Egyedül hit által!

 

Az üdvösség nem cselekedetek által van.

Mit jelent ez?
Nincsenek mágikus cselekedetek, melyek által üdvözülünk. Nincsenek vallásos cselekedetek, melyek által üdvözülünk, sőt,  nincsenek szent cselekedetek sem, melyek által üdvözülünk.

Az üdvösség kegyelemből van, hit által.
Régen is így volt, ma is így van, a jövőben is így lesz.

Mi a hit?
Mély bizalom Istenben. Ha valamit mond nekem, akkor igaznak fogadom el azt, amit mond. Ábrahámnak azt mondta, hogy nagy néppé teszi, és Ábrahám ezt igaznak hitte el. A legtöbbünknek nem jelenik meg Isten, hogy nyíltan mondjon valamit. Ehelyett másnak mondott valamit, hogy mondja meg nekünk, vagy írja le nekünk. Mi ezt igaznak elhisszük. Miért? Mert Isten legbelül a szívünkben meggyőz minket arról, hogy amit hallottunk, az valóban Tőle van, és valóban igaz. Így hallunk Jézusról is, a Megváltóról, akiben hiszünk. Ha ez valóság a szívünkben, ebből tudhatjuk, hogy mi hívők vagyunk, a hit emberei. Ha ez a hitünk valódi, akkor egyre inkább megtesszük, amire elvezet minket a láthatatlan, de amúgy nagyon is valóságos Jézus.

Az ószövetségi zsidók élete miben különbözött ettől?
Mi a múltban hiszünk, hogy a múltban Jézus eljött, és megváltott minket, ők viszont a jövőben hittek, hogy eljő majd a Megváltó, aki megváltja őket. Akinek akkor a mienkhez hasonló hite volt Istenben, az belül a szívében meggyőződött, hogy Jézus VALÓSÁG! Ez nem csak mese, hanem VALÓSÁG. Akinél ez a meggyőződés valóság volt, az hitt, az a hit embere volt, a választott, a maradék.

Aztán megkapták a törvényt és a ceremóniákat. Isten 667,  vagy hány utasítást adott nekik, hogy tegyék meg. Aztán elkezdték megtenni.

Vajon hányuknak sikerült?

Egyetlen egynek sem. Mégis voltak, akik üdvözültek közülük. Vajon mi alapján?
Ugyanúgy, mint mi, a hitük alapján. Vagyis… némelyek közülük bíztak Istenben, elhitték Isten állításait a Megváltóról, és egyéb dolgokról. Hívők voltak. Ezért üdvözültek. Nem azért, mert megtették az összes parancsolatot a ceremóniákkal együtt. Nem. Az senkinek sem sikerült.

Kegyelemből üdvözültek ők is, mint mi, hit alapján.

Írtam előző hozzászólásomban, hogy
"Engesztelést csakis EGYEDÜL a Megváltó, vagyis Jézus szerez!"

„Nem abban van a szeretet, hogy mi szerettük az Istent, hanem hogy ő szeretett minket, és elküldte az ő Fiát engesztelő áldozatul a mi bűneinkért.”  (1 János 4:10)

Mi újszövetségi hívőként ebben szívvel hihetünk. Nem látjuk, de hihetünk benne, hogy ez a valóság. Ha hiszünk, a hitünk a bizonyítéka annak, hogy a hit embereihez, Isten népéhez tartozunk.

Az ószövetségi hívők is hihettek ebben, teljes szívvel. Aki hitt, és teljes szívvel hitt, az Isten népéhez tartozott és üdvözült.

Nincs közöttünk különbség. Hit által üdvözülhetünk mi is és hit által üdvözülhettek ők is.

Mi a helyzet akkor a ceremóniákkal:
A törvényben csak az eljövendő jók "árnyéka" van meg, nem pedig maguk a "valóságos dolgok".

Mondok egy valóságos dolgot:

„Isten … szeretett minket, és elküldte az ő Fiát engesztelő áldozatul a mi bűneinkért.”  (1 János 4:10)

Ez tehát a valóság:

"Isten elküldte Fiát..engesztelő áldozatul.. a mi bűneinkért..."

Ennek a valóságnak volt az „árnyéka”, amikor venni kellett egy bárányt, megölni, és a vérét engesztelésül bevinni a szentek szentjébe, és ez "engesztelést hozott" a nép számára.

Felteszem a kérdést:
Ez valóban engesztelést hozott a nép számára??? Eltörölte ez a bűnöket valóban?

Nem!
Ez csak elmutogatta, egyfajta árnyjáték formájában, hogy mi lesz majd a valóság.
Aki azt hiszi, hogy a ceremónia elvégzése tényleg eltörölte a bűnöket, az olvassa el az alábbi igét:

"Minthogy csakugyan a törvényben csak az elkövetkező javaknak az árnyéka van meg, és nem a dolgok való alakja, világos, hogy ugyanolyan áldozatokkal, melyeket évről-évre visznek szakadatlanul, nem lehet befejezettekké tenni azokat, akik Istenhez közelednek. 
Ha nem így volna, akkor már megszűntek volna hordani az áldozatokat, mert azoknak a szolgálattevőknek lelkiismerete, akik egyszer megtisztultak, többé nem tudott volna vétkekről.  De nem ez történt, hanem a vétkek tudata évről-évre megmaradt bennük, mert hiszen lehetetlen, hogy bikák és bakok vére elvegyen vétkeket.  Zsidó 10:1 - 10:4 H Csia

Mi az, ami ezek helyett VALÓSÁGOSAN eltörli, elveszi a bűnöket?
Jézus áldozata, Jézus vére.

Tehát a zsidó áldozati bárány vére csak ELMUTOGATTA, hogy Jézus vére majd meg fogja oldani a bűn problémáját.

A zsidó néphez tartozók pedig szorgalmasan végezték ezt a ceremóniát. Ki az, aki emiatt üdvözült? Amiatt, hogy engedelmesen áldozatokat mutatott be?

Kicsoda?
Senki!

Miért senki?
Mert az üdvösség nem cselekedetek miatt van. Nem azért, mert megtettünk, vagy nem tettünk bizonyos vallási ceremóniákat. Nem azért, mert bemutattunk, vagy nem mutattunk be bizonyos áldozatokat.

„Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez;  Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék.”  Efézus 2:8 - 2:9

Ezzel szemben ki az, aki amiatt üdvözült, hogy valóságosan bízott Istenben, őszinte, teljes szívvel hitt Istennek abban, hogy elküldi majd a Megváltót, és Ő megoldást hoz majd a bűnre?

Kicsoda?
MINDENKI !!!

Ha egy ilyen hívő áldozatot is mutatott be, akkor Ő azt hittel tette. Megbízott Istenben, tudta, hogy jön a Megváltó. Az ilyen igaz ember volt, a hit embere, üdvözült.
Ha viszont egy olyan ember mutatott be áldozatot, aki mindeközben a szívében valójában nem bízott az egészben, nem bízott Istenben, nem hitt abban, hogy tényleg eljön majd a Megváltó, akkor hiába minden áldozat. Mivel a szívében hitetlen, az ilyen ember nem üdvözült.

"Mert ha azok az örökösök, kik a törvényből valók, hiábavalóvá lett a hit, és haszontalanná az ígéret":  (Róma 4:14 HUN)

Ezt példázta a kémek példája is Izraelben. Isten azt mondta, bemennek az ígéret földjére, nekik adta azt. Mit lép erre a hit embere?
Bízik Istenben, igaznak hiszi el, amit Isten mond.
Amikor azonban a 12 kém visszajött a kémlelésből, tízen azt mondták, hogy lehetetlen, nem tudják elfoglalni. Na, ők nem a hit emberei voltak. Csak ketten voltak közülük a hit emberei.

Mit tettek ekkor a hit emberei?
Hittek.
"Józsué pedig, a Nún fia, és Káleb, a Jefunné fia, akik a földnek kémlelői közül valók valának, meghasogaták ruháikat.  És szólának Izrael fiai egész gyülekezetének, mondván: A föld, amelyen általmentünk, hogy megkémleljük azt, igen-igen jó föld.  Ha az Úrnak kedve telik bennünk, akkor bevisz minket arra a földre, és nekünk adja azt, mely tejjel és mézzel folyó föld."  4 Mózes 14:6 - 14:8 Józsué

Ez a két ember, csakis ez a két hívő ment be az ígéret földjére.
Nem azért, mert valamit tettek, hanem azért, mert ők Istenben bíztak, Isten beszédében bíztak, tudták, hogy amit Isten mond, az a valóság, hittek.

A hitetlenek azonban nem mentek be!

Nem számít, azután mennyi ceremóniát, mennyi jót, vagy vallásos cselekedetet tettek, milyen jól tartottak Sabbathot, stb. hitetlenek voltak, ezért „kivágattak”. Nem mehettek be az Ígéret Földjére.

Csak a hívők üdvözültek, üdvözülnek, és fognak üdvözülni!

Nem pedig egész népek!

"Izrael, ha annyi volna is a néped, mint a tenger partján a fövény, csak a maradék tér meg belőle. Már elhatároztatott a pusztulás, és az igazságos ítélet elsöpör, mint az áradat."  (Ézsaiás 10:22 H Katolikus (SztI))

…  PÉLDAMESE …

Egyszer egy messzi afrikai országban élt egy szerető király, aki messzi földre utazott.

A népén azonban súlyos csapás volt. Minden nap megjelent egy csúnya fekete krokodil,
és valakit elragadott közülük. Minden nap. Minden egyes nap.

Ennek a királynak volt azonban egy csodálatos tulajdonsága. Előre látta a jövőt.
Mielőtt elutazott, így szólt a népéhez:
Én most elmegyek, de sok-sok idő múlva elküldöm hozzátok a fiamat. Ő fog megszabadítani benneteket a krokodiltól.
Aztán a király elutazott, de előtte parancsba, törvénybe adta a népének, hogy az alábbiakat kell tenniük:
... Minden évben venniük kell egy embert, be kell kenni az arcát liszttel, adni kell a kezébe egy fa kardot, majd ennek az embernek el kell játszania, hogy levágja
egy fából készült játékkrokodil fejét. Elmondta a király azt is, ezt addig kell ezt tenniük, amíg eljön az ő fia. Miután azonban eljön, onnantól már a fiát kell követniük....

A nép megfogadta a parancsot. Sok-sok évig ismételgették ezt a ceremóniát, míg egy szép napon egyszer csak megjelent egy félvér fehér fiatalember, a kezében egy valódi karddal,
és amikor a krokodil újra eljött, hogy ismét elragadjon egy embert, ez a fiú levágta a fejét. Ebben a pillanatban, csodálatos módon megejelent a király is. Megszólalt és ezt mondta: "Ez az én szerelmes fiam, akiről beszéltem nektek, őt hallgassátok, őt kövessétek", - majd a megjelenő király eltűnt.

Amikor ez megtörtént a távoli ország népe kétfelé oszlott.
Az egyik fele elballagott a fiú után.
A másik fele ott maradt, és továbbra is ismételgette a ceremóniát a fa krokodillal, mintha mi sem történt volna.

A kérdéseim ezek után a következők:
1. Jogosan követik-e az "ortodoxok" továbbra is a régi törvényt?
2. Érvényes-e az még rájuk, vagy esetleg a fiú megjelenésével megváltozott?
3. Tetszik-e ez a "hagyományokhoz való hű ragaszkodás" vajon a királynak?
3. Mit, kit kellene ehelyett követniük, hogy a király elégedett legyen?