Hogyan viszonyuljon az újszövetségi
hívő Isten törvényéhez, a tízparancsolathoz, benne a szombat megtartásának
parancsával
Egyre gyakrabban találkozom olyan testvérekkel, akik
szerint a szombatot meg kell tartania
az újszövetségi hívőnek is, ha engedelmes akar lenni
Istennek. Mások szerint ez nem így
van, mert ez a parancsolat csak a zsidóknak adatott.
Több, mint tizenöt éve foglalkoztat ez a
kérdés, és az évek alatt sok-sok magyarázatot
hallottam, amelyek többsége ószövetségi
magyarázat, és nem áll meg az újszövetség tükrében.
Jónak láttam ezért, hogy én is írjak
erről a témáról.
A következő kérdésekre keresem a válaszokat ebben az
írásban:
- Meg kell-e tartania egy újjászületett
újszövetségi kereszténynek Isten parancsolatait,
és ha igen, melyek ezek
parancsolatok?
- Valóban a Szombattartás az egyik jele
annak, hogy valaki Istenhez tartozik?
- Hogyan lehet betölteni a szombatot, mint
előképet?
- Mi a törvény betöltése?
- Mi a törvény célja?
Vágjunk is bele
1. rész: Az alapok lerakása.
Úgy gondolom, van egy nagyon fontos alapelv, amelyet
tisztáznunk kell, mielőtt a Szombattal
és a Törvénnyel kapcsolatos kérdéseket megválaszolom.
Ennek a megértése és igazságként
való elfogadása nélkül szerintem lehetetlen helyesen
értelmezni a Törvényt.
Ez az alapelv így hangzik:
„Aki jó dolgokat tesz, az ettől még nem válik jó
emberré.”
Felületesen szemlélve azt gondolnánk, hogy aki jó és
helyes dolgokat tesz, az jó ember, és
alkalmas a Mennyre, alaposabb vizsgálat után azonban
rá kell ébrednünk, hogy ez
egyáltalán nem így van. Nikodémus törvénytartó zsidó
ember volt, valószínűleg sok jó
dolgot tett, népének egyik vezető törvénytartója volt,
azonban Jézus világossá tette a
számára, hogy ennek ellenére, ha újjá nem születik,
nem láthatja Isten országát.
Az emberi természet, az emberi szív ugyanis alapjában
önző, és teljességgel alkalmatlan a
mennyei életre. ALAPVETŐ változásra, csodára,
szívcserére, újjászületésre van ahhoz
szükség, hogy ez megváltozzon. Emberileg mi hajlamosak
vagyunk arra, hogy a szemmel
látható cselekedetei alapján ítéljük meg, hogy valaki
jó ember-e, Isten azonban ennél
mélyebbre lát, a szellemi valóságot nézi, és attól
függően dönti el, hogy egy cselekedet jó-e,
vagy gonosz, hogy milyen indíték, milyen szív van
emögött a cselekedet mögött.
Azt hiszem egy egyszerű példával el tudom magyarázni,
mire gondolok:
Vegyünk példának két aranyos bácsit, két különböző
helyszínen, akik éppen nagylelkűen
cukorkát adnak át egy kisgyermeknek. Az egyikük legyen
mondjuk egy megtért, újjászületett
keresztény, a másikuk viszont egy gyermekmolesztáló
pedofil bűnöző, aki éppen egy újabb
gyermeket akar a cukorkával magához édesgetni.
Világosan látható ebből a példából, hogy
két TELJESEN AZONOS, jónak látszó cselekedet közül
(cukorkaadás egy kisgyermeknek) az
egyik IGAZ cselekedet, a másik viszont GONOSZ
cselekedet, attól függően, hogy milyen
motivációból hajtották ezek az emberek végre azokat.
Ugye? Hiszen mindkettő cukorkát adott, tehát nem a
cselekedetükben van a különbség, mert
az ugyanaz volt, azaz cukorka adás. Abban van a
különbség, hogy milyen szívből, milyen
motivációból hajtották végre az emberek ezt a
cselekedetet.
Mit gondolsz, kedves olvasó? Megváltozna ennek a
pedofil bűnözőnek a szíve, azaz jó
emberré válna attól, ha jól elvernénk? …. Attól tartok
nem.
Biztosan nem?
Biztosan nem!
Gondolkodjunk most együtt tovább, próbáljunk meg most
valami egészen mást, ne
büntessük meg, hanem helyezzük ezt a képzeletbeli
pedofil embert egy „törvény” alá. Adjuk
neki a létező legjobb, legszeretőbb törvényeket.
Fenyegessük meg, és írjuk elő neki
hatóságilag, hogy mit kell tennie. Írjuk elő neki,
hogy reggel mindenkinek kedvesen
köszönnie kell, azután segítenie kell a szomszéd öreg
néninek, azután társadalmi munkában
ételt kell osztania a szegényeknek, adakoznia is kell,
azután bibliát kell olvasnia, 20 oldalt,
aztán tornáznia kell, hogy egészséges maradjon,
templomban kell imádkoznia három órát,
stb. stb. stb. Adjuk neki a létező legszeretőbb,
leghumánusabb törvényeket, előírásokat.
Lehetőleg annyit, hogy semmi ideje ne maradjon a
pedofilságra...
A pedofil pedig megtenné mindezeket.
A kérdésem a következő:
Jó emberré válna ezektől a megtett jó cselekedetektől
ez az ember? Ez nagyon sok jó dolog,
ha ezt betartaná, biztosan alkalmassá válna, a
Mennyre, nem igaz?
????
Nem igaz !
Biztosan nem válna ő ettől jó emberré?.. Biztosan nem!
Miért?
Azért, mert ő ott legbelül a szívében még mindig az a
gonosz pedofil ember, aki csak a
büntetéstől való félelméből, vagy elismerésből, vagy
más egyéb önző indokból teszi meg
ezeket a jó dolgokat. Nem változott meg a szíve, nem
lett alkalmas a Mennyre, és pont. Ő
még mindig csak egy GONOSZ ember, aki igaznak látszó
cselekedeteket tett.
Ha az eddigiekben egyet értesz velem, akkor
felállíthatunk két szabályt az eddigiek alapján:
1. szabály: „A megtett jó cselekedetek senkit sem
képesek jó emberré tenni.”
2. szabály: „Akármilyen jó törvények (jó szabályok)
alá helyezünk gonosz
embereket, ettől ők még nem válnak jóvá (még akkor
sem, ha pontosan megcselekszik is az utasításokat.)”
Ok? Egyetértesz?
Bármilyen jóságos, igaz, nagyszerű, tökéletes is egy
törvény, vagy törvény-gyűjtemény,
önmagában nincs ereje ahhoz, hogy egy gonosz ember
szívét átváltoztassa, hogy „hússzívet”
adjon a „kőszív” helyett. Lássuk, nem járok-e tévúton,
képes-e a törvény átváltoztatni,
megeleveníteni bárkit is:
Zsid 7:18-19 "Mert az előbbi parancsolat
eltöröltetik, mivelhogy erőtelen és haszontalan,
Minthogy a törvény semmiben sem szerzett
tökéletességet; de beáll a jobb
reménység, amely által közeledünk az Istenhez."
Gal 2:16 "Tudván azt, hogy az ember nem igazul
meg a törvény cselekedeteiből, hanem a
Jézus Krisztusban való hit által, mi is Krisztus
Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a
Krisztusban való hitből és nem a törvény
cselekedeteiből; Mivel a törvény cselekedeteiből
nem igazul meg egy test sem."
Gal 3:21 "A törvény tehát az Isten ígéretei ellen
van-e? Távol legyen! Mert ha olyan törvény
adatott volna, amely képes megeleveníteni, valóban a törvényből volna az
igazság."
Róma 8.3 "Mert ami a törvénynek lehetetlen
vala, mivelhogy erőtelen vala a test ( a
„kőszív”) miatt, az Isten az ő Fiát elbocsátván bűn
testének hasonlatosságában és a
bűnért, kárhoztatá a bűnt a testben."
Isten világosan tájékoztat bennünket arról, hogy a
törvény nem képes életet azaz nem képes
új szívet adni, nem képes senkit sem képes alkalmassá
tenni az örök életre. Ez egy nagyon-
nagyon fontos alapelv a Bibliában, sohase felejtsd el.
Miután ezeket tisztáztuk, térjünk rá az egyes kérdések
megválaszolására:
2. rész: Meg kell-e tartania egy újjászületett
kereszténynek Isten parancsolatait, és ha igen, melyek ezek a parancsolatok?
Valóban meg kell tartania egy újjászületett
kereszténynek Isten parancsolatait? A helyes és
megkérdőjelezhetetlen válasz a Biblia alapján: Igen!!!
Fontos tudni azonban, hogy HATALMAS különbség van a
Törvény, és Isten parancsai,
utasításai, azaz parancsolatai között. Nekünk Isten
parancsolatait kell
megtartanunk, megcselekednünk, nem pedig a Törvényt!
Mi ez a különbség?
Isten törvénye, a Törvény egy zárt rendszer, ahol
minden összefügg mindennel, amelynek
része, a szíve a tízparancsolat, ahol nem szabad
semelyik szabály ellen véteni, mert akkor az
egész törvény megrontásában vétkesek vagyunk.
Jak 2:10 „Mert ha valaki az egész törvényt megtartja
is, de vét egy ellen, az egésznek
megrontásában bűnös. „
Sokan tanítják, hogy a törvény két részből áll, a
tízparancsolatból és a ceremóniális
törvényből, és nekünk csak a tízparancsolattal kell
foglalkoznunk, mert a ceremóniális
törvényt, a tórát Jézus már betöltötte, így az már nem
érvényes ránk.
Szerintem ebben súlyosan tévednek. Próbálj csak
szombatot tartani a többi
törvénykönyvben, a tórában leírtak nélkül. Nem fogsz
találni rá leírást, hogy hogyan kell
szombatot tartani, csakis a törvénykönyvekben.
Igazából a törvénykönyvek bontják ki, hogy
hogyan kell pontosan a tízparancsolatot megtartani. A
kettő tehát szorosan összefügg, és
nem elválasztható egymástól.
Ezt az alapelvet ismét egy példamesén keresztül
kísérelem meg elmagyarázni:
…. Egy eldugott afrikai faluban, ahol még sohasem járt
fehér ember, egy szép napon
megjelenik egy gyönyörű angyal, majd átnyújt a
törzsfőnöknek két kőtáblát, rajtuk a
tízparancsolattal. Zengő hangon parancsolja meg a
törzsfőnöknek, hogy mindezt meg kell
tartaniuk, majd egy szempillantás alatt eltűnik. A
törzsfőnök erre rettentően megijed, és
elhatározza, hogy az utolsó szóig megtarja az
utasításokat.
„Ne ölj!” - olvassa, ezért mindenkinek megtiltja, hogy
bármilyen állatot is megöljön. Ezután
mindannyian vegetáriánusok lesznek.
„ Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj
azon a földön, amelyet az Úr a te Istened
ad te neked” - olvassa, ezért bemegy a szüleihez, és
elkezdi őket tisztelni. Náluk, bennszülött
földön a tisztelet jele az, ha derékig meghajlanak,
ezért ő csak hajlong, hajlong, hajlong,
semmi mást nem csinál többé, máig is csak hajlong, ha
meg nem halt azóta, mert fél attól,
hogy ha netalán abbahagyja, nem fog hosszú ideig élni.
Elképzelhető egy ilyen eset? Szerintem igen. Ha Isten
nem ad részletes utasításokat
arra vonatkozóan is, hogy hogyan kell a
tízparancsolatot „szakszerűen”
megcselekedni, pontosan úgy, ahogyan azt Ő elképzeli,
akkor ahány ember,
annyiféle módon fogja azt értelmezni és megtartani.
A kőtáblára írt rövid „ne ölj” parancsolatot például
részletesen kifejtette, a ceremóniális
törvénykönyvekben, hogy kikre vonatkozik és mikor.
Elmondta például, hogy ez nem
vonatkozik a szándékos gyilkosokra, azokat meg kellett
ölni. Nem vonatkozik a
halottidézőkre, jósokra, hiszen azokat is meg kellett
ölni. Kifejtette azt is, hogy mit jelent
szombaton „nem dolgozni”. A törvényeiben „elmondta”,
hogy ez például nem vonatkozik a
papokra, mert azoknak éppen ezen a napon volt a
legtöbb tennivalójuk, stb, stb.
Egyetértesz?
Ezt a szabályt sajnos nagyon sok egyház, nagyon sok
keresztény megsérti. Ránéznek a
tízparancsolatra, és nekiállnak megtartani azt a saját
szájuk íze szerint. A magyarázatot, hogy
hogyan kell azt megtartani már nem Istentől veszik.
Ezzel egyidejűleg már el is veszítették a
jogot, hogy törvénytartóknak nevezhessük őket, mert
ehhez a parancsolatokat pontosan úgy
kellene megtartani, ahogyan azt Isten mondta az ő
törvénykönyveiben. Ha nem úgy tartjuk
meg azokat, ahogyan Isten mondja, akkor egyszerűen
TÖRVÉNYRONTÓK vagyunk, és nem
TÖRVÉNYTARTÓK. Isten ugyanis Mózesen keresztül a
törvény egyik parancsolataként ezt
mondta:
5Móz 12:32 „Mindazt, amit én parancsolok nektek,
megtartsátok, és aszerint cselekedjetek:
semmit ne tégy ahhoz, és el se végy abból!”
Abban a pillanatban, amikor valaki elvesz ebből a
kerek, TÖKÉLETES szabályrendszerből,
abban a pillanatban a Törvény „megrontójává” válik. Ha
megtartja mindet, de egyet nem,
akkor törvényrontó. Ha megtartja mindet, de egyet nem
pontosan úgy, ahogyan azt Isten
mondta, akkor is törvényrontó.
Én nagyon sokáig szombatot tartottam. Amikor arról
tanítottak, hogyan kell Isten szerinti
módon szombatot tartani, elmondták, hogy ezen a napon
nem szabad dolgozni, mert a
szombat az egy jel Isten és az övéi között, és Isten
megtiltotta, hogy ezen a napon
dolgozzunk. Ezt az alábbi igékkel támasztották alá a
tórából:
2Mózes 31,13-17
„Te szólj az Izráel fiainak, mondván: Az én
szombatimat bizony megtartsátok; mert jel
az én közöttem és ti köztetek nemzetségről
nemzetségre, hogy megtudjátok, hogy
én vagyok az Úr, aki titeket megszentellek.
Megtartsátok azért a szombatot; mert szent az ti
néktek. Aki azt megrontja, halállal lakoljon. Mert
valaki munkát végez azon, annak lelke
írtassék ki az ő népe közül. Hat napon munkálkodjanak,
a hetedik nap pedig a
nyugodalomnak szombatja az Úrnak szentelt nap: valaki
szombatnapon munkálkodik,
megölettessék. Megtartsák azért az Izráel fiai a
szombatot, megszentelvén a szombatot
nemzetségről nemzetségre, örök szövetségül. Legyen
közöttem és az Izráel fiai között örök
jel ez; mert hat napon teremtette az Úr a mennyet és a
földet, hetednapon pedig megszünt
és megnyugodott.”
Erre én ezt mondtam: „Húha! Tényleg nem szabad
szombaton dolgozni, hiszen itt a világos
igei bizonyíték.” Csak azt nem vettem észre, hogy
Isten nemcsak ennyit mondott ezekben az
igékben, hanem azt is, hogy meg kell ölni azokat, akik
megrontják ezt a napot… (aláhúztam
ezt részt, kérlek olvasd el újra, ha nem vetted
észre.)
Persze azt sem tudtam még ekkor, hogy egy
újjászületett keresztény a „királyi papság” része,
és ezen alapon, mint „papnak” elvileg éppen szombaton
kell a legtöbbet dolgoznia, mert a
papoknak éppen ezen a napon volt a templomban a
legtöbb tennivalójuk.
Máté 12:5 (Csia) „Nem olvastátok a törvényben, hogy
szombaton a papok a szent helyen a
szombatot közönséges nappá teszik, és mégsem esnek vád
alá?”
Tehát a „tanítóim” vették Isten tökéletes Törvényét,
majd kiválogatták belőle a könnyebben
megtartható részeket, és ráfogták a maradék pár
dologra, hogy ez Isten Törvényének a
megtartása. Én pedig elhittem.
„Mit kell még tennem Szombaton?” - kérdeztem? „
Istentiszteletre is ezen a napon kell
mennünk! - mondta a tanítóm, - az alábbi igék
útmutatása szerint:”
3Móz 23:3 "Hat napon át munkálkodjatok, a hetedik
napon nyugodalomnak, szent
gyülekezésnek szombatja van, semmi dolgot ne
végezzetek: az Úrnak szombatja legyen
az minden lakhelyeteken."
Ó, gondoltam magamban. Milyen jó, hogy ezekkel az
emberekkel találkoztam. Végre
ismerhetek olyanokat, akik igazán hűségesek
Istenhez... Semmi igeismeretem nem volt
ekkor még. Ha akár egy sorral is többet elolvasok
ekkor ebből az igeszakaszból, láthattam
volna, hogy így folytatódik:
3Móz 23:2 - 23:6
„Szólj Izrael fiainak, és mondd meg nekik az Úrnak
ünnepeit, amelyeken szent
gyülekezésekre kell összegyülekeznetek. Ezek azok az
én ünnepeim: Hat napon át
munkálkodjatok, a hetedik napon nyugodalomnak, szent
gyülekezésnek szombatja van,
semmi dolgot ne végezzetek: az Úrnak szombatja legyen
az minden lakhelyeteken. Ezek az
Úrnak ünnepei, szent gyülekezések [napjai], amelyekre
szabott idejükben kell
összegyülekeznetek. Az első hónapban, a hónapnak
tizennegyedikén, estennen az Úrnak
páskhája. E hónapnak tizenötödik napján pedig az Úr
kovásztalan kenyerének ünnepe. Hét
napig egyetek kovásztalan kenyeret. „
Észre kellet volna vennem, hogy a tanítóm ezekből az
utasításokból kiválogatta a neki tetsző
részt, és ráfogta, hogy ez a szombattartás, a többi
parancsolatot pedig egyszerűen félretette,
hogy azok már nem érvényesek.
De nem! Ez nem szabályszerű! Ha nem érvényes az egyik,
akkor nem érvényes a másik sem!
Ha érvényes az egyik, akkor érvényes mind!!! Mózes
világosan elmondta, hogy ezekhez sem
hozzátenni nem szabad, sem elvenni belőle. Egyben kell
megtartani az egészet, ha
valaki ezáltal üdvözülni akar. Isten nemcsak tíz
szabadon értelmezhető parancsolatot hagyott
hátra, hanem megadta azok helyes alkalmazását is, azt
a módot, ahogyan ezeket PONTOSAN
meg kell cselekedni.
Isten törvényei együttesen, ÖSSZESSÉGÉBEN alkotják az
Ő akaratát, a TÖRVÉNYT, és nem
szabályos dolog az, amikor valaki elkezd
„mazsolázgatni” belőlük. PONTOSAN, EGYBEN kell
azokat megtartani, a RÉSZLETES utasítások szerint, ha
valaki törvénytartó akar lenni.
Erről beszélt Pál a Galatáknak, amikor elmondta nekik,
hogy ne gondolják, hogy a
törvénytartáshoz elég csak a törvény bizonyos részeit
megtartani, elég csak
körülmetélkedni… Nem! Meg kell tartani egyben az
EGÉSZET, hibátlanul, ha valaki
törvénytartó akar lenni.
Gal 5:2 - 5:3
„Íme, én Pál mondom nektek, hogy ha körülmetélkedtek,
Krisztus nektek semmit sem
használ. Bizonyságot teszek pedig ismét minden
embernek, aki körülmetélkedik,
hogy köteles az egész törvényt megtartani. „
Elmondja egy másik szemszögből is ugyanezt. Elmondja,
hogy ha csak bizonyos részeit tartja
meg valaki a törvénynek, mondjuk csak körülmetélkedik,
a többit pedig nem, akkor a
körülmetélkedés semmit sem használ neki:
„Mert használ ugyan a körülmetélkedés, ha a törvényt
megtartod; de ha a törvényt
áthágod, a te körülmetélkedésed körülmetéletlenséggé
lett. „
Erről Jézus is beszélt a farizeusoknak. Ők szintén
megtartották a törvény bizonyos részeit,
tizedet fizettek, és megtartották a szombatot is.
Figyelemre méltó tény, hogy Jézus egyetlen
alkalommal sem rótta meg őket azért, hogy nem tartják
meg a Szombatot. Megtartották a
szombatot, de más parancsolatot viszont nem, ezért
valójában törvényrontók voltak ők is:
Luk 11:42 „De jaj nektek farizeusok! mert megadjátok a
dézsmát a mentától, rutától és
minden paréjtól, de hátra hagyjátok az ítéletet és az
Isten szeretetét: pedig ezeket kellene
cselekedni, és amazokat sem elhagyni.”
Remélem, sikerült elmagyaráznom, milyen összetett is
valójában a törvény megtartása,
benne a szombat parancsolatával. Nem volt véletlen,
hogy az újszövetségben az Apostoli
Zsinat erről igyekezett mindenkit lebeszélni:
Apcs 15:24 - 15:29
„Mivelhogy meghallottuk, hogy némelyek mi közülünk
kimenvén, megháborítottak
titeket beszédeikkel, feldúlva a ti lelketeket, azt
mondván, hogy körülmetélkedjetek
és a törvényt megtartsátok; kiknek mi parancsot nem
adtunk:
Tetszék nekünk, miután egyértelemre jutottunk, hogy
férfiakat válasszunk ki és elküldjük ti
hozzátok a mi szeretteinkkel, Barnabással és Pállal,
Oly emberekkel, kik életüket tették
kockára a mi Urunk Jézus Krisztus nevéért. Küldöttük
azért Júdást és Silást, kik élőszóval
szintén tudtotokra adják ugyanezeket. Mert tetszék a
Szent Léleknek és nekünk, hogy
semmi több teher ne vettessék ti reátok ezeken a
szükséges dolgokon kívül, Hogy
tartózkodjatok a bálványoknak áldozott dolgoktól, a
vértől, a fúlvaholt állattól, és a
paráznaságtól; melyektől ha megóvjátok magatokat, jól
lesz dolgotok. Legyetek
egészségben!”
Figyelem! Az Apostoli Zsinat határozatában nem volt
benne a parancs, hogy a pogányból lett
hívőknek meg kell tartaniuk a szombatot! Ez nem volt a
számukra előírás, és a törvényt sem
kellett megtartaniuk.
Pál világosan látta, hogy a törvény annyira komplex,
hogy valójában, Isteni szemszögből csak
„törvényrontó” emberek élnek ezen a földön, nincs
senki, aki képes lenne egyben megtartani
az egészet:
Galátzia levél:6:13 „Mert magok a körülmetélkedettek
sem tartják meg a törvényt;”
Péter is jól tudta, hogy ők, a zsidók sem voltak
sohasem képesek megtartani a törvényt:
Apcs 15:10
„Most azért mit kísértitek az Istent, hogy a
tanítványok nyakába oly igát tegyetek, melyet
sem a mi atyáink, sem mi el nem hordozhattunk?”
Ha pedig senki sem volt az képes megtartani, akkor mit
eredményezett???
Kárhoztatást, átkot és halált... Gondolj erre, mielőtt
nekiállnál kőbe vésett tízparancsolatot
tartani, benne a szombat parancsolatával!
2Kor 3:7 - 3:9
"Ha pedig a halálnak betűkkel kövekbe vésett (
Figyelem! A tízparancsolat volt kövekbe
vésve!) szolgálata dicsőséges vala, úgyhogy Izrael
fiai nem is nézhettek Mózes orcájára
arcának elmúló dicsősége miatt: Hogyne volna még
inkább dicsőséges a léleknek szolgálata?
Mert ha a kárhoztatás szolgálata dicsőséges, mennyivel
inkább dicsőséges az igazság
szolgálata?"
Gal 3:10 "Mert akik törvény cselekedeteiből
vannak, átok alatt vannak; minthogy meg
van írva: Átkozott mindenki, aki meg nem marad
mindazokban, amik megírattak a törvény
könyvében, hogy azokat cselekedje."
Kérlek, ne botránkozz meg, ha eddig nem ezt tanultad.
A későbbiekben még részletesen
elmagyarázom, hogy egy újjászületett kereszténynek nem
kell megtartania a törvényt, a
tízparancsolatot, hanem helyette be kell töltenie azt.
Ez majdnem olyan, mintha
megtartanád, de még ennél is sokkal szentebb, sokkal
szeretetteljesebb, igazabb dolog. Ki
fogom fejteni, hogy hogyan lehet ezt megtenni. Előtte
azonban szeretném elmondani, hogy
mit jelent megtartani Isten parancsolatait, mert
keresztényként ez a mi valódi feladatunk.
Isten parancsolatai
Láthattuk az előzőekben, hogy Isten Törvénye a
szombattal az egy kerek egész, és egészben
kell megtartani, az összes parancsolataival, hiba
nélkül, ha valaki törvénytartó akar lenni.
Ezzel szemben a parancs, utasítás, vagy parancsolat,
ami Istentől jön, az külön-külön is
megtartható. Az Isten „parancsolatai” helyett álló
görög szó néhány köznyelvi jelentése:
„megbízás” „parancs”, „utasítás” „részletes utasítás”
Például: Isten azt mondja, hogy menj el az „Egyenes
utcába, és keress föl a Júdás házában
egy Saulus nevű tárzusi embert, mert ímé imádkozik.”
Ez Istennek egy parancsa, utasítása,
bibliai nyelven egy parancsolata a számodra. Ennek
engedelmeskedsz és megteheted akár
anélkül is, hogy megtartanád a törvényt. ÉS MOST JÓL
FIGYELJ, MERT EZ A LÉNYEG!!!
Isten nem arra hívott el minket, hogy a törvényét
tartsuk meg egyben, hanem
arra hívta el az övéit, hogy a parancsait, az
utasításait, más néven a ránk
vonatkozó parancsolatait cselekedjük meg!!!
Ez keresztényként a mi igazi, a valódi feladatunk, és
ezt nem lehet, és nem is kell
megkerülni!
I.
János levél:5:2 „Abból ismerjük meg, hogy szeretjük az Isten gyermekeit, hogyha
az Istent
szeretjük,
és az ő parancsolatait megtartjuk.”
I.
János levél:5:3 „Mert az az Isten szeretete, hogy megtartjuk az ő
parancsolatait; az ő
parancsolatai
pedig nem nehezek.”
János
14.15 „Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok.”
János
15:10 „Ha az én parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok az én szeretetemben;
amiképpen
én megtartottam az én Atyámnak parancsolatait, és megmaradok az ő
szeretetében.”
Világos, hogy meg kell tartanunk Isten parancsolatait
az Ige alapján, ugye?
Igen....!
Mindet??? Igen?
Valójában NEM!
Bármilyen furcsa, NEM kell Isten összes parancsolatát
megtartanunk!
ISTENNEK AZOKAT A PARANCSOLATAIT KELL MEGTARTANUNK
CSAK, AMELYEK
RÁNK VONATKOZNAK, a többit azonban NEM!
Pontosan kell tudnunk, hogy melyek azok a parancsok,
amelyek ránk vonatkoznak!
Ha tehát azt olvasom a Bibliában, hogy
"Kelj fel és menj el az úgynevezett Egyenes utcába, és keress föl a Júdás házában egy Saulus nevű tárzusi embert, mert íme imádkozik."
Bizony nem. Miért nem?
Hiszen ez Jézus parancsa?
Igen, Jézusnak a parancsa valóban, csak nem rám
vonatkozik....
Érthető így? Ha egy parancsolat nem rám vonatkozik,
akkor nem is kell azt megtennem, sőt
buta lennék, ha megtenném.
A lényeg, amit mondani akarok, hogy a
tízparancsolatot, benne a Szombat parancsolatával
nem kell megtartania egy újjászületett kereszténynek,
mert egyszerűen nem rá vonatkozik. A
tízparancsolat, a törvény egyéb parancsolataival
együtt szintén Isten
parancsolata valóban, de a megtéretlen ember, a
megtéretlen zsidók számára, és
nem az újjászületett keresztény számára! Kérlek tarts
ki, meg fogom magyarázni miért
mondom ezt, és mit kaptunk helyette, mert
keresztényként kaptunk ehelyett valami egészen
mást, sokkal szentebb dolgot.
Emlékszel még a pedofil emberre az írásom elején?
Megtárgyaltuk, hogy ha a szíve romlott, nincs
újjászületve, akkor hiába helyezzük törvények
alá, ettől még nem fog átváltozni a szíve. Bár a szíve
nem változik át, de ha jó törvények,
szabályok alá helyezzük, akkor ezek a szabályok
viszonylag elfogadható szinten
tarthatják a viselkedését, ezeket a szabályokat
betartva nem lesz módja arra,
hogy kibontakozhasson az a gonoszság, ami a szívében
van. Érthető így?
Tehát egy gonosz embernek, egy gonosz népnek szüksége
van jó törvényekre, hogy a
szívében lappangó gonoszság ne árthasson se másnak, se
magának. Isten ennek
megfelelően, látva az újjászületés nélküli népe
szívének állapotát, jó törvények alá helyezte
őket. Ezek a jó törvények, jó szabályok „őrizték”
őket, hogy ne árthassanak maguknak és
másoknak:
Gal
3:19-23 (Károli rev 2011)
„Mi
tehát a törvény? A bűnök miatt adatott, amíg eljön az utód, akinek az ígéret
szól, és
angyalok
által közbenjárón keresztül rendeltetett.
A
közbenjáró pedig nem csak egyvalakié, Isten ellenben egy. A törvény tehát Isten
ígéretei ellen van? Semmiképpen! Mert ha olyan törvény adatott volna, amely
képes megeleveníteni,
valóban
a törvényből volna az igazság. De az Írás mindent bűn alá rekesztett, hogy az
ígéret
a
Jézus Krisztusban való hitből adassék a hívőknek. Mielőtt pedig eljött a hit, a
törvény
őrizete
alatt voltunk, egybezárva az eljövendő hit kinyilatkoztatásáig.”
Nézzük meg a Csia fordításban is:
Gal
3:19-23
„Mire
való tehát a törvény? Az áthágások miatt toldották meg vele az ígéretet, s
addig
tart
érvénye, míg eljön a Mag, akinek az ígéretet adták. Az angyalok adták
parancsba,
közbenjáró
kezén át. A közbenjáró pedig nem egyhez tartozik, ellenben az Isten egy. Ellene
szól
tehát a törvény az ígéreteknek? Szó sem lehet róla! Hiszen ha olyan törvényt
adtak
volna,
melynek hatalma van arra, hogy megelevenítsen, valóban a törvény megtartásából
származnék
az igazságosság. Ámde az írás vétek alá zárt mindent, hogy az ígéretet a
Felkent
Jézusba
vetett hit alapján kapják meg a hívők. Mielőtt azonban a hit eljött volna,
törvény
alá összezárva őriztek minket, míg a hit le nem lepleződik.”
Ez tehát a törvény, (benne a szombattartással) egyik
legnagyobb feladata: őrködött a bűnös,
újjá nem született ember felett, akinek eszében sem
volt Isten útjain járni.
Amikor azonban Jézus vére által lehetővé vált a hit
általi megigazulás. A hívő ember számára
lehetővé vált az újjászületés, ezáltal a Jézus igaz
életéből, igaz természetéből való
részesülés. Ezáltal végre megtörténhetett az, amire
Isten mindig is vágyott, megjelenhettek
az Igaz szívű, igaz természetű emberek Jézus
képmására. Olyan emberek, akiknek már nem
azon jár az eszük, hogyan igázhatnának le másokat,
hanem azon, hogy hogyan segíthetnek a
testvéreiknek. Olyan emberek, akik nemcsak
szombatonként vannak látszólagos
nyugalomban, és tanulnak valamit kötelességből
Istenről, hanem minden nap, és az a
legnagyobb vágyuk, hogy minél többet lehessenek együtt
Teremtőjükkel. Ezek új motivációk
és új vágyak, ilyennel a bűnös emberek nem
rendelkeznek, csakis az újjászületettek.
Az „új teremtésű” embereknek már nincs szükségük arra,
hogy a Törvény alá legyenek
helyezve, mert ami a bűnös ember számára áldás, az egy
újjászületett ember számára
felesleges korlát, amely megoltja a Szent Szellem
munkáját.
Írtam erről is egy példamesét:
Olyan ez, mint amikor van egy harapós kutyánk, és
adunk a számára egy parancsot, egy
törvényt:
„Nem jöhetsz ki a kerítésen kívül, te kutya!”
Miért adtuk neki ezt a törvényt? Mert a kutya szíve, a
kutya természete gonosz, és
megharapná az első embert a kerítésen kívül, akivel
találkozik. Ezután akit megharapott,
elvitetné a sintérrel. Jó dolog ez a „törvény”? Helyes
dolog? Persze, mert különben a kutya
harapna, és maga is veszélybe kerülne. Ez a bölcs
„törvény” megvédi őt is, és a többieket is.
Ezután történik egy varázslat, és a kutya szíve
megváltozik, mondjuk egy mentőkutya válik
belőle, az új természete, az új szíve azért ég, hogy
másokon segíthessen, és sohasem
harapna meg, sohasem bántana másokat.
Szükség van ekkor a kerítésre? Szükség van a „kerítés
törvényére”?
Dehogy is! Minek korlátozni most már a kutyát,
szabadon kell engedni, hogy minél több jót
tehessen! Hiszen csak menteni akar! Most akkor a
törvény, amit bölcsen hoztam, hogy „nem
jöhet ki a kerítésen kívülre”, az rossz volt?
Nem volt rossz.
Volt benne hiba?
Nem volt.
Róm 7:12 „De a törvény szent, és a parancsolat szent,
igaz és jó.”
Akkor mi a baj ezzel a törvénnyel?
A törvénnyel semmi baj nincs, ez egy bölcs törvény,
csak nem szabad az újjászületett JÓ
szívű kutyákra alkalmazni, mert ez a gonosz szívű
kutyáknak adatott, akiknek a szívük még
nem újult meg. Ez a jó törvény őket védi. Ha én ezt a
törvényt mégis a jó kutyánkra
alkalmazom, akkor hibát követek el…
1Tim
1:8-10 (CSia) „Tudjuk pedig, hogy hasznos a törvény, ha azt valaki
törvényszerűen
használja, azzal a tudattal, hogy a törvény nem az igazságos emberre
van
kiszabva, hanem a törvénytiprókra és engedetlenekre, az istentelenekre és
vétkezőkre,
az
elvetemültekre és szentségtelenekre, apagyilkosokra, anyagyilosokra,
emberölőkre,
paráznákra,
férfifertőztetőkre, emberrablókra, hazugokra, hamisan esküvőkre és még ha
valami
az egészséges tanításnak ellene áll.”
OK?
Most csavarjunk egyet az előző történeten, és zárjunk
be most öt gonosz kutyát a kerítés
mögé, helyezzük mindet a „kerítés törvénye” alá.
Tegyük fel, hogy az egyikükkel ismét
történik egy varázslat, és a szíve ennek az egynek
megváltozik, és jó kutya válik belőle. Egy
napon kilép a kerítésen kívülre, megszegve ezzel a
„kerítés törvényét”.
Erre a többiek nekiesnek: „Te kutya! Hogyan mered
megszegni a Gazda törvényét, és áthágni
a kerítés törvényét???”
Erre a jó kutya így válaszolhat: „Ti valamit nem
értetek barátaim…. A
Gazda világosan elmondta azt is, hogy a kerítés
törvénye csak korlátozott ideig érvényes….
Addig, amíg valaki új szívet nem kap, „igaz” kutyává
nem válik. Az én ó kutya természetem
meghalt, már nem az vagyok, aki ezelőtt voltam, így
felszabadulhattam a kerítés törvénye
alól...”
Róm
7:1 - 7:6
„Avagy
nem tudjátok-e atyámfiai, mert törvényismerőkhöz szólok, hogy a törvény
uralkodik
az
emberen, amíg él ? (amíg az óembere, a régi természete él) Mert a férjes
asszony, míg él
a
férj, ehhez van kötve törvény szerint, de ha meghal a férj, felszabadul [az
asszony] a férj
törvénye
alól. Azért tehát az ő férjének életében paráznának mondatik, ha más férfihoz
megy;
ha azonban meghal a férje, szabaddá lesz a törvénytől, úgy hogy nem lesz
parázna,
ha
más férfihoz megy. Azért atyámfiai, ti is meghaltatok a törvénynek a Krisztus
teste
által,
hogy legyetek máséi, azéi, aki a halálból feltámasztatott, hogy gyümölcsöt
teremjünk
Istennek. Mert mikor a testben voltunk, a bűnök indulatai a törvény által
dolgoztak
a mi tagjainkban, hogy gyümölcsözzenek a halálnak; Most pedig megszabadultunk
a
törvénytől, minekutána meghaltunk arra nézve, amely által lekötve tartattunk;
hogy
szolgáljunk
a léleknek újságában és nem a betű óságában. „
Gal
3:23 – 3:25
„Minekelőtte
pedig eljött a hit, törvény alatt őriztettünk, egybezárva az eljövendő hit
kinyilatkoztatásáig.
Ekként a törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké lett, hogy hitből
igazuljunk
meg. De minekutána eljött a hit, nem vagyunk többé a vezérlő mester
alatt.”
Zsid
7:12
„Mert
a papság megváltozásával szükségképpen megváltozik a törvény is. Zsid 7:18 Mert
az előbbi parancsolat eltöröltetik, mivelhogy erőtelen és haszontalan, Zsid
7:19 Minthogy a
törvény
semmiben sem szerzett tökéletességet; de beáll a jobb reménység, amely által
közeledünk
az Istenhez.”
Erre az egyik kutya a kerítés mögül így szól: „Én is
kiszöktem a múltkor, és a Gazda jól elvert!
Te hazudsz, és csak arra akarsz rábeszélni minket,
hogy vétkezzünk!”
- „Téged azért vert el a Gazda, mert a te szíved még
nincsen megváltozva, és csak azért
szöktél ki, hogy megharaphass másokat, én azonban
azért szöktem ki, mert rájöttem, hogy
én igazi életcélom most, az újjászületésem után, hogy
mindig azt tegyem, amit a Gazda fia
mond. Ebben a kerítés feleslegesen akadályozott
volna.” - mondja a jó kutya.
-„Honnan tudod ezt, lehet, hogy csak beképzeled?”
-„Onnan tudom, hogy találkoztam a Gazda fiával, Ő
mondta el ezeket nekem, és tudom,
hogy nem hazudik. Kaptam tőle egy új életet. Ő mindig
velem van, és egy láthatatlan módon
vezet engem. Megmondja, mit helyes tennem. Akkor érzem
jól magamat, amikor jó úton
járok, és ha rosszat tennék tévedésből, vagy
gyengeségből, ő szeretetteljesen jelzi ezt
nekem, és visszairányít a helyes útra.”- válaszolja az
újjászületett jó kutya.
A többiek azonban ott bent nem értik ezt… „De hát a
kerítés törvénye miértünk van, a mi
érdekünket szolgálja, hogyan is lehetne áthágni
azt?!... Te áthágtad, te egy gonosz kutya
vagy, mi sokkal jobbak vagyunk, mint te, mert mi
tartjuk magunkat a kerítés törvényéhez, mi
aztán igazán hűségesek vagyunk a Gazda
parancsolataihoz, mi vagyunk a Gazda igazi népe,
igazi kutyái…”
A megváltozott, újjászületett kutya próbálja őket
meggyőzni, de aztán rájön, hogy ezeket a
dolgokat csak egy szintén újjászületett szívű kutya
értheti meg, és általában egy ilyen kutya
sem könnyen, ráadásul egy bizonyos értelemben a
kerítés mögöttieknek még igazuk is van,
mert ha ők nem születtek újjá, akkor az ő számukra
tényleg az a jobb, ha betartják a „kerítés
törvényét.”
Talán szemléletes ez a kis példamese. Jól tudom, hogy
a kerítés mögött sok becsapott igaz
szívű „kutya” is van, akik megtévesztés alatt vannak.
Őértük mindent meg kell tenni, hogy
megtalálhassák a kiutat a törvény kárhoztatásából, a
törvény átkából. Fontos lenne, hogy ők
Isten Szellemének a vezetésében járjanak, az ÉLŐ
ISTENT kövessék, mert amíg a holt betűt
is követik, az új életük nem tud kibontakozni. Az
újnak azonban el kell nyelnie az ót. Az
újszövetségi „Szellem szolgálata” sokkal magasabb
rendű szolgálat, mint a régi „betű”, azaz a
Törvény szolgálata, benne a szombat parancsával. Az
átmenet azonban nem könnyű, főleg,
ha valaki évekig azt tanulta, hogy pontosan meg kell
tartania a Törvény parancsolatait, mert
ez Isten akarata.
Luk 5:39 „És senki, aki ó [bort] iszik, mindjárt újat
nem kíván, mert azt mondja: Jobb az ó.”
A törvény szolgálata valójában a „HALÁL” szolgálata.
Ez „megöli” a Szent Szellem munkáját,
az „új bort”, mert az újjászületett hívőket, furmányos
módon, alattomosan elválasztja az élő
Jézustól. Mindeközben még nagyon szent dolognak is
tűnik, ezért RENDKÍVÜL veszélyes
TÉVTANÍTÁS.
Tapasztalatból mondom ezt, mert én is a rabja voltam, majdnem tíz évig.
úgyhogy
Izráel fiai nem is nézhettek Mózes orcájára arcának elmúló dicsősége miatt:
szolgálata”. A tízparancsolat volt kövekbe vésve,
vagyis a tízparancsolat szolgálata, a halál
szolgálata. Ha a tízparancsolat mondja meg neked, mit
kell tenned, akkor még nem vagy ott,
ahol lenned kellene.
A mi férjünk, azaz a mi parancsolónk, aki megmondja,
mit kell tennünk, immár Jézus, és
nem a törvény. Mi meghaltunk a törvény számára, hogy
máséi legyünk, a Krisztusé. Lásd.
Római levél.
Az élő Jézus bennünk él, és a Szellemével vezet
minket. Ez az új ÉLET. Ez az igazi út! Ő
képes arra, hogy szellemével vezéreljen minket. Ez
mindaddig nem volt lehetséges, míg az
újjá nem születtünk. Amikor Jézus vére, Jézus élete
által újjászülettünk, akkor a szellemünk
megelevenedett, képessé vált a Szent Szellem
késztetéseinek vételére. A szívünk is
megváltozott, és ezáltal nemcsak vesszük a jeleket
Istentől, hanem meg is akarjuk azokat
tenni. Mindez Jézus érdeme.
2Kor
3:6 „Aki alkalmasakká tett minket arra, hogy új szövetség szolgái legyünk, nem
betűé,
hanem
Szellemé; mert a betű megöl, a Szellem pedig megelevenít.”
Tehát:
és a tóra volt, míg az újszövetségi újjászületett hívő
számára Isten parancsolata
az, amit a Szent Szellem mond neki személyesen.
Helyesebben: bármiről meggyőz
Isten, az Igéből, vagy máshonnan, hogy az rád
vonatkozik, az Istennek egy parancsolata a
számodra.
Az ószövetségi ember szelleme nem volt még
megelevenítve, így ők nem tudták fogni a
Szent Szellem finom késztetéseit. Az ószövetségben
ezért a törvénykönyv és a kőbe vésett
parancsolatok mondták meg az embereknek, hogy mit kell
tenniük, mit jelent Isten
akaratával összhangban járni. Ők a betű szolgái
voltak.
Az újszövetségi embert azonban már képes a Szent
Szellem egyénileg vezetni, egy merev
szabályrendszernél sokkal jobb, sokkal pontosabb
módon.
Róm
8:14 „Mert akiket Isten (Szelleme) Lelke vezérel, azok Istennek fiai.”
A vezérlés során Isten Szelleme késztetéseket,
benyomásokat, parancsokat és utasításokat
ad. A legtöbbször a Szentírást felhasználva teszi ezt,
mondjuk bizonyságot tesz egy ige
mellet, „megeleveníti” azt az igét a számunkra, és
egyszerre érezzük, hogy ez most nekünk
szól. Máskor más embereken, látomásokon, álmokon,
próféciákon, stb. keresztül szól
hozzánk, és ekkor is érezzük, helyesebben TUDJUK a
szellemünkben, hogy ezzel, amit
hallottunk, Isten is maximálisan egyetért, ez az Ő
akarata a számunkra.
Én mindkét úton jártam már, tapasztalatból beszélek.
Kezdetben a Törvényt követtem, a
tízparancsolatot, benne a szombattal is. Kezdett az
életem megtisztulni a bűnöktől, de egy
bizonyos szintnél nem jutottam tovább. Kárhoztatást
éreztem. Azt éreztem, hogy nem
vagyok Istennek elég jó, mert néha elbuktam valamelyik
parancsolatban. Ezért képtelen
voltam átvenni Isten áldásait. Egyszerűen nem hittem
el, hogy vagyok annyira jó, hogy
megérdemelném Isten ajándékait. "Majd, ha
tökéletesebb leszek" gondoltam magamban.
Persze a többi keresztény felekezet hívőinél különbnek
képzeltem magam, mert számomra
úgy tűnt, ők nem is akarják vállalni azt a sok
nehézséget, áldozatot, ami a törvény
megtartásával jár. Ez kb. 6 évig tartott, míg egy szép
napon Isten elvezetett odáig, hogy
végre ELŐSZÖR átadtam magamat a Szelleme vezetésének.
Rettentően bántott, hogy
hogyan bánok a gyermekeimmel, ezért ezt mondtam
Istennek: „holnaptól semmit nem fogok
tenni, mondani, csak amit Te mondasz nekem”. Isten
pedig szólt hozzám. Pont ezelőtt
értettem meg az Igéből, hogy Jézus juhai mind-mind
„hallják” az Ő hangját. „Ha én az Ő
juha vagyok, akkor én is hallom a hangját!- gondoltam
magamban,- lehetetlen, hogy Isten
hazudjon...”
„Csakugyan ezt akarod?- jelent meg bennem egy
gondolat,- most majd szét kell osztanod a
pénzedet a szegények között, és el kell hagynod a
családodat, mert el kell menned
evangelizálni is.” Azt mondtam erre magamban: „Nem
érdekel! Lesz, ami lesz, én most
Istenre bízom magamat, bármit is fog mondani,
megteszem. Nem akarok többé a
gyermekeimnek ártani!” Ezt teljesen komolyan
gondoltam. Akkor még nem tudatosult
bennem, de ezzel a döntésemmel átléptem egy kapun,
amelyen sok-sok keresztény sohasem
lépett még át. Azért nem, mert őket mindezidáig
sikerült visszatartania az Ördögnek a
hazugságaival. Engem is visszatartott volna, ha akkor
nem vagyok annyira megszomorodva a
gyermekeim miatt. Kb. hat évig engem is sikeresen
visszatartott.
Elcsendesedtem, és elkezdtem Istenre figyelni. Egyszer
csak megjelent egy gondolat
bennem, amely egyre erősödött. „Ez valóban a Te
akaratod?”-kérdeztem. A gondolat egyre
erősödött, a lelkiismeretemben, a gondolataimban, a
szellememben? „éreztem”, hogy mit kell
tennem. Nem kellett szétosztanom a vagyonomat, és nem
kellett evangelizálni mennem, de
minderre csak ekkor jöttem rá, amikor végre ÁTLÉPTEM
ezt a határvonalat, és bizalommal
Isten vezetésére bíztam magamat. A hang, amely
megpróbált visszatartani az Isten hangjára
hallgatástól az Ördög volt.
Isten vezetett a gondolataival, amelyek megjelentek a
gondolataimban. Már másnap láttam
egy hatalmas csodát, mert ez az Istentől jövő gondolat
elvezetett egy asszonyhoz, aki
prófétált felőlem. Egészen eddigi életemben egyetlen
természetfeletti eseményt sem láttam.
Átkerültem Kánaánba, a "tejjel, mézzel folyó
földre". Ekkor kezdett el a Szellem (Lélek)
vezérelni a törvény betűje helyett. Isten mellém állt,
és elkezdett tanítani az Ő hangjáról. A
következő az volt, hogy egyszer, amikor ismét
intenzíven kerestem az útmutatását, és
imádkoztam, nem az jelent meg a szellememben, hogy mit
kell tennem, hanem egyszerre
csak tudtam, hogy aznap meg fognak támadni. Tovább
kérdeztem, hogy ki fog megtámadni,
de semmilyen választ nem kaptam... Abban azonban
biztos voltam, hogy meg fognak
támadni. Végül, néhány órára rá nekem támadt az
édesanyám a húgommal, rá kb. egy órára
pedig a nagymamám, olyan intenzíven, amelyet addig még
sohasem tapasztaltam. A témájuk
az volt, hogy sürgősen hagyjam abba ezt a
vallásosságot, menjek vissza a „normális” életbe.
Isten ezekkel egyértelművé tette, hogy képes arra,
hogy a „hangjával” vezessen, én pedig
képes vagyok arra, hogy vegyem ezt a fajta vezetést.
Ez -Istennek hála,- már nem teória a
számomra. Senki nem lenne képes meggyőzni az
ellenkezőjéről.
Ekkor félig még a törvényt követtem, de félig már a
Szellemet is.
Mondhatom óriási a különbség. Pár évbe tellett még így
is, amíg ráébredtem, hogy a
Szellemet követni, az az én igazi feladatom, ez az
újjászületett, hit által megigazult hívő igazi
feladata. Miközben a törvényt követtem, nem szerettem
meg jobban Istent, de mióta a
Szellemet követem, a kapcsolatunk csodálatos lett.
Csak mert láttam, hogy az Ő
parancsolatai mind az én érdekemben születnek, és
annyi kedvesség, annyi megértés, annyi
szeretet, annyi bölcsesség van ezekben, mint magában
Istenben, Jézusban.
Róm
7:4 „Azért atyámfiai, ti is meghaltatok a törvénynek a Krisztus teste által,
hogy legyetek
máséi,
azéi, aki a halálból feltámasztatott, hogy gyümölcsöt teremjünk Istennek.”
Róm
7:6 „Most pedig megszabadultunk a törvénytől, minekutána meghaltunk arra nézve,
amely
által lekötve tartattunk; hogy szolgáljunk a léleknek újságában és nem a betű
óságában.”
Igen, tudom, rémisztő dolog rábíznod magadat egy
természetfeletti lény "megfoghatatlan"
vezetésére, de barátom, nincsen más út, bíznod kell
Benne. Meg fog tanítani, hogy felismerd
a hangját, és közben meg fogod ismerni is meg fogod
szeretni őt.
Róma
levél:8:14 „Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai. „
Tudnod kell, hogy Te igenis „hallod” a hangját, ha az
Ő juha vagy:
Ján
10:27 „Az én juhaim hallják az én hangomat (helyes fordítás szerint), és én
ismerem
őket,
és követnek engem”
Ján
5:25 „Bizony, bizony mondom nektek, hogy eljő az idő, és az most vagyon, mikor
a
halottak
hallják az Isten Fiának szavát, és akik hallják, élnek.”
Meg kell tanulnod, hogy Isten Szelleme (Lelke)
vezéreljen a kőbe vésett tízparancsolat
helyett. Ez egy újjászületett hívő igazi dicsősége!
„Ha
pedig a halálnak betűkkel kövekbe vésett szolgálata dicsőséges vala, úgyhogy
Izráel fiai
nem
is nézhettek Mózes orcájára arcának elmúló dicsősége miatt: Hogyne volna még
inkább
dicsőséges a Szellemnek szolgálata? Mert ha a kárhoztatás szolgálata
dicsőséges,
mennyivel inkább dicsőséges az igazság szolgálata?”
Figyeld meg, hogy Jézus folyamatosan „parancsolatokat”
adott és ad az övéinek a
megdicsőülése után. Amikor a tanítványok
engedelmeskedtek ezeknek az utasításoknak,
ezzel valóra vált náluk a „Szellemnek szolgálata”.
Apcs
13:2 „Mikor azért azok szolgálának az Úrnak és böjtölének, monda a Szent Lélek:
Válasszátok
el nekem Barnabást és Saulust a munkára, amelyre én őket elhívtam”.
Jézus szellemének a vezetésére kell bíznod magadat, és
meg kell tenned mindent, amit
mond, vagy ami mellett bizonyságot tesz, hogy az az
ige rád vonatkozik. Ezt jelenti Isten
parancsolatainak a megtartása a számodra, ha
újjászületett hívő vagy.
Szeretnék erről még beszélni egy kicsit, mert ha
ráérzel ennek az „ízére”, és elkezdesz
Istenre figyelni, az függetleníteni fog a
manipulációktól, és VALÓDI szabadságot fog neked
adni.
Egy példa, amelyet a feleségemtől hallottam:
Egy nagy keresztény konferencián vett részt, amelyen
egy neves külföldi szolgáló szolgált. A
tanítás végén felállt ez a szolgáló, és valami
ilyesmit mondott: „Most pedig gyűjteni fogunk,
hárommillió forintnak kell összegyűlnie, ehhez be kell
dobniuk a jelenlévőknek 50 db
húszezrest, 100 db tízezrest, 500 db ezrest és 1000 db
ötszázast”, -és leült.
Mi volt ez? Manipuláció. A szolgáló Isten nevében
szolgált, majd visszaélt ezzel, és Isten
nevében meg akarta szabni, hogy mennyinek kell
összegyűlnie. Olyan terhet helyezett ezzel
a jelenlévőkre, amely szerintem nem Istentől volt.
Én nem voltam jelen, és a feleségemben akkor ez nem
tudatosult. Először úgy gondolta,
hogy ez rengeteg pénz, biztosan nem fog összegyűlni…
Arra gondolt, hogy hát akkor neki is
egy nagyobb összeget kell bedobnia, mert különben nem
fog ez a kitűzött cél teljesülni.
Mások biztosan nagy áldozatokat hoznak majd, hogy ez a
hatalmas pénzösszeg meglegyen,
és nem lenne illendő Isten előtt, ha ő kihúzná magát
ebből.
Ekkor szerencsére eszébe jutott, hogy megbeszéli a
dolgot Istennel. Már megtanulta, hogy ő
is hallhatja Jézus „hangját”, és elkezdett Istenre
figyelni. Kis idő múlva egyszer csak azt
érezte a szellemében, hogy dobjon be csak egy ezrest.
A gondolat egyre erősödött, míg egy
ponton biztosan tudta, hogy ez Isten akarata, így csak
egy ezrest dobott be, és teljes
békessége volt ebben. Ennek ellenére a hárommillió
összejött.
Isten szelleme megóvta a feleségemet attól, hogy
manipuláció áldozata legyen, és téged is
meg fog óvni, ha elkezdesz a vezetése szerint járni és
élni.
Most pedig folytatom a harmadik résszel:
3. rész: Valóban a szombattartás az egyik jele annak,
hogy valaki Istenhez tartozik? Hogyan
lehet betölteni a szombatot, mint előképet
Az alábbi igeszakaszt és megjegyzést egy szombattartó
testvérem írásából másoltam ki, hogy
megérthessük, milyen igék alapján merülhet fel ez a
gondolat. Ezt írja ez a testvér:
… „ Isten igéjéből láthatjuk, hogy (a Szombat) adatott
Isten és az ember között, hogy
amint Isten megpihent a hetedik napon, úgy az embernek
is meg kell pihennie. Vagyis, hogy
közünk van az Alkotónkhoz!
2Mózes
31,13-17
Te
szólj az Izráel fiainak, mondván: Az én szombatimat bizony megtartsátok; mert
jel az én
közöttem
és ti köztetek nemzetségről nemzetségre, hogy megtudjátok, hogy én
vagyok
az Úr, aki titeket megszentellek. Megtartsátok azért a szombatot; mert szent az
ti
néktek.
Aki azt megrontja, halállal lakoljon. Mert valaki munkát végez azon, annak
lelke
írtassék
ki az ő népe közül. Hat napon munkálkodjanak, a hetedik nap pedig a
nyugodalomnak
szombatja az Úrnak szentelt nap: valaki szombatnapon munkálkodik,
megölettessék.
Megtartsák azért az Izráel fiai a szombatot, megszentelvén a szombatot
nemzetségről
nemzetségre, örök szövetségül. Legyen közöttem és az Izráel fiai között örök
jel
ez; mert hat napon teremtette az Úr a mennyet és a földet, hetednapon pedig
megszünt
és
megnyugodott.” ….
Idáig az idézet, a szombattartó testvértől, amelyből
két dolgot szeretnék kiemelni.
1. A Szombattatás jel Isten és
Izrael fiai között.
2. A Szombattartás örök szövetség
Isten és Izrael fiai között.
Első ránézésre úgy tűnik, hogy a szombat nem a mostani
nem zsidó keresztényekre
vonatkozik, hanem a zsidókra, hiszen a fenti igék azt
írják, hogy legyen a szombat „jel, örök
jel Isten és Izrael fiai között”.
Létezik azonban a testi Izrael, azaz a zsidó nép
mellett egy szellemi Izrael is.
Róm
2:28-29 (Csia) „Mert nem az a zsidó, aki szemmel láthatóan az, és nem az a
körülmetélés,
mely a húson látható, hanem az számít zsidónak, aki rejtett mivoltában zsidó,
és
a szív körülmetélése az igazi körülmetélés, amely szellemben, nem betűben
történik, s
melynek
magasztalása nem emberektől származik, hanem Istentől.”
Az igazi, a valódi, a szellemi „zsidóság”, az igazi,
valódi Isten népe tehát nem azokból áll, akik
testileg Izrael népéhez tartoznak, hanem inkább
azokból, akiket átváltoztatott Istennek a
Szelleme. Azokból, akik újjászülettek hit által,
azokból, akiknek meghalt az óembere, és új,
szellemi életet kaptak Istentől hit által. Nevezzük
őket a továbbiakban „újjászületett
keresztényeknek”.
Elképzelhető tehát, hogy a Szombattartás egy jel Isten
és a szellemi Izrael, az újjászületett
keresztények között is? A helyes válasz szerintem:
NEM, mert a szombatot nem megtartani
kell testileg, azaz látható módon a törvény alapján,
hanem betölteni a Szent Szellem által,
ahogyan körülmetélkedni sem kell egy kereszténynek.
Igéken keresztül fogom elmagyarázni, mire gondolok.
Olvassuk el ehhez az alábbi igéket:
1Móz
17:10 - 17:13
„Ez
[pedig] az én szövetségem, melyet meg kell tartanotok én közöttem és ti
közöttetek, és
a
te utánad való magod között: minden férfi körülmetéltessék nálatok. És
metéljétek körül a
ti
férfitestetek bőrének elejét, és az lesz az én közöttem és ti közöttetek való
szövetségnek
jele.
Nyolcnapos korában körülmetéltessék nálatok minden férfigyermek
nemzedékeiteknél;
akár
háznál született, akár pénzen vásároltatott valamely idegentől, aki nem a te
magodból
való.
Körülmetéltetvén körülmetéltessék a házadban született és a pénzeden vett; és
örökkévaló
szövetségül lesz az én szövetségem a ti testeteken. A körülmetéletlen férfi
pedig,
aki körül nem metélteti az ő férfitestének bőrét, az ilyen lélek kivágattatik
az ő népe
közül,
[mert] felbontotta az én szövetségemet. „
Ismét két dolgot szeretnék kiemelni:
1. A körülmetélkedés egy jel Isten és Izrael fiai
között.
2. A körülmetélkedés örök szövetség Isten és Izrael
fiai között.
Ismerősen hangzik? Az imént ugyanezt állapítottuk meg
a Szombattartásról is, az is egy jel,
és az is örök szövetség. Mivel szövetség, mivel jel,
és ráadásul örök, ezért szinte adja magát,
hogy aki Istenhez akar tartozni, annak körül kell
metélkednie Isten parancsolata szerint.
Ha kételkedsz ebben, kérlek olvasd el Czippóra
történetét. A fia nem volt körülmetélve, és
Isten ezért kis híján megölte a gyermeket:
2
Móz 4. 24-26
„És
lőn az úton, egy szálláson, eleibe álla az Úr és meg akarja vala őt ölni. De
Cippora egy
éles
követ veve és lemetszé az ő fiának előbőrét és lába elé veté mondván: Bizony,
vérjegyesem
vagy te nékem! És békét hagya néki. Akkor monda: Vérjegyes a körűlmetélkedésért.”
A Galaták újjászületett keresztények voltak. Egy dolog
azonban még „hiányzott” náluk, nem
voltak körülmetélkedve. Egy napon „törvénytudó”
testvérek érkeztek hozzájuk, és azt hiszem
rámutattak a fenti igékre, és felvilágosították őket,
ha körül nem metélkednek, nem
tartoznak Istenhez, és nem üdvözülhetnek....
Azt látjuk azonban, hogy Pál ahelyett, hogy helyeselte
volna ezt, éktelen haragra gerjedt, és
hála Istennek, erre válaszul megírta a Galata levelet,
amelyben megvilágít jó pár szellemi
dolgot a galaták számára, amelyekből mi is okulhatunk.
Először elmondom mik ezek a szellemi alapelvek,
tudnivalók, azután megmutatom az igéket,
amelyek bebizonyítják állításomat.
A lényeg az, hogy az újjászületett hívő
keresztényeknek nem kell testileg körülmetélkedniük
ahhoz, hogy Istenhez tartozzanak, hogy szövetségben
legyenek Istennel, mert szellemileg
ezek már mind beteljesedtek náluk:
Kol
2:10 – 2:11 „És [ti] Ő benne vagytok bételjesedve, aki feje minden
fejedelemségnek és
hatalmasságnak;
Akiben körül is metéltettetek kéz nélkül való körülmetéléssel,
levetkezvén
az érzéki bűnök testét a Krisztus körülmetélésében; „
Nincsenek ugyan testileg (szemmel láthatólag), emberi
kéz által körülmetélve, de
körül vannak metélve szellemileg, és ez a LÉNYEG.
Körül van metélve Isten szelleme
által a szívük, és ezzel mindenük megvan, amihez a
testi, a szemmel látható körülmetélés
már semmit nem tud hozzátenni.
A testi körülmetélés csak egy előképe, kivetülése,
árnyéka volt ennek az eljövendő szellemi
körülmetélésnek, amely Jézus megdicsőülése után lehet
hit által a hívőké.
Róm
2:29 „Hanem az a zsidó, aki belsőképpen az; és a szívnek lélekben, nem betű
szerint
való
körülmetélése [az igazi körülmetélkedés]; amelynek dicsérete nem emberektől,
hanem
Istentől
van.”
Ahogyan a testi körülmetélkedés egy testi jele annak,
hogy valaki Isten látható népéhez, a
zsidósághoz tartozik, ugyanúgy ez a szellemi
körülmetélkedés egy szellemi jele annak, hogy
valaki a szellemi zsidósághoz tartozik, azaz
újjászületett Isten Szelleme által.
Fil
3:3 „Mert mi vagyunk a körülmetélkedés, akik lélekben szolgálunk az Istennek,
és a
Krisztus
Jézusban dicsekedünk, és nem a testben bizakodunk.”
A testi körülmetélkedésnek csak ADDIG volt értelme,
amíg el nem jött az IGAZI, a szellemi.
Ezt elsőre nehéz lehet megemészteni. Képzeljünk el egy
törvénytartó, körülmetélt zsidó
embert, aki viszont egyáltalán nem hisz Jézusban, és
mellesleg rettentően gonosz. Körül van
metélve, akkor ez azt jelenti, hogy ő Istenhez
tartozik? Testileg igen, valójában, szellemileg
azonban nem. Nincs megtérve, nem fogadta el Jézust,
nincs újjászületve, ő valójában nem
Isten gyermeke, nem tartozik Istenhez. Ha így hal meg,
anélkül, hogy elfogadná Jézust, el
fog kárhozni. A testi körülmetélése semmit sem ér a
számára. Ha azonban egy keresztény
hitre jut Jézusban, akkor őt, azaz a szívét
körülmetéli Isten Szelleme, és ekkor nem számít,hogy testileg, szemmel
láthatólag nincs megmetélve, mert az ő esetében a körülmetélkedés
SZELLEMI VALÓSÁGA BETELJESEDETT.
Kérlek, ne olvass tovább, amíg ezt nem érted, ha kell,
elmélkedj ezen, mert ennek megértése
szintén kulcsfontosságú a törvény helyes értelmezése
szempontjából.
Ha megértetted, lépjünk tovább a Szombat kérdésére:
A szombattartás igéinél szintén azt olvashatjuk, hogy
a szombattartás az egy jel, és örök
szövetség is, ugyanúgy, mint a körülmetélkedés.
Ahogyan a zsidó ember az előbbi példában
nem tartozott szellemileg Istenhez csupán azáltal,
hogy megtartotta a körülmetélkedés
parancsolatát testileg, ugyanúgy nem tartozik Istenhez
akkor sem, ha ezen kívül még a
szombatot is megtartja, ugye? Ha valaki ugyanis a
szellemi Zsidósághoz akar tartozni, annak
szellemi módon kell körülmetéltnek lennie, és
ugyanígy, SZELLEMI módon kell SZOMBATOT is
TARTANIA.
Láthattuk, hogy a körülmetélkedés megtartása szellemi
módon, azaz a körülmetélkedés
„betöltése” az, ha Isten Szelleme körülmetéli az ember
szívét, de mi lehet vajjon a szombat,
a szombattartás betöltése?
A jó hír az, hogy Isten ezt is a tudtunkra adta. Egy
újjászületett hívő kereszténynek nem kell
azon aggódnia, hogy nem tart látható módon, azaz
testileg szombatot, mint ahogyan azon
sem kell aggódnia, hogy nincsen körülmetélkedve. Nem
kell azt gondolnia, hogy a
„szombattartás” az ő esetében „hiányozni” fog, és
Isten ezt számon fogja kérni, mert
ahogyan nem kéri számon a látható körülmetélkedést,
ugyanúgy nem fogja számon kérni a
látható szombattartást sem, feltéve, ha mindezek be
vannak töltve az életében.
A következő igék megvilágítják a számunkra, hogy mi a
szombat betöltése, és mikor
következik az be:
Először is a Szombat Isten nyugalmának az emlékünnepe:
2Móz
20:11 „Mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent,
ami
azokban
van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat
napját,
és megszentelé azt.”
Másodszor, beszél az Ige arról, hogy nekünk
lehetőségünk van szintén részt venni ebben a
„nyugalomban”. Ez pontosan az a nyugalom, amelyben
Isten is részt vett, és nem azonos
azzal a szombattartással, amiben a zsidók vettek
részt. Valójában ez a fajta isteni, szellemi
nyugalom a Szombat betöltése. A testi ember képtelen
ebben részt venni, mert ez kizárólag
csak az újjászületett szellemi ember lehetősége. Ezt
nem lehet testileg megtartani, mint
ahogyan a szívünket sem lehet körülmetélni „testileg”,
azaz emberi erőlködéssel. Testileg
ennek csak az „árnyékát” lehet megtartani, azaz a
fizikai szombattartást, minden
szombaton, amit az újjászületés nélküli zsidók is
megtartottak. Ehhez nem kell
újjászületni. Viszont a szellemi körülmetélkedéshez és
a szellemi szombattartáshoz már
igen!!!
Íme, hogyan tudja a szellemi ember betölteni a
szombatot: „Meg kell nyugodnia, azaz
szűnnie a saját cselekedeteitől, (azaz bizalommal meg
kell engednie, hogy Isten cselekedjen
benne, amit csak akar), és meg kell „pihennie” Isten
ígéreteiben. Ez a Sabbath betöltése
szellemi módon. Erre csak a valódi újjászületett hívők
képesek, senki más. A többiek csak a
testi szombatot képesek megtartani.
Zsid
4:4 - 4:10
„Mert
valahol a hetedik napról ekképpen szólott: És megnyugovék Isten a hetedik napon
minden
ő cselekedeteitől. És ugyanabban ismét: Nem mennek be az én nyugodalmamba.
Mivelhogy
annak okáért áll az, hogy némelyek bemennek abba, és akiknek először
hirdettetett
az evangélium, nem mentek be engedetlenség miatt: Ismét határoz egy napot:
Ma,
szólván Dávid által annyi idő múltán, amint előbb mondva volt. Ma, ha az ő
szavát
halljátok,
meg ne keményítsétek a ti szíveiteket. Mert ha őket Józsué nyugodalomba
helyezte
volna,
nem szólana azok után más napról. Annak okáért megvan a szombatja az Isten
népének.
Mert aki bement az ő nyugodalmába, az maga is megnyugodott cselekedeteitől,
amiképpen
Isten is a magáéitól.”
Fontos kiemelnem ezekből az igékből, hogy „Isten
nyugalma” nem azonos a
szombattartással, amit a zsidók tettek. Józsué bevitte
ugyanis a zsidókat az ígéret földjére,
és ott meg tudták tartani a testi szombatot szombaton,
de ennek ellenére, - az Ige erről
beszél,- nem voltak képesek bemenni „Isten valódi
nyugalmába”. Józsué nem volt képes őket
EBBE a fajta nyugalomba bevinni, azaz a szellemi
szombatba. Ide csak Jézus képes bevinni
minket a Szent Szellem által, ahogyan „körülmetélni a
szívünket” is csak Jézus képes.
Isten azt is megmondja, hogyan érhető el ez a szellemi
állapot: Hinnünk, azaz bíznunk kell
benne, bíznunk kell az Ő szavában, bíznunk kell az Ő
fiában. Nincs más út. Isten áldásai, így
a szellemi nyugalom, a szellemi szombat is csakis hit,
azaz bizalom alapján lehetnek a
mieink.
Ha hitetlenek vagyunk, nem megyünk be:
Zsid
3:18 - 3:19
Kiknek
esküdött pedig meg, hogy nem mennek be az ő nyugodalmába, hanemha az
engedetleneknek?
Látjuk is, hogy nem mehettek be hitetlenség miatt.
A hívők azonban bemennek ebbe a fajta nyugalomba, és
ezzel betöltik a Szombatot:
Zsid
4.3 Mert mi, hívők, bemegyünk a nyugodalomba...
Ha ez megvan neked, benne vagy a szellemi szombatban,
akkor békességed van. Megszűnsz
attól, hogy kimunkáld a saját üdvösségedet, mert
tudod, hogy MÁR örök életed van.
Megengeded, hogy Isten cselekedjen általad, és a
következményeket, az eredményt
bizalommal Őrá bízod. Nyugalomban vagy, nem aggódsz,
nem félsz… Miért? Mert rábíztad
magadat, rábíztad az életedet Istenre, akit annyira
szeretsz, akiben annyira bízol, és ő
megígérte, hogy sohasem hagy cserben, hiszen te
valójában a szeme fénye vagy.
Kívánom, hogy benne élj ebben a békességben, most
pedig beszéljünk Isten törvényének a
betöltéséről,
folytatom a
negyedik
résszel:
4. rész: Mit jelent a Törvény betöltése
Amikor egy törvényalkotó megalkot egy törvényt, akkor
ennek a törvénynek van egy
„szelleme”, vagyis egy végső oka, egy célja, amiért
létrehozták. Az az érdekes ebben, hogy
sohasem maga a törvény a lényeg, sohasem maga törvény
az igazi CÉL, hanem a cél
MINDIG az, hogy megvalósuljon az a cél, melynek
érdekében a törvényt megalkották. A
törvény pedig csak egy ESZKÖZ arra, hogy az a cél, ami
a törvény mögött áll, megvalósuljon.
Előfordulhat, hogy valaki vét a törvény ellen, de
mégsem vét a törvény „szelleme” ellen.
Mindjárt elmagyarázom, hogy mire gondolok:
Tegyük fel, hogy valaki azért, hogy az emberi életeket
megvédje hoz egy törvényt: „Ne ölj!”
A „ne ölj” parancsolat „szelleme”, a célja ebben a
példában az, hogy megvédje az emberi
életeket.
Úgy is mondhatnám, hogy a „ne ölj” parancsolat, mint
törvény, az emberi életek
védelmének a „szellemében” született meg.
Most gondolkodjunk tovább, és hirdessük ki ezt a
törvényt, hogy mindenki tudjon róla. Ez
egy jó törvény, segít megóvni az emberi életeket. Az
egyik nap azonban olyan helyzet
adódik, hogy egy sorozatgyilkossal, (aki éppen
atombombát készül robbantani), fut össze
egy mesterlövész. A mesterlövész becélozza a
sorozatgyilkost, és vagy megöli, vagy robban a
bomba, harmadik lehetőség nincsen.
Vajjon vétene-e a frissen kihirdetett „ne ölj”
törvényünk ellen ez a mesterlövész,
ha megölné a sorozatgyilkost?
Ha megválaszoltad ezt magadban, lenne egy újabb
kérdésem:
Vajjon vétene-e a törvény szelleme ellen ez a
mesterlövész, ha lőne?
Bár a „ne ölj” törvény ellen látszólag vétene, de nem
vétene a törvény „szelleme” ellen,
vagyis betöltené azt a célt, amiért a törvény
létrejött: megvédené az emberi életeket. A
törvényalkotó talán még meg is dicsérné, ezt az
embert, hogy nem ragadt le a törvény
„betűje” mellett, hanem a törvény „szellemében” járt
el, és így meg tudta óvni az emberi
életeket.
Miért?
Mert, sohasem az a lényeg, hogy a törvény
megvalósuljon, hanem mindig az a
lényeg, hogy az a cél valósuljon meg, amelynek
érdekében ez a törvény létrejött.
Ez egy nagyon fontos alapelv a Bibliában!
Ha ez a cél megvalósul, akkor ez a törvény BE LETT
TÖLTVE . Ez a törvény
betöltése, amelyről a Biblia beszél.
Nézzünk erre egy példát a Bibliából:
Isten a „ne ölj” parancsolattal látszólag szemben,
megparancsolta, hogy írtsák ki ezeket a
népeket. Miért? Pontosan az emberi életek védelme
érdekében. Ezek a népek valószínűleg
veszélyeztették a békét a Földön. Isten nem ragadt le
a „ne ölj” parancsolatnál, hanem a
parancsolat mögött álló szellemi valóság értelmében
járt el, mert ez a lényeg. Ennek kell
megvalósulnia. Ha ez megvalósul, akkor nem fontos,
hogy betű szerint is be legyen tartva a
„ne ölj” parancsolat, mert a CÉL, melynek érdekében ez
a parancsolat megszületett be lett
töltve.
Most vonatkoztassuk ezt a Szombatra.
Isten adott egy parancsolatot, a Szombatot, ez a
törvény betűje, viszont ennek a
parancsolatnak, ennek a törvénynek is volt, van egy
célja, egy „szelleme”, amiért létrejött.
Tegyük fel a példa kedvéért, hogy ez a cél az volt,
hogy az önzésében önmagát és
embertársait halálra dolgoztató ember legalább egy
napon egy héten 24 órát pihenjen, hogy
legalább ezen az egy napon 20 oldalt elolvasson a
Bibliából, hogy tanuljon valamit Istenről,
hogy legalább ezen a napon egy kicsit közösségben
legyen Ővele. Erre a feladatra ki is jelölt
Isten egy napot: a Szombatot. Nem állítom, hogy
tényleg csak ez volt Isten célja a szombat
parancsolatával, csak a példa kedvéért mondom, hogy
érthető legyen az elv.
Nézzük, hogyan tölti be ezt a (feltételezett) célt, a
törvény „szellemét” egy ember
Krisztusban.
Ha mondjuk a hívő Krisztusban van, akkor a Szent
Szellem mondja meg neki, hogy mikor
pihejen, mikor olvassa a Bibliáját, és mikor mit
csináljon. Ha Isten ezen a héten úgy vezette,
hogy csütörtökön és pénteken is 24-24 órát pihenjen,
mert nagyon megfáradt a
szolgálatban, akkor a törvény céljának ez a
vonatkozása, hogy „az ember legalább egy héten
24 órát pihenjen” be lett töltve. Ha ráadásul
mindeközben tudott Bibliát is olvasni, mondjuk
60 oldalt, akkor ezzel betöltötte a példa szerinti
Szombat második célját is, értelmetlen dolog
lenne ezek után még szombaton is pihennie.
Bár ez a hívő nem töltötte be a törvény betűjét ezen a
példa szerinti héten, de betöltötte a
törvény példa szerinti célját, a példa szerinti
feltételezett szellemét, ami pedig a LÉNYEG.
Erre most megint nagyon jól figyelj kérlek, mert ezt
nagyon sokan nem értik, akik
megpróbálnak Törvény szerint élni. Sokan gondolják,
hogy Jézus eljövetelével Jézus megadta
nekünk a képességet, hogy végre legyen erőnk
betartani, megtartani a törvényt, és ezért
teljes erőből nekiállnak megtartani Isten Törvényét.
Azt gondolják, hogy mindig is ez volt
Isten célja, hogy az emberek végre Törvénytartóvá
váljanak… De nem!
Jézus ennél sokkal-sokkal-sokkal-sokkal többet tett!
Jézus megadta a képességet nekünk, hogy BETÖLTSÜK azt
a szellemi valóságot,
amelynek érdekében a Törvény megszületett!
Ha ez megvan, akkor teljességgel értelmetlen a betű
szerinti törvénnyel
foglalkoznunk, mert MINDENÜNK megvan!!!
Isten világosan elmondta, többször is, hogy mikor
töltjük be a betű szerinti törvény célját:
Gal
5:14 „Mert az EGÉSZ törvény ez egy igében teljesedik be: Szeresd felebarátodat,
mint
magadat.”
Róm
13:10 „A szeretet nem illeti gonosszal a felebarátot. Annak okáért a törvénynek
betöltése a szeretet.”
Róm
13:8 „Senkinek semmivel ne tartozzatok, hanem csak [azzal], hogy egymást
szeressétek;
mert aki szereti a felebarátját, a törvényt betöltötte.”
Amikor a szeretetben vagyunk, akkor betöltjük azt a
célt, azt a szellemi valóságot, melynek
érdekében az egész törvény létrejött. Ahhoz, hogy ez
megvalósulhasson Jézus
keresztáldozatára volt szükség. Jézus a keresztfán
kivívta, hogy az Ő igaz természetéből
részesülhessen mindenki, aki hisz. Ezáltal a hívők új
szívet, új természetet kapnak. Ez az „új
szív”, mivel Jézus szívéhez hasonló, ezért már megvan
benne a hajlandóság, hogy Isten
akaratában járjon. Ez már nem olyan szív mint a régi,
aki Isten ellensége, és igyekszik elbújni
Istentől.
Erre az új szívre feltétlenül szükség van a VALÓDI
szeretet szempontjából.
Ezen kívül, még másra is szükségünk van.
Ahhoz, hogy valaki a szeretetben járhasson, PONTOSAN
tudnia kell, hogy egy bizonyos
élethelyzetben mi a szeretet.
Mondjuk kopognak az ajtódon, és kiderül, hogy pénzt
gyűjtenek egy rákbeteg ember
számára. Legalábbis a kétes kinézetű pénzgyűjtő hölgy
ezt állítja. Most adj pénzt, vagy ne
adj? Jó helyre kerül? Jót teszel vele, vagy éppen
ellenkezőleg? A legtöbbünknek van egy kész
sémája ilyen esetekre, de ami helyes volt a múltkor,
az nem biztos, hogy helyes most. Lehet,
hogy általában nem adsz ilyen esetekben, de könnyen
lehet, hogy most igazán segíthetnél az
adományoddal, és jót tennél vele.
Ki tudja mi az igazság, mi a szeretet, mikor teszel
jót?
Ha lenne egy titkos segítőd, akivel kapcsolatba tudnál
lépni, aki mindent tud, mindent átlát,
mindenhol jelen van, akkor Őáltala lehetővé válna,
hogy megtudd, mikor mit kell tenned
ahhoz, hogy VALÓDI jót tégy. Ez megvalósult, amikor
Jézus kitöltötte a Szent Szellemet.
Ezáltal, és csakis ezáltal nyílt meg a korlátolt ember
előtt az út, hogy képes legyen VALÓDI
jót tenni. Ha Te a Szent Szellemre hallgatsz, - mert
te az Ő juhaként hallod az Ő hangját, -
akkor, ha rá hallgatsz, azaz benne maradsz, akkor van
lehetőséged igazi jót tenni. Egyébként
tele leszel céltévesztésekkel. Előfordulhat, hogy azt
gondolod jót teszel valamivel, de
valójában csak ártasz vele. Érdekes, hogy a „bűn” szó
eredeti jelentése „céltévesztés”.
A Szent Szellem „törvénye” (szabálya) az, hogy mindig
a szeretet kellős közepében vezet
téged. Ha ez megvan neked, és kapcsolatban állsz Isten
szellemével, akkor már nincs
szükséged arra, hogy a betű szerinti Törvény vezessen,
mert Isten Szelleme sokkal
pontosabban képes a szeretetben vezetni, mint a merev
Törvény. Ebbe a valóságba hit által
tudsz csak belépni, egyébként nem. Isten megígérte,
hogy az Ő juhai „hallják” az Ő hangját,
és követik őt. Amíg ezt nem hiszed, azaz nem hiszed,
hogy te valóban „hallod” a hangját,
addig nem vagy képes belépni ennek a valóságába.
Amikor azonban elhiszed, onnantól már
képessé válsz arra, hogy Isten az Ő szellemével
vezessen. Ez keresztényként az elhívásunk.
Jézus a fej, mi pedig az Ő teste, akiket az Ő
szellemével vezet.
„Akiket
(folyamatosan) Isten szelleme vezérel, azok Istennek (felnőtt) fiai”
Ebben az igében a „fiai” helyett álló görög szó nem
kisgyermeket, hanem felnőtt fiút jelent.
Olyan valakit, akire az atya már mindent rábízhat,
mert megérett rá. Keresztényként meg fogunk érni arra, hogy folyamatosan
Istennek szelleme vezéreljen minket, fel fogunk nőni
erre a szintre, mert ez a mi elhívásunk. Jézus is így
élt ezen a Földön, „magától nem
cselekedett semmit”, „amint hallott, úgy ítélt”.
Amikor az ember friss hívő, nincs még elég
hite arra, hogy egy láthatatlan lény megfoghatatlan
szellemi vezetésére bízza magát, előbb-
utóbb azonban Isten ezt kimunkálja az övéiben.
Én még nem tartok itt, én még nem vagyok ilyen
„felnőtt fiú”. Sokszor, nagyon sokszor
bizalmatlan vagyok Istennel szemben, és inkább a saját
„bevált” régi önző utamon járok. Azt
is észrevettem azonban, hogy ma sokkal több dologban
engedek Istennek, mint öt évvel
ezelőtt, sokkal több dologban bízom magamat az Ő
vezetésére, mert közben tanított, hogy
semmi baj nem fog érni, ha így teszek, sőt…. ekkor jön
az igazi áldás. Látom, hogy ebben
kell fejlődnöm, mert amikor engedek ennek a vezetésnek
mindig csodákat tapasztalok meg,
és a hitem ezeknek a megtapasztalásoknak a hatására
rendkívül megnövekszik Istenben.
Ez a keskeny út, amiről Jézus beszélt. Azt tenni, amit
Isten mond az Ő szellemén keresztül.
Aki azt teszi, amit Isten mond, az a törvényt
folyamatosan BETÖLTI.
Ha Isten mond valamit neked, az minden Törvény felett
áll, mert ha Isten mond valamit az a
Törvény betöltése. A Törvény betöltése pedig mindig
magasabb rendű, mint a Törvény szó
szerinti megtartása. Az embernek fia, azaz Jézus ily
módon ura a Törvénynek, és ura a
szombatnak is:
Luk 6:3-5 „És felelvén Jézus, monda nékik: Nem
olvastátok-é, mit cselekedett Dávid, mikor
megéhezett ő és akik vele voltak? Mi módon ment be az
Úrnak házába és vette el a szent
kenyereket és ette meg és adott azoknak is, akik vele
voltak, amelyeket [pedig] nem szabad
megenni, hanem csak a papoknak? És monda nékik: Az
embernek Fia ura a szombatnak
is.”
Néhányan azt mondják, hogy ők nem a Törvény miatt
tartanak Szombatot, hanem
egyszerűen csak azért, mert megértették, hogy a hétnek
ezt a napját különlegesen
megáldotta Isten, és ezen a napon rendkívüli módon
közösségben lehet lenni vele. A
válaszom erre az, hogy Istennel akkor vagyunk
közösségben, ha azt tesszük, amit mond.
Nagyon kell vigyáznunk, hogy ne a naptár mondja meg
nekünk, mikor mit kell tennünk,
hanem a Szent Szellem. Ha a Szent Szellem mondja, hogy
ne végezz ezen a napon világi
munkát, akkor helyes, ha nem végzel, de fontos, hogy
ezt ne tedd egy „törvénnyé” a
magad számára, hogy te szombaton sohasem dolgozol,
mert lehet, hogy Jézus egy szép
napon azt fogja tőled kérni, hogy igenis dolgozz
szombaton, mert aznap éppen az számodra
a szeretet. Mert az embernek a fia kell, hogy ura
legyen a szombatnak is, tehát Ő kell, hogy
megmondja, mit kell tenned ezen a napon (is), nem
pedig a betű, a merev szombat. Ne légy
a szombat rabszolgája, hanem csak Jézusé.
Gal 4:9-10 (Csia) „De most, hogy Istent megismertétek,
helyesebben, hogy Isten megismert
titeket, hogy fordulhattok ismét az erőtlen és
szegényes elemekhez? Hogy akarhatjátok
ugyanazt újra kezdeni? Ismét az elemek rabszolgái
akartok lenni? Napokra, hónapokra,
időpontokra és évekre figyeltek. Féltelek titeket!”
Az is roppant fontos a fentiek tükrében, hogy nem
szabad megítélnünk senkit sem, aki
esetleg mást tesz Szombaton, mint mi, mert lehet, hogy
ő is Jézusnak engedelmeskedik,
csak Jézus éppen más feladatot bízott rá ezen a napon
mint rád. Amikor a farizeusok kérdőre
vonták Jézust, hogy miért „munkálkodik” szombaton, Ő
így válaszolt:
Ján 5:16-18 „Emiatt azután a zsidók üldözőbe vették
Jézust, mert ilyesmit tett szombatnapon.Jézus megszólította őket: „Atyám
mostanáig munkálkodik, én is
munkálkodom.” Ezért azonban a zsidók még inkább azon
voltak, hogy megöljék, mert
azonkívül, hogy a szombatot eltörölte, az Istent is
saját atyjának mondotta, és azzal vele
magát egyenlővé tette.”
Jézus tehát „munkálkodott” és munkálkodik szombaton.
Az Atya is munkálkodott és
munkálkodik szombaton, a papok is „munkálkodtak” a
templom körül, és neked is
munkálkodnod kell, ha Isten éppen úgy vezet. Ha nem
vezet úgy, nem kell munkálkodnod
sem. A lényeg, hogy mindig úgy élj, hogy tiszta legyen
a lelkiismereted, hogy őbenne vagy.
Igaz ennek az ellenkezője is. Ne tedd a magad számára
„törvénnyé”, hogy te nem pihensz
szombaton, mert ha Isten ezt mondja neked, akkor
igenis pihenned kell ezen a napon. Ne
legyél okosabb Isten Szelleménél, hanem bízd rá az
időbeosztást. Legyen akármilyen világi
munkád, feladatod is, ha Isten mondja, hogy csináld,
az innentől már nem világi munka,
hanem istentiszteleti forma.
Róm
14:4 - 14:7
„Te
kicsoda vagy, hogy kárhoztatod a más szolgáját? Az ő tulajdon urának áll vagy
esik. De
meg
fog állani, mert az Úr által képes, hogy megálljon. Emez az egyik napot
különbnek
tartja
a másiknál: amaz pedig minden napot [egyformának] tart. Ki-ki a maga
értelme
felől legyen meggyőződve. Aki ügyel a napra, az Úrért ügyel: és aki nem ügyel a
napra,
az Úrért nem ügyel. Aki eszik, az Úrért eszik, mert hálákat ad az Istennek: és
aki nem
eszik,
az Úrért nem eszik, és hálákat ad az Istennek. Mert közülünk senki sem él
önmagának,
és
senki sem hal önmagának.”
Ha a Szombat megtartása válik a számunkra a fontossá,
akkor könnyen elveszhet a
számunkra a szellemi lényeg, és Isten Szellemének
(Lelkének) az útjába állhatunk ezen a
napon. Szabad kezet kell adnunk Isten szellemének, a
szabadság szellemének
szombatonként is, hadd vezessen úgy és oda, ahová csak
akar ezen a napon is, és nem
szabad megítélnünk senki mást sem, ha esetleg
máshogyan vezeti őket, mert az is lehet,
hogy annak ellenére betöltik a szombat igazi célját,
hogy valójában nem is szentelik meg ezt
a napot úgy, ahogyan te.
Én azt tapasztaltam, hogyha őszintén megkérdezem
Istentől, hogy mi az Ő akarata, mit
szeretne, hogy tegyek egy bizonyos napon, mondjuk
Szombaton, akkor egyszerűen belül
érzem a szívemben, hogy mit kell tennem. Néha
bizonytalan vagyok, és ha ilyenkor újból
megkérdezem, akkor megerősíti bennem vagy az egyik,
vagy a másik lehetőséget. Érzem,
hogy ha elindulok képzeletben az egyik úton, akkor
békességem van benne, a másik úton
viszont nincs. Ha egyikben sincs békességem, akkor
várnom kell, Isten megtanított erre.
Ismét mondom, nem győzöm eléggé kiemelni: A lényeg,
hogy mindig tiszta lelkiismerettel
azt tedd, ami Isten mond szerinted neked. Ez
keresztényként az elhívásod. Ez Isten
parancsolatainak a megtartása.
Ez igaz erre az írásra is. Próbáltalak rávezetni, hogy
ne a Törvény irányítsa az életedet,
hanem Isten szelleme. Ha azonban abban tiszta a
lelkiismereted, hogy neked szombatot kell
tartanod továbbra is, a Törvényben leírt módon,
(kivéve, hogy neked nem kell megkövezned
azokat, akik nem tartják meg ezt a napot,) mert
szerinted ez Isten akarata a számodra,
akkor tedd azt. Csak győződj meg róla, hogy valóban
Isten mondja, nem pedig azért tartod,
mert eddig ezt tanították neked.
Járj mindig az eddigi világosságod szerint, és legyen
TISZTA a lelkiismereted
Isten előtt. Szeresd az igazságot, és kövesd azt, légy
kijavítható. Ha pedig mégis
elbuknál valamiben, Isten ígérete az, hogy ha
megvalljuk, akkor Ő megbocsájtja eleséseinket.
A következőkben a Törvény néhány céljáról szeretnék
beszélni:
5. rész: a Törvény célja
Az alábbiakban a teljesség igénye nélkül felsorolom a
Törvény néhány célját, valószínűnek
tartom, hogy ennél jóval több is van:
1. Ráébreszti az önigazult embert, hogy valami nincsen
rendben vele, nem
alkalmas a Mennyre:
Róm
3:20 „Annak okáért a törvénynek cselekedeteiből egy test sem igazul meg ő
előtte:
mert
a bűn ismerete a törvény által vagyon.”
Ha nem jelent volna meg Isten törvénye, akkor például
a zsidók azt hihették volna, hogy
minden rendben van velük, egyenes útjuk van a Mennybe,
hiszen ők Isten népe. A törvény
azonban megjelent, és ez tudatosítja mindenkiben,
(azokban, akik őszinték magukhoz,) hogy
nem felelnek meg a megkívánt mércének, bűnösek,
valamilyen megoldásra van égetően
szükségük.
2. Fékezte, fékezi az emberi gonoszság terjedését a
Földön (akárcsak az emberi,
jogi törvények):
A törvények nem képesek átváltoztatni a gonosz szívet,
de nagy visszatartó erejük van,
fékezik az emberi gonoszságot, mert félünk a
büntetéstől. Isten törvényének is van ilyen
aspektusa.
3. Segít, segített felismerni, azonosítani Jézust:
Gal
3:24 „Ekként a törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké lett, hogy hitből
igazuljunk
meg.”
Zsid
10:1 „Minthogy a törvényben a jövendő jóknak (az) árnyéka, nem maga a dolgok
képe
van meg, ennélfogva azokkal az áldozatokkal, amelyeket esztendőnként
szünetlenül
visznek,
sohasem képes tökéletességre juttatni az odajárulókat;”
Amikor egy zsidó embernek Pál elmagyarázta, hogyan
teljesedtek be a törvény jelképei
Jézusban, nagy esély volt rá, hogy felismerje, hogy
valóban Jézus a megváltó, a "bárány",
aki meghalt a bűneink miatt.
4. Tanít minket Isten szívéről és jóságáról:
A Törvény tele van emberséggel, jósággal és
méltányossággal. Tanít minket arról, hogy Isten
nagyon szeret minket, a javunkat akarja, és előtte
mindannyian egyenlőek vagyunk, legyen
az szegény, vagy gazdag.
6. rész: Összefoglalás
Ha újjászületett hívőként megcselekszed Isten
Szellemének az utasításait, akkor Istenben,
Jézusban, a Szeretetben maradsz, és ezzel BETÖLTÖD
Isten törvényét. Nem megtartod
tehát a Törvényt, hanem BETÖLTÖD azt, és ez volt
mindig is a LÉNYEG! Ekkor a TÖRVÉNY
parancsolatai, a tízparancsolat kőbe vésett utasításai
nem rád vonatkoznak.
Az újszövetség gyökeresen eltér az ószövetségtől,
mivel az újszövetség az újjászületett
emberek számára adatott, az ószövetség viszont az újjá
nem születettek számára. Emiatt e
két szövetség nem összevegyíthető. Ha valaki
összevegyíti, ezzel megoltja a Szent Szellem
munkáját magánál, vagy másban. Vagy az egyikben kell
élned, vagy a másikban, vagy a
törvény betűjét kell követned, vagy Isten Szellemét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése