A szellemi valóság és a törvény

 

A szellemi valóság és a törvény

Amíg nem érti valaki azt, hogy mi is az a szellemi valóság, és nem látja a szellemi valóságot, addig nem fogja megérteni a biblia egy jó részét, nem fogja érteni, hogy mit miért tett és tesz Isten.

A szellemi valóság természete

Mi is az a szellemi valóság? Minden dolog mögött, mindet tett, minden cselekedett mögött ott áll láthatatlanul a szellemi valóság, egy szellemi cél, egy szellemi mozgatórugó, melyet ha nem ismerünk, képtelenek vagyunk objektívan értelmezni a dolgokat, sötétségben járunk, és nem látjuk az igazságot, a valóságot. Tévelygünk, ahogyan a világ is tévelyeg a szellemi valóság látásának híján.

Mondok néhány példát, hogy érthető legyek:

… Látunk egyszer mondjuk, egy aranyosnak tűnő bácsit, aki éppen cukorkát osztogat a játszótéren a gyermekeknek…

 

 

Próbáljuk meg értelmezni a látottakat. Mit is látunk éppen? Egy bácsi cukorkát ad egy kislánynak. Ez az, ami szemmel látható. Ha azonban képesek lennénk a szellemi látásra is, akkor nem csak ennyit látnánk, hanem ennél sokkal többet. Látnánk azt, hogy milyen „szellem” áll a cukorkaosztás mögött. Mi áll a háttérben, mi a láthatatlan szellemi mozgatórugója, szellemi háttere ennek az eseménynek.

 A cukorkaosztást emberileg többféleképpen is értelmezhetjük. Lehet ez a dolog a bácsi részéről egy csodálatos jócselekedet,  - tiszta szívvel ajándékot oszt,  - mert szereti a gyermekeket. Lehet azonban akár gonosztett is, ha a bácsi éppen egy pedofil bűnöző, aki így próbálja meg becserkészni őket. Ha lenne szellemi látásunk, azzal egy pillantás alatt tisztában lehetnénk, hogy ez most jócselekedet, vagy gonosztett-e.

Most tegyük fel, hogy Isten világosságot ad valakinek és megmutatja a dolog mögött álló szellemi valóságot. Világosan megmutatja valakinek, hogy a cukorkaosztó bácsi tette mögött meghúzódó láthatatlan valóság az, hogy egyszerűen szereti a gyermekeket. Mit gondoltok egy ilyen ember, - vagyis valaki,  aki tisztán látja a szellemi valóságot, - egy ilyen ember előnyben lenne azokkal szemben, akik nem látják, nem ismerik a szellemi valóságot? Ő is tévelyegne vajon, találgatna, mint a többiek, amikor ítéletet mond egy látott dolog felől?

 Bizony nem. A szellemi valóság ismerete lehetővé teszi a számunkra, hogy ne tévelyegjünk, hogy objektíven ítélhessük meg a dolgokat és helyesen, a valósággal összhangban cselekedjünk.

Mondjuk elbocsátanak valakit a munkahelyéről. Most ez mi? Hogyan értékelje? Ez élete legnagyobb lehetősége, mert rövidesen egy milliószor jobb munkahelyet talál majd, -amit az elbocsátása nélkül sohasem talált volna meg, - vagy pedig szomorúnak kell lennie, mert a jó élete ezzel véget is ért, sohasem fog már ilyen jó munkahelyet találni?

Milyen láthatatlan szellemi valóság áll az elbocsátása mögött?

Ha ezt tudná az elbocsátott emberünk, - ha lenne szellemi látása erről a dologról, - az alapjaiban változtathatná meg az érzelmeit, a tetteit!

Látjátok már? A szellemi valóság ismerete, a szellemi látás egy olyan kiváltság, egy olyan kincs, amely felfoghatatlan értékű. Megment minket a tévelygésektől. A hibáktól.

Tudnátok a bibliából olyan történeteket mondani, amikor egy esemény során Isten megmutatta a szellemi valóságot valakinek, és ez drasztikusan megváltoztatta a megítélését azzal a dologgal kapcsolatban?

Két példa azonnal eszembe jut:

-            - Péter és a leereszkedő lepedő a csúszómászókkal

-            - Elizeus szolgája, amikor Isten megnyitja a szemét és meglátja a mennyei seregeket (2 Királyok 6:17–    23)

 Mindkét példában valaki korábban gondolt valamit egy dologról, de aztán Isten megmutatta neki a szellemi valóságot, és ez alapjaiban megváltoztatta az illető véleményét. Isten így kiigazította, helyre tette az illető gondolkodását és reakcióit.

 Most pedig nézzük meg, hogy hogyan juthatunk hozzá ehhez a kincshez, hogyan láthatunk bele a szellemi valóságba.

Érdekel ez benneteket, szeretnétek tisztában lenni a szellemi valósággal? Szeretnétek a viselkedéseteket, tetteiteket, értékítéleteteket összhangba hozni azzal?

Mennyit érne az meg nektek, ha lenne annak egy biztos módja, hogy mindig biztosan tudhassátok, hogy mi is a szellemi valóság a látható dolgok mögött?

Ez lehetővé tenné, hogy ne a látszat szerint ítéljetek meg dolgokat, hanem a valóságnak megfelelően. Lehetővé tenné, hogy senki ne vezethessen félre benneteket. Se ember, se ördög, se magatok, saját magatokat.

 Mekkora összeget lennétek hajlandóak kifizetni ezért a csodálatos tudásért?

Történik valami, és ti mindig pontosan látjátok a mögötte álló valóságot, mert rendelkeztek ezzel, megvettétek tőlem ezt a valamit, ami megmutatja a szellemi valóságot a történések mögött. Mennyit fizetnétek nekem ezért a valamiért?

 Ha létezne ilyen, akkor az nekem mondjuk minden pénzt megérne. Mindig tudhatnám, hogy mikor kell örülnöm, mikor kell aggódnom egy helyzet miatt, mikor nem szabad aggódnom. Mikor van a javamra egy élethelyzet, mikor van a káromra, mikor hazudnak nekem, mikor mondanak igazat. Ez valami csodálatos iránytű lenne, bizonyosan! Ti mennyit adnátok ezért, hogy rendelkezzetek ezzel, a szellemi valóság látásával? 100 ezer Ft-ot? Egymilliót, mindent, amitek csak van?

 Szeretnék licitet tartani: 100.000.- Ft a kikiáltási ár. Ki adja meg érte?

 Nekem minden pénzt megérne ez a dolog, pedig valójában csak néhány ezerbe kerül. Ez a dolog nem más, mint a biblia. Isten a legfontosabb szellemi igazságokat más néven azt a valóságot, - ami a dolgok mögött van, és fontos, hogy ismerjük, - a bibliában mondja el. Ezen kívül van, amikor más módszert választ, de a leggyakrabban a biblián keresztül mutatja meg azt, hogy mi is a valóság.

 A szellemi valóságnak két jellemzője van. Az egyik az, hogy szellemi, tehát szemmel nem látható, a másik pedig az, hogy „valóság”. Az objektív valóság. A leplezetlen igazság azzal a dologgal kapcsolatban. Úgy ahogyan az valójában van. Pontosan ennek felel meg a biblia, mindjárt látni fogjuk:

 Jézus így beszél erről:

„(Atyám!) … A te igéd (a) valóság”  János 17.17

 Aztán ezt  is mondja:

„… Azok a beszédek, amelyeket elmondtam nektek: Szellem és élet...” Ján 6:63

 Isten beszéde, Jézus beszéde, az ige tehát egyrészt „valóság”, vagyis „a valóság”, másrészt „szellem” (és élet) . Ha ezt összerakjuk, könnyen belátható, hogy Isten beszéde a szellemi valóság. Amikor tehát Isten mond valamit, kijelent valamit, akkor azzal a láthatatlan szellemi valóságot mondja el. Olyan valamit, amit, ha mi komolyan veszünk, elhiszünk, akkor mi, egyedül mi, vagyis a hívők tisztában leszünk azzal, mi is áll a dolgok mögött valójában. Nem a látszat szerint fogunk ítélni, hanem a szellemi valóság szerint. Aki így tesz, az nem fog eltévedni a dolgokban. Nem lesz becsapható.

 Pál azt mondja erről, hogy hitben járunk, nem pedig látásban.

 Olyan hihetetlen és csodálatos elképzelnünk, hogy Isten megnyitotta Elizeus szolgájának a szemét, és az olyan dolgokat kezdett el látni, melyek emberi szemmel nem voltak láthatóak. De mi is „láthatjuk” a szellemi valóságot ennél sokkal egyszerűbben. Isten a legfontosabb dolgokkal kapcsolatban egyszerűen elmondja nekünk a biblia lapjain keresztül, hogy mi is a szellemi valóság, mit láthatunk a szellemi világban.

 Ez a fajta látás semmivel sem kevesebb, vagy alacsonyabb rendű, mint amit Elizeus szolgája látott. Ez ugyanaz, mintha valaki másnak viszont nem látást adott volna Isten, hanem ehelyett maga mondta volna el, hogy mi is a valóság a mennyei seregekről, amelyek körbeveszik a várost. Elmesélte volna, hogy mennyi a láthatatlan lovas, milyenek a fegyverek, milyen erősek a mennyei katonák, stb. stb.

Nekünk is, éppen így, elmeséli Isten, elmondja, hogy mi van a láthatatlan szellemi valóságban. Ha mi ennek megfelelően élünk, a szellemi valósággal összhangban, amit Isten kijelent a Bibliában, az életünk kiteljesedik. Ne legyünk balgák, vegyük komolyan alátható dolgok mögött álló  szellemi valóságot.

 Ez az egyik legfontosabb gondolat, amit csak elmondhatok ma. Amikor valami történik veletek, mindig tudjátok meg Istentől, hogy milyen szellemi valóság áll a dolgok mögött, és éljetek aszerint. Mi keresztényként ne tévelyegjünk, mint a vakok, hanem éljünk a szellemi valóság szerint.

 Tehát, mit fogtok tenni, ha legközelebb történik valami a világban? Aggódni fogtok?

Nem. Belelapoztok a bibliába, és megnézitek, mi a szellemi valóság ebben a helyzetben.

 Jézus elmondta, hogy gondja van ránk, tehát ez a szellemi valóság, biztonságba vagyunk, bármi is a látszat, nem kell aggódnunk:

 Jer 29:11 Mert én tudom az én gondolatimat, amelyeket én felőletek gondolok, azt mondja az Úr; békességnek és nem háborúságnak gondolata, hogy kívánatos véget adjak nektek.

   Luk 12:29 Azt se kérdezzétek, hogy mit egyetek, mit igyatok, s félelem és remény közt ne lebegjetek.

  Luk 12:30 Mert mindezekre csak a világ nemzeteinek törekvése irányul: a ti Atyátok tudja, hogy ezekre szükségetek van.

  Luk 12:31 Ellenkezőleg, az ő királyságát keressétek, ama dolgokat majd hozzáadják nektek a királysághoz.

 Fil 4:6 Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgésetekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt.

  Ezután pedig rátérek mondanivalóm második legfontosabb témájára, arra, hogy milyen szellemi valóság áll Isten parancsolatai, így például a tízparancsolat mögött.

 

Szellemi valóság a parancsolatok mögött

 Minden dolog, minden cselekedet mögött ott áll tehát láthatatlanul a szellemi valóság. Erről beszéltem az előzőekben. Bármilyen furcsa is, ha valaki parancsba ad valamit, akkor e mögött a parancsolat mögött is ott áll az adott parancsolatnak a „szelleme”. Egy láthatatlan elvárás, egy cél, amelynek a szellemében az a parancsolat létrejött.

 Ha valaki ezt megérti, akkor meg fogja érteni azt is, nekünk keresztényeknek hogyan kell viszonyulnunk mondjuk a tízparancsolathoz.

Ennek megértéséhez nézzünk egy újabb példát:

 Lássuk, figyeltetek-e? Mi a "ne ölj" parancsolat szelleme ebben a példában? Minek a szellemében hozta a király a „ne ölj” parancsolatot?

A „ne ölj” parancsolat „szelleme”, a mozgatórugója, a célja ebben a példában az, hogy az emberi életek védve legyenek. Most gondolkodjunk tovább, és tegyük fel, hogy az egyik napon olyan helyzet adódik, hogy egy sorozatgyilkossal, aki éppen atombombát készül robbantani a városban, összefut egy mesterlövész. Becélozza, és vagy megöli, vagy robban a bomba, harmadik lehetőség sajnos nincs.

Vajon vétene-e a „ne ölj” parancsolat ellen a mesterlövész, ha meghúzná a ravaszt?

Másképpen kérdezem: … Vajon vétene-e a „ne ölj” parancsolat „betűje” ellen?

Aztán mást is kérdezek: … vajon vétene-e a „ne ölj” parancsolat „szelleme” ellen?

Bár a „ne ölj” törvény ellen, azaz „a törvény betűje” ellen látszólag vétene, de nem vétene a törvény „szelleme” ellen, vagyis betöltené azt a célt, amiért a törvény létrejött: megvédené az emberi életeket. A király, a törvényalkotó talán még meg is dicsérné, hogy nem ragadt le a törvény „betűje” mellett, hanem a törvény „szellemében” járt el, és helyesen cselekedett.

Amikor valaki összhangban cselekszik a törvény szellemével, az a törvény betöltése. A mesterlövész a sorozatgyilkos lelövésével betöltötte a ne ölj parancsolat célját, azaz megvédte az emberi életeket. Ha nem így tesz, nem a törvény szelleme szerint gondolkodik és leragad a törvény betűjénél, azaz nem lő, pontosan azzal ölettette volna meg a legtöbb embert.

Még pontosabban megérthetjük a törvények mögött álló szellemi valóság természetét, és fontosságát egy másik példán keresztül. Tegyük fel, hogy van három kisgyermekünk, akiknek az a szokásuk, hogy amikor hazaérnek az általános iskolából, mindig összesározzák a sáros cipőjükkel a nappalit. Ez már nagyon fájdalmas a számunkra, szeretnénk elkerülni, ezért hozunk a számukra egy szabályt, más néven törvényt. A mi kis törvényünk a számukra egyetlen parancsolatból áll: „Ha be akarsz lépni a nappaliba, előtte háromszor töröld meg a cipőd talpát!.”

Ez lesz tehát a törvény a gyermekeink számára. A cipőtörlés törvénye. Előveszünk egy kis kőtáblát, és belevéssük a cipőtörlés törvényét és kifüggesztjük a nappali bejárata elé.

 

Mindaz, amit belevéstem a kőbe, az lesz a törvény „betűje”.

Mindenki, aki megfelel ennek a szabálynak, a törvényemnek, az beléphet a nappalimba, ahol meleg van, étel van, amely maga a Mennyország.

Szóval, kifüggesztem a törvényemet, és figyelem, mi történik. Ha valaki nem törli meg a lábát leszidom, ha pedig legalább háromszor megtörli, megdicsérem. Egy idő után kialakul a gyermekeimben, hogy csak az elfogadott a számomra, aki megfelel a lábtörlés törvényének. Úgy gondolják, hogy a lábtörlés a kulcsa, ha jóba akarnak velem lenni. Talán még azt is gondolhatják, hogy én nem is szeretem igazán azt, aki nem tartja pontosan be a lábtörlési törvényemet.

Miért gondolják ezt? Mert fogalmuk sincs a törvény szelleméről. Testiesen gondolkodnak és csak a törvény betűjét, a parancsolatot látják. Nem látnak mögéje, nem látják a mögötte láthatatlanul meghúzódó célt, amiért az a parancsolat létrejött.  Szerintetek mi a „szelleme” ennek a lábtörlési parancsnak, azaz milyen cél áll mögötte?

Az, hogy „biztosítva legyen a nappalim tisztasága”

De a gyermekeim ezt nem tudják. Ők csak a „betűt” ismerik, nem gondolkodnak szellemileg.

Az egyik napon aztán az egyik gyermekem, „Esztike” valami egészen elképesztő dolgot tesz. Egyáltalán nem törli meg a lábát. Ehelyett lehúzza a cipőjét és zokniban lép be a nappaliba.

 

A kérdéseim ezek után felétek ezek:

1.       Vétett-e a házi-törvényem „betűje” ellen?

2.       Vétett-e a törvényem „szelleme” ellen?

3.     Mondhatjuk-e azt, hogy azzal, hogy levette a cipőjét, a lányom betöltötte a törvényt? Nem megtartotta tehát, hanem „betöltötte”?

Igen, … mondhatjuk… 

(Észrevettétek már a bibliában, hogy sokat beszél a biblia olyanokról, akik a törvényt betöltik, de nem beszél olyanokról, akik (hibátlanul) megtartják azt?)

4.       Szerintetek mi a fontosabb a törvényadó számára, azaz a számomra)? Az, hogy megvalósuljon a törvény betűje, vagy az hogy megvalósuljon a „szelleme”?

 

Ki gondolja azt közületek, hogy mindkettő egyformán fontos?

... ...

Telik-múlik az idő, és a másik gyermekem valami mást tesz. Jó farizeusként megtartja a lábtörlési parancsolatomat, de a szíve távol van tőlem. Hazajön, és ráönt egy liter fáradtolajat a lábtörlőre, aztán a parancsolatomat „pontosan betartva”, megtörli az olajos lábtörlőben háromszor a cipőjét és így lép be a nappaliba. Szerintetek boldog lennék? Pedig a törvény betűjét pontosan betartotta a gyermekem. Akkor mi a baj?

Az, hogy nem valósult meg a törvény szelleme. Az a cél, ami miatt az egész lábtörlési törvényt adtam.

Emlékeztek, Jézus milyen dühös volt, amikor a farizeusok be akarták tartani a szombat parancsolatát, még azon az áron is, hogy betegen hagytak volna egy embert? … De, menjünk most tovább..

Ezek után történik valami és én hozok egy újabb parancsolatot.

Telik-múlik az idő, a gyermekeim felnőnek, dolgozni kezdenek, és elkezdik halálra dolgozni magukat, éjjel nappal dolgoznak, mert vállalkozók, még hétvégeken is csak dolgoznak. Nem töltenek időt sem a családjukkal, sem Istennel, csak hajtanak, hajtanak. Én, mint király, látom ezt, és hozok egy újabb törvényt, újabb szabályt a részükre, az ő érdekükben. Azt akarom, hogy ne dolgozzák magukat halálra, azt akarom, hogy legyen legalább egy nap, amikor megpihennek, legyen legalább egy nap, amikor Istennel és a családjukkal töltenek időt, ezért meghirdetem a számukra a „szombat” törvényét.

Belevésem ezt is egy kőtáblába:

„Szombatonként tilos dolgozni, és kötelező legalább egy órányi időt eltölteni Istennel!”

Kihirdetem, ők pedig megteszik, és minden sokkal jobb lesz, mint azelőtt volt. Ezzel az újabb parancsolattal elkerülöm, hogy idő előtt tönkre menjenek az embertelen hajtásban.

Aztán egy alkalommal az egyik gyermekem könnyesen, csillogó szemmel érkezik haza!:

„Édesapám! Hitre jutottam Jézusban. Megértettem, hogy egy napon minden az enyém lesz, a Föld örököse vagyok, én már nem akarom magamat többé halálra dolgozni, hiszen minden az enyém! Rájöttem, hogy a családom mindennél fontosabb, ezentúl sokkal-sokkal több időt töltök velük. És édesapám! Minden gondolatom az Úr körül forog, folyamatosan együtt vagyok az Úrral gondolatban. Én ekkor elmosolyodok és így szólok hozzá: „Gyermekem! Elérkezett az idő, hogy kivegyelek a törvényem hatálya alól. Te ímmár összhangba kerültél a törvényem szellemével, mindazokkal a célokkal, amiért ez a törvény, a szombattörvény létrejött. Kiveszlek a törvény hatálya alól.”

Ettől a naptól fogva ennek a gyermekemnek nem szükséges, hogy megfeleljen a szombat törvényének, amit hoztam.

Miért is?

Mert a szíve megváltozott. Mert a gondolkodása, a viselkedése, a szándékai összhangba kerültek a törvényem szellemével, vagyis azzal a szándékkal, hogy legalább egy nap megpihenjen a héten, és legalább egy nap töltsön időt Istennel. Valójában, a megtérése óta ő ennél sokkal többet tesz. Nem csak egy nap pihen meg a héten, hanem folyamatosan benne él Isten nyugalmába, nem csak egy nap tölt időt Istennel, hanem folyamatosan együtt van Istennel, együtt járnak kéz a kézben.

Ez a gyermekem nem tartja be a szombat-törvényem betűjét, viszont tökéletesen megfelel annak a szellemnek, amiért az létrejött.

2Kor 3:6 „aki bennünket elégségeseknek talált arra, hogy új szövetségnek, nem betűnek, hanem Szellemnek kiszolgálóivá legyünk, hiszen a betű megöl, a Szellem ellenben megelevenít.”

Aki mindezeket velem együtt megértette, az megérti azt is, miért nem vonatkozik már a törvény betűje a keresztényekre. Azért nem, mert aki hitre jutott Jézusban, az újjászületett, gonosz ádámi emberből szerető emberré vált, hiszen ezért keressük mi embertársaink valódi javát, ezért áhítozunk arra, hogy bárcsak megismernék és elfogadnák az evangéliumot, ezért imádkozunk értük, mert szeretünk, és aki szeret, az a biblia szerint a törvényt betöltötte.

„Senkinek semmivel ne tartozzatok, hanem csak [azzal], hogy egymást szeressétek; mert aki szereti a felebarátját, a törvényt betöltötte. Mert ez: Ne paráználkodjál, ne ölj, ne orozz, hamis tanúbizonyságot ne szólj, ne kívánj, és ha valamely más parancsolat van, ebben az igében foglaltatik egybe: Szeressed felebarátodat mint temagadat.”  Róm 13:8

 „A szeretet nem illeti gonosszal a felebarátot. Annak okáért a törvénynek betöltése a szeretet.” Róm 13:10

 „Mert az egész törvény ez egy igében teljesedik be: Szeresd felebarátodat, mint magadat.” Gal 5:14

Értitek, Testvéreim? Újjászületéskor szerető szívet kaptunk Atyánktól, amely már nem akar ártani másoknak. Megváltoztunk. Megkaptuk Jézus életét, erről beszél Jézus vére, amit megiszunk az úrvacsora során. Ezután már nincs szükségünk arra, hogy kőbevésett szabályok szerint éljünk. Mert az Istentől kapott új életünk összhangba került az Isteni világrenddel. A törvény szellemével.

Ezután már mi vagyunk azok, akik nem töröljük meg a lábunkat, de lehúzzuk a cipőnket, mert szeretjük a szüleinket és jót akarunk nekik. Mi vagyunk azok, akik nemcsak szombatnapon pihenünk, ehelyett egész héten pihenünk, mert békességünk van, benne élünk Isten nyugalmában és már nem vagyunk hajlandóak halálra dolgozni magunkat, mert tudjuk, egy nap minden a mienk lesz, mert a Föld örökösei vagyunk.

Ezért Isten kivett és kivehetett minket a kőbe vésett szabályok alól.

Mert keresztényként, helyesebben Jézusban hívő újjászületett hívőként az újjászületett új életünk összhangba került a szabályok mögött álló szellemmel, azaz Isten szellemével. Mert ez az új ember, akik vagyunk, aki bennünk megszületett, az az ember Istentől született igazságban és valóságos szentségben. Szent, igaz és örök élete van.

„… nem vagytok törvény alatt, hanem kegyelem alatt”. Róm 6:14

 „Most pedig megszabadultunk a törvénytől, minekutána meghaltunk arra nézve, amely által lekötve tartattunk; hogy szolgáljunk a léleknek újságában és nem a betű óságában.” Róm 7:6

Nekünk tehát, kedves Testvéreim, nem arra kell törekednünk, hogy összhangban legyünk a törvény betűjével, a tízparancsolattal, vagy a tórában írtakkal, hanem azzal, hogy összhangban legyünk a törvény szellemével.

Mi az?... …  A szeretet

Ki az? … … maga Isten

"Mert Isten a szeretet"...  Ámen!

Istennel kell összhangban lennünk testvéreim, az Ő szellemével, az Ő szeretetével, ami a törvény szelleme is. És ekkor folyamatosan betöltjük a törvényt. Nem megtartjuk tehát, hanem betöltjük! Ámen.