Isten írott törvényének a „betöltése”

Különbség van egy törvénynek (parancsolatnak vagy utasításnak) a szó szerinti „megtartása” és a „betöltése” között.

A „megtartás” az, amikor mi pontosan azt tesszük, mint amit az a törvénykönyv előír, szóról-szóra és betűről betűre. Semmit nem hagyunk el belőle. Amikor valamit ebből elhagyunk, - szándékosan, vagy akár tévedésből – akkor már jogszerűen nem nevezhetjük magunkat „törvénytartóknak”, vagyis nem igaz ránk az, hogy mi „a törvényt megtartjuk”. Ekkor maximum ez a megállapítás lehet igaz ránk: „ A törvény egyes részeit megtartjuk”.

Könnyen belátható, hogy ebben az esetben mi „törvényszegők” vagyunk. Bármit is hagyunk el a törvényből, bármilyen apró részt is, „törvényszegők” vagyunk!

Például az igazságnak megfelelően nem mondhatja egy adócsaló a bíróság előtt, hogy ő „megtartotta a törvényt”, hiszen „csak adót csalt.” A bíró nem hűlye, tudni fogja, hogy ez az ember valójában nem mond igazat, nem „törvénytartó”, hanem „törvényszegő”. Ha a törvény összes többi rendelkezését megtartotta is, és „csak” adót csalt, már akkor is jogos ítélet, jogos büntetés illeti meg, mert „törvényszegő”.

Éppen így, azok, akik a törvény megtartására próbálják rávenni a keresztényeket, valójában maguk sem tartják azt meg. Könnyen belátható- nincsen olyan ember a Földön, aki  a „törvény megtartója” lenne. „Törvény” alatt a zsidó népnek átadott parancsolatokra gondolok, melynek középpontjában a tízparancsolat áll. Senki sem tartja ezt meg. Többé-kevésbé mindenki megszegi. Megszegi azt még a Földön élő leg törvénytartóbb zsidó vagy keresztény is.

Ezt a tényt Isten a bibliában világosan, megkérdőjelezhetetlenül kifejti:

„Mert maguk a körülmetélkedettek sem tartják meg a törvényt; hanem azért akarják, hogy ti körülmetélkedjetek, hogy a ti testetekkel dicsekedjenek.” (Gal 6:13 HUN)

Aki megszegi a törvény valamelyik utasítását, az „törvényszegő”, beszél a biblia azonban „törvény betöltésről” is.

„Mert nem azok igazak Isten előtt, akik a törvényt hallgatják, hanem azok fognak megigazulni, akik a törvényt betöltik.”  (Róm 2:13 HUN)

Vajon hogyan lehet a törvényt „betölteni”?

Világos, hogy nem tudjuk a zsidóknak adott törvényt, a tízparancsolatot, -és annak részletes kifejtését a tórában - „megtartani”, de újjászületésünket követően van lehetőségünk a törvényt „betölteni”.

Na, ez vajon mit jelent?

Mit jelent „betölteni a törvényben írtakat”, vagyis „betölteni” a törvény kívánalmait?

Egy biztos: Nem azt jelenti, hogy a törvény utasításait szó szerint megtartjuk. A törvény „betöltése” nem azonos a törvény „megtartásával”.

Egy másik hozzászólásomban - (címe: „Isten írott törvényének a „szelleme”)- már kifejtettem, hogy minden egyes törvény, vagy parancsolat mögött ott áll egy láthatatlan cél, egy végső ok, amiért a törvényadó az adott szabályt adta. Ez a „törvény szelleme”. Az elérendő kívánatos cél, mely cél elérésének „szellemében” a törvényadó az adott utasítást adta. Amire rájöttem, az az, hogy a „törvény betöltése” az nem más, mint amikor mi összhangba kerülünk a törvény „szellemével”.

Például:

Egy szülőpár szeretné megóvni az otthoni szőnyeget a felesleges piszkolódástól. Ennek „szellemében” közösen hoznak egy törvényt a kiskorú fiúk számára. A törvény így szól: „Csak úgy léphetsz be a lakásba, ha előtte alaposan megtörlöd a cipőd talpát a lábtörlőben !!!”   A törvényt a szőnyeg idő előtti elszennyeződésének megakadályozása „szellemében” hozták. Amikor ez a cél megvalósul, akkor a törvény "szelleme" is érvényre jut. A törvény betűje pedig ez: „Csak úgy léphetsz be a lakásba, ha előtte alaposan megtörlöd a cipőd talpát a lábtörlőben !!!”   

Ha ez idáig érthető, akkor most felteszek néhány kérdést:

1.   A példa szerinti törvény „betűje” fontosabb, hogy megvalósuljon, vagy inkább a példa szerinti törvény „szellemének” a megvalósulása a lényegesebb a szülők számára? ... ...

2.   Elmaradhat-e esetleg a törvény betűjének pontos betartása úgy, hogy mégis megvalósul az a cél, amiért azt a törvényt, vagy szabályt előírták? Tehát lehet olyan élethelyzet, hogy a „törvény betűjének” megszegése esetén is érvényesül a „törvény szelleme?”... ...

Ha elsőre nehéz a válaszadás, csak képzeljük el a következő élethelyzetet:

Az egyik nap a gyermek úgy jön haza, hogy egyáltalán nem töröl lábat. Ellenben leveszi a cipőjét a bejáratnál, és zokniban lép be.

Mondhatjuk ekkor erről a gyermekről, hogy megszegte a törvény betűjét? Igen!

Mondhatjuk, hogy ellenben a viselkedésével „betöltötte azt a célt”, amiért a szülei a „cipőtörlési” parancsolatot adták? Igen!

Melyik a fontosabb a szülei számára, ha épeszűek? A törvény „betűje”, vagy a törvény „szelleme”? A második, vagyis a törvény „szelleme”!

Ez a kis bugyuta példa segíthet, hogy megértsük, hogyan is áll egy újjászületett keresztény az írott törvénnyel és a tízparancsolattal. Ezen parancsolatok mögött is áll egy szellemi cél, a „törvény szelleme”. Amikor mi új, „szerető” szívet kapunk, akkor elkezdünk összhangban működni Isten törvényének a szellemével. Ha ez megvalósul, akkor minden a helyére kerül. Akkor mi keresztények „nem töröljük meg a lábunkat”, de levesszük a cipőnket, azaz „betöltjük” a célt, amiért Isten a törvényét adta. Ezzel olyanunk van, mint amivel egyetlen Jézusban nem hívő ortodox zsidó rabbi sem rendelkezik. Sem ő, sem mi nem tartjuk meg ugyanis az írott törvényt, azonban nekünk – miután hitre jutunk Jézusban, - lehetőségünk van „betölteni” azt.

Ha az alábbi igaz ránk, akkor ezzel megvan mindenünk, ami csak kell, és Isten maximálisan elégedett velünk:

„Senkinek semmivel ne tartozzatok, hanem csak [azzal], hogy egymást szeressétek; mert aki szereti a felebarátját, a törvényt betöltötte.  Mert ez: Ne paráználkodjál, ne ölj, ne orozz, hamis tanúbizonyságot ne szólj, ne kívánj, és ha valamely más parancsolat van, ebben az igében foglaltatik egybe: Szeressed felebarátodat mint temagadat.  A szeretet nem illeti gonosszal a felebarátot. Annak okáért a törvénynek betöltése a szeretet.”  Róm 13:8 - 13:10

Azt pedig, hogy egyes élethelyzetekben mi a szeretet, azt  tévedhetetlenül csakis Isten tudja. Ez nem azonos az emberi szeretettel, amit a szüleinktől, vagy a társadalmunktól tanultunk. Ő pedig szívesen tanít minket erről, és szívesen vezet minket ebben, ha mi hajlandóak vagyunk rá.

További, korábban írt  gondolataim, gondolataink a törvényről, a törvénytartásról az alábbi linkeken olvashatók:

„Isten írott törvényének a „szelleme”:

http://oromhir.net/forum/index.php?topic=1092.msg92271;topicseen#new

"Isten parancsolatainak a megtartói" Kik is ők valójában?”:

http://oromhir.net/forum/index.php/board,53.20.html