Isten parancsolatainak a megtartói - kik is ők valójában?

Az újszövetségi írások tele vannak olyan igékkel, melyek szerint "Isten parancsolatait" megtartják azok, akik valóban Istenhez tartoznak, és akik Jézust valóban szeretik, és nem csak beszélnek erről:

"Itt van a szenteknek békességes tűrése, itt akik megtartják az Isten parancsolatait és a Jézus hitét! "

"Megharagvék azért a sárkány az asszonyra, és elméne, hogy hadakozzék egyebekkel az ő magvából valókkal, az Isten parancsolatainak megőrzőivel, és akiknél vala a Jézus Krisztus bizonyságtétele;  (Jel 12:17)"

"Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok."  (Ján 14:15)

A fenti igék szerint tehát roppant fontos egy keresztény számára, hogy Isten parancsolataiban járjon.

A kérdés ezek után ez:
Mit ért Isten az újszövetségben "Isten parancsolatai" alatt?

Amíg ezt nem tudom, addig azt sem tudom, pontosan mit is vár el tőlem.

A köznyelvi értelmezésben a "parancs" az, amikor valaki tekintéllyel megparancsol valamit, hogy azt tegyük meg. Ha nem tesszük meg, azzal nyilvánvalóan szembeszegülünk annak az akaratával, aki a parancsot adta. Mint látni fogjuk a bibliai értelemben vett "Isten parancsolatai" hasonló módon Isten parancsait, utasításait jelenti, amelyet Isten nekünk (azaz ránk vonatkozólag) mond, hogy azokat tegyük meg.


I. A törvényadás előtti értelmezés:

Látjuk a bibliából, hogy Isten az embernek már a kezdetekkor adott egy parancsolatot:

1Móz 2:16 - 2:17
És parancsola az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran egyél. 
De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert amely napon eszel arról, bizony meghalsz.

Az ember számára ez volt a legelső parancsolat. Ha Ádámot ekkor megkérdeztük volna, hogy milyen parancsolatot
kapott Istentől, ő erre mutatott volna rá. Telt-múlt az idő, és ahogyan a körülmények változtak, és az ember megromlott, Isten újabb parancsolatokat, utasításokat adott a számára

1Móz 6:13 - 6:14
Monda azért Isten Noénak: Minden testnek vége elérkezett előttem, mivelhogy a föld erőszakoskodással telt meg általuk: és íme elvesztem őket a földdel egybe.  Csinálj magadnak bárkát gófer fából, rekesztékeket csinálj a bárkában, és szurkozd meg belül és kívül szurokkal.

1Móz 9:1 - 9:6
Azután megáldá Isten Noét és az ő fiait, és azt mondá nekik: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet. 
És féljen és rettegjen tőletek a földnek minden állatja az égnek minden madara: minden ami nyüzsög a földön, és a tengernek minden hala kezetekbe adatott;  Minden mozgó állat, amely él legyen nektek eledelül; amint a zöld füvet, nektek adtam mindazokat. 
Csak a húst az őt elevenítő vérrel meg ne egyétek. De a ti véreteket, amelyben van a ti éltetek, számon kérem; számon kérem minden állattól, azonképpen az embertől, kinek-kinek atyjafiától számon kérem az ember életét.  Aki ember-vért ont, annak vére ember által ontassék ki; mert Isten a maga képére teremté az embert. 

Ebben a korban Isten ezeket a parancsolatokat adta az Ember számára. Megtartani "Isten parancsolatait" Noé számára nagyjából annyi volt, hogy bárkát készít, hogy nem eszik vért, és megöli azt, aki gyilkosságot követ el.

II. A törvényadás utáni (zsidó) értelmezés:

Az emberiség idővel egyre gonoszabb lett, és Mózes idejében Isten az Ő világosság hordozására kiválasztott népével megismertette a tízparancsolatot és a Mózesi Törvényt,  "Isten Törvényét". A zsidó gondolkodásban az "Isten parancsolatai" elválaszthatatlanul összekapcsolódott a Mózesi Törvénnyel. Ha egy zsidó emberrel beszélgetsz, és megkérded tőle, hogy megtartja-e Isten parancsolatait, akkor ő legelőször a Mózesi Törvényre fog gondolni. A fejében valami ilyesmi van: "Isten parancsolatai = azok a parancsolatok, amelyeket Isten az én népemnek adott Mózes közvetítésével = a Mózesi Törvény."

III. "Isten parancsolatai" jelentése egy újjászületett keresztény számára:

Mit ért Isten az újszövetségben "Isten parancsolatai" alatt?

Talán ez azt jelenti, hogy nem szabad bizonyos fáról ennem?
Talán azt jelenti, hogy meg kell tartanom a Mózesi Törvényben írt utasításokat, mintha zsidó lennék?
Valami egészen mást jelent?

A 18 évnyi kereszténységem alatt én ezidáig a következő gondolatokkal találkoztam:

- Egyes keresztények szerint "Isten parancsolatai" alatt a tízparancsolatot kell érteni.
- Egyesek szerint az egyház által módosított tízparancsolatot.
- Egyes keresztények szerint a Mózesi Törvényt, az egészet.
- Egyesek szerint a Mózesi Törvény bizonyos részeit, de nem az egészet, mert egy része már beteljesedett.
- Egyes keresztények szerint Istennek mindazokat az utasításait, parancsait, amelyeket nekünk keresztényeknek mond, hogy tegyük meg
azokat.

"Amit állítok, és amit be is szeretnék az Igéből bizonyítani az az, hogy "Isten parancsolatai", amit meg kell tartania egy kereszténynek nem más, mint Istennek mindazok az utasításai, parancsai, amelyeket Isten rá (újjászületett keresztényre) vonatkozólag mond, hogy azokat tegye meg. Ez a parancs bárhol állhat a Bibliában, de Isten a Biblián kívül is adhat nekünk parancsolatokat, amelyeket meg kell tartanunk, az Ő Szellemével közvetlenül a szellemünkbe, vagy angyalokon, prófétákon, stb. keresztül."

Ami a lényeg ebben, hogy nem kell megtartanunk válogatás nélkül mindenféle parancsolatot a bibliából, CSAKIS AZOKAT, amelyeket Isten ránk vonatkozólag mond.

Mondok néhány példát, ezek mind Isten parancsolatai lesznek, de nem ránk, újjászületett, nem zsidó keresztényekre vonatkoznak, ezért ezeket NEM KELL MEGTARTANUNK!!!

3Móz 16:29 - 16:34
Örökkévaló rendtartás legyen ez nálatok: a hetedik hónapban, a hónapnak tizedikén sanyargassátok meg magatokat és semmi munkát ne végezzetek, se a bennszülött, se a közöttetek tartózkodó jövevény...Szombatok szombatja ez nektek, sanyargassátok meg azért magatokat; örökkévaló rendtartás ez. És végezzen engesztelést a pap, akit felkennek, és akit az ő tisztére felavatnak, hogy paposkodjék az ő atyja helyett, és öltözködjék a gyolcs ruhákba, a szent ruhákba...És örökkévaló rendtartás legyen ez nálatok, hogy egyszer egy esztendőben engesztelést végezzenek Izrael fiainak minden bűnéért. És úgy cselekedék, amint megparancsolta vala az Úr Mózesnek. 

Látható, hogy ez az ige Isten parancsolata, azonban az is egyértelmű, hogy a zsidó nép részére! Ha pedig a zsidó nép részére adatott, akkor nem nekem. Ha nem vagyok zsidó, nem is kell ezt megtartanom, sőt, bolond, eltévelyedett lennék, ha megtenném.

Íme, egy újabb parancsolat a Mózesi Törvényből:

"Megtartsátok azért a szombatot; mert szent az ti nektek. Aki azt megrontja, halállal lakoljon. Mert valaki munkát végez azon, annak lelke irtassék ki az ő népe közül.  (2Móz 31:14)"

Ez is Isten parancsolata, azonban szintén nem a keresztények számára, hanem a zsidó nép számára. Ezért nekem nem kell megölnöm azokat, akik nem tartják meg a törvény szerint a szombat napját. (Zárójelben jegyzem meg, hogy maguk a zsidók sem tartják meg ezt a parancsolatot, és sok más egyebet sem a törvényből. Pál ki is mondja, a Szentírás tekintélyével, hogy " ... maguk a körülmetélkedettek (a zsidók) sem tartják meg a törvényt; ...  (Gal 6:13)"

Azt jelenti ez, hogy akkor egy kereszténynek egyetlen parancsolatot sem kell megtartania a "törvényből"???

Nem! Ha olyan parancsolatot találok benne, amely rám (is) vonatkozik, akkor a legjobban teszem, ha megtartom, mert az Istennek egy parancsolata a számomra. Például: "Tiszteld anyádat és apádat..." Ez is a törvényben áll, és én úgy gondolom, hogy újjászületett keresztényként rám (is) vonatkozik, ezért igyekszem megtartani, mint Isten rám vonatkozó parancsolatát.

Most pedig nézzünk néhány olyan paracsolatot, amelyek szintén "Isten parancsolatai", de ezeket nem a biblián keresztül, hanem egyéb más szellemi módon mondta azoknak, akikre vonatkoznak:

Apcs 10:19 - 10:20
És amíg Péter a látás felől gondolkodék, monda neki a Lélek: Íme három férfiú keres téged: 
Nosza kelj fel, eredj alá, és minden kételkedés nélkül menj el ő velük: mert én küldöttem őket.

Ezt a parancsot, amely szintén Isten parancsa volt, Péter nem a bibliából olvasta ki, hanem Isten közvetlenül szólt hozzá, hogy
ezt kell tennie. Péter megtette, és ezzel engedelmes volt "Isten parancsolatának".

Íme egy újabb példa erre:

Monda pedig a Lélek Filepnek: Járulj oda és csatlakozzál ehhez a szekérhez! (Apcs 8:29)

Filep engedelmes volt Isten parancsának, és az eunuch főember megtért, hitre jutott Jézusban és bemerítkezett.

Igazából azt értettem meg, hogy keresztényként mi halljuk Jézus, (a Lélek) hangját, és amikor megtesszük, amit nekünk személyesen mond, akkor azzal megtartjuk Istennek azokat a parancsolatait, amelyeket nem a Biblián keresztül mond. Ezzel a parancsolatok nagy részét
megtartottuk. Ha még megtartjuk ehhez azokat a parancsolatait is, amelyeket a biblián keresztül mond, akkor ezzel mi vagyunk azok, akik Isten parancsolatait megtartják.

A parancsolatok megtartásához ugyanis mindkettőre szükség van. Nem elég csak a ránk vonatkozó írott parancsolatokat megtartani, hanem meg kell tartanunk a szellemi parancsolatokat is, vagyis hagynunk kell, hogy Isten vezéreljen bennünket az Ő szellemével. Ő az, akinek a szelleme bizonyságot tesz bennünk arról is, hogy melyek azok a parancsolatok a Bibliában, amelyek ránk vonatkoznak.

A jó hír az, hogy Isten megadja mindezeket, ha bízunk Benne, mert ez az egész az Ő munkája. Nem kell erőlködnünk, hogy ez megtörténjen. Ő megadja ezeket az övéinek! Új szívet, új vágyakat ad, hogy vágyjunk arra, hogy folyamatosan Benne, és az Ő parancsolataiban maradjunk. Azokban, amelyek ránk vonatkoznak. Ha valódi a bizalmunk Benne, és tudjuk, hogy mélységesen szeret minket, és a javunkat akarja, mi mást is tehetnénk, minthogy megbízunk abban, hogy az Ő parancsolatai, utasításai a javunkra lesznek, nem pedig a hátrányunkra. Ez a valódi hit, az engedelmesség Isten Szellemének, Istennek. Ebben fogunk növekedni.

Egy ponton ráébredtem, hogy "Isten parancsolatainak a megtartása" egyáltalán nem az, mint amit
nekem évekig tanítottak. Engem ez egy kissé sokkolt. A felekezeti oktatásom eredményeként kialakult a fejemben egy "magaslat", egy téves elképzelés, hogy

"Isten parancsolatai" = a tízparancsolat.
Tízparancsolat = "Isten parancsolatai"

Ha Isten parancsolatairól olvastam egy igét, akkor azon a tízparancsolatot értettem. Ha azt olvastam, hogy van egy nép, akik megtartják "Isten parancsolatait", akkor ezen azt értettem, hogy van egy nép, aki megtartja a tízparancsolatot. Ez a tévedés észrevétlenül ott lapult a tudatomban, és megakadályozta, hogy helyesen értsem azt, amit Isten el akart mondani. Kialakult bennem egy hamis kép, hogy azzal, hogy megtartom a tízparancsolatot, én vagyok az, aki megtartom "Isten parancsolatait". Ezzel pedig a "nép" része vagyok, aki majd üdvözül.

Én voltam az egyik "laodíciai", aki azt gondolta, hogy "meggazdagodott", és mindene megvan, ami csak kell, a tízparancsolat megtartása által. Csak azzal, hogy megtartom a szombatot.

Pedig gondolkodhattam volna...

Ha Isten népe, Isten parancsolatainak a megtartói, az üdvözültek azok, akik megtartják a tízparancsolatot, akkor nem csak az újszövetségi, Jézusban hívő szombatünneplők üdvözülnek, hanem mondjuk az ortodox zsidók is. Olyan emberek, akiknek akár semmi közük Jézushoz. De, megtartják a tízparancsolatot. Mert a vallásuk ezt előírja.

Be voltam évekig csapva, és ez óvatosságra int.

Mekkora az ámítás, mekkora a tévelyítés ebben a világban? Micsoda hatalmas ereje van annak, ha valaki évekig egy hamis gondolatot hallgat, milyen nagy erővel képes az így "bevett" hazugság félrevinni a helyes megértést??? Mennyi más ilyen lehet még bennem, bennünk???

Mi akadályozza meg, milyen szellemi hatalom, mekkora nagy a hatalma, hogy értelmes emberek egész életükben nem ismerik fel, hogy be vannak csapva, és Isten parancsolatai az nem csak a tízparancsolat, hanem ehelyett Istennek mindazok az utasításai, amit Isten nekünk mond, hogy tegyük meg azokat??? Hol van az igekutatás? A Sola Scriptura? Mennyire bízhatunk a saját emberi értelmünkben, az egyházunkban, ha ez megeshet a világban???

Annyit hallottam, hogy a végén ténynek vettem ezt a hazugságot!

Elkezdtem messiáshívő zsidókkal levelezni, és rájöttem, "Isten parancsolatai" alatt ők például nem csak a tízparancsolatot értik, hanem a ceremóniális törvényeket is. Rá kellett jönnöm, igazuk van, mert aki azt parancsolta, "ne ölj" ugyanaz parancsolta azt is, hogy tartsunk meg bizonyos ünnepeket az év bizonyos szakában.

Mindegyik parancsolat a törvényben Isten parancsolata.

De akkor ez mi:

"Menjetek el széles e világra, és tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az....... nevében".

Ez is Isten parancsolata.

És ez is:

"ne aggodalmaskodjatok", meg ez is "ne egytek arról a fáról", meg ez is: "áldozd fel a fiadat a hegyen, amelyet mutatok néked!"

Mindegyik Isten parancsolata, nem vitás.
De az sem vitás, hogy attól, hogy valami Isten parancsolata, attól még nem feltétlenül kell megtartanunk azt. Csakis akkor kell megtartanunk, ha az a parancsolat ránk vonatkozik. Így például nem kell feláldoznunk a fiunkat sem...

Mert ez is Isten parancsolata: "Vedd a te fiadat, a te egyetlen egyedet, és áldozd meg a hegyen, amelyet mutatok néked"
Most akkor, mivel ez Isten parancsolata, ezért engedelmesen fel kell áldoznunk a fiunkat???
Nem, mivel ez az isteni parancs nem hozzánk szól, nem ránk vonatkozik.
Ezért nem is kell megtennük sem.

Éppen ilyen okokból nem kell megtartanunk a zsidóknak adott törvényt, egyszerűen azért, mert az nem ránk vonatkozik. Isten nem az Ő Fiában hívő újjászületett szívű, megigazult gyermekeinek parancsolta meg, hogy megtartsák azt, hanem a zsidó népnek, amíg hitre nem jutnak az Ő fiában.

Amikor Isten kegyelméből észrevettem a becsapottságomat, a legszívesebben a falba vertem volna a fejemet.

Hát miért nem vettem elő a konkordanciámat, és ütöttem be az "Isten parancsolatai" helyett álló görög kifejezéseket. Persze, tudom én, azért nem, mert magabízó voltam. Úgy gondoltam, ezzel kapcsolatban mindent helyesen tudok... (Laodícia)...

Ha beütöttem volna a bibliafelfedező programba az "Isten parancsolatai" kifejezést, akkor az alábbit találtam volna:

"Itt van a szenteknek békességes tűrése, itt akik megtartják az Isten parancsolatait (entolé) és a Jézus hitét!  (Jel 14:12)
A görög "entolé" szó, amely itt áll parancsot, utasítást jelent. Minden olyan esetben tehát, amikor Isten valamire utasít minket a Szellemével, vagy a Bibliában az egy "entolé" a részünkre.

Figyelem! Ez nem csak a tízparancsolat! A tízparancsolat 10 db "entolé", 10 db parancsolat valóban, de Isten parancsolataiban járni, Isten parancsolatait megtartani nem annyit jelent, hogy megtartom a tízparancsolatot. Ehelyett azt jelenti, hogy megtartom MINDAZT, amit Isten nekem (nem pedig valaki másnak, mondjuk a zsidó népnek) parancsol bárhol és bármilyen módon.

Figyeljük meg, hogy ez az "entolé" szó szerepel az alábbi igékben is:

"Ha valaki azt hiszi, hogy ő próféta, vagy lelki ajándék részese, vegye eszébe, hogy amiket nektek írok, az Úr parancsolatai (entolé) azok.  (1Kor 14:37)"

Pál az ezt megelőző igeszakaszokban utasításokat, parancsokat ad a korintusiaknak. Utasítja őket, hogy
-  egyszerre csak néhányan beszéljenek nyelveken a gyülekezetben, és csak akkor, ha van magyarázó is, aki megmagyarázza
-  törkedjenek a prófétálásra, a prófétálás ajándékának elnyerésére
-  stb.

A végén pedig elmondja, hogyha valaki magát nagynak gondolná, és felül akarná ezeket "írni", ne tegye, mert mindezek az Úr parancsolatai (entolé). (1Kor 14:37)

Tehát Isten parancsolatai, "entolé"-i, az nem egyenlőek a tízparancsolattal, hanem ehelyett mindazok az utasítások, amelyeket Isten nekünk mond, hogy tegyük azokat meg. Azzal még senki nem nevezheti magát "Isten parancsolatainak" a megtartójának, ha megtartja a tízparancsolatot.

Azért nem csak a törvényben adott parancsolatokat, hanem a törvényen kívül is, és nekünk minden olyan parancsolatot meg kell tartanunk, legyen akár a törvényben, legyen akár máshol a Bibliában, amely Istentől származik, és RÁNK VONATKOZIK. + még Istennek azokat az utasításait, amelyeket Isten egyéb más módon, mondjuk halk szavával megszólalva, mond a szívünkben, vagy prófétákon, közvetítőkön keresztül, hogy tegyük azokat meg. Ezt jelenti megtartani Isten parancsolatait. Megtartani a ránk vonatkozó parancsokat, nem pedig ész nélkül megtartani válogatás nélkül mindenféle parancsolatot.

Ha ez igaz, (nyilvánvalóan az), ez kizárja az ortodox (Jézust nem elfogadó) zsidókat Isten parancsolatainak megtartói köréből.

Miért? Mert Isten megparancsolta, hogy "higgyünk az Ő Fiának nevében"
Ha ők ezt nem teszik, nem nevezhetőek Isten parancsolatainak a megtartóinak.

Azokat a keresztényeket is kizárja, akik csak a tízparancsolatot tartják meg, és Istennek
az egyéb parancsolatait (mondjuk a "szeretet" parancsolatát, stb.) viszont nem. Mindazokat kizárja, akik csak vallásosak, viszont a szívük nem változott át, nem él benne Jézus, és így nem váltak szerető emberekké. Csak a Jézusban valóban bízók maradnak fent a rostán.

Ez az állítás véleményem szerint összhangban van a Biblia mondanivalójával.

Hit-csodák

 A bibliai értelemben vett hit lényege:  „ színtiszta Istenbe vetett bizalom.”

Megbízom Istenben, és ebből következik, hogy megbízom abban, amit nekem ír (biblia), mond, vagy kijelent.
A valódi, a bibliai hit amelyről beszélek, nem választható el az Istenbe vetett bizalomtól.

Isten kijelent valamit, és én azt igaznak hiszem el. Miért? Mert megbízom abban, aki nekem mondta. Ezért ez alapján cselekszem - ez a bibliai hit. A hitem nem teremt tehát semmit, semmi újat nem hoz létre, csupán megragadja az Isten által MÁR létrehozott (kijelentett, kimondott) dolgokat, megragadja az Isten által MÁR létrehozott szellemi valóságot.

A hitünk által a szellemi síkon Isten által létrehozott dolgok bekerülnek a mi földi 3 dimenziós világunkba, a mi valóságunkba.

Amikor Jézus azt mondta a vízen járva Péternek, hogy „jöjj”, és Péter bizalommal elindult, azzal a szellemi világban létrehozott dolog (a vízen járás képessége) bekerült Péter valóságába, a földi 3 dimenziós világba. Ez a dolog (a vízen járás) nem a mi világunkból származott, hanem a szellemiből lépett át a mi világunkba Péter (és Jézus) hite által.

Volt tehát egy isteni kijelentés: „Jöjj (és járj te is a vízen)”
Péter bízott abban, aki a kijelentést tette, tehát hitt
A hite összekapcsolta a Mennyet a Földdel, behozta a szellemi valóságot a mi földi világunkba, ezáltal Péter járt a vízen.

Ameddig Péter hitt, addig járt a vízen. Amikor elkezdett kételkedni, elkezdett ez a „híd”, a hit „hídja” omladozni, ezáltal a földi törvények ismét érvényesültek, előtérbe kerültek, és Péter süllyedni kezdett.

Kérdés: Hihetett volna-e Péter abban, Jézust a vízen járva látva, hogy most ő is mehet?
Válasz: Nem. A bibliai hit Isten kijelentésein alapszik. Ha nincs Isteni kijelentés valamivel kapcsolatban, akkor VALÓDI (bibliai értelemben vett / akár természeti törvényeket legyőző) hit sem létezhet ezzel kapcsolatban. Mert a hitünk Isten kijelentéseibe kapaszkodik.

Isten a maga bölcsességében úgy alkotta meg a dolgokat, hogy képessé tette az embert arra, hogy Benne bízzon, és ezáltal egyfajta hidat képezzen a szellemi világ és a földi világ valósága között. Képessé tette az embert, hogy ezáltal bizonyos értelemben „legyőzze” e világ törvényeit, és természetfeletti dolgokat hozzon át a szellemi világból.

„Mert minden, ami Istentől született, legyőzi a világot, és az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.  (1 János 5:4 H Karoli rev 2011)”

Isten a maga kegyelméből kijelentéseket adott és ad folyamatosan a szellemi valóságról, ebbe mi hittel belekapaszkodhatunk, és ha ez sikerül, akkor a szellemi dolgok javaival élhetünk, élvezhetjük azok áldásait, vehetjük azok „hasznait”. Nem valami önző dolgokra gondolok itt, hanem azokra a „kincsekre”, azokra az Isten királyságát és művét építő dolgokra, amelyeket Isten elhelyezett a szellemi szférában, és amelyekről kijelentéseket adott, és ad, hogy azokban hihessünk, és ezáltal azokkal élhessünk.
Így jöhet létre a csodák nagy része. Isten tesz egy kijelentést, mi erről valahogyan tudomást szerzünk, bizalommal hiszünk ebben a kijelentésében, és ezáltal létrejön a „híd” a szellemi és a földi között, létrejön egy természetfeletti csoda.

BIZALOM, BIZALOM, BIZALOM ! Ez a kulcs a csodákhoz!
Bizalom abban, amit Isten mond!

Péter nem úgy járt a vizen, hogy sokat próbálkozott. Egyszerűen csak bízott annak a szavában, aki azt mondta neki: "Jöjj!" Csakis ez hozza be a természetfelettit. De ez BIZTOSAN BEHOZZA!

Bizalom (azaz HIT) által olyan dolgokat kaphatunk meg, amelyek természetfelettiek, amelyek teljességgel lehetetlennek tűnnek a CSAK természetes értelemmel gondolkodó hitetlen ember számára.

Zsid 11:29 (Bizalom) Hit által keltek át a veres tengeren, mint valami szárazföldön, amit megpróbálván az egyiptomiak, elnyelettek.
Zsid 11:30 (Bizalom) Hit által omlottak le Jérikónak kőfalai, midőn hét napig körös-körül járták.

Szeretnél csodákat látni?
Hit által lehetséges.
Isten csodáinak a titka, hogy mond valamit, és mi megbízunk benne, azaz a szívünkben elhisszük, hogy amit mond, arra bátran alapozhatunk, az a VALÓSÁG, és akként cselekszünk. Úgy is mondhatnám, hogy a hit általi csodáknak 3 feltétele van:

1. Istennek mondania kell valamit, ami neked szól, ami rád (is) vonatkozik. (Ezt a Biblián keresztül is mondhatja)
2. Ezt meg kell hallanod, azaz tudomást kell szerezned róla.
3. Bizalommal el kell fogadnod IGAZNAK, TÉNYNEK, akár logikus, akár nem, akár egyezik a tapasztalataiddal, akár nem, és ez alapján kell cselekedned.

Nézzük meg Péter vízen járását, hogyan teljesült ez a 3 feltétel:
1. feltétel teljesült, azaz Isten mondott valamit személyesen Péternek: "Jöjj" (Ez volt a rhéma, ami személyesen Péternek szólt)
2. feltétel teljesült: Péter meghallotta, tudomást szerzett erről a szóról.
3. feltétel teljesült: Bár Péter tapasztalataival ellentétes volt, Ő mégis tudta, hogy Jézusban inkább bízhat, mint a tapasztalataiban, és hitben kilépett a vízre és járt. Természetfeletti erő áradt a természetes világba, HATALMAS CSODA TÖRTÉNT!

A leprás meggyógyítása:
Máté 8:2-3 (H Csia 2005) Egyszer csak egy bőrpoklos futott hozzá, lábához borult és megszólította: „Uram, ha csak akarnád, volna hatalmad, hogy engem megtisztíts.”Erre kinyújtotta kezét, megfogta, és így szólt: „Akarom! Tisztulj meg!” Azonnal le is tisztult annak poklossága.
1. feltétel teljesült, azaz Isten mondott valamit személyesen leprásnak: "Akarom, tisztulj meg" (Ez volt a Rhéma)
2. feltétel teljesült: A leprás meghallotta, tudomást szerzett erről a szóról.
3. feltétel teljesült: A leprás már eleve hittel (azaz bizalommal) ment Jézushoz,  tudta, ha Jézus akarja, meg fog tisztulni, tehát hitt, és ez alapján cselekedett. Természetfeletti erő áradt a természetes világba, HATALMAS CSODA TÖRTÉNT!

Ábrahám:
Isten szólt: "Sok nép atyjává tettelek."
Ábrahám bízott abban (hitt), aki az ígéretet mondta neki, és ez lehetővé tett egy hatalmas csodát, vénségére gyermeke született. Sára is bízott, és vénségére gyermeket szült:

Zsid.11.11 Hit (BIZALOM) által nyert erőt Sára is az ő méhében való foganásra, és életkora ellenére szűlt, minthogy hűnek tartotta azt (TEHÁT MEGBÍZOTT BENNE!) aki az ígéretet tette.

Hit által lehetővé válnak a hívő ember számára azok a dolgok, amelyeket önerőből SOHASEM lenne képes elérni. Olyan dolgokat kap meg hit által a hívő, amelyek természetfelettiek:

Hogy ezt megértsük, nézzünk most meg néhány kívánalmat (Isten néhány kívánalmát a bibliából), majd azt, hogyan felelhetünk meg ezeknek:

1Pét 1:15-16 „Hanem amiképpen szent az, aki elhívott titeket, ti is szentek legyetek teljes életetekben; Mert meg van írva: Szentek legyetek, mert én szent vagyok.”

Ez tehát Isten egyik kívánalma: Szenteknek kell lennünk!
Hogy ezt elérjük, ahhoz többféle út is vezethet. Az egyik az, ha mindent beleadunk, megfeszítjük magunkat, és megpróbálunk szentekké válni minden erőnkkel. Ez a vallás útja. Mert ha ez így sikerülhetne, akkor a Mennyben büszkén kihúzhatná magát az így szentté váló ember, hogy ő aztán sokkal jobb ember a többieknél, ő aztán igazán odaszánt volt, méltó arra, hogy itt legyen.

Van egy másik út is szerencsére, a hit útja. Hit által is szentekké válhatunk ugyanis egy természetfeletti csoda keretében, amely teljes egészében Isten érdeme. Ha így válik valaki szentté, akkor a büszkeségnek nincsen helye, az ilyen ember tudja, hogy az egész csakis Isten érdeme.

Ahhoz, hogy hit által szentté váljon valaki, ahhoz szükség van három dologra. I. kell egy Istentől származó kijelentés. II. Erről tudomást kell szereznünk. III. bizalommal el kell hinnünk igaznak.
Íme egy Istentől származó kijelentés, és persze több ilyen is van, amelyik elmondja, hogy Isten szentekké tett minket:

Zsid 10:9-10 Ekkor ezt mondotta (Jézus): Íme itt vagyok, hogy cselekedjem a te akaratodat. Eltörli az elsőt, hogy meghagyja a másodikat, amely akarattal szenteltettünk meg egyszer s mindenkorra, a Jézus Krisztus testének megáldozása által.
Amikor valaki ezt elhiszi igaznak, vagy valamelyik hasonló mondanivalójú másik igét, onnantól ő szent. De nem a saját cselekedetei által, hanem a hite által. A hite által ez a természetfeletti valóság az ő valóságává válik.

Itt egy másik kívánalom Istentől:

Ján 14:15 Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok.

Az ehhez kapcsolódó ígéret pedig, amiben bízhatsz, ami átrepíthet ennek a beteljesítésébe:

Ez 36:26-27 És adok nektek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok nektek hússzívet. És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolataimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek.

Világos? Istennek vannak kívánalmai, amelyekhez csodákra van szükség, és azokat a bízók, a hívők képesek csak megtenni, betölteni, mert csak ők képesek hinni Isten ígéreteiben.

A vallásos emberek csak félig hisznek. Elhiszik, hogy Istennek vannak kívánalmai, igényei, de azt már nem hiszik, hogy mindezt MEG IS ADTA nekik az igéjében, csupán el kellene hinniük, hogy Isten nem hazudik, és ez átrepítené őket a kívánalmak természetfeletti betöltésébe.

Ha azt gondolod, "majd akkor lesz a tiéd, ha"... akkor sajnos még nem vetted át, nem a tiéd.
Ha azt gondolod, "ehhez még nem vagy elég odaszánt, szent...  akkor sajnos még nem vetted át, nem a tiéd.
Ha azt gondolod, "igen, ez az enyém, ha nem látom, nem érzem is, mert Isten nem hazudik" Na, akkor már a tiéd, számíthatsz a csodára.

Emlékszel a gonosz és rest szolga történetére. Azt mondta az ő uráról, hogy úgy gondolom, hogy "te ott is aratsz, ahová nem vetettél." A vallásosak ugyanezt hiszik. Azt gondolják, Isten nem ad meg mindent, amit kér, de ISTEN NEM ILYEN!!! Mindent megadott nekünk igéjében, ami a természetfeletti életminőséghez szükséges, csupán bíznunk kell a szavában, bíznunk kell az ígéreteiben.

A helyzet az, hogy Isten mindent ajándékba adott nekünk, e világnak az örökösei vagyunk. Ezzel azonban mindez még nem a mienk, bármilyen furcsán hangzik is. Ezt Isten nekem a következő módon tanította meg:

Lomtalanítottunk, és összegyűlt egy nagy utánfutóra való lom. A szomszéd városban, amely a falunk mellett van átveszik a szemetet ingyen, de csak azoktól, akik a városban laknak, akiknek van ilyen lakcímkártyájuk. Szerencsére az apósomék a városban laknak, ezért elvittem a szemetet, és így szóltam hozzá: "Apu! Nem szeretnék hazudni, hogy ez a szemét a magáé, ezért ezennel, ünnepélyes keretek között ezt a nagy kupac hulladékot magának ajándékozom, és most már nem hazudunk, ha azt mondjuk, hogy a magáé!"

Amikor ezt kimondtam, egy pillanatra komolyan megijedtem... Mi van, ha az apósom nem veszi a lapot, és azt mondja: "Nem fogadom el!" Rádöbbentem, hogy hiába akarom én őszinte szívvel megajándékozni a kupac szeméttel, hiába "áll készen" az ajándék a számára, amíg nem fogadja azt el, addig HAZUDNÁNK!!!, ha azt mondanánk a hulladéktelepen, hogy az övé, mert addig nem is az övé.... (Szerencsére elfogadta, így az övé lett, és le tudtuk adni ingyenesen)

Érted, drága testvérem???

Az ajándék készen áll, Isten elkészítette, és jó szívvel adná, de amíg nem hiszed el neki, hogy a tiéd MOST!, addig nem a tiéd, mert az ember képtelen átvenni egy olyan ajándékot, amiben nem is hisz.

Biztosan sokat gondolkodtál már azon, hogy hogyan lesz valaki igaz. Ha megértetted az előzőeket, akkor már tudod a választ. Isten, ha szól, hogy igazzá tesz, tett, és te ezt a szívedben elhiszed, akkor ez (helyesebben Isten szava) igazzá tesz téged. Isten ígérete tesz igazzá, egy csoda keretében, ha elhiszed amit ígért. Nincs más út. Minden áldás csakis igazi bizalom által lehet a tiéd! Ez az út vár rád, ha keresztény vagy!

Jól figyeld meg, hogy hogyan részesedhetsz Isten igaz természetéből, mert nem erőfeszítéseid által:

2Pét 1:4 ... igen nagy és becses ígéretekkel ajándékozott meg bennünket; hogy azok által isteni természet részeseivé legyetek, kikerülvén a romlottságot, amely a kívánságban van e világon.

Isteni IGAZ természet részese is így lehetsz tehát. Isten szól, Te meghallod és elhiszed.

De vigyázz, a hited legyen valódi hit, és ezt a cselekedeteid mutatják meg. Ha Isten esőt ígér, és Te nem viszel esernyőt, a cselekedeteidet megvizsgálva láthatod, hogy igazán nem is hittél neki! (Kivéve ha esőköpenyed van )

A bibliai hit kontra az emberi hit

Vajon mik a valódi, bibliai igaz hit ismérvei?

Miben különbözik a hétköznapi értelemben vett hittől?
Különbözik egyáltalán? Ezekről írtam néhány gondolatot.

A bibliai (üdvözítő) hit jellemzői:


1. Az Istenbe vetett bizalmon alapul. (Ellentétben az emberi hittel, ami a saját magunk ítélet alkotásában és tapasztalataiban való bízáson alapul).

2. Isten kijelentésein alapul. (Ha megbízom Istenben lásd. 1. pont, akkor megbízom abban is, amit mond, vagy kijelent).


Az emberi hit jellemzői:

1. Eddigi tapasztalatainkon, intellektusunkon, vagy tévedéseken, téves következtetéseken alapul.


Lássunk egy példát:

"Isten megöl majd, ha majd Jézus visszajön." - hiszi valaki. Ez a hit nem az Istenben való bizalmon alapul, tehát nem bibliai értelemben vett hit.

"Holnap eső lesz" - hiszi valaki.
Ha ezt azért hiszi, mert Isten ezt kijelentette neki valamilyen formában, akkor ez bibliai értelemben vett hit, ha viszont csak ránézett a felhős égre, és azért hiszi, akkor ez csak sima emberi hit.

"Üdvösségem van, mert Jézus az én megváltóm meghalt értem"... Ez a hit Istenbe vetett bizalmon, Isten kijelentésein alapul, tehát bibliai értelemben vett hit. Isten az, aki erről bizonyságot tesz.

"100-éves koromban gyermekem fog születni"...   Ha azért hiszem ezt, mert Isten kijelentette, megígérte nekem, és én megbízom Benne, azért hiszem, akkor ez bibliai hit, ha azért, mert valaki elhitette velem, akkor emberi hit.

" Az üdvösségemet nekem kell kimunkálnom, jócselekedetekkel" Ez a hit nem Isten kijelentésein alapszik, és nem az Istenbe vetett bizalmon alapszik, tehát emberi hit.


Ezeket figyelembe véve, érthetővé válik az alábbi ige:

Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez;  (Efézus 2:8)

Isten nem az emberi hitünk által tart meg minket, hanem a "bibliai értelemben vett hit" által, vagyis az Öbenne, és az Ő kijelentéseiben való bizalom által.

Pál így folytatja: "Isten ajándéka ez, és nem tőletek van"  azaz ez a fajta bibliai értelemben vett hit, az Istenben való bizalom nem belőlünk fakad, hanem
Isten kegyelemajándéka a gyermekei felé. Mi bármit megtehetünk, de nem lehet a miénk. Csakis abban az egy esetben, ha Isten ajándékul adja.

Ő pontosan ezt teszi. Ajándékul adja azoknak, akiket erre kiválasztott, még a világ teremtése előtt.

Korábban már írtam, hogy bibliai hit, amely által üdvösségünk (győzelmünk) lehet, annyiban különbözik az egyszerű emberi hittől, hogy az Istenbe vetett bizalmon és Isten helyesen értelmezett kijelentésein (pl. Szentírás, de lehet egyéb forma is, pl. Isten személyes „meglátogatása”, személyes szava hozzánk, stb.) alapszik.
Ha ezt a megállapítást valaki elfogadja, akkor könnyen belátható, hogy amennyiben nem kap Istentől „információt”, vagyis kijelentést, akkor bibliai értelemben vett hite sem lehet abban a dologban.

Mondok néhány példát, és remélem érthető leszek:
Ha nem hallottuk volna az evangéliumot, akkor nem is hihettünk volna benne! Ki így, ki úgy, de hallotta az evangéliumot, ki csak egyszerűen a bibliában olvasta, és lehet, hogy van olyan, akinek angyal hirdette, de MINDENKÉPPEN hallanunk kellett ahhoz, hogy hihessünk benne. Szükségünk volt az Istentől származó „információra”, hogy abba a hitünket belevethessük, hogy abban hihessünk.

Ez egy nagyon lényeges megállapítás.
Ha nem jut el hozzánk az Istentől származó „információ” egy bizonyos dologgal, témával kapcsolatban, akkor a hitünk értelmezhetetlen. Úgy értem, hogy lehetetlen hinnünk olyan dologban, amelyről nem tudunk.

Ez a megállapítás összhangban van a Biblia mondanivalójával:
Róma 10:13 - 10:15
„Mert mindenki, aki az Úr nevét segítségül hívja, meg fog menekülni."  Miként hívhatnák azonban segítségül azt, akiben nem hittek?  Miként hihetnek abban, akiről nem hallottak? Miként hallanának, ha nincs igehirdető? Miként hirdetnék az Igét, ha senki sem küldi őket? Így is írták meg: „Mily szép az örömhirdetőknek lába, akik a jóról beszélnek." 

Emiatt kell tehát például az evangéliumot is hirdetnünk. Az embereknek szükségük van nem csak az Istentől jövő hitre, amellyel képessé válnak az evangéliumban, vagy más egyéb isteni dolgokban hinni, hanem az Istentől származó információra is ahhoz, hogy abban VALÓDI, bibliai értelembe vett hittel hihessenek, és ezáltal üdvözüljenek.

Az Istentől származó valódi hitet, ami AJÁNDÉK, egyikünk sem képes megadni egy másik ember számára, a mi feladatunk csak az lehet, hogy ha Isten erre megkér bennünket, akkor segítünk neki a Tőle származó „információ” pl. az evangélium, vagy egyéb bibliai igazságok, vagy egyéb isteni kijelentések (pl próféciák, stb.) megosztásában.

Így jöhet létre csak a VALÓDI, bibliai értelemben vett hit. Az a fajta hit, amely által valódi csodák történnek. Az a fajta hit, amely győzelemre vezet(het)i és üdvözít(het)i a keresztényeket.

Ok? Érthető ez így?

Ha igen, lépjünk tovább, és tanulmányozzuk egy kissé Sátán munkáját.

A Sátán munkája abban van, hogy „világosság angyalának” adja ki magát, és elkezd hamis információkat oly módon becsomagolni, hogy azokat Istentől jövő igazságnak higgyünk. Ha sikerül ezt elérnie, akkor mi ezekben hiszünk, nem pedig Isten valódi kijelentéseiben. Ebben az esetben nem „bibliai értelemben vett VALÓDI hit” jön létre, hanem csupán „emberi hit”. Ezáltal létrejön a hitünkben egy „törés”, egy „magaslat”, amely képes megaka
dályozni, hogy Istennek egy sor egyéb állításában is higgyünk, ezáltal elveszítjük azokat a pozitív dolgokat, amelyeket Isten azokban tartogatott volna a számunkra.

Mondok egy példát a saját életemből.
Bár a biblia világosan írja, hogy a hívők, a keresztények megkapták a Lélek ajándékát, a Szentszellemet, a Szentlelket, ha úgy tetszik. Én ebben mégsem hittem. Az egyház, ahová akkoriban jártam, azt tanította, hogy ezt az ajándékot, vagyis a Szentszellemet csakis azok kaphatják meg, akik majd tökéletességre jutnak Isten törvényének a megtartásában, tökéletesen megtartják pl. az ószövetségi szombatot, és a tízparancsolatot.
Akkoriban még zöldfülű voltam, nem igazán bíztam abban, hogy képes vagyok helyesen értelmezni a Bibliát, ezért inkább az akkori egyházvezetőknek, az egyházam tanításának hittem.

Ez a téves (emberi) hitem a következőket eredményezte:
1.   Mivel nem hittem, hogy enyém a Lélek, természetesen nem hihettem abban sem, hogy enyém a Lélek ajándékai, pl nyelveken szólás, nyelveken szólás magyarázata, gyógyítás, prófétálás, stb.
2.   Nem hittem az örök életemben sem.
3.   Nem hittem abban, hogy Isten elfogad, szeret csak így, ahogyan vagyok.

Tehát egyetlen darab hamis hit, ami ott volt bennem, megfosztott vagy száz egyéb dologtól, Istennek vagy 100 db egyéb kijelentésétől a Bibliában, hogy azokat helyesen érthessem, és azokban hihessek. Ha nem hiszek abban, hogy van lábam, akkor abban sem vagyok képes hinni, hogy képes vagyok futni. És ez még semmi.

Mindazokat, akik helyesen hittek ezekben a dolgokban, azokat Ördög által becsapott szegény embereknek hittem, akiktől „óvakodni kell”, akik „nagyon veszélyes utakon járnak”. Hiszen nem abban hittek, amiben én, „világos, hogy csak szegény becsapottak lehetnek!” Az ilyen emberekre rá is támadtam, és megpróbáltam elérni, hogy más keresztények se bízzanak ilyen „hamis” tanítókban. Ha nem tudtam igeileg belekötni a tanításukba, akkor megpróbáltam belekötni az életükbe. Ez általános gyakorlat volt az egyházban, ahová akkoriban jártam. (Emiatt nem hat meg, ha velem szemben is így járnak el más emberek. Ez törvényszerű is, én is ilyen voltam.)

A kiútat az jelentette a számomra ebből, amikor egy szép napon szakítottam azzal, hogy embereket, vagy egyházakat kövessek, és Isten kegyelméből elkezdtem a gondolkodásomat megtisztítani mindattól, ami nem Isten igéjének helyes értelmezésén nyugszik. Elkezdtem az Igét kutatni, és amikor ellentmondott az egyházam tanításának, akkor én inkább az Igét választottam. Ezzel kizártak egy-két egyházból. Mert az árat, azt meg kell fizeni. De tanúsíthatom, hogy megéri.
Sok-sok ember nem fizeti meg ezt az árat. Félnek az emberektől, vagy egyházi hivatalokat töltenek be, és nincsen bátorságuk ahhoz, hogy inkább Istent válasszák és ellentmondjanak az egyházuk aktuális tanításának. Azt hiszik, így járnak jól, de súlyosan tévednek.

Ahogyan a gondolkodásom tisztult az emberi, téves hitektől, amelyek nagyrészt a hamis egyházi tanítások révén és az iskoláimon keresztül került belém, úgy váltam képessé Isten ajándékainak a birtokbavételére és használatára. Az első volt, amikor hittel átvettem, hogy a Szentlélek bennem él, és Istené vagyok. Ezt követte a nyelveken szólás, majd a prófétálás, majd nyelveken szólás magyarázata, majd a gyógyítás ajándékai. Betöltött Isten jelenléte és békessége. Még bőven van bennem ilyen emberi, azaz hamis hit, jól tudom. De, az ÚTRA rátaláltam. Elkezdtem megtisztítani a gondolkodásomat Isten Igéje által az ilyen emberi, hamis hitektől. Bármi áron. Rájöttem, minél előbb megteszem ezt, annál előbb vagyok képes Isten egyre több ajándékában járni. Így válok „fegyverré” Isten kezében a gonosz munkáinak lerontására.