Isten hangjának a meghallása és követése

Isten hangjának a meghallása és követése

Mi keresztényként valóban halljuk Isten hangját?
Mit kell tennünk, hogy meghalljuk Őt?
Miből tudhatjuk, hogy valóban Isten szólt hozzánk?
Hogyan kerülhetjük el a tévedéseket?

Az én juhaim hallják az én szómat...

Egy elképzelt kis banális történettel kezdem a téma kibontását:

Csörög a telefon, sietve felveszed, és egy kedves hangú ismeretlen szól bele: … „Dr. Kiss Márton vagyok, a helyi kórházból. Egy sajnálatos dolog miatt keresem, az egyik betegemnek életmentő műtétre lenne szüksége, ami 3.000.000.- Ft-ba kerül. Még 100.000.- Ft hiányzik, és adományokat gyűjtök hozzá. Tudna segíteni valamekkora összeggel, nagyon sürgős lenne?!”...

Zsupsz, jó keresztényként ebben a pillanatban döntened kellene. Eszedbe jut Jak 4:17:  „azért tudna jót cselekedni, és nem cselekeszik, bűne az annak.„  Ennek megfelelően ki kellene találnod, hogy ebben a helyzetben mi a jó:  „ Ha most pénzt adok ennek az ismeretlennek, azzal jót teszel, az helyes? Esetleg rossz, mert ő egy csaló, és csak kábítószerre költené? A múltkor is becsapott valaki, akkor most ez is csalás? Valószínűleg már van egy sémád az ilyen élethelyzetekre, de minden élethelyzet más és más, és könnyen lehet, hogy ami egy alkalommal helyes válasz volt, (mondjuk éppen adtál pénzt) az most ebben az esetben nem az, mert a hang a telefonban éppen egy csaló.

Ismered a Törvényt, kívülről tudod a Szentírást, de könnyen belátható ebből a kis példából, hogy ez önmagában édes kevés. Még ha a szíved megváltozott is, és teljes lényeddel, teljes szíveddel a jót akarod tenni, akkor sem tudod csak úgy EGYEDÜL önmagad eldönteni, hogy mit kell tenned ebben az élethelyzetben, hogy IGAZI, Isten szerinti jót tégy.

Ha nem rendelkezel azzal a PLUSSZAL, amiről ez az írás beszél, akkor bizony ki vagy téve a tévedés veszélyének, és könnyen választhatod a magad számára helyesnek tűnő, de az isteni nézőpontból helytelen utat.

Én korábban nem tartottam nagyon fontosnak, hogy egy ilyen élethelyzetben milyen választ adok. Azt hittem, hogy ha tudatlanságból („jó szándékból”) követek el bűnt, az nem is olyan nagy dolog. Isten azonban világossá tette mindenki számára, már az ószövetségben, hogy a tévedésből elkövetett bűn is bűn, és engesztelő áldozatot, bűnbocsánatot követel:

3Móz 4:27-31  "Ha pedig a föld népe közül vétkezik valaki tévedésből, mivelhogy az Úrnak valamelyik parancsolatja ellenolyat cselekeszik, amit nem kellett volna cselekedni, és bűnössé lesz; Ha tudtára esik néki az ő bűne, amelyet elkövetett: vigyen áldozatul az ő bűnéért, amelyet elkövetett, egy ép nőstény kecskét.És tegye a kezét a bűnért való áldozat fejére, és ölje meg a bűnért való áldozatot az egészen égőáldozat helyén.És vegyen a pap annak véréből az újjával, és tegyen az égőáldozat oltárának szarvaira, a vérét pedig mind öntse az oltárnak aljára. Azután vegye el minden kövérjét, amint elveszik a hálaáldozatnak kövérjét: és füstölögtesse el a pap az oltáron, kedves illatul az Úrnak. Eképpen szerezzen néki engesztelést a pap, és megbocsáttatik annak."

Elgondolkodtató látnunk, -ha tanulmányozzuk Jézus életét, - hogy Ő végig bűntelen tudott maradni. Ez pedig pontosan azt jelenti, hogy sem szándékosan, sem pedig tévedésből nem követett el bűnt. Az előbbi igéből kitűnik, hogy egyébként maga is bűnössé vált volna, és áldozatot kellett volna bemutatni Érte. Jézus azonban mindig, minden élethelyzetben képes volt kiválasztani az Isten szándékával egyező utat, és mindig azon járt.Pedig ez az út egy külső szemlélő számára nem mindig tűnt logikusnak, Isten útjának. Néha például egyszerűen eltávozott az őt hallgatni akaró sokaság elől: „Máté 8:18  átván pedig Jézus a nagy sokaságot maga körül, parancsolá, hogy menjenek a túlsó partra.” Két alkalommal pedig ostorral űzte ki a kufárokat a templomból.

Bár nem mindig látszott annak, de mégis mindig pontosan azt tette, ami teljes összhangban volt az Atya szeretetével.

Hogyan volt erre képes???

Vajon mi volt Jézus titka, amellyel mindig ki tudta választani a helyes utat ???

A Szentírásban megtaláljuk a választ. Olvassuk el Ján. 5.30-at:

Ján 5:30  "Én semmit sem cselekedhetem magamtól; amint hallok, úgy ítélek, és az én ítéletem igazságos; mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki elküldött engem, az Atyáét."

Ebből az igéből sok minden kiderül:

1. „Én semmit sem cselekedhetem magamtól...”

Jézus, amikor valamit tett, azt sohasem egyedül tette. Mindig ott volt az Atya a Szentlélek közvetítésével, és az Atya cselekedett, az Atya élte az életét Jézusban. Ha csodát tett, azt az Atya tette rajta keresztül, -és ami e gondolatsor szempontjából a legfontosabb- ha valamiben döntött, azt szintén az Atya döntötte rajta keresztül. Hiszen Jézus megüresítette magát,  szolgai formát vett fel, és „semmit sem cselekedett magától”, így nem is döntött egyedül. „Atyám, legyen meg a Te akaratod” mondta Jézus.

2. „Amint hallok, úgy ítélek...”

Jézus nem önmaga döntötte el, hogy egy élethelyzetben mi a helyes út, azaz nem ítélt meg semmit és senkit. Amit az Atyától hallott, ő azt az ítéletet fogadta el a saját (emberi) véleménye helyett.

Mi emberek véges, lények vagyunk. Gyakran nem látunk az orrunknál tovább. Képtelenek vagyunk megjósolni egy tettünk hosszú távú következményét, mert egyszerűen nem látjuk az összefüggéseket.  Isten azonban más. Ő mindentudó, teljes bölcsességgel, tökéletes erkölcsi érzékkel bír, és tökéletesen átlát minden élethelyzetet. Ha ő ítél meg egy élethelyzetet, ha ő mondja meg nekünk, hogy most mit helyes tennünk, akkor biztosak lehetünk benne, hogy igaza van. Ő sohasem téved. Mindent átlát, mindent tud, mindent számításba vesz.  Jézus tudta ezt. Feltétel nélkül bízott az Atyában, jól tudta, hogy bármit is mond, az biztosan igaz, biztosan helyes, és biztosan a szeretet.

Ezért Jézus pontosan így élt:  „ Amint az Atyától hallott, úgy ítélt”

Visszatérve az adománygyűjtős orvos példájára, el tudom képzelni, hogy ha Jézust hívta volna fel telefonon, Jézus nem döntött volna, nem ítélt volna, hogy helyes-e pénzt adnia. „Kapcsolatba lépett volna” az Atyával, és őt kérdezte volna: „Atyám, most mi a helyes, mit szándékozol rajtam keresztül tenni?”

És az Atya válaszolt volna neki. Jézus mindig bízott az Atyában, ezért hagyta volna, hogy az Atya fejeződjön ki rajta keresztül, pontosan azt tette volna, amit az Atya szándékozik benne tenni, így ebben az élethelyzetben sem követett volna el bűnt, vagy mulasztást. Ezért Jézus ezután az eset után is elmondhatta volna, amit János 5.30-ban mondott: „...amint hallok, úgy ítélek, és az én ítéletem igazságos; mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki elküldött engem, az Atyáét.”

3. „Amint hallok...”

Ahhoz, hogy Jézus képes legyen mindig az Atyát kifejezni, szüksége volt egyfajta „hallásra”. Képesnek kellett lennie arra, hogy meghallja, amit az Atya mond, és tanácsol.  Ha nem „hallotta” volna az Atya hangját, akkor az emberiséghez hasonlóan képtelen lett volna objektíven megítélni egy élethelyzetet, csak egyedül, csak az emberi bölcsességével tudott volna dönteni. Ha csak egyedül, az Atya „súgása”, segítsége nélkül lett volna, biztosan tévedett volna előbb-utóbb valamiben, mulasztott volna, és így nem lehetett volna a tökéletes áldozat. Jézus azonban a keresztet kivéve sohasem volt egyedül:

Ján 8:16  „De ha ítélek is én, az én ítéletem igaz; mert én nem egyedül vagyok, hanem én és az Atya, aki küldött engem.”

És most jön a lényeg!

A következőkben be fogom bizonyítani, hogy hasonlóan Jézushoz, - ha hívő vagy- Te sem vagy egyedül, és Te is hallod Isten hangját!!!  Így elvileg minden szükséges eszköz a rendelkezésedre áll, hogy bűntelen életet élj.

A bizonyításhoz induljunk ki abból, hogy ha valóban így van, akkor ez egy természetfeletti valóság. A természetfelettiről pedig számunkra objektíven egyedül a Szentírás nyilatkozik. A Bibliáról tudjuk, hogy minden szava igaz, így ha a Biblia írja le, hogy így van, akkor biztosak lehetünk benne, hogy úgy van.

Nemrég, amikor arról beszéltem egy kedves testvérnővel, hogy mi „halljuk” Isten hangját, akkor szomorúan csóválta a fejét: „Én nem érzem, hogy hallanám, én azt hiszem, nem hallom.”

De hiszen ez egy természetfeletti valóság!!! Akkor válik a számunkra valósággá, és megtapasztalhatóvá, amikor elhisszük Istennek, hogy úgy van.  Isten az egyszülött fiát adta érted, érzed ezt?  Valaki érzi ezt??? Hiszen kötöznivaló bolondok vagyunk, ha az érzéseinkre várunk! Ezt nem érezni kell, hanem „tudni”! Egyszerűen Isten megírta a bibliában, hogy az egyszülött fiát adta értünk,  és mi elhittük, hogy ez a valóság. Hittel elfogadtuk. Ez a hit. Isten kijelent valamit a Szentírásban, és mi bízunk Istenben, tudjuk hogy igazat mond, tudjuk,  hogy amit mondd az a valóság. Azért, mert Isten minden kétséget kizáróan meggyőzött minket, bebizonyította a számunkra, hogy valóban ez a valóság. Nem számítanak az érzéseink!!! Az érzéseink becsaphatnak!!! A tapasztalataink becsaphatnak!!! Mi becsaphatjuk saját magunkat! Egyedül az számít, hogy mit mond Isten. Ő sohasem fog minket becsapni. Mindig azt mondja, ami a valóság!

Kedves Olvasó!

Arra kérlek, mielőbb tovább olvasod az írást, előbb döntsél! Ha Isten mondd valamit, de a tapasztalataid, és az érzéseid mást mondanak, akkor kinek fogsz hinni? Istennek, vagy az érzéseidnek. Arra kérlek állj meg egy ideig, ne olvass tovább, amíg nem döntöttél.

Szóval Istennek, vagy az érzéseidnek hiszel inkább???

… … … …

Ha döntöttél már, nézzük meg, hogy mit nyilatkozik Isten ebben a témában:

Azt ígértem, be fogom bizonyítani, hogy Te, ha hívő vagy, ugyanúgy, mint Jézus, nem vagy egyedül, és ugyanúgy, mint Jézus „hallod” Isten hangját.  Nézzük meg, hogyan tájékoztat erről minket a Szentírás:

Ján 10:27 -28  Az én juhaim hallják (G191) az én hangomat(G5456) /szómat/, és én ismerem őket, és követnek engem: És én örök életet adok nékik; és soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja őket az én kezemből.

Nézzük meg a két kulcsszó jelentését a görögben is:

I. hallják (G191). Az itt szereplő görög kifejezés a G191  ἀκούω (akúó)

1) hall, hallgat

2) meghallgat, kihallgat

3) hallgat rá

4) megért, felfog

Azaz a „hallják” itt valami olyasmit jelent, hogy „képesek érzékelni, felfogni, megérteni”, azaz „meghallani”.

II. szómat (hangomat) G5456  Az itt szereplő görög szó jelentése:

G5456   φωνή  (phóné)

- hang; kiáltás; beszéd; nyelv

Vagyis az ige arról beszél, hogy Jézus juhai képesek érzékszerveikkel felfogni, érzékelni és megérteni az Ő hangját, beszédét.

De kik azok az emberek, akiket Jézus juhainak nevezhetünk?

Jézus kijelentette, hogy az ő juhai azok, akik hisznek benne, akik pedig nem hisznek benne, azok nem a juhai:

 „Ján 10:26  De ti nem hisztek, mert ti nem az én juhaim közül vagytok. Amint megmondtam néktek”

Ján 11:26  És aki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal. Hiszed-é ezt?

Ján 6:47  Bizony, bizony mondom néktek: Aki én bennem hisz, örök élete van annak.

Tehát a hívők Jézus juhai. Minden hívő, aki hisz.

Most pedig nézzünk bele egy kissé a konkordanciánkba:

A „hallják és a szómat, azaz „hangomat” helyett álló görög kifejezéseket a G191 és G5456-os sorszámmal jelölték a bibliatudósok. Ha megnézzük, hogy még melyik igékben fordulnak elő pontosan ezek a szavak, akkor elgondolkodtató kijelentésekre bukkanunk. (Az igék utáni sorszámmal jelöltem, hogy ugyanarról a görög szóról van szó):

Jel 3:20  Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja (G191) az én hangomat (G5456) /szómat/ és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem.

Ján 10:2-5  Aki pedig az ajtón megy be, a juhok pásztora az. Ennek az ajtónálló [ajtót] nyit; és a juhok hallgatnak (G191) annak hangjára(G5456) /szavára/; és a maga juhait nevökön szólítja, és kivezeti őket. És mikor kiereszti az ő juhait, előttök megy; és a juhok követik őt, mert ismerik az ő hangját (G5456). Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak attól: mert nem ismerik az idegenek hangját (G5456).Ján 10:16 (HUN)  Más juhaim is vannak nékem, amelyek nem ebből az akolból valók: azokat is elő kell hoznom, és hallgatnak (G191) majd az én hangomra (G5456) /szómra/; és lészen egyakol [és]egy pásztor.

Ezek szerint Jézus „hangját „ ismerni” „hallani” , és „hallgatni” arra kulcsfontosságú,  ha hívőként követni szeretnénk Őt, amikor előttünk megy.

Kérdés: „Én követni szeretném, és ezért hallani szeretném a hangját, de még nem hallom, pedig hívőnek tartom magamat. Mit kell tennem ahhoz, és mikor lesz az, amikor hallani fogom?” -  Kérdezhetné most valaki.

Válasz: Arra, hogy mikor válik lehetővé meghallani a hívő keresztények számára Jézus hangját, Jézus pontosan megadta a választ: Ján 5:25  Bizony, bizony mondom néktek, hogy eljő az idő, és az MOST vagyon, mikor a halottak hallják (G191) az Isten Fiának hangját(G5456) /szavát/, és akik hallják, élnek.

Ez a tapasztalat Jézus óta mindig-is elérhető volt a hívők számára.

Mit kell tenned hozzá?  Pontosan ugyanazt, amit az üdvösséged „megszerzéséhez”. El kell hinned Istennek, hogy nem hazudik. Igazat mond az igéjében, és nem csak az egyszülött fiát adta oda Érted, hanem vele együtt MINDENT. Többek között a Szent Lelket is, és vele együtt a képességet, hogy képes legyél meghallani a Lélek közvetítésével Jézus hangját. A hívők egy szép napon be fogják látni, hogy Jézus igazat ígért, és attól kezdve „hallani” fogják a hangját.

 A Lélek valójában Jézus gondolatait, szándékait, érzéseit, egyszóval életét fejezi ki bennünk keresztényekben. Valójában tehát Jézus él bennünk. Teljesen természetes, hogy halljuk a hangját, hiszen bennünk él. „Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus;” -mondta Pál. Ő tudta ezt.

 Jézus is erről beszélt: Ján 14:18  Nem hagylak titeket árvákul; eljövök ti hozzátok.

Így tehát elmondhatjuk, hogy hasonlóan Jézushoz, mi sem vagyunk egyedül. Ahogyan benne az Atya, úgy bennünk Krisztus él:

 1Ján 5:20  De tudjuk [azt is], hogy az Isten Fia eljött, és értelmet adott nékünk arra, hogy megismerjük az igazat, és [hogy] mi az igazban, az ő Fiában, a Jézus Krisztusban vagyunk. Ez az igaz Isten és az örök élet.

Róm 8:10   Hogyha pedig Krisztus ti bennetek [van], jóllehet a test holt a bűn miatt, a lélek ellenben élet az igazságért.

Ezt onnan is tudhatjuk, hogy Jézus ezért imádkozott a főpapi imájában. Tudjuk, hogy Jézus egyetlen imája sem hiúsult meg, tehát biztosan tudhatjuk, ez is megvalósult:

 (Ján 17. 22)   És én azt a dicsőséget, amelyet nékem adtál, ő nékik adtam, hogy egyek legyenek, amiképpen mi egy vagyunk:   (23)   Én ő bennök, és te én bennem: hogy tökéletesen eggyé legyenek, és hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted őket, amiként engem szerettél.

Krisztus most  a Lélek „közreműködésével” bennünk él, és benne pedig az Atya. Mi nem vagyunk egyedül, nem kell tehát egyedül döntenünk sem!

Amikor én rájöttem, hogy halott vagyok egyedül, Krisztus nélkül, és halott vagyok, ha VALÓBAN nem hallom Isten hangját, és rájöttem arra, hogy Isten azt állítja az igaz igéjében, hogy Krisztus bennünk él, és minden valódi keresztény hallja az ő hangját, akkor egy ponton megadtam magamat az igének. Inkább az igének hittem, mint az érzéseimnek, a tapasztalataimnak. Azt mondtam: „Uram, én hallom a hangodat, hiszen Te magad mondtad, hogy így van. Légyszi segíts, mondd meg, hogy most mit tegyek. És akkor felbukkant bennem egy gondolat, ami meglepő fordulat volt a számomra. Nem valódi hangot hallottam, hanem egy gondolat bukkant fel bennem közvetlenül, egyfajta intuitív készen kapott tudás. (Azóta sem hallottam sohasem valódi hangot, csak gondolatokat, és egyszer egy természetfeletti előrelátást egy élethelyzetről) Természetesen bizalmatlan voltam (és ez így helyes), és újra Istenhez fordultam imában: Istenem ezt és ezt a választ kaptam, ez most a Te válaszod, nem a Gonosz szórakozik velem? Belül a lelkemben békét, és semmi tiltakozást nem tapasztaltam, és a gondolat az igének, a törvénynek sem mondott ellen, így megtettem, amit hitem szerint akkor Isten tanácsolt. És csodálatos dolgot tapasztaltam meg. Valahányszor Isten hangjára hallgatok, egy csodát élek meg. Az Ő megoldásai olyan elegánsak, olyan békét hozóak, olyan bölcsek, amit elképzelni sem voltam képes korábban.

Azt jelenti ez, hogy egy csapásra bűntelenné váltam? Nem! Sajnos nincs még Istenben akkora bizalmam, hogy mindig rá hallgassak. Néha egyszerűen nem kérdezem meg, mert félek, hogy mást mond, mint amit én akarok tenni. Micsoda őrültség! Nem bízom abban, aki mindenkinél bölcsebb, és annyira szeret, hogy az életét is odaadta értem. Gyakran azon kapom magamat, hogy van egy képem arról, hogy Isten mit fog mondani, ezért meg se kérdezem, mert az elképzelt válasza nem tetszik nekem. Amikor pedig legyőzve az ellenállást mégis megkérdezem, csodálkozva tapasztalom, hogy Isten egyáltalán nem azt a választ adja, mint amit én a korlátolt kis fejemmel képzeltem.

Persze olyan is van, hogy rám bízza az utat, semmilyen látszólagos választ nem ad. Talán szeretné ilyenkor, ha egy kicsit önállóbb  lennénk, használnám a fejemet. Ilyenkor döntök, majd az eredményt megbeszélem Vele, tehát valójában ilyenkor sem egyedül döntök. Ha nem tiltakozik, akkor megteszem, amire jutottam. Már számtalanszor tapasztaltam, hogy ha őszintén kíváncsi vagyok a véleményére, képes kommunikálni velem, ezért tudom, szólna, ha rossz úton akarnék járni. Tudom, hogy sohasem hagyna elveszni: „ Ján 10:27 -28 Az én juhaim hallják (G191) az én hangomat(G5456) /szómat/, és én ismerem őket, és követnek engem: És én örök életet adok nékik; és soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja őket az én kezemből.”

Ő olyan csodálatos.

A legutóbb például elfelejtettem leadni egy határidős feladatot. Először nagyon betojtam, hogy most mi lesz, de aztán eszembe jutott, hogy Isten biztosan szólt volna, ha valóban olyan fontos lenne az a feladat. „Szóltál volna” kérdeztem. „Hallottam” a választ: „Ha tényleg fontos lett volna az a feladat, eszedbe juttattam volna.” Ebben nyugodtam meg, és semmi baj nem lett a munkahelyemen. Egyetlen kollégám sem csinálta meg a feladatot határidőre. Érdekes.

Sajnos még ezek ellenére sem mindig bízom Benne. Még gyakori, hogy én élek, egyedül ítélek, egyedül igyekszem helytállni ahelyett, hogy hagynám, hogy Krisztus ítéljen, Krisztus éljen bennem, és akkor elszabadul a Pokol. De amikor hagyom, hogy Ő éljen, Ő nyilvánuljon meg bennem, Ő járja a saját útját bennem (ami már a saját utam is, hiszen mi már örökké összetartozunk) akkor mindig egy darabka Mennyet tapasztalok meg. Így a hitem, a bizalmam napról-napra nő Krisztusban. Egyre többször választom az ő megoldását, az ő életét a sajátom helyett. Csak mert látva, megtapasztalva, hogy Ő mindig okosabb nálam, és a megoldásai mennyi örömet, szeretetet hoznak, egyre jobban bízom benne.  A bizalmam sohasem nőhette volna ilyen nagyra Benne, ha azon a bizonyos napon nem láttam volna be, hogy igazat mond. Mi  „halljuk” a „hangját”, és Ő alig várja, hogy vezethessen minket a lelkével.

Néha, amikor testvérekkel beszélek, úgy tűnik, nem hisznek abban, hogy ez lehetséges. Úgy látom, hogy ha tudnák, hogy megkapták a Szent Lelket (Szent Szellemet), akkor már elhinnék. Ha tudnák, hogy övék a Lélek (Szellem), akkor azt is elhinnék, hogy Isten képes vezetni őket a (Szellemén) Lelkén keresztül, mint akár az apostolokat. Ejnye-bejnye, már megint át kell gondolnunk, hogy honnan tudhat egy keresztény valami biztosat a természetfelettiről: talán az érzéseink mondják meg? A tapasztalataink?  Nem-nem, a  bibliából tudhatjuk meg, mi a valóság.

Érdekes, hogy Jézus világosan látta, hogy sok keresztény elsőre nem fogja elhinni, hogy megkapta a Szent Lelket, ez olyan hihetetlen, biztos, hogy csak a „szentté vált emberek” kapják meg majd egyszer, valamikor a világ végén.

Ő (döntsd el, hogy hazudott-e)  a következőket mondta, mintegy kijózanító pofonul a hitetlenkedő keresztényeknek:

Luk 11:13  Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok Szent Lelket  (Szellemet) azoknak, akik tőle kérik.

Itt álljunk meg egy szóra: kértél Te az Istentől Szent Lelket (Szellemet), akárcsak egyetlen alkalommal-is az életedben? Mert ha igen, akkor biztos lehetsz benne, hogy meg is kaptad. Az Atya nagyobb örömmel, gyorsabban, természetesebben adja, mint ahogyan Te ajándékot adsz a gyermekednek.

Luk 11:13  Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok Szent Lelket azoknak, akik tőle kérik.

Megkaptad a (Szellemet) Lelket, de addig nem fogod megtapasztalni, amíg végre nem hiszed el Istennek, hogy megkaptad. Ismét döntened kell: A tapasztalataidnak hiszel, az érzéseidnek, vagy Isten szavának? Isten egyszerűen rá szeretne nevelni minket arra, hogy ne bízzunk ezekben, ne bízzunk semmiben, csak az Ő szavában.

Ha most én lennék a gonosz, és tudnám, hogy a Lelken (Szellemén) keresztül Krisztus képes megnyilvánulni a keresztényekben, az lenne a legnagyobb célom, hogy elérjem, hogy ne higgyenek abban, hogy már övék a (Szellem) Lélek. Ha tudnám, hogy hallva Jézus hangját az ember képes kiválasztani az Isteni renddel összhangban lévő utat,  így bűntelen tud maradni, mindent megtennék, hogy eltitkoljam, hogy lehetséges „hallani” ezt a hangot.  És a Gonosz pontosan ezeket a dolgokat teszi.  Csak egyetlen dolog jelenthet védelmet a számunkra, ha a bibliának hiszünk, senki és semmi másnak pedig nem.

Isten már jó előre megmondta, hogy milyen lesz az újszövetség, akkor mi fog akkor történni:

Jer 31:31-34  Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr; és új szövetséget kötök az Izráel házával és a Júda házával. Nem ama szövetség szerint, amelyet az ő atyáikkal kötöttem az napon, amelyen kézen fogtam őket, hogy kihozzam őket Égyiptom földéből, de akik megrontották az én szövetségemet, noha én férjök maradtam, azt mondja az Úr. Hanem ez lesz a szövetség, amelyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejökbe helyezem, és az ő szívökbe írom be, és Istenökké leszek, ők pedig népemmé lesznek. És nem tanítja többé senki az ő felebarátját, és senki az ő atyjafiát, mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem.

Ez 36:25-27  És hintek reátok tiszta vizet, hogy megtisztuljatok, minden tisztátalanságtoktól és minden bálványaitoktól megtisztítlak titeket. És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet. És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek.

Jó előre elmondta, hogy az újszövetségben a bűneinkről „nem emlékezik”, azaz a bűneinket mintegy elfelejtve, azokat nem számon tartva, teljes kegyelemmel és jósággal viszonyul majd hozzánk. Hiszen ezért volt szükség a Fia áldozatára. Ha Krisztus nem halt volna meg, akkor Isten nem részesíthetett volna minket sohasem az Ő (Szellemében) Lelkében. Így azonban már megteheti, és meg is teszi. Figyeld meg jól, mit mond Péter: Szentté kell-e előbb válnod ahhoz, hogy megkapd a (Szellemet) Lelket, vagy sem?

Apcs 2:38-39  Péter pedig monda nékik: Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek bocsánatjára; és veszitek a Szent Lélek ajándékát. Mert néktek lett az ígéret és a ti gyermekeiteknek, és mindazoknak, kik messze vannak, valakiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk.

Az „ígéret”, amelyről itt szó van, a Szent Lélek! Lásd: Luk 24:49  „És ímé én elküldöm ti reátok az én Atyámnak ígéretét; ti pedig maradjatok Jeruzsálem városában, mígnem felruháztattok mennyei erővel.”

Ezt az ígéret most is a mienk: „Mert néktek lett az ígéret és a ti gyermekeiteknek, és mindazoknak, kik messze vannak, valakiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk.” Apcs 2.39 ,

Illetve azoké, akik elhiszik, hogy Isten van annyira jóságos, hogy egy ilyen bűnökkel teli, bukdácsoló embernek (is) adja, mint amilyen én vagyok. Akik elhiszik, … akik elhiszik, …. Azokat összefoglaló néven így nevezi a Szentírás:  HÍVŐK!

Ők azok, akik hittel átveszik, elnyerik Isten ajándékát: Gal 3:14  Hogy az Ábrahám áldása Krisztus Jézusban legyen a pogányokon, hogy a Lélek ígéretét elnyerjük hit által. Ők azok, akik elhiszik, hogy amit Isten megígért, azt meg is adja. Ők azok, akik hisznek az újszövetség ígéreteiben és áldásaiban.

A többiek még valamire várnak. Talán arra, hogy előbb elég jóvá kell válniuk… (de a Lélek nélkül sohasem fognak jóvá válni). Hiszen valaki jóvá csak a Szentlélek benne lakozása révén válhat!

 A Szentlélek (Szentszellem) nem a „jóknak” adatott, hiszen akkor soha senki nem kaphatná meg, hanem a „hívőknek”. A hívők azok, akik hittel elfogadják azt Istentől, és ezáltal, a (Szellem) Lélek bennük lakozása révén igazzá válnak. Róm 3:21-23  Most pedig törvény nélkül jelent meg az Istennek igazsága, amelyről tanúbizonyságot tesznek a törvény és a próféták; Istennek igazsága pedig a Jézus Krisztusban való hit által mindazokhoz és mindazoknak, akik hisznek. Gal 3:14  Hogy az Ábrahám áldása Krisztus Jézusban legyen a pogányokon, hogy a Lélek ígéretét elnyerjük hit által.

A többiek valamit még nem látnak: Krisztus ott áll szomorúan az ajtajukban, szeretne hozzájuk bemenni, együtt élni velük, és zörget: kopp… kopp…

 Jel 3:19-20  „ Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem… Jel 3:22  Akinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek.

De ők igazából nem hiszik el neki, hogy valóban velük akarna élni. Nem tartják magukat ehhez méltónak, mert be lettek csapva önmaguk és a vallásuk által, ezért nem is tárják ki az ajtót, és Jézust nem engedik be. A zsidók apcselben ugyanebbe a hibába estek:

Apcs 13:46-48  Akkor Pál és Barnabás nagy bátorsággal szólva mondának: Szükséges volt, hogy először néktek hirdettessék az Isten igéje; de mivelhogy ti megvetitek azt, és nem tartjátok méltóknak magatokat az örök életre, ímé a pogányokhoz fordulunk. Mert így parancsolta nékünk az Úr: Rendeltelek téged világosságul a pogányoknak, hogy légy üdvösségükre a földnek széléig. A pogányok pedig ezeket hallván, örvendezének, és magasztalják vala az Úrnak igéjét; és akik csak örök életre választattak vala, hivének.

A Lélek (Szellem) abban a pillanatban belép az életedbe, és a részeddé válik, amikor először elhiszed Istennek, hogy méltatlan létedre a tiéd! Ha szükséges, térj meg a hitetlenségből! Valdd meg Istennek, hogy nem hiszed el neki, hogy az Ő Szellemét kész neked adni most azonnal! Ez nagyon fontos lépcső lehet a hitéletedben.

Én egy napon megvallottam… Ő pedig megbocsátott azonnal és örömest, és olyan élettel, olyan lélekkel ajándékozott meg, amelyről korábban álmodni sem mertem. 1Ján 1:9  „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól.” Nem volt égzengés, sem földindulás, de Isten nem is ígért ilyet. A Lélek kiáradásának egyéb jelei is vannak: a hit… a szeretet …  a békesség … stb.  Azóta nap-mint nap tapasztalom a Isten Szelleme csodálatos gyümölcseit az életemben.

Végezetül íme egy rövid idézetet bátorítónak John White: „A Harc” című könyvéből:

„A keresztény élet azonban sohasem korlátozódhat egy sor írott utasítás követésére. Az írott utasítások nagyon fontosak Ha belső késztetést érzünk valamire, ami a Szentírásnak ellentmond, akkor biztosak lehetünk benne, hogy a késztetés nem Istentől jött.

Már láttuk, hogy a Szentírás elsősorban a Vezető jelenlétét, és nem a különböző vezetési módszereket hangsúlyozza. Istennek az a szándéka, hogy személyesen megtapasztaljuk a vigasztalás, a belső bizonyosság és az Ővele való közösség örömét. Az, hogy néhány keresztény becsapja magát, és összekeveri saját kívánságait a Pásztor hangjával, ne ingasson meg abban a meggyőződésünkben, hogy Isten megígérte a vezetést és az Ővele való közösséget. Nem akarja, hogy ködben és sötétben tapogatózva keressük az utat, és egyedül járjunk.

De ha más keresztényeket meg lehet csalni, akkor én hogyan kerülhetem el ezt? Jézus szavait - "Az én juhaim hallják az én szómat" - így értelmezhetjük: "Az én juhaim meg tudják különböztetni a hangomat." De Ő nemcsak ezt mondta. A szó, amelyet használ, egyben azt is jelenti: "Az én juhaim figyelnek a hangomra."

Vajon nem az eltévedéstől való félelem bénít-e meg annyira, hogy egy lépést sem merünk tenni, nehogy rossz útra térjünk? "Nem merek megmozdulni! - kiáltunk. - Olyan csalárd a szívem. Olyan könnyen becsaphatom magam. Sokkal jobb, ha egyáltalán nem lépek, mint ha rosszat lépek" Lehet, hogy ezzel követjük el a legnagyobb baklövést. Nem követhetjük Krisztust, ha egy helyben állunk. Gyakran jobb elvéteni a lépést, mint egyáltalán nem lépni.

Lelkünk mélyén néha úgy érezzük, hogy Krisztus követése olyan, mint a kötéltánc: egy rossz mozdulat, és végünk van. Mégis, ha a bárány kicsit elkószál, a keleti pásztor, aki név szerint ismeri juhait, nem hagyja, hogy a rossz utat kövesse. A nevén szólítja, és ha a juh nem válaszol, akkor utánamegy és visszahozza.

A vezetés nem kötéltánc... … !”

Eddig tartott at idézet.

Amikor én ráhangolódtam Isten Lelkére (Szellemére) az egyfajta függetlenséget, szabadságot adott, és hatalmas biztonságérzetet.

Isten megtanított rá, hogyha Ő mond valamit, akkor az az igazság, abból származik az áldás, bármit is mutatnak a körülmények.

Hiszem, hogy Jézus is így élt. Folyamatosan az Atya hangjára figyelt, nem pedig a körülményekre.

Isten Szelleme a pusztába vezette, hogy megkísértessék. Ő negyven napig böjtölt, ezután pedig megjelent

a kísértő. "Ha Isten fia vagy, mond, hogy változzanak a kövek kenyerekké". Jézus azonban nem mondta.

Helyette az Atyára nézett, az Atya kijelentéseire, hangjára fókuszált, és az Atya pedig nem mondta neki,

hogy tegye ezt meg. Jézus kitartott. Bizalommal megmaradt az Atya akaratában, aki a böjtbe vezette, egészen

az éhhalál küszöbéig. Fontosabb volt a számára az Atya akaratában maradni, mind jóllakni, és életben maradni.

Miért? Mert tudta, hogy egyetlen helyes dolog van ezen a világon, az pedig Isten akarata.

Minden más megrabol minket az igazi, hosszú távú boldogságtól.

Jézus kitartott, nem szakította meg a böjtöt, végül pedig az Atya kárpótolta. Angyalok szolgáltak neki, és visszatért a Lélek hatalmában, hogy nekünk szolgálhasson.

Ha mi megtanuljuk hallani Isten hangját, és bizalommal (hittel) megmaradunk abban, az hozza el a számunkra és mások számára az igazi boldogságot és keresztény kiteljesedést. Emberektől, körülményektől, világtól való függetlenséget és szabadságot ad. Megtanít rá, hogy Istennel együtt mindenünk megvan, és egyedül Ő fontos. Egyedül az Ő véleménye a fontos.

Így megvalósulhat az, amiről Jézus is beszélt, egy élethelyzetet, egy gondolatot, egy embert ezután már nem én ítélek jónak, vagy rossznak, hanem "amint hallok, úgy ítélek".

Én semmit sem cselekedhetem magamtól; amint hallok, úgy ítélek, és az én ítéletem igazságos; mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki elküldött engem, az Atyáét.  (Ján 5:30)

Elveszítettem a munkámat mondjuk, ez most rossz, kétségbe kell esnem? A világ erre tanított...

Immár azonban hallom Isten hangját, rá figyelek, és "amint hallok, úgy ítélek"

Elfogyott a pénzem, kétségbeejtő anyagi helyzetbe kerültem. Akkor most kétségbe kell esnem??? A világ erre tanított... Immár azonban megváltozott a helyzet, én már hallom Isten hangját, arra figyelek, mit mond Ő nekem ezzel kapcsolatban.

Súlyos beteg lett egy hozzám közelálló személy, akkor most essek kétségbe???

Nem, én hallom Isten hangját, és Ő azt mondta, nem lesz baj, "ez a harc már meg van harcolva", és én pedig "amint hallok, úgy ítélek", tehát nem aggódom, minden rendben lesz. De az orvosok mást mondanak! Nem baj, Isten bölcsebb az orvosoknál, Ő sohasem téved, az orvosok viszont gyakran.

Igen, Isten beszél hozzánk, mint egy nagyszerű anya, vagy egy negyszerű apa a gyermekéhez.

A gyermekei vagyunk. Ez a világ legtermészetesebb dolga. Kapcsolatot akar velünk, beszél hozzánk.

Azt hiszem, már a megtérésünk előtt is beszél, de a megtérésünk után, miután a fiai lettünk biztosan.

Sok beszámolót hallottam, keresztényeket, prófétákat, akik elmesélték, hogy amikor átvették ezt az ajándékot elcsodálkoztak, hogy ők ezt a kedves halk, szelíd hangot eddig is hallották, csak fogalmuk sem volt róla, hogy Istené. Azt gondolták, hogy ezek a "hangok", gondolatok egyszerűen csak úgy önmagukból jönnek. Pedig nem. Már annyira régóta hallották ezt a "hangot", annyira ismerős volt a csengése, hogy eszükbe sem jutott, hogy ez a hang esetleg Istené.

Valami külső dolgot vártak, kívülről vártak valami információt, gondolatot, valahonnan nagyon messziről, de ez mekkora tévedés!

Isten ugyanis ímmár "egy szellem" az övéivel, vagyis velünk. "Aki az Úrral egyesül, egy Szellem Ővele". Jézus bennünk él: "Én Őbennük, és Te énbennem" (Jn 17.23) Micsoda őrültség Isten "hangját" valahonnan máshonnan várni, mint belülről!!!

Ok?

Isten belülről szól hozzád, és mivel már évek óta beszél hozzád, ezért a hangja ismerős lesz a számodra. Kezdj el figyelni rá, ha eddig még nem tetted volna tudatosan ezt, és kezd el megtenni azt, amire megkér, vagy amit mond. Ha a megtérésed valódi volt, bemerítkeztél, és teljes szíveddel vágysz arra, hogy Isten vezessen, akkor itt az alkalom, kezdj el hallgatni a "hangjára".

Ha van igeismereted, nem kell félned, biztonságban vagy. Először nyílván óvatos leszel, de ez így természetes. Én 3 módszert használok arra, nehogy tévedésbe essek:

1. Nem követek olyan természetfeletti módon jött gondolatokat, "hangokat", amelyek ellentmondanak az Igének.

2. A kapott gondolatokat alávetem a "békesség próbájának". Ez nagyon fontos!!! Isten gyermekeiként mi olyan "békességet" kaptunk Istentől, amely "minden értelmet felülmúl":

"Békességet hagyok nektek; az én békességemet adom nektek: nem úgy adom én nektek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!"  (Ján 14:27)

"És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban."  (Fil 4:7)

Ezt a fajta Jézus által kapott békességet megzavarja, ha eltérünk Isten útjaitól. Nagyon fontos tehát, hogyha úgy gondolod, Isten adott egy gondolatot, hogy mit kell tenned, akkor vesd alá ezt a gondolatot a "békesség próbájának". Én ezt a leggyakrabban úgy szoktam, hogy elképzelem, hogy megteszem azt a dolgot, és közben figyelek erre a "békességre". Megerősödik bennem? Tiltakozik? Erre a "békességre" jól tesszük, ha keresztényként folyamatosan figyelünk, mert jelzi, ha rossz útra térünk el...

3. Ha bizonytalan vagyok, hogy a gondolat Istentől származik-e, akkor elkezdek erről Istennel beszélgetni. "Uram, most olyan bizonytalan vagyok... Tényleg Tőled származik ez a gondolat, tényleg azt akarod, hogy megtegyem ezt, meg ezt, stb. stb. Isten imádja ezt, közben tanít, és nagyon tetszik neki, hogy beszélgetek vele. Imád a gyermekeivel beszélgetni.

Én tehát ezt a három próbát alkalmazom, és úgy gondolom, ennyi elég is egyelőre. Isten sem szólt még, hogy ennél többre lenne szükség.

Ha a gondolat átmegy ennek a háromnak a próbáján, azt hiszem keresztényként a legjobban tesszük, ha megtesszük, mert sok áldás fog származni belőle. Ez a bizonyságom.

Elkezdtem ezeket alkalmazni, és Isten átvitt Kánaánba, a csodák birodalmába. Isten "hangjának" a segítségével át tudtam venni a "nyelveken szólás", a nyelveken szólás magyarázata és a prófétálás ajándékát, valamint Isten meg tudott már gyógyítani néhány beteget rajtam keresztül egy pillanat alatt.

Mindezekhez a kulcs nálam a ráhangolódás volt Isten hangjára. Isten "szólt", mondott valamit valakiről, én pedig elmondtam, ez a prófétálás. Isten szólt, megkért, hogy tegyem a kezemet arra a betegre, és imádkozzam érte, ez a gyógyítás, valaki pedig nyelveken szólt, Isten pedig fordította az Ő hangjával, mondta, hogy mit jelent ez, én pedig elmondtam, ez a nyelveken szólás magyarázata.

Egyik sem működött volna, ha nem kezdek el odafigyelni Isten hangjára, és nem kezdem el megtenni, amit mond.

Emlékszem, amikor elkezdtem, az ördög is szólt hozzám: "Ne tedd ezt, mert Isten el fog küldeni evangelizálni, ott kell majd hagynod a családodat." Elgondolkodtam egy pillanatra, de szerencsére mégis beléptem ezen az ajtón, és nem hallgattam az ördögre. Jól tettem. Isten még nálam is jobban szereti a családomat, és esze ágában sem volt elküldeni tőlük a messzeségbe. Újra és újra rácsodálkozom arra, hogy az Ő szeretete, jóindulata sokkal nagyobb annál, mint amit valaha is el tudtam volna képzelni.

Shalom!