isten királysága, birodalma ugyanis nem egyenlő az ókori Izrael népével! Ezért Jézus kijelentette, hogy mivel nem fogadták el a Szabadítót Jézus személyében, ezért elveszítették a királyságában való részvétel lehetőségét is. A királyság gyümölcseinek hiánya kizár Isten királyságából. A fizikai-testi Izraelt pontosan ez a veszély fenyegette, erre hívta fel Jézus a figyelmüket, még mielőtt halálra adták volna. Mire gondolt Jézus, amikor egy másik népre utalt? Kik lesznek a testi Izrael helyett Isten királyságának örökösei?

Az Isten királyságának gyümölcseit megtermő nép az igazi, szellemi Izrael, nem pedig a körülmetélkedésre hivatkozó, testi értelemben magukat Izrael fiainak tekintő zsidók. Az az épület, amelyet évszázadokig az egyetlen, élő Isten templomának neveztek, Jézus próféciája szerint, elhagyott lesz.

• Jeruzsálem, Jeruzsálem, aki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akik hozzád küldettek! Hányszor akartam összegyűjteni gyermekeidet, ahogyan a kotlós szárnya alá gyűjti a csibéit, de ti nem akartátok! Íme, elhagyatottá lesz a ti házatok. Mert mondom nektek, nem láttok engem mostantól fogva mindaddig, amíg azt nem mondjátok: Áldott, aki az Úr nevében jön! (Máté 23:38-39)

Az istenimádat középpontja a Jeruzsálemben álló templom volt. Mivel a nép vezetői megtagadták az Egyetlent, ezért a királyság gyümölcse sem látható bennük. Így Isten temploma egyszerűen a zsidók kiüresedett házává degradálódott, mert Isten jelenléte távozott belőle. Jézus fenti szavaival megjövendölte e korszak végét, e rendszernek, ennek az imádati formának a lezárását. A templom lényege Isten megszentelő jelenléte volt. A szent épület kiüresedést követően semmi nem különbözteti meg többé a zsidókat az általuk lenézett pogány népektől… Isten egykori lakhelye Jézus Krisztus halála után az Őt megtagadó zsidók elhagyott házává lett. Isten ezt követően ott van jelen, ahol a királyság gyümölcseit megtermő hívő Krisztus-követők, azaz keresztények időznek. Akik Jézus hite által élnek, azok lesznek Isten igazi gyermekei.

Ma a világ keresztényeinek nagy hányada is azon fáradozik, hogy a földrajzi Izrael jeruzsálemi szenthelyét helyreállítsa. A fizikailag megsemmisített templom felépítésén, helyreállításán fáradoznak, fizikai és anyagi erőket nem kímélve, bibliai idézetekre támaszkodva. A kétszer is lerombolt templom helyreállítása azonban korántsem egyenlő az igazi istenimádat helyreállításával! Ha gondosan megvizsgáljuk az Újszövetség üzenetét, ott már egy új templom felépítéséről van szó, nem kövek és habarcs alkotta épület készül. Nem fizikai épületről, hanem Isten saját népéről van szó.

Az „állampolgárság” megszerzése

Hogyan lehetünk az igazi Izrael tagjaivá?

• Emlékezzetek tehát arra, hogy ti egykor pogányok voltatok, úgynevezett körülmetéletlenek a körülmetéltek szerint, akik viszont azért nevezik magukat így, mert testükön emberkéz által körül vannak metélve. Ti abban az időben Krisztus nélkül éltetek, Izráel közösségétől elkülönítve, és mint az ígéret szövetségein kívül álló idegenek, reménység nélkül és Isten nélkül éltetek a világban. Most pedig Krisztus Jézusban ti, akik egykor távol voltatok, közel kerültetek Krisztus vére által. (Efézus 2:11-13)

Pál apostol emlékezteti az Efézusban élő keresztényeket, hogy mindannyian a pogányok közül jöttek, és az igaz, egyetlen Istent nem ismerő korszakukban távol voltak Istentől és Izraeltől. Van azonban egy éles határvonal: egykor pogányok, távollévők voltak, most pedig, Krisztus Jézusban közelvalók, Isten népének tagjaivá lettek.

• Ezért tehát nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek. (Efézus 2:19)

A pogányok, azaz az élő Istent korábban nem ismerő, ellene lázadó népcsoportok tagjai ezentúl Isten családtagjai lettek! Olyan emberekről van szó, akik nem Ábrahám kiválasztott fiától, Izsáktól származnak, mégis a szentek közösségének tagjaivá váltak Jézus Krisztus elfogadása által. Most azonban, Krisztus által már Izraelhez tartoznak, és a zsidóból lett, Jézust befogadó szentek közösségének egyenrangú tagjai, nem másodrendű állampolgárok Isten királyságában. Pál apostol is részben hasonló, mégis a pogányokétól különböző pályát futott be: Ő ugyanis „igazi”, vér szerinti izraelita volt testi értelemben. Benjámin törzséből származott, és a farizeusi hagyományokat elkötelezetten védelmező rabbiból Jézus Krisztus halálig hű apostola lett. A testi Izraelt elhagyva a szellemi Izrael egyik oszlopos tagjává lett. Tehát mind a pogányok, mind a zsidók elhagyták korábbi meggyőződésüket Krisztusért. A kulcs mindkét esetben az Isten Fiába vetett hit, nem pedig a vér szerinti leszármazás.

• Pedig nekem lehetne bizakodásom a testben is. Ha másvalaki úgy gondolja, hogy testben bizakodhat, én még inkább: nyolcadik napon metéltek körül, Izráel népéből, Benjámin törzséből származom, héber a héberek közül, törvény szempontjából farizeus, buzgóság szempontjából az egyház üldözője, a törvényben követelt igazság szempontjából feddhetetlen voltam. Ellenben azt, ami nekem nyereség volt, kárnak ítéltem Krisztusért. Sőt, most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért. Őérte kárba veszni hagytam és szemétnek ítélek mindent, hogy Krisztust megnyerjem. Hogy kitűnjék rólam őáltala: nincsen saját igazságom a törvény alapján, hanem a Krisztusba vetett hit által Istentől van igazságom a hit alapján. (Filippi 3:4-9)

Pál következtetése egyértelmű:

• Mert mi vagyunk a körülmetéltek, akik Isten szelleme szerint szolgálunk, és Krisztus Jézussal dicsekszünk, és nem a testben bizakodunk. (Filippi 3:3)

Pál Izraelhez való tartozását többé nem a testi leszármazás, illetve az Ószövetség szertartásai határozták meg, hanem az élő Jézus Krisztussal való szövetsége, amelyre maga Isten hívta el. Istent szellemben imádja és dicsekedése Krisztusban van, ez tölti el örömmel, nem a testi származás és a körülmetélkedés idejétmúlt hagyománya. Az Atyával és a Fiúval való élő kapcsolata a lényeg – ez minden egyes keresztény esetében igaz. Minden állampolgárság felett álló fontossággal bír a szellemi Izraelhez való tartozás. A világ összes háborúja és konfliktusa eltörpül emellett. Ráadásul Isten ugyanazt az utat kínálja a pogányok, a más népekhez tartozók számára is, mint az egykori izraeliták számára. Ugyanazon az úton juthatnak Isten közvetlen közelébe, ahogyan a választott nép tagjai: Jézus Krisztus által. Az Izrael Istenébe vetett hit alapja tehát: ismerni az Atyát és a Fiút. Semmi másra nincs szükségünk. Ez tökéletes összhangban áll Jézus szavaival:

• Az pedig az örök élet, hogy megismernek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, Jézus Krisztust. (János 17:3)

Az Izraelhez való tartozás feltétele az egyetlen, igaz Isten imádata a Jézus Krisztusban való hit által. Mindazok tehát, akik eredendően nem izraeli állampolgárok, és nem Ábrahám testi leszármazottjai, ugyancsak Isten népe tagjaivá lehetnek: Jézus Krisztus által, Jézus Krisztusban. A genetika, a rassz, a nemzetiség semmit nem számít ebben a vonatkozásban! Mindenki egyenlő esélyekkel indul, legyen magyar, palesztin, afrikai vagy eszkimó, sárga, vörös, fehér vagy fekete. Az első apostolokkal egy templommá épülhetünk Krisztusban, egészen Jézus visszajöveteléig. Ez Isten titka, amely most van feltárulóban.

Isten titka

Ismét Pál apostol az, aki feltárja a keresztények előtt Isten eddig elrejtett titkát, amely egyetemessége miatt ámulatba és zavarba ejtő volt a korabeli tanítványok számára is.

• Isten … kinyilatkoztatásával megismertette velem a titkot, ahogy előbb röviden megírtam. Ha elolvassátok, megtudhatjátok belőle, hogyan értem én Krisztus titkát, amely más nemzedékek idején nem vált ismertté az emberek fiai előtt úgy, ahogyan most kinyilatkoztatta szent apostolainak és prófétáinak a szellem által: hogy tudniillik a pogányok örököstársaink, velünk egy test, és velünk együtt részesek az ígéretben is Krisztus Jézusért az evangélium által. (Efézus 3:3-6)

Isten feltárt Pál előtt egy titkot, amely a korábbi korszakokban nem lepleződött le. Isten szelleme bontotta ki ezt a próféták és az apostolok előtt. E titok lényege, hogy az eddig „elvetett”, megvetett, gyűlölt és lenézett pogány népek ugyanazon test, ugyanazon Izrael tagjaivá lesznek Jézus Krisztus jóvoltából. Örököstársai a szenteknek az evangélium eredményeként! Ez a titok ma is nagyon sok nép, sőt nagyon sok keresztény előtt sem nyilvánvaló! Rengetegen ma is azon elképzelések rabjai, hogy Izrael a testi leszármazásra, földrajzi lakhelyre vagy politikai hovatartozásra korlátozódik. Isten azonban egyáltalán nem így gondolja! Pál szerint ez egy nagyon mély szellemi igazság, ami Jézus Krisztus szolgálata előtt nem volt egyértelmű. Isten eredeti ígéretei és örök elgondolása szerint minden, az ószövetségi Izraelen kívül eső nép tagjainak lehetősége van örököstárssá válni Jézus Krisztusban! Az igazi Izrael tehát magában foglalja a világ valamennyi népének összes, Krisztust el- és befogadó tagját! Az igazi Izrael nem rassz-, nem faj- vagy nemalapú, hanem kizárólag Krisztuson alapszik. Ez a fajta Izrael-értelmezés túlnő minden faji és nemzetiségi megkülönböztetésen. Sokak számára azonban ez még mindig titok.

Ennek megértése még a Messiást elfogadó izraeliták, még az apostolok számára is nagyon nehezen ment. Jézus többször feltárta előttük ezt az igazságot, de még feltámadása után is küzdöttek ennek a ténynek és isteni szándéknak az elfogadásával. Nem sokkal Jézus mennybemenetele előtt feltették neki a földi Izrael helyreállítására vonatkozó kérdést:

• Amikor együtt voltak, megkérdezték tőle: Uram, nem ebben az időben állítod helyre Izráel királyságát? Így válaszolt nekik: Nem a ti dolgotok, hogy olyan időkről és alkalmakról tudjatok, amelyeket az Atya a maga hatalmába helyezett. Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a szent szellem, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt a Föld végső határáig. (Cselekedetek 1:6-8)

A tanítványok nyilvánvalóan még mindig a politikai-nemzeti értelemben vett Izrael Róma fennhatósága alóli felszabadítását remélték a feltámadt Üdvözítőtől. Reménykedtek Izrael királyságának, azaz Isten királyságának helyreállításában. Kizárólagos egyenlőségjelet tettek a két birodalom közé, hiszen ott állt Jeruzsálemben az Isten parancsára felépített templom, amelyet az egyedül igaz Isten imádata céljából emeltek, egyedüliként az egész Földön. Jézus válasza azonban más irányt vázol eléjük. Az idők és alkalmak Isten hatalmában vannak, nem pedig emberi erőfeszítések következményei. Jézus válasza meglepő, sokkoló lehetett számukra. Feltárta előttük a királyság helyreállításának hogyanját-mikéntjét, amiből következtetni lehet annak méreteire, határaira is.

Az Úrtól nyert szellemi hatalom által történik a helyreállítás, de nem koncentrálódik csupán Izrael kicsiny területére, hanem koncentrikus köröket vet a Föld legtávolabbi pontjaiig. Az egész bolygót magában foglalja, nem csupán Ábrahám pár millió testi leszármazottját. Nem fogták fel, hogy Jézus Krisztus Ádám gyermekei, vagyis az egész világ megmentése érdekében jött, minden valaha élt ember üdvösségére érkezett. Isten titka szerint tehát Izrael mindenkit magában foglal, aki eldönti, hogy beleszületik Krisztusba. A kitűzött isteni cél ellenére az apostolok először csak a zsidók körében hirdették Krisztus evangéliumát, és többszörös isteni beavatkozásnak köszönhető, hogy azután az örömhirdetés egyre távolabbi területekre is kiterjedt. A tanítványok közül sokakat egyenesen sokkolt a tény, hogy a pogányok is elnyerhetik az eredetileg Izraelnek hirdetett üdvösséget, hogy ők is ugyanúgy részesülhetnek Krisztus szellemében, mint a zsidó származású Jézus-követők. Megbotránkozás, hitetlenség lépett fel az első tanítványok között. Jézus azonban határozottan kijelentette, hogy mindennek kibontakoztatása az Atya hatalmában van. Ez pedig szorosan kapcsolódik a következő ponthoz, a hitetlen, pogány népek korszakához.

A pogányok ideje

• Kardélre hányják és fogságba viszik őket mindenféle nép közé, és pogányok tapossák Jeruzsálemet, amíg be nem telik a pogányok ideje. (Lukács 21:24)

Mit jelent mindez? Sokan sokféleképpen értelmezik ezt az igeverset. Nagy tömegek és felekezetek szerint arról van szó, hogy miután a pogányok ideje betelt, sor kerül a földrajzi Jeruzsálem és temploma fizikai helyreállítására, hiszen továbbra is azt tekintik az igazi istenimádat földi központjának. De gondoljuk át, milyen esemény következik a pogányok idejének lejárta után! Néhány sorral később Jézus megadta a választ:

• És akkor meglátják az Emberfiát eljönni a felhőben nagy hatalommal és dicsőséggel. (Lukács 21:27)

A pogányok megtérésének korszaka után közvetlenül Jézus második, dicsőséges eljövetele következik. Tehát nem a testi Izrael helyreállítását említi, hanem saját visszatérését. Ezen események időtartamát és időpontjait Isten, az Atya saját hatalmába helyezte. Jézus visszatérése a földi történelem, a földi világpolitika és küzdelmek, háborúk végét jelenti. Isten globális terveiben tehát nincs szó a testi Izrael restaurációjáról!

• Isten országának ezt az evangéliumát pedig hirdetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jön el a vég. (Máté 24:14)

A pogány népek ideje tehát az a korszak, amely Jézus mennybemenetelével és pünkösddel kezdődött, s az evangélium széles világon való hirdetésével folytatódik – egészen Jézus Krisztus történelemzáró visszatéréséig! Addig vár, amíg valamennyi pogány meg nem hallhatja az üdvösség örömhírét: azt, hogy Isten rájuk is gondolt, ők is örököstársak az élet kegyelmében! Ez az időszak tehát arra szolgál, hogy Isten összegyűjthesse – már elkötelezett gyermekei munkálkodása révén – a Föld minden pontjáról valamennyi hozzá vágyódó pogány gyermekét. És aki hisz az Úr Jézusban, az üdvösséget nyer, az a szellemi Izrael részévé, az ígéret gyermekévé válik. Az igazi Izrael tehát egy soknemzetiségű „test”, amelyet az evangélium, Krisztus vére kapcsol egybe, és semmi köze a genetikához, a földrajzi határokhoz! Ez az a hatalmas titok, amely olyan nehezen érthető – még ma is…

Pál másutt is beszél erről a titokról a más nemzetek vonatkozásában:

• Nem szeretném, testvéreim, ha önmagatokat bölcseknek tartva nem vennétek tudomásul azt a titkot, hogy a megkeményedés Izráelnek csak egy részét érte, amíg a népek teljes számban be nem jutnak, és így üdvözülni fog az egész Izráel, amint meg van írva: „Eljön Sionból a Megváltó, eltávolítja a hitetlenséget Jákób házából, és én ezt a szövetségemet adom nekik, amikor eltörlöm bűneiket.” (Róma 11:25)

A „pogányok ideje” az az időszak, amely alatt az evangélium a világ összes népei számára hirdettetik, és összegyűjtetnek Jézus Krisztus visszatéréséig. Az igazi, szellemi Izrael tehát nemzetiségi megkülönböztetés nélkül magába foglal minden emberi lényt a Földön. Akik hittel válaszolnak Isten szeretetteljes meghívására, azok csatlakoznak az igazi Izrael közösségéhez, a világból kihívottak sokaságához. Isten tökéletes aratásra készül az evangélium ereje által: a népek teljes számban bejuthatnak Isten királyságába hit által. (Természetesen ennek ellenére nagyon sokan elutasítják az örömhírt, hiszen szabadságuknál fogva megtehetik.)

Sokan azt képzelik, hogy a pogányok teljességre jutásának kora után profetikus események követik egymást, természetesen azt hiszik, ezek biblikus elgondolások. Számos felekezet hisz például a „titkos elragadtatás” tanításában, noha még annak tanítói is elismerik, hogy ez nem szerepel a Szentírásban. A Biblia szerint nincs titokban történő elragadtatás. Egyetlen elragadtatás létezik, amely Jézus Krisztus második eljöveteléhez kötődik, ez azonban nyilvános, eget-földet érintő, látható-hallható esemény lesz.

• Azt pedig az Úr igéjével mondjuk nektek, hogy mi, akik élünk, és megmaradunk az Úr eljöveteléig, nem fogjuk megelőzni az elhunytakat. Mert amint felhangzik a riadó hangja, az angyalok fejedelmének szava és az Isten harsonája, maga az Úr fog alászállni a mennyből, és először feltámadnak a Krisztusban elhunytak, azután mi, akik élünk, és megmaradunk, velük együtt elragadtatunk felhőkön az Úr fogadására a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk. (1Thessalonika 4:15-17)

Értelemszerű, hogy ezt az eseményt már nem követi, nem követheti a földi Izrael állam helyreállítása, hiszen semmi értelme és jelentősége Isten egyetemes terveiben. Ennek ellenére ez az eszme széles körben elterjedt a kereszténység körében és lerombolja az evangélium erejét, hatékonyságát, valamint eltereli a figyelmet az igazi eseményekről.

Izrael jelentősége számunkra

Amennyiben ugyanis a templom Isten szellemi jelenlétének színhelye, úgy nincs értelme többé a földi-fizikai templomépület(ek) megépítéséhez, helyreállításához ragaszkodni, hiszen az ige világosan kimondja, hogy az új szövetség élő-lélegző templomokra épít:

• Vagy nem tudjátok, hogy testetek a bennetek levő szent szellem temploma, melyet Istentől kaptatok, és ezért nem a magatokéi vagytok? (1Korinthus 6:19)

• Mert mi az élő Isten temploma vagyunk, ahogyan Isten mondta: „Közöttük fogok lakni és járni, Istenük leszek, és ők az én népem lesznek. (2Korinthus 6:16)

• Ezért tehát nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek. Mert ráépültetek az apostolok és a próféták alapjára, a sarokkő pedig maga Krisztus Jézus, akiben az egész épület egybeilleszkedik, és szent templommá növekszik az Úrban, és akiben ti is együtt épültök Isten hajlékává a szellem által. (Efézus 2:19-22)

Tehát nem egy földrajzi helyről, egyetlen ősatyától származó szűk, kiválasztott körről van szó az új szövetségbeli, igazi Izrael vonatkozásában. Hanem minden népből, nyelvből, ágazatból kedves Istennek mindaz, aki örömmel befogadja Fia szellemét a szívébe. Ez az evangélium lényege. Talán érthetővé vált ezek alapján, hogy egy csodálatos, egyetemes elhívás részesei vagyunk. Izraeli állampolgárságunkat kizárólag Krisztuson keresztül nyerhetjük el. Lényege a hit által nekünk ajándékozott igaz, jósággal telített, isteni természet.

• Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. Akik Krisztusba merítkeztetek meg, Krisztust öltöttétek magatokra. Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok Krisztus Jézusban. Ha pedig Krisztuséi vagytok, akkor Ábrahám utódai vagytok, és ígéret szerint örökösök. (Galata 3:26-29)

Nincs különbség ember és ember között:

Izrael = Isten földi gyermekei Krisztus hite és igazsága által

Sokan elbátortalanodnak, azt gondolva, soha nem lehetnek méltók erre. Azonban a Krisztusba vetett hit – ami ugyancsak Isten ajándéka – bőségesen elegendő, hogy megragadjuk a lehetőséget: ha valaki alárendeli magát az Üdvözítőnek, és engedelmeskedik hívásának, beléphet Isten királyságába, elnyerheti a (szellemi) izraeli állampolgárságot.

• Jézus így válaszolt: Bizony, bizony, mondom neked: ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát. … Bizony, bizony, mondom neked, ha valaki nem születik víztől és szellemtől, nem mehet be az Isten országába. Ami testtől született, test az, és ami szellemtől született, szellem az. (János 3:3.5)

Ha pedig befogadtuk Krisztust, akkor maradjunk Őbenne, járjunk új identitásunkban, mennyei állampolgárságunkban.

• Maradjatok én bennem és én tibennetek! (János 15:4)

• Mivel tehát már elfogadtátok Krisztus Jézust, az Urat, éljetek is őbenne! Gyökerezzetek meg és épüljetek fel őbenne, erősödjetek meg a hit által, amint tanultátok! (Kolossé 2:6-7)

Hogyan viszonyuljunk ezek alapján – mennyei állampolgárságunk tudatában – a földi Izrael körüli háborúhoz, és egyáltalán, a fokozódó földi nyomorúsághoz? Melyik oldalon foglaljunk állást ebben a rettenetes kegyetlenkedésben? A résztvevők valójában bábok a pusztító, a sátán kezében. A kegyelem és békesség királysága, az igazság és a megbocsátás királysága az igazi otthona minden őszinte kereszténynek. Krisztus oldalán van az igazság, aki határozottan elutasít minden gyilkosságot, kegyetlenséget, bosszút, túszejtést, az erőszak és a félelemkeltés valamennyi formáját – függetlenül attól, melyik oldal követte el azokat. Jézus szíve az elesettek, a szenvedők, a kiszolgáltatottak oldalán áll mindig és mindenkor, nemzeti hovatartozástól függetlenül. Az evangélium lényege, hogy mindkét oldal, minden háborús oldal képviselője csatlakozhat – a személyes fegyverletétel után – Krisztus királyságához. Ugyanakkor az események arra figyelmeztetnek minket, hogy közeleg a történelem vége. Számítanunk kell a nyomorúság fokozódására.

Azonban Jézus Krisztus, a békesség hercege gondot visel gyermekeire az utolsó pillanatig, végig rajtuk tartja szemét. Az igazi kérdés, vajon gyermekei is Őrá szegezik-e tekintetüket? A mennyei Izrael gyermekei Jézus jelenlétével, hatalmával számolhatnak, Isten dicsőségére, szentként és igaz ember módjára élhetnek az utolsó pillanatokig. Ahogyan most az egyes országok összegyűjtik és kimentik állampolgáraikat a veszélyes gázai övezetből, hasonlóan Isten, a mennyei Atya is gondot visel a mennyei királyság alattvalóira. Megmenti és hazaviszi őket a megfelelő időpontban. Egy sem vész el közülük! Emlékezz, ki vagy, emlékezz – ha már Isten igazi királyságának alattvalója vagy! Ha még nem, lépj be ma! Bízz teljes szívedből Isten szeretetében! Jézus az egyedüli megmentő, szabadító, megtartó, gondviselő, gyógyító – ha rá figyelünk, nem rendülünk meg soha!

Nader Mansour előadása alapján