Vajon mik a valódi, bibliai igaz hit ismérvei?
Miben különbözik a hétköznapi értelemben vett hittől?
Különbözik egyáltalán? Ezekről írtam néhány gondolatot.
A bibliai (üdvözítő) hit jellemzői:
1. Az Istenbe vetett bizalmon alapul. (Ellentétben az emberi hittel, ami a saját magunk ítélet alkotásában és tapasztalataiban való bízáson alapul).
2. Isten kijelentésein alapul. (Ha megbízom Istenben lásd. 1. pont, akkor megbízom abban is, amit mond, vagy kijelent).
Az emberi hit jellemzői:
1. Eddigi tapasztalatainkon, intellektusunkon, vagy tévedéseken, téves következtetéseken alapul.
Lássunk egy példát:
"Isten megöl majd, ha majd Jézus visszajön." - hiszi valaki. Ez a hit nem az Istenben való bizalmon alapul, tehát nem bibliai értelemben vett hit.
"Holnap eső lesz" - hiszi valaki.
Ha ezt azért hiszi, mert Isten ezt kijelentette neki valamilyen formában, akkor ez bibliai értelemben vett hit, ha viszont csak ránézett a felhős égre, és azért hiszi, akkor ez csak sima emberi hit.
"Üdvösségem van, mert Jézus az én megváltóm meghalt értem"... Ez a hit Istenbe vetett bizalmon, Isten kijelentésein alapul, tehát bibliai értelemben vett hit. Isten az, aki erről bizonyságot tesz.
"100-éves koromban gyermekem fog születni"... Ha azért hiszem ezt, mert Isten kijelentette, megígérte nekem, és én megbízom Benne, azért hiszem, akkor ez bibliai hit, ha azért, mert valaki elhitette velem, akkor emberi hit.
" Az üdvösségemet nekem kell kimunkálnom, jócselekedetekkel" Ez a hit nem Isten kijelentésein alapszik, és nem az Istenbe vetett bizalmon alapszik, tehát emberi hit.
Ezeket figyelembe véve, érthetővé válik az alábbi ige:
Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; (Efézus 2:8)
Isten nem az emberi hitünk által tart meg minket, hanem a "bibliai értelemben vett hit" által, vagyis az Öbenne, és az Ő kijelentéseiben való bizalom által.
Pál így folytatja: "Isten ajándéka ez, és nem tőletek van" azaz ez a fajta bibliai értelemben vett hit, az Istenben való bizalom nem belőlünk fakad, hanem
Isten kegyelemajándéka a gyermekei felé. Mi bármit megtehetünk, de nem lehet a miénk. Csakis abban az egy esetben, ha Isten ajándékul adja.
Ő pontosan ezt teszi. Ajándékul adja azoknak, akiket erre kiválasztott, még a világ teremtése előtt.
Korábban már írtam, hogy bibliai hit, amely által üdvösségünk (győzelmünk) lehet, annyiban különbözik az egyszerű emberi hittől, hogy az Istenbe vetett bizalmon és Isten helyesen értelmezett kijelentésein (pl. Szentírás, de lehet egyéb forma is, pl. Isten személyes „meglátogatása”, személyes szava hozzánk, stb.) alapszik.
Ha ezt a megállapítást valaki elfogadja, akkor könnyen belátható, hogy amennyiben nem kap Istentől „információt”, vagyis kijelentést, akkor bibliai értelemben vett hite sem lehet abban a dologban.
Mondok néhány példát, és remélem érthető leszek:
Ha nem hallottuk volna az evangéliumot, akkor nem is hihettünk volna benne! Ki így, ki úgy, de hallotta az evangéliumot, ki csak egyszerűen a bibliában olvasta, és lehet, hogy van olyan, akinek angyal hirdette, de MINDENKÉPPEN hallanunk kellett ahhoz, hogy hihessünk benne. Szükségünk volt az Istentől származó „információra”, hogy abba a hitünket belevethessük, hogy abban hihessünk.
Ez egy nagyon lényeges megállapítás.
Ha nem jut el hozzánk az Istentől származó „információ” egy bizonyos dologgal, témával kapcsolatban, akkor a hitünk értelmezhetetlen. Úgy értem, hogy lehetetlen hinnünk olyan dologban, amelyről nem tudunk.
Ez a megállapítás összhangban van a Biblia mondanivalójával:
Róma 10:13 - 10:15
„Mert mindenki, aki az Úr nevét segítségül hívja, meg fog menekülni." Miként hívhatnák azonban segítségül azt, akiben nem hittek? Miként hihetnek abban, akiről nem hallottak? Miként hallanának, ha nincs igehirdető? Miként hirdetnék az Igét, ha senki sem küldi őket? Így is írták meg: „Mily szép az örömhirdetőknek lába, akik a jóról beszélnek."
Emiatt kell tehát például az evangéliumot is hirdetnünk. Az embereknek szükségük van nem csak az Istentől jövő hitre, amellyel képessé válnak az evangéliumban, vagy más egyéb isteni dolgokban hinni, hanem az Istentől származó információra is ahhoz, hogy abban VALÓDI, bibliai értelembe vett hittel hihessenek, és ezáltal üdvözüljenek.
Az Istentől származó valódi hitet, ami AJÁNDÉK, egyikünk sem képes megadni egy másik ember számára, a mi feladatunk csak az lehet, hogy ha Isten erre megkér bennünket, akkor segítünk neki a Tőle származó „információ” pl. az evangélium, vagy egyéb bibliai igazságok, vagy egyéb isteni kijelentések (pl próféciák, stb.) megosztásában.
Így jöhet létre csak a VALÓDI, bibliai értelemben vett hit. Az a fajta hit, amely által valódi csodák történnek. Az a fajta hit, amely győzelemre vezet(het)i és üdvözít(het)i a keresztényeket.
Ok? Érthető ez így?
Ha igen, lépjünk tovább, és tanulmányozzuk egy kissé Sátán munkáját.
A Sátán munkája abban van, hogy „világosság angyalának” adja ki magát, és elkezd hamis információkat oly módon becsomagolni, hogy azokat Istentől jövő igazságnak higgyünk. Ha sikerül ezt elérnie, akkor mi ezekben hiszünk, nem pedig Isten valódi kijelentéseiben. Ebben az esetben nem „bibliai értelemben vett VALÓDI hit” jön létre, hanem csupán „emberi hit”. Ezáltal létrejön a hitünkben egy „törés”, egy „magaslat”, amely képes megaka
dályozni, hogy Istennek egy sor egyéb állításában is higgyünk, ezáltal elveszítjük azokat a pozitív dolgokat, amelyeket Isten azokban tartogatott volna a számunkra.
Mondok egy példát a saját életemből.
Bár a biblia világosan írja, hogy a hívők, a keresztények megkapták a Lélek ajándékát, a Szentszellemet, a Szentlelket, ha úgy tetszik. Én ebben mégsem hittem. Az egyház, ahová akkoriban jártam, azt tanította, hogy ezt az ajándékot, vagyis a Szentszellemet csakis azok kaphatják meg, akik majd tökéletességre jutnak Isten törvényének a megtartásában, tökéletesen megtartják pl. az ószövetségi szombatot, és a tízparancsolatot.
Akkoriban még zöldfülű voltam, nem igazán bíztam abban, hogy képes vagyok helyesen értelmezni a Bibliát, ezért inkább az akkori egyházvezetőknek, az egyházam tanításának hittem.
Ez a téves (emberi) hitem a következőket eredményezte:
1. Mivel nem hittem, hogy enyém a Lélek, természetesen nem hihettem abban sem, hogy enyém a Lélek ajándékai, pl nyelveken szólás, nyelveken szólás magyarázata, gyógyítás, prófétálás, stb.
2. Nem hittem az örök életemben sem.
3. Nem hittem abban, hogy Isten elfogad, szeret csak így, ahogyan vagyok.
Tehát egyetlen darab hamis hit, ami ott volt bennem, megfosztott vagy száz egyéb dologtól, Istennek vagy 100 db egyéb kijelentésétől a Bibliában, hogy azokat helyesen érthessem, és azokban hihessek. Ha nem hiszek abban, hogy van lábam, akkor abban sem vagyok képes hinni, hogy képes vagyok futni. És ez még semmi.
Mindazokat, akik helyesen hittek ezekben a dolgokban, azokat Ördög által becsapott szegény embereknek hittem, akiktől „óvakodni kell”, akik „nagyon veszélyes utakon járnak”. Hiszen nem abban hittek, amiben én, „világos, hogy csak szegény becsapottak lehetnek!” Az ilyen emberekre rá is támadtam, és megpróbáltam elérni, hogy más keresztények se bízzanak ilyen „hamis” tanítókban. Ha nem tudtam igeileg belekötni a tanításukba, akkor megpróbáltam belekötni az életükbe. Ez általános gyakorlat volt az egyházban, ahová akkoriban jártam. (Emiatt nem hat meg, ha velem szemben is így járnak el más emberek. Ez törvényszerű is, én is ilyen voltam.)
A kiútat az jelentette a számomra ebből, amikor egy szép napon szakítottam azzal, hogy embereket, vagy egyházakat kövessek, és Isten kegyelméből elkezdtem a gondolkodásomat megtisztítani mindattól, ami nem Isten igéjének helyes értelmezésén nyugszik. Elkezdtem az Igét kutatni, és amikor ellentmondott az egyházam tanításának, akkor én inkább az Igét választottam. Ezzel kizártak egy-két egyházból. Mert az árat, azt meg kell fizeni. De tanúsíthatom, hogy megéri.
Sok-sok ember nem fizeti meg ezt az árat. Félnek az emberektől, vagy egyházi hivatalokat töltenek be, és nincsen bátorságuk ahhoz, hogy inkább Istent válasszák és ellentmondjanak az egyházuk aktuális tanításának. Azt hiszik, így járnak jól, de súlyosan tévednek.
Ahogyan a gondolkodásom tisztult az emberi, téves hitektől, amelyek nagyrészt a hamis egyházi tanítások révén és az iskoláimon keresztül került belém, úgy váltam képessé Isten ajándékainak a birtokbavételére és használatára. Az első volt, amikor hittel átvettem, hogy a Szentlélek bennem él, és Istené vagyok. Ezt követte a nyelveken szólás, majd a prófétálás, majd nyelveken szólás magyarázata, majd a gyógyítás ajándékai. Betöltött Isten jelenléte és békessége. Még bőven van bennem ilyen emberi, azaz hamis hit, jól tudom. De, az ÚTRA rátaláltam. Elkezdtem megtisztítani a gondolkodásomat Isten Igéje által az ilyen emberi, hamis hitektől. Bármi áron. Rájöttem, minél előbb megteszem ezt, annál előbb vagyok képes Isten egyre több ajándékában járni. Így válok „fegyverré” Isten kezében a gonosz munkáinak lerontására.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése