Kiért halt meg Krisztus?

 Kiért halt meg Krisztus?

Forrás: https://kmfweb.wordpress.com/2016/06/11/kiert-halt-meg-krisztus/

" Roger Olson, egy arminianista kortárs, habozás nélkül válaszol erre a kérdésre: “Az arminianisták hiszik, hogy a Krisztus halála, egy egyetemes / univerzális gyógyírt biztosít az örökölt bűnökért.” Más szavakkal, Krisztus meghalt mindenkiért. Akkor, miért nem üdvözül mindenki? A válasz: azért, mert az Isten által nyújtott megváltásnak az alkalmazása, már nem az Istentől függ, hanem az arminianizmus szerint, a bűnös embertől. Az arminianista irányzatban, Krisztus azért adja az Ő életét, hogy lehetővé tegye mindenki számára a megváltást, de a Krisztus halála nem vált meg senkit igazából. A bűnös ember az, aki hatékonnyá teszi ezt, a Krisztusban való hit által. A Szentírás viszont, fordítva mutatja be ezt a helyzetet: azért hiszünk, mert Isten által ki voltunk választva, hogy legyünk hívők, és Krisztus azért halt meg a Kálvária keresztjén, hogy tegye hatékonnyá ezt a megváltást a mi életünkben.

Az Úr Jézus, világosan tanítja azt, hogy az Ő bárányai hallják az Ő hangját és követik Őt azért mert az Övéi, és nem azért lesznek az Övéi, mert hallották az Ő hangját és követik Őt. Más szavakkal, a kiválasztás nem a hit következménye, hanem a kiválasztás hozza létre a hitet.

Bizony, bizony mondom néktek, aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem máshol mászik be, az tolvaj és rabló. Aki pedig az ajtón megy be, a juhok pásztora az. Ennek az ajtónálló ajtót nyit, a juhok hallgatnak a szavára, ő a maga juhait a nevükön szólítja, és kivezeti őket. Amikor a maga juhait mind kiereszti, előttük megy, és a juhok követik, mert ismerik a hangját […] Én vagyok a jó pásztor, és a jó pásztor életét adja a juhokért […] Én vagyok a jó pásztor, én ismerem az enyéimet, és engem is ismernek az enyéim, mint ahogy ismer engem az Atya, és én is ismerem az Atyát, és életemet adom a juhokért. Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók, azokat is elő kell hoznom, és hallgatnak majd az én hangomra, és lesz egy nyáj és egy pásztor” (Jn. 10:1-4, 11, 14-16).

Az utolsó igevers igen felvilágosító ebben a témában. Az Úr Jézus, megerősíti azt, hogy vannak más bárányai is, akik nem tartoznak az Izrael népéhez, viszont igenis Ő hozzá tartoztak. És pontosan ezért, mert az Övéi, az Úr el van kötelezve arra, hogy megkeresse és elhozza Őket az akolba. Más juhaim is vannak nekem (jelen idő), amelyek nem ebből az akolból valók (még nincsenek az akolban, de az Övéi), azokat is elő kell hoznom (jövő idő), és hallgatnak majd az én hangomra, és lesz egy nyáj és egy pásztor”.

Pál apostolnak a misszió munkája alatt Korintusban, az Úr megjelenik neki egy látomásban és azt mondja: “Ne félj, hanem szólj és ne hallgass: Mert én veled vagyok és senki sem támad reád, hogy néked ártson; mert nékem sok népem van ebben a városban” (ApCsel. 18:9-10), utalva a nem hívő korintusiakra, akik a megváltásra kellet, hogy jussanak Pál prédikációja által. Krisztus elkötelezte magát, hogy elhozza az összes bárányát, az evangélium prédikálása által.

És, hogy-hogy ezek a bárányok az Övéi lettek? Azért, mert Isten az Atya, szuverén módon kiválasztotta őket, hogy legyenek a Krisztuséi. “Az én Atyám, a ki [azokat] adta nékem, nagyobb mindeneknél”, mondja az Úr a János 10:29-ben. Ez ugyanaz a gondolat, amit megtálalhatunk az élet kenyeréről szóló beszédben (Jn. 6:35, 37-39, 44) és a Krisztus főpapi imádságában  az Ő tanítványaiért (Jn. 17:6-10, 20).

Azoknak akik nem Krisztus bárányai, nyitva van a fülük sok más hangra, kivéve az Úr Jézuséra (Jn. 10:24-27). A Krisztus bárányai viszont kimutatják, hogy az Övéi azzal, hogy meghallják az Ő hangját és követik Őt. Lehetséges, hogy egy bizonyos ideig elveszett utakon járjanak, ide-oda; de előbb vagy utóbb felismerik az Ő pásztoruk hangját és Ő hozzá fognak jönni bűnbánattal és hittel.

Ezekért a bárányokért adta az Úr Jézus az életet a Kálvária keresztjén. “A tolvaj nem egyébért jő, hanem hogy lopjon és öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életök legyen, és bővölködjenek. Én vagyok a jó pásztor: a jó pásztor életét adja a juhokért. A béres pedig és a ki nem pásztor, a kinek a juhok nem tulajdonai, látja a farkast jőni, és elhagyja a juhokat, és elfut: és a farkas elragadozza azokat, és elszéleszti a juhokat. A béres pedig [azért] fut el, mert béres, és nincs gondja a juhokra” (Jn. 10:10-13).

Itt tálalható egy ellentét Krisztus, mint a Jó Pásztor és a béres pásztorok között, akik nem szeretik az ő bárányaikat, mert nem az Övéik. A zsidó törvények előírtak, hogy ha egy farkas megtámadta a nyájat, akkor a béres pásztor feladata az volt, hogy megvédje őket. Viszont, ha két farkas támadta meg a nyájat akkor, úgy tűnt, hogy már nincs mit tenni, és ezek a pásztorok elszaladhattak, anélkül, hogy felelniük kellett volna a szenvedő bárányokért. A Jó Pásztor, viszont az életét adta a bárányokért (Jn. 10:15).

Mi történt volna a nyájjal, abban az esetben, hogyha a farkas megtámadta volna és megölte volna a pásztort? A bárányok ki lettek volna szolgáltatva a farkasnak, és felfalta volna őket. Viszont ebben az esetben, a Jó Pásztor halála életet adott a bárányoknak. Így tehát, Krisztus nem azért halt meg a Kálvária keresztjén, hogy lehetővé tegye a megváltást mindenki számára, de senkinek nem biztosítva az üdvösségét. Krisztus, az életét az Ő bárányaiért adja, azokért akiket az Atya Neki adott, akiket név szerint ismer, -mondja ebben a részben. Mivel meghalt az Ő bárányaiért,  ezzel Krisztus biztosította az üdvözülését minden egyes báránynak. Ezt az üzenetet, újra és újra megtálaljuk a Szentírás oldalaiban:

“Pedig betegséginket ő viselte, és fájdalmainkat hordozá, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentől! És ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyulánk meg. Mindnyájan, mint juhok eltévelyedtünk, kiki az ő útára tértünk; de az Úr mindnyájunk vétkét ő reá veté. […] Mert lelke szenvedése folytán látni fog, és megelégszik, ismeretével igaz szolgám sokakat megigazít, és vétkeiket ő viseli” (Ézs. 53:4-6, 11).

“Szűl pedig fiat, és nevezd annak nevét Jézusnak, mert ő szabadítja meg az ő népét annak bűneiből” (Mt. 1:21). “Mert az embernek Fia sem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságul sokakért” (Mark 10:45).

Tehát Krisztus halála nem teremti meg a lehetőséget, hogy néhányan üdvözülhessenek, hanem sokakat megvált, értük adva az Ő életét.

“Viseljetek gondot azért magatokra és az egész nyájra, melyben a Szent Lélek titeket vigyázókká tett, az Isten anyaszentegyházának legeltetésére, melyet tulajdon vérével szerzett” (ApCsel. 20:28).

“Mert azt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk ő benne” (2Kor. 5:21). Krisztus bűnné tétetett értünk, és Isten az Ő haragját Reá öntötte ki, amit valójában mi érdemeltünk volna meg. Ha Ő az egész világért halt volna meg, akkor az egész világ meg lenne váltva, mert nem lenne igazságos ugyanazt a bűnt kétszer büntetni. Viszont Krisztus ezt az Ő bárányaiért tette, akiknek az Ő tökéletes igazságosságát tulajdonította a hit által (Rom. 4:1-12).

Ti férfiak, szeressétek a ti feleségeteket, miképpen a Krisztus is szerette az egyházat, és Önmagát adta azért; Hogy azt megszentelje, megtisztítván a víznek feredőjével az Ige által, hogy majd Önmaga elébe állítsa dicsőségben az egyházat, úgy hogy azon ne legyen szeplő, vagy sömörgözés, vagy valami afféle; hanem hogy legyen szent és feddhetetlen” (Ef. 5:25-27). A keresztyén férjeknek, kell legyen egy bizonyos fajta szeretetük minden ember felé; de van egy olyan féle szeretet és kapcsolat, ami kizárólag a mi feleségeinkkel kell legyen és senki mással. És pontosan ilyen Krisztus kapcsolata az Ő gyülekezetével. Odaadta magát érte, hogy megszentelje és majd azon a napon bemutassa, mint egy dicsőséges gyülekezetet.

Tehát, Krisztus nem azért adta az életét a kereszten, hogy helyezzen el bennünket a “megbocsájtható” kategóriába. Ő azért halt meg, hogy megváltsa az Ő népét az ők bűneikből, hogy váltságul adja az Ő életét sokakért, hogy megnyerje az Ő gyülekezetét, “Aki önmagát adta mi érettünk, hogy megváltson minket minden hamisságtól, és tisztítson önmagának kiváltképpen való népet, jó cselekedetekre igyekezőt” (Tit. 2:14). És ezért a főpapi imájában a János 17-ben, Jézus nem a világért jár közben, hanem az Övéiért: ” Én ezekért könyörgök: nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nékem adtál, mert a tiéid” (Jn. 17:9, 20).  "

(Szerző: Sugel Michelen© | Fordította: KMF) [Eredetileg megjelent: www.thegospelcoalition.org]

Ajánlom még a téma iránt érdeklődők figyelmébe az alábbi írást és videót is:

Kiknek hozott üdvösséget Jézus?

https://jezusverenekhatasa.blogspot.com/2025/03/kiknek-hozott-udvosseget-krisztus.html

2. Youtube videó (nem tőlem) https://www.youtube.com/live/EAo0CVA4Jws