Krisztusban vagy?
Az ige világosan beszéli, hogy léteznek olyan személyek,
akik „Krisztusban” vannak:
(1Pét 5:14) Köszöntsétek egymást szeretet csókjával. Békesség
mindnyájatoknak, akik Krisztusban vagytok.
(Róm 16:7) Köszöntsétek Andronikust és Juniát az én rokonaimat és
az én fogolytársaimat, akik híresek az apostolok között, akik nálamnál is előbb
voltak a Krisztusban.
(1Kor 15:18) Akik a Krisztusban elaludtak, azok is elvesztek
tehát?
Aztán arról is beszél az ige, hogy azok, akik Krisztusban vannak, hatalmas áldásokat kaptak és kapnak majd:
(1Kor 15:22) Mert amiképpen Ádámban mindnyájan meghalnak,
azonképpen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek.
(Ef 2:13) Most pedig a Krisztus Jézusban ti, kik egykor
távol valátok, közelvalókká lettetek a Krisztus vére által.
(2Kor 5:17) Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés [az];
a régiek elmúltak, íme, újjá lett minden.
Felmerül a kérdés, kik azok, akik Krisztusban vannak? Kikről mondhatjuk el, hogy Krisztusban vannak? Aztán az is kérdés, hogy Krisztusban lenni, az egy állandó állapot, vagy pedig időszakos? Tehát lehet az egyik napon Krisztusban lenni, a másik napon pedig nem?
Ha Krisztust egy egész testként képzeljük el, akkor azok, akik Krisztusban vannak, azok ennek a testnek, Krisztus testének a részei.
Ezen megközelítés szerint valaki akkor van Krisztusban, ha
Krisztus testének a része, vagyis tagja.
Kik azok az emberek, akik Krisztus tagjai, akik Krisztus
testének a részei:
(Róm 12:5) Azonképpen sokan egy test vagyunk a Krisztusban,
egyenként pedig egymásnak tagjai [vagyunk].
(1Kor 6:15) Nem tudjátok-e, hogy a ti testeitek a Krisztusnak
tagjai? Elszakítva hát a Krisztus tagjait, paráznának tagjaivá tegyem?
Távol legyen.
(1Kor 12:12) Mert amiképpen a test egy és sok tagja van, az
egy testnek tagjai pedig, noha sokan vannak, mind egy test, azonképpen a
Krisztus is.
(1Kor 10:16) A hálaadásnak pohara, amelyet megáldunk, nem a
Krisztus vérével való közösségünk-e? A kenyér, amelyet megszegünk, nem a
Krisztus testével való közösségünk-e?
(1Kor 12:27) Ti pedig a Krisztus teste vagytok, és tagjai
rész szerint.
Ki az a „ti”, akiről Pál beszélt? Mindazok, akik hisznek. A
hit emberei, akik hisznek Jézusban és Istenben. A hívők. Ezen megközelítés
szerint tehát Isten népe, a hívők Krisztus tagjai, ezért ők azok, akik
„Krisztusban vannak.” E megközelítés
szerint Krisztusban lenni egyenlő azzal, hogy „hívőnek lenni”, a hívő néphez
tartozni.
De, nézzünk meg most egy másik megközelítést is:
(Gal 3:27) Mert akik Krisztusba meríttettetek bele,
Krisztust öltöztétek fel.
Bemeríteni valakit valamibe csak úgy lehetséges, ha az a
valami, amibe belemerítik, nagyobb őnála. Nem lehet egy hatökrös szekeret
például belemeríteni egy pohár vízbe. Amikor belemerítenek minket egy nálunk
nagyobb dologba, például az óceánba, akkor korábban az óceánon kívül
helyezkedtünk el, amikor azonban belemerítenek minket, akkor belekerülünk, benne
vagyunk. Ha ekkor azt mondja valaki, hogy az óceánban az összes élőlény
meghal, akkor mi is meghalunk, mert mi is az óceánban vagyunk. Ha azt mondja
valaki, hogy mindenki „megelevenedik” aki ebben az óceánban van, akkor mi is
megelevenedünk, mert benne vagyunk. Ha ezt az óceánt felforralják, akkor minket
is, mert mi „benne vagyunk”.
Amikor a keresztség során minket belemerítenek Jézusba (Jézus nevébe), akkor ezzel jelképekben elbeszélve egy nálunk nagyobb dolog (Jézus) tagjaivá, részeivé tesznek minket. Jézussal azonosulunk a keresztségben. Ami vele történik, az velünk is. Ha ő meghal, akkor mi is, ha ő feltámad, akkor mi is, mert mi (a keresztségünk erről beszél – belemerültünk, „benne vagyunk”, - mint egy óceánban, - hiszen „belemerítettek” minket Krisztusba. Erről beszél a bemerítés (keresztség).
(Gal 3:27) Mert akik Krisztusba keresztelkedtetek meg,
Krisztust öltöztétek fel.
(1Kor 15:22) Mert amiképpen Ádámban mindnyájan meghalnak,
azonképpen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek.
(Róm 6:3) Avagy nem tudjátok-e, hogy akik megkeresztelkedtünk
Krisztus Jézusba, az ő halálába keresztelkedtünk meg?
(Róm 6:4) Eltemettettünk azért ő vele együtt a keresztség által
a halálba: hogy miképpen feltámasztatott Krisztus a halálból az Atyának
dicsősége által, azonképpen mi is új életben járjunk.
(Róm 6:8) Hogyha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy
élünk is ő vele.
(Róm 6:11) Ezenképpen gondoljátok ti is, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a mi Urunk Jézus Krisztusban.
Van még egy kép, mit jelent Krusztusban lenni, ez pedig nem más, mint Noé bárkája. Ahogyan az özönvíz során megmenekültek azok, akik abban a bárkában voltak, ugyanúgy megmenekülnek azok, akik "Krisztusban vannak".
Miután mindezt megértettük, ezzel értelmet szerzünk arra, hogy mi valódi hívők, mi mindannyian, akik Jézusban valóban hiszünk mi mindannyian Krisztusban vagyunk. Bele keresztelkedtük, benne vagyunk!
János ezzel egyetért:
(1Ján 5:20) De tudjuk [azt is], hogy az Isten Fia eljött, és
értelmet adott nekünk arra, hogy megismerjük az igazat, és [hogy] mi az
igazban, az ő Fiában, a Jézus Krisztusban vagyunk. Ez az igaz
Isten és az örök élet.
Csak ma vagyunk Jézus Krisztusban, vagy esetleg holnap is?
(Róm 8:39) sem magasság, sem mélység, sem másféle (egyéb)
teremtmény nem szakíthat (választhat) el minket az Isten szeretetétől, mely
Krisztus Jézus Urunkban van.
Krisztusban lenni, az egy olyan állapot, amely minden igaz hívőre igaz, és amely soha nem ér véget. Ha újjászülettünk, akkor mi mindannyian ebbe az állapotba születtünk újjá. Hiszen „Krisztusban” születtünk újjá, egyébként nem is születhettünk volna újjá. Krisztusba kellet ugyanis kerülnünk ahhoz, hogy az óemberünk meghaljon és újjászülessünk. Azóta mi hívők mind Krisztusban vagyunk. A Krisztusban való élet, az nem más, mint a hívőként való életünk. Krisztusban azóta vagyunk, amióta újjászülettünk és hívők vagyunk, amióta Krisztus teste vagyunk. Ahogyan például nem tudunk nem emberek lenni, azután, miután embernek születtünk, éppen így, nem tudunk nem "Krisztusban lenni", miután hívőként Krisztusban újjászületünk. Amíg hívők vagyunk, addig mi végig "Krisztusban" vagyunk. Mivel az újjászületett hívő életünk "örök", tehát, ha valaki egyszer újjászületett, annak örök élete van, ezért a mi Krisztusban lévő életünk is "örök". Újjászületésünket követően mi örökké hívők vagyunk, és örökké "Krisztusban" vagyunk. Lehetünk "kisdedek" Krisztusban, lehetünk "balgák" Krisztusban, lehetünk "felnőttek" Krisztusban, lehetünk "tudatlanok" Krisztusban. Bárhogyan is, de ha valódi hívők vagyunk, akkor mi -ha néha balgán is, - de Krisztusban vagyunk!
(Gal 3:28) Nincs zsidó, sem görög; nincs szolga, sem szabad; nincs
férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban.
(1Pét 5:14) Köszöntsétek egymást szeretet csókjával. Békesség
mindnyájatoknak, akik Krisztusban vagytok.
(Róm 16:7) Köszöntsétek Andronikust és Juniát az én rokonaimat és
az én fogolytársaimat, akik híresek az apostolok között, akik nálamnál is
előbb voltak a Krisztusban.
(Róm 8:1) Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, akik
Krisztus Jézusban vannak, kik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint.
(Róm 8:2) Mert a Jézus Krisztusban való élet lelkének
törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől.
Van olyan is azonban, amikor a hívő nem tud róla, hogy Ő
Krisztusban van, Krisztusba született újjá, amikor még nem gondolkodik Szellem
szerint, hanem test szerint. Ebben az esetben ez az ige igaz rá:
(1Kor 3:1) Én sem szólhattam nektek, atyámfiai, mint lelkieknek,
hanem mint testieknek, mint a Krisztusban kisdedeknek.
A Krisztusban „kisdedek” nem mutatják még azt a formát, mint
a Krisztusban „felnőttek”, mégis, ennek ellenére ők is Krisztus részei, ők is
Krisztusban vannak, mert hittek és Isten kegyelméből Jézusba kerültek, újjászülettek.
Nézzünk meg most néhány dolgot, amelyek a miénk, miután hívőként
belekerültünk Krisztusba:
(2Kor 2:14) Hála pedig az Istennek, aki mindenkor diadalra vezet
minket a Krisztusban, és az ő ismeretének illatját minden helyen megjelenti
mi általunk.
(2Kor 3:14) De megtompultak az ő elméik. Mert ugyanaz a lepel mind
e mai napig ott van az ó szövetség olvasásánál felfedetlenül, mivelhogy a Krisztusban
tűnik el;
Kol 3:4) Mikor a Krisztus, a mi életünk, megjelen, akkor majd ti
is, Ő vele együtt, megjelentek dicsőségben.
(1Thess 4:16) mert maga az Úr parancsszóval, főangyal szózatával,
Isten kürtjével alászáll az égből. Először azok a halottak, akik a
Felkentben vannak, feltámadnak,
(Ef 1:3) Áldott a mi Urunknak, a Felkent Jézusnak Istene és Atyja,
ki a Felkentben a mennyeiekben található minden szellemi áldással megáldott
mink annak megfelelően,
(1Pét 5:10) A mindenfajta kegyelem Istene, ki titeket a Felkentben örök dicsőségébe kihívott, miután keveset szenvedtetek, helyre fog igazítani, meg fog szilárdítani, fel fog erősíteni, meg fog alapozni.
(Fil 4:13) Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem
megerősít.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése