Pál a RÓMA 11. fejezetét egy kérdéssel vezeti be:
Avagy elvetette-e Isten az ő népét? (Róm 11:1)
A kérdés, amire Pál ebben a fejezetben megválaszol, az szerintem a következő: „Mivel Jézust keresztre feszítette és elvetette a zsidóság többsége, ezért Isten végleg szakított a zsidó néppel, a zsidónak születettekkel?”
Pál így folytatja:
„Távol legyen; mert én is izraelita vagyok, az Ábrahám magvából, Benjámin nemzetségéből való.” (Róm 11:1)
Nem! Mondja Pál. (Hát, nézzetek meg például engem. Én is Zsidó, azaz Izraelita vagyok, és ennek ellenére elég jó kapcsolatban állok Istennel, így például apostol is vagyok.)
Ezt követően Pál elmeséli, hogy még akkor is voltak emberei Istennek a testi zsidóság tagjai között, amikor kívülről nézve úgy tűnt, hogy egyetlen egy sincs:
„Nem vetette el Isten az ő népét, melyet eleve ismert. Avagy nem tudjátok-e, mit mond az írás Illésről? amint könyörög Istenhez Izrael ellen, mondván: Uram, a te prófétáidat megölték, és a te oltáraidat lerombolták; és csak én egyedül maradtam, és engem is halálra keresnek. De mit mond neki az isteni felelet? Meghagytam magamnak hétezer embert, akik nem hajtottak térdet a Baálnak. Ekképpen azért most is van maradék a kegyelemből való választás szerint. „ (Róm 11:2-5)
Ahogyan tehát Izrael népének az egyik legsötétebb órájában, a Baal próféták idején is ott élt közöttük Isten hívő népe, éppúgy most is van népe Istennek Izrael tagjai között.
Pál így folytatja:
„Ekképpen azért most is van maradék a kegyelemből való választás szerint. Hogyha pedig kegyelemből, akkor nem cselekedetekből: különben a kegyelem nem volna többé kegyelem. Hogyha pedig cselekedetekből, akkor nem kegyelemből: különben a cselekedet nem volna többé cselekedet. Micsoda tehát? Amit Izrael keres, azt nem nyerte meg: a választottak ellenben megnyerték, a többiek pedig megkeményíttettek: Amint meg van írva: Az Isten kábultság lelkét adta nekik; szemeket, hogy ne lássanak, füleket, hogy ne halljanak, mind e mai napig. Dávid is ezt mondja: Legyen az ő asztaluk tőrré, hálóvá, botránkozássá és megtorlássá. Sötétüljenek meg az ő szemeik, hogy ne lássanak, és az ő hátukat mindenkorra görbítsd meg. Annak okáért mondom: Avagy azért botlottak-e meg, hogy elessenek? Távol legyen; hanem az ő esetük folytán [lett] az üdvösség a pogányoké, hogy ők felingereltessenek. „
Azaz most is van népe Istennek az Izraelitának születettek között. A többiek azonban „megkeményítettek”. Mit jelent ez? Azt, hogy a nagy részük képtelen elfogadni Jézust, „megkeményedett”. Itt jönnek a képbe a „pogányok”. A „pogányoké lett az üdvösség”. Mit jelent ez? A pogányoknak lehetőségük van megtérni, Jézust megváltóul elfogadni, és ezáltal Isten népévé válni.
„Ha pedig az ő esetük világnak gazdagsága, és az ő veszteségük pogányok gazdagsága, mennyivel inkább az ő teljességük?” (Róm 11:12)
Az, hogy a zsidó nép többsége elvetette Jézust elősegítette, hogy a pogányok között az evangélium hatalmas mértékben elterjedjen.
Mert ha az ő elvettetésük a világnak megbékélése, micsoda [lesz] a felvételük hanemha élet a halálból? (Róm 11:15)
A fenti ige nem arról beszél, hogy a zsidók el vannak vetve! Emlékezzünk, hogy előtte Pál azt mondta erre a felvetésre, hogy „távol legyen”. Ez az ige arról beszél, hogy a zsidók nagy részének elvettetése elősegítette azt, hogy a pogányok megtérjenek, megbékéljenek Istennel és éppen így, amikor sokan megtérnek majd közülük (is), az „élet lesz a halálból”.
Ezt követően Pál elmondja a szelíd olajfa példázatát:
Egy olyan fáról kezd el példálózni, melyet csakis, KIZÁRÓLAG hívők alkotnak. A hitetlenek, - legyenek akár zsidók, vagy pogányok, - azok nem részei ennek a „fának”, „kitöretnek” abból. Ha viszont valaki nem marad meg a hitetlenségben, tehát „hívővé válik”, az része ennek a példa szerinti fának:
„Ha pedig a zsenge szent, akkor a tészta is; és ha a gyökér szent, az ágak is [azok]. (Róm Ha pedig némely ágak kitörettek, te pedig vadolajfa létedre beoltattál azok közé, és részese lettél az olajfa gyökerének és zsírjának; Ne kevélykedjél az ágak ellenében: ha pedig kevélykedel, nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged. Azt mondod azért: Kitörettek [az] ágak, hogy én oltassam be. Úgy van; hitetlenség miatt törettek ki, te pedig hit által állasz; fel ne fuvalkodjál, hanem félj; Mert ha az Isten a természet szerint való ágaknak nem kedvezett, majd neked sem kedvez. Tekintsd meg azért az Istennek kegyességét és keménységét: azok iránt akik elestek, keménységét; irántad pedig a kegyességét, ha megmaradsz a kegyességben; különben te is kivágatol. Sőt azok is, ha meg nem maradnak a hitetlenségben, beoltatnak; mert az Isten ismét beolthatja őket. „
Pál arról beszél, hogy pogányból lett hívőként ne kevélykedjünk a zsidókkal szemben, ne fuvalkodjunk fel, hogy mi jobbak vagyunk. Hit által lettünk a részei ennek a fának, a hit pedig kegyelem. Nincs olyanunk, amire büszkék lehetnénk a zsidókkal szemben. Közülük is, aki hisz, ugyanúgy része lesz ennek a „fának”. Sőt, testileg zsidónak születettként -egy zsidó embernek - több köze is van a korábban élő zsidó hívőkhöz, prófétákhoz és ősatyákhoz, (az olajfa gyökeréhez és zsírjához, - a korábban élő hithősökhöz) mint nekünk.
Pál így folytatja:
„Mert nem akarom, hogy ne tudjátok atyámfiai ezt a titkot, hogy magatokat el ne higgyétek, hogy a megkeményedés Izraelre nézve [csak] részben történt, ameddig a pogányok teljessége bemegyen. És így az egész Izrael megtartatik, amint meg van írva: Eljő Sionból a Szabadító, és elfordítja Jákóbtól a gonoszságokat: És ez nekik az én szövetségem, midőn eltörlöm az ő bűneiket. Az evangéliumra nézve ugyan ellenségek ti érettetek; de a választásra nézve szerelmetesek az atyákért. Mert megbánhatatlanok az Istennek ajándékai és az ő elhívása. Mert miképpen ti egykor engedetlenkedtetek az Istennek, most pedig irgalmasságot nyertetek az ő engedetlenségük miatt: Azonképpen ők is most engedetlenkedtek, hogy a ti irgalmasságba jutásotok folytán ők is irgalmasságot nyerjenek; Mert az Isten mindeneket engedetlenség alá rekesztett, hogy mindeneken könyörüljön. „
Ezen az igeszakaszon meglátásom szerint nagyon sokan elcsúsznak, olvassunk el és értelmezzük figyelmesen:
Azt írja, hogy az Izraeliták, a zsidónak születettek csak részben keményedtek meg, amíg a „pogányok teljessége bemegyen”. Mit jelent ez a „pogányok teljessége”? Talán minden pogány Istenhívő lesz, és elfogadja Jézust igaz hittel megváltójának? Nem erről van szó! Van egy PONTOS száma a pogányoknak, akik meg fognak térni Jézus visszajövetele előtt, és van egy száma azoknak a zsidóknak is, akik szintén elfogadják Jézust megváltójuknak a Föld történelme során. Ezt a számot csak Isten ismeri. Amikor mindenki megtér az utolsó szál emberig a pogányok közül, azok közül, akiket Isten erre elhívott, akkor lesz az, hogy a „pogányok teljessége” bemegyen. Amikor pedig a zsidók közül is megtér mindenki, akinek csak meg kell térnie Isten terve alapján, akkor lesz az, hogy az „egész Izrael” megtartatik. Mert „Izrael” itt ebben az igében nem a full zsidóságot jelenti, hanem Isten üdvözült hívő népét, a „szellemi zsidóságot”.
A full zsidó népre ugyanis ez vonatkozik (ami mellesleg a pogányokra is – hogy csak egy kis részük üdvözül majd):
Mert ha néped Izrael számszerint annyi lenne is, mint a tenger fövenye, [csak] maradéka tér meg; az elvégezett pusztulás elárad igazsággal! (Ézs 10:22)
"Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt." (Máté 7:14)
Végezetül olvassuk el és értelmezzük ezt az igeszakaszt:
„Mert miképpen ti egykor engedetlenkedtetek az Istennek, most pedig irgalmasságot nyertetek az ő engedetlenségük miatt: Azonképpen ők is most engedetlenkedtek, hogy a ti irgalmasságba jutásotok folytán ők is irgalmasságot nyerjenek”.
Kik azok, akikről Pál beszél, akik „irgalmasságot” nyertek?
Talán az összes pogány?
Nem! A hívők nyertek a pogányok közül irgalmasságot!
Éppen így, kik azok, akik irgalmasságot nyernek a pogányok „irgalmasságba jutása folytán?
Talán az összes zsidó?
Nem! A hívők nyernek a zsidók közül is irgalmasságot, senki más!
„Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Ján 3:16)
„Mert ha néped Izrael számszerint annyi lenne is, mint a tenger fövenye, [csak] maradéka tér meg; az elvégezett pusztulás elárad igazsággal! „ (Ézs 10:22)
Róma 11 tehát nem arról tanít, hogy az összes zsidó üdvözül majd egyszer. Éppen ellenkezőleg. Világosan elmondja, hogy „aki nem hisz, az kitöretik.” Arról tanít, hogy üdvözül mindenki, aki hisz. Üdvözül a szellemi „Izrael”, vagyis a hívő nép. Mind a pogányok közül, mind a zsidók közül.
További információk a témában:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése