2025. február 12., szerda

Bibliai egyházmodell

Derek Prince könyve: " Isten Gyülekezetének Újrafelfedezése " megvásárolható az online könyvesboltokban.
Részletek:
" ,.... Pál tanításának lényege az, hogy minden tagnak szüksége van a többire. Egyikünk sem független, nem létezhetünk egymás nélkül. Ezért nem mondhatjuk más hívőknek: "boldogulok én nélküled, nem érdekel, mi történik veled, lényeg, hogy nálam minden rendben van,"

... a fej Jézust jelképezi. Jézus sohasem mondaná az Ő teste legkevésbé fontos részének: "Nincs rád szükségem". Sőt, nagyon is szüksége van ránk, mert mi vagyunk az Ő teste, az eszköz, amit használ, hogy elvégezzen dolgokat ebben a világban. Mindig a leggyengébb tagok a legfontosabbak. Egyetlen külső testrész sem olyan érzékeny és sérülékeny tagja a testnek, mint a szem, mégsem fontosabb egyik sem a szemnél...

Minden védelmet és tiszteletet megkap, nem azért mert erős, hanem azért, mert gyenge. Így kapcsolódnak tehát a tagok a testben. Az erősnek meg kell védenie a gyengét. Nem vehetjük semmibe, vagy hagyhatjuk figyelmen kívül a test egyetlen tagját sem. Ez életbevágóan fontos lecke... Szükségünk van egymásra, függünk egymástól, és mindannyiunknak tisztelnünk kell egymást...

Egyetlen beteg testrész kihatással van az egész test egészségére...

Feltétlenül meg kell értenünk, hogy szükségeink a kapcsolatainkon keresztül töltetnek be a testben.
Kol 2:19 "... ragaszkodván a Főhöz, Akiből az egész test, a kapcsok és kötelek által segedelmet vévén és egybeszerkesztetvén, nevekedik az Isten szerint való nevekedéssel."

A "kötél" egy elkötelezett szövetséges szeretet... Bármely házasság, amelyben a kötelezettség csak addig tart, amíg nincs feszültség, vagy probléma, hamar tönkremegy. tehát szükség van valamire, ami az embereket egybetartja a feszültségek és problémák ellenére. Mi lehet az? Ez a szövetségi elkötelezettség: egy mély, végleges, személyes elkötelezettség.

Szükségleteinket nem kizárólagosan a Fej tölti be, hanem a test kapcsainak és köteleinek a hálózata is, amely számtalan ponton és módon kapcsolódik a Fejhez. A Fej gondoskodik minden tag minden szükségéről, de a szükségek nem lesznek betöltve addig, amíg a tagok nincsenek megfelelő kapcsolatban egymással a Fejen keresztül.

Mivel a szellemi "táplálék" magunkhoz vétele kapcsokon és köteleken keresztül történik, nem mondhatjuk: Mindent, amire szükségem van, egyedül az Úrtól szerzem be". Az Úr nem ilyennek alkotta a testet. Ő úgy szerkesztette a testet, hogy sok szükségünket csak a test más tagjai legyenek képesek betölteni....

Sajnálom azokat az embereket, akik meglopják saját magukat a "testben való élet" örömeitől lázadásukkal és függetlenedésükkel. Ők elmulasztják a szeretetet, amit Isten Krisztus testének szervezetén keresztül közvetít... Ne kövesd el a hibát, amit oly sokan elkövettek, és azután magukra maradtak a test erőforrásai nélkül, holott nagy szükségük lenne rá. Ne mondd ezt: "Ha tragédia súlyt, majd megoldom egyedül! Ha már elért a nehézség, elkéstél azzal, hogy kapcsolatokat kezdj kiépíteni a gyülekezettel. Találd meg a helyedet már most, és építs ki szoros barátságot hívő társaiddal! Nemcsak neked van szükséged rájuk, hanem nekik is rád!...

Derek Prince könyve: " Isten Gyülekezetének Újrafelfedezése " megvásárolható az online könyvesboltokban.

Isten szeretete

 

Tíz-tizenöt évvel ezelőtt egy természetfeletti átélés keretében olyan dolgot tapasztaltam meg, amilyenről korábban még csak nem is hallottam. Néhány pillanatig átéltem Isten érzéseit, Isten irántunk érzett szeretetét, néhány pillanatig azt éreztem, amit Ő.

Mindez úgy történt, hogy az ágyamban feküdtem, és éppen a feleségemért imádkoztam, aki éppen beteg volt. Kb. így imádkoztam: „Istenem, én tudom, hogy Te nagyon szereted a feleségemet, légy szíves, gyógyítsd akkor meg…”  Idáig jutottam az imámban, amikor valami rendkívüli dolog történt. Szerintem Isten megsajnálhatott a szegényes istenképemért, hogy szerintem mennyire is szereti Ő a feleségemet, és egy pillanatra megnyitotta az értelmemet? a szellememet, vagy mit. Én pontosan nem tudom, mit tett, de a következő pillanatban egy bizonyos értelemben már „mintha én lettem volna Ő”. Azt éreztem, amit Ő érez a feleségem iránt… Átéltem az Ő érzéseit, azaz a szellemi valóságot? Isten szeretetével kapcsolatban.

A szeretetével körülvette, azaz körülvettük a feleségemet, mint egy izzó erőtér, egy láthatatlan burok, amely TELJESEN körülzárta. Oly módon, mint amikor a teljesen víz alá merített labdát is teljesen körül zárja a víz. Ennek a szeretetnek is volt egyfajta „nyomása”, azaz „aktív” volt, nem pedig „passzív”. Ahogyan a víz azonnal ott terem, és behatol a víz alá merített testbe, ha talál egy rést, így Isten is teljesen körülzárta a feleségemet, és azonnal cselekedett, ha erre lehetősége adódott. Igazából azt éreztem, hogy a szeretetének mi, a gyermekei vagyunk az útjában, mert a feleségem irányából egy másik „erőtér” tartotta vissza, hogy Isten szeretetének az erőtere még ennél is szorosabban körülzárhassa. Érdekes volt még a számomra, hogy Isten a feleségem életében „maradéktalanul” jelen volt. Én korábban valami olyasmit gondoltam, hogy Isten figyel egy kicsit ide is, oda is, és van, amikor éppen velem foglalkozik, van, amikor inkább mással, de ebben az átélésben nem így volt. Isten TELJESEN jelen volt. A teljes figyelmével, és ez a TELJES jelenlét folyamatos volt, sohasem szakadt meg, egy pillanatra sem. Néhány pillanat múlva ez az átélés a számomra véget ért. Újra önmagam voltam, egyedül a saját érzéseimmel.

Azóta már rengeteg idő eltelt, sokat gondolkodtam ezekről. Jelenleg úgy vélem, Isten ezen az átélésen keresztül megmutatta, hogy

1.      Ő maximálisan jelen van pillanatról pillanatra az életünkben, még ha ezt nem is érzékeljük, és semmi sem kerüli el a figyelmét.  Folyamatosan TELJESEN jelen van nálam, és TELJESEN jelen van nálad, Isten képes egyszerre több helyen is TELJESEN jelen lenni.

2.       Ő mindig megteszi azt a jót az életünkben, amit csak megtehet. Az Ő szeretete körülzár minket, és ha kell, türelemmel vár, amíg felnövünk az áldásainak elhordozásához. Ő a legszívesebben már most odaadna mindent, mert annyira szeret, de ehhez meg kell várnia, amíg mi felnövünk, vagy felhagyunk az ellenállással. Igazából mi vagyunk az Ő szeretetének a korlátai. Nem arról szólt ez az átélés, hogy a bűneink miatt vagyunk a korlátai, - bár gondolom, azok miatt is korlátozhatjuk, - hanem inkább arról, hogy még gyermekek vagyunk, és még növekednünk kell, hogy bírni tudjuk az áldásait. Neki ezt valami miatt meg kell várnia, és meg is várja, és ki is munkálja bennünk.

A legfontosabb dolgok, amelyeket megértettem eddig ebből az átélésből: 

1. Megerősödött a hitem Isten feltétel nélküli forró, aktív szeretetében, és abban, hogy sohasem hagy magunkra minket. Ez elképzelhetetlen a számomra a fentiek tükrében. Ő mindig velünk van és mindig „kéznél van”. 

2. Megerősödtem abban, hogy Isten figyelmét semmi nem kerüli el velünk kapcsolatban. 

3. Megerősödtem abban, hogy összetartozunk Istennel. Ő és én egy családot alkotunk, és nagyon-nagyon közel állunk egymáshoz. Annyira közel, hogy úgy érzem, ezzel kapcsolatban nagyon be vagyunk csapva a gonosz által, mert nem tudunk erről, mert ez annyira hihetetlen… Isten és mi…? Ez túl szép, hogy igaz legyen… a világ számára ez elképzelhetetlen…. Közelebb már nem is állhatnánk, jobban már nem is tartozhatnánk össze. Összetartozunk. Mint férj és feleség, akik szerelmesek. Ő folyamatosan rám gondol, és azon töri a fejét, hogy mit segíthetne, mivel tehetné jobbá az életemet, hiszen mindig velem van és összetartozunk. 

Ezt korábban nem így gondoltam. Istenre mindig úgy néztem, mint egy külön "lénykategóriára", aki szeret, ezt tudtam, de én úgy gondoltam, hogy úgy szeret, mint egy aranyos kis házikedvencet. Szóval van Ő, a magasságos Isten, és vagyunk mi emberek, akik azért más kategóriák vagyunk. Nem így van! Isten VALÓDI, szellemi gyermekei vagyunk az újjászületésünket követően, Jézus testének és vérének a részesei. Szeretett "fajtársak", családtagok, valódi gyermekek. Isten és mi összetartozunk, mert mi Tőle születtünk, az Ő gyermekei vagyunk. Az Ő véréből valók. Mert aki az Úrral egyesül, egy szellem ővele. Mert aki szellemtől születik, szellem az.

(1Ján 3:2) "Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Ő hozzá; mert meg fogjuk őt látni, amint van."

Mindezeket azért írtam le, hogy tudd, veled van, összetartoztok és nagyon szeret, még akkor is, ha ezt esetleg most éppen nem így érzed. Sohasem vagy egyedül. Ámen.

Krisztusban vagy?

 

Krisztusban vagy?

Az ige világosan beszéli, hogy léteznek olyan személyek, akik „Krisztusban” vannak:

(1Pét 5:14) Köszöntsétek egymást szeretet csókjával. Békesség mindnyájatoknak, akik Krisztusban vagytok.

(Róm 16:7) Köszöntsétek Andronikust és Juniát az én rokonaimat és az én fogolytársaimat, akik híresek az apostolok között, akik nálamnál is előbb voltak a Krisztusban.

(1Kor 15:18) Akik a Krisztusban elaludtak, azok is elvesztek tehát?

Aztán arról is beszél az ige, hogy azok, akik Krisztusban vannak, hatalmas áldásokat kaptak és kapnak majd:

(1Kor 15:22) Mert amiképpen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképpen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek.

(Ef 2:13) Most pedig a Krisztus Jézusban ti, kik egykor távol valátok, közelvalókká lettetek a Krisztus vére által.

(2Kor 5:17) Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés [az]; a régiek elmúltak, íme, újjá lett minden.

Felmerül a kérdés, kik azok, akik Krisztusban vannak? Kikről mondhatjuk el, hogy Krisztusban vannak? Aztán az is kérdés, hogy Krisztusban lenni, az egy állandó állapot, vagy pedig időszakos? Tehát lehet az egyik napon Krisztusban lenni, a másik napon pedig nem?

 I.    megközelítés, a test képe

Ha Krisztust egy egész testként képzeljük el, akkor azok, akik Krisztusban vannak, azok ennek a testnek, Krisztus testének a részei.


Ezen megközelítés szerint valaki akkor van Krisztusban, ha Krisztus testének a része, vagyis tagja.

Kik azok az emberek, akik Krisztus tagjai, akik Krisztus testének a részei:

(Róm 12:5) Azonképpen sokan egy test vagyunk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai [vagyunk].

(1Kor 6:15) Nem tudjátok-e, hogy a ti testeitek a Krisztusnak tagjai? Elszakítva hát a Krisztus tagjait, paráznának tagjaivá tegyem? Távol legyen.

(1Kor 12:12) Mert amiképpen a test egy és sok tagja van, az egy testnek tagjai pedig, noha sokan vannak, mind egy test, azonképpen a Krisztus is.

(1Kor 10:16) A hálaadásnak pohara, amelyet megáldunk, nem a Krisztus vérével való közösségünk-e? A kenyér, amelyet megszegünk, nem a Krisztus testével való közösségünk-e?

(1Kor 12:27) Ti pedig a Krisztus teste vagytok, és tagjai rész szerint.

Ki az a „ti”, akiről Pál beszélt? Mindazok, akik hisznek. A hit emberei, akik hisznek Jézusban és Istenben. A hívők. Ezen megközelítés szerint tehát Isten népe, a hívők Krisztus tagjai, ezért ők azok, akik „Krisztusban vannak.”  E megközelítés szerint Krisztusban lenni egyenlő azzal, hogy „hívőnek lenni”, a hívő néphez tartozni.

De, nézzünk meg most egy másik megközelítést is:

 II.  megközelítés, az van Krisztusban, aki „belekeresztelkedett”, belemeríttetett Krisztusba.

(Gal 3:27) Mert akik Krisztusba meríttettetek bele, Krisztust öltöztétek fel.

Bemeríteni valakit valamibe csak úgy lehetséges, ha az a valami, amibe belemerítik, nagyobb őnála. Nem lehet egy hatökrös szekeret például belemeríteni egy pohár vízbe. Amikor belemerítenek minket egy nálunk nagyobb dologba, például az óceánba, akkor korábban az óceánon kívül helyezkedtünk el, amikor azonban belemerítenek minket, akkor belekerülünk, benne vagyunk. Ha ekkor azt mondja valaki, hogy az óceánban az összes élőlény meghal, akkor mi is meghalunk, mert mi is az óceánban vagyunk. Ha azt mondja valaki, hogy mindenki „megelevenedik” aki ebben az óceánban van, akkor mi is megelevenedünk, mert benne vagyunk. Ha ezt az óceánt felforralják, akkor minket is, mert mi „benne vagyunk”.


Amikor a keresztség során minket belemerítenek Jézusba (Jézus nevébe), akkor ezzel jelképekben elbeszélve egy nálunk nagyobb dolog (Jézus) tagjaivá, részeivé tesznek minket. Jézussal azonosulunk a keresztségben. Ami vele történik, az velünk is. Ha ő meghal, akkor mi is, ha ő feltámad, akkor mi is, mert mi (a keresztségünk erről beszél – belemerültünk, „benne vagyunk”, - mint egy óceánban, - hiszen „belemerítettek” minket Krisztusba. Erről beszél a bemerítés (keresztség).

(1Ján 4:17) ..  "amint Ő van, mi is úgy vagyunk e világban,"

Miért is vagyunk 'úgy, ahogyan Ő'?  Mert Bele merítkeztünk, Benne vagyunk!

Mivel mi hívőként Benne vagyunk, (és így megtörténik velünk is, ami vele), ezért mondhatja például azt is az ige, hogy "amint Ő van, úgy vagyunk mi is a világban". Ha a a vizet felforraljuk, és abban a vízben egy béka is van, akkor a béka is felforr, a vízzel együtt. Ha a vizet lehűtjük, akkor a béka is lehűl "vele együtt."

(1Ján 4:17) "Azzal lesz teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizodalmunk van az ítélet napjához, mert amint ő van, úgy vagyunk mi is e világban."

Emiatt, amikor Ő dicsőségben megjelenik, akkor mi is :)
(Kol 3:4) "Mikor a Krisztus, a mi életünk, megjelen, akkor majd ti is, Ő vele együtt, megjelentek dicsőségben."

Úgyhogy Vele együtt ülünk (már most!) a Mennyekben!
(Ef 2:6) "És együtt feltámasztott és együtt ültetett a mennyekben, Krisztus Jézusban:"

Hogyan lehetséges ez? Úgy tehát, hogy Bele merültünk, egyesültünk Vele, erről beszél jelképekben a keresztség. Ami megtörtént vele, ami megtörténik vele majd, az velünk is megtörtént és velünk is meg fog történni!

(Gal 3:27) Mert akik Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöztétek fel.

(1Kor 15:22) Mert amiképpen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképpen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek.

(Róm 6:3) Avagy nem tudjátok-e, hogy akik megkeresztelkedtünk Krisztus Jézusba, az ő halálába keresztelkedtünk meg?

(Róm 6:4) Eltemettettünk azért ő vele együtt a keresztség által a halálba: hogy miképpen feltámasztatott Krisztus a halálból az Atyának dicsősége által, azonképpen mi is új életben járjunk.

(Róm 6:8) Hogyha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy élünk is ő vele.

(Róm 6:11) Ezenképpen gondoljátok ti is, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a mi Urunk Jézus Krisztusban.

Van még egy kép, mit jelent Krusztusban lenni, ez pedig nem más, mint Noé bárkája. Ahogyan az özönvíz során megmenekültek azok, akik abban a bárkában voltak, ugyanúgy megmenekülnek azok, akik "Krisztusban vannak".

Miután mindezt megértettük, ezzel értelmet szerzünk arra, hogy mi valódi hívők, mi mindannyian, akik Jézusban valóban hiszünk mi mindannyian Krisztusban vagyunk.  Bele keresztelkedtük, benne vagyunk!

János ezzel egyetért:

(1Ján 5:20) De tudjuk [azt is], hogy az Isten Fia eljött, és értelmet adott nekünk arra, hogy megismerjük az igazat, és [hogy] mi az igazban, az ő Fiában, a Jézus Krisztusban vagyunk. Ez az igaz Isten és az örök élet.

Csak ma vagyunk Jézus Krisztusban, vagy esetleg holnap is?

(Róm 8:39) sem magasság, sem mélység, sem másféle (egyéb) teremtmény nem szakíthat (választhat) el minket az Isten szeretetétől, mely Krisztus Jézus Urunkban van.

Krisztusban lenni, az egy olyan állapot, amely minden igaz hívőre igaz, és amely soha nem ér véget. Ha újjászülettünk, akkor mi mindannyian ebbe az állapotba születtünk újjá. Hiszen „Krisztusban” születtünk újjá, egyébként nem is születhettünk volna újjá. Krisztusba kellet ugyanis kerülnünk ahhoz, hogy az óemberünk meghaljon és újjászülessünk. Azóta mi hívők mind Krisztusban vagyunk. A Krisztusban való élet, az nem más, mint a hívőként való életünk. Krisztusban azóta vagyunk, amióta újjászülettünk és hívők vagyunk, amióta Krisztus teste vagyunk. Ahogyan például nem tudunk nem emberek lenni, azután, miután embernek születtünk, éppen így, nem tudunk nem "Krisztusban lenni", miután hívőként Krisztusban újjászületünk. Amíg hívők vagyunk, addig mi végig "Krisztusban" vagyunk. Mivel az újjászületett hívő életünk "örök", tehát, ha valaki egyszer újjászületett, annak örök élete van, ezért a mi Krisztusban lévő életünk is "örök". Újjászületésünket követően mi örökké hívők vagyunk, és örökké "Krisztusban" vagyunk. Lehetünk "kisdedek" Krisztusban, lehetünk "balgák" Krisztusban, lehetünk "felnőttek" Krisztusban, lehetünk "tudatlanok" Krisztusban. Bárhogyan is, de ha valódi hívők vagyunk, akkor mi -ha néha balgán is, - de Krisztusban vagyunk! 

(Gal 3:28) Nincs zsidó, sem görög; nincs szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban.

(1Pét 5:14) Köszöntsétek egymást szeretet csókjával. Békesség mindnyájatoknak, akik Krisztusban vagytok.

(Róm 16:7) Köszöntsétek Andronikust és Juniát az én rokonaimat és az én fogolytársaimat, akik híresek az apostolok között, akik nálamnál is előbb voltak a Krisztusban.

(Róm 8:1) Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak, kik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint.

(Róm 8:2) Mert a Jézus Krisztusban való élet lelkének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől.

Van olyan is azonban, amikor a hívő nem tud róla, hogy Ő Krisztusban van, Krisztusba született újjá, amikor még nem gondolkodik Szellem szerint, hanem test szerint. Ebben az esetben ez az ige igaz rá:

(1Kor 3:1) Én sem szólhattam nektek, atyámfiai, mint lelkieknek, hanem mint testieknek, mint a Krisztusban kisdedeknek.

A Krisztusban „kisdedek” nem mutatják még azt a formát, mint a Krisztusban „felnőttek”, mégis, ennek ellenére ők is Krisztus részei, ők is Krisztusban vannak, mert hittek és Isten kegyelméből Jézusba kerültek,  újjászülettek.

Nézzünk meg most néhány dolgot, amelyek a miénk, miután hívőként belekerültünk Krisztusba:

(2Kor 2:14) Hála pedig az Istennek, aki mindenkor diadalra vezet minket a Krisztusban, és az ő ismeretének illatját minden helyen megjelenti mi általunk.

(2Kor 3:14) De megtompultak az ő elméik. Mert ugyanaz a lepel mind e mai napig ott van az ó szövetség olvasásánál felfedetlenül, mivelhogy a Krisztusban tűnik el;

Kol 3:4) Mikor a Krisztus, a mi életünk, megjelen, akkor majd ti is, Ő vele együtt, megjelentek dicsőségben.

(1Thess 4:16) mert maga az Úr parancsszóval, főangyal szózatával, Isten kürtjével alászáll az égből. Először azok a halottak, akik a Felkentben vannak, feltámadnak,

(Ef 1:3) Áldott a mi Urunknak, a Felkent Jézusnak Istene és Atyja, ki a Felkentben a mennyeiekben található minden szellemi áldással megáldott mink annak megfelelően,

(1Pét 5:10) A mindenfajta kegyelem Istene, ki titeket a Felkentben örök dicsőségébe kihívott, miután keveset szenvedtetek, helyre fog igazítani, meg fog szilárdítani, fel fog erősíteni, meg fog alapozni.

(Fil 4:13) Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít.