Gondolatok az örök életről

Júdás levél:1:3 Szeretteim, mivelhogy minden igyekezettel azon vagyok, hogy írjak néktek a közös üdvösség felől, kénytelen voltam, hogy intőleg írjak néktek, hogy tusakodjatok a hitért, amely egyszer a szenteknek adatott.

Néhány gondolat az örök életről:

1. A hitetlenség a körülményekre néz, és nem veszi komolyan sem Isten ígéreteit, sem Isten elvárásait.
2. A vallásosság komolyan veszi Isten elvárásait, de nem veszi komolyan Isten ígéreteit.
3. A hit Isten ígéreteire néz, komolyan veszi, megragadja azokat, ezzel lehetővé teszi, hogy Isten csodákat tegyen, ezáltal betölti Isten elvárásait.

Vonatkoztassuk ezt az örök életre:

1. A hitetlenség ezt mondja: "Örök élet nem létezik"
2. A vallásosság ezt mondja: "Örök életem lesz, ha megteszem ezt, meg ezt, meg ezt...azaz, ha megcselekszem Isten elvárásait"
3. A hit ezt mondja: "Örök életem VAN, mert Isten, aki nem hazudik, ezt állítja!"

Csak képzeld el a következő történetet:

Egyszer csak megjelenik Jézus a hálószobádban, és bebizonyítja valahogyan, hogy biztosan Ő az, semmi kétséged sincs, ő biztosan Jézus, nem tévedsz, és ez a VALÓSÁG is. Rád néz, majd így szól: "Édes bárányom, azért jöttem, hogy elmondjam neked, TE NEM FOGSZ ELVESZNI, örök életed van, velem leszel a paradicsomban!" Majd eltűnik. Te pedig hinnél neki...

Mi történne, ha ezután azt olvasnád a bibliádban, amiről tudod, hogy minden szava igaz, hogy " Csak az fog üdvözülni, aki lefutja a maratont 10 másodperc alatt"

Kételkednél ekkor az üdvösségedben?

Hát, az attól függ...

Mitől?

Ezen a ponton döntened kell....  Valójában két út áll előtted.

1, a HIT útja. Ez így szól: "Jézus azt mondta, hogy örök életem van. Én hiszek neki, ezért ez a teljesíthetetlennek tűnő kívánalom, hogy csak az üdvözül, aki 10 mp alatt lefutja a maratont az én életemben valamilyen csoda folytán úgyis meg lesz majd, Isten kegyelméből. Én Jézusnak hiszek, Jézusra nézek, nem pedig az én (maratonfutásra) alkalmatlan voltomra. Nem magamra nézek, hanem Jézus ígéretére. Így én a hit embereként továbbra sem kételkedem az üdvösségemben."  Az ilyen ember az örök életet mint AJÁNDÉKOT, úgy képzeli el, amit MÁR MOST megkapott, ami már most a birtokában van.

2, a Test útja. Ez így szól: "Elfelejtem Jézus ígéreteit, Jézus szavait. Ő ugyan azt mondta, örök életem van, de én ezt most nem veszem komolyan, valójában, igazából el sem hiszem. Hiszek viszont Isten "keménységében", hogy ha Ő valamit megkövetel, akkor Ő azt be is hajtja. Mivel az örök élet feltételének a maratonfutást állította, ezért én most minden erőmmel gyakorolok. Futok, futok és futok. 

Ma még csak 6 óra alatt sikerült, de egyre jobb leszek, és egyszer majd, ha nem is érem el a 10 mp-es szintet, ezt már most látom - de Isten kegyelmes lesz hozzám, mert látni fogja, hogy mennyit izzadtam, mennyit igyekeztem. Nem úgy, mint az 1. testvérem, aki egyáltalán nem edz... Világos, hogy nem olyan odaszánt keresztény, mint én." (Az ilyen ember valójában, a szíve mélyén tudja, hogy nem fogja lefutni a maratont 10 mp alatt, ezért tudat alatt nem hisz abban, hogy neki örök élete lenne. Ő ehelyett az "érdemeiben" bízik, hogy Isten talán azért lesz majd kegyelmes hozzá, -a VÉGÉN!- mert sokkal jobban igyekezett, sokkal önfeláldozóbb volt, mint más testvérek). Az ilyen ember az örök életet, mint "jutalmat" képzeli el, amit -ESETLEG- megkap majd a végén, ha elég jól igyekszik...

Mi történne ezután, ha 1. hívőként, tehát a hit embereként azt olvasnád, hogy az élet könyvéből kitörölheti Jézus azok nevét, akik nem győznek. Zavarná ez a nyugalmadat??? Á, egyáltalán nem, mert tudnád, hogy ez nem rád vonatkozik, hiszen neked Jézus MÁR kijelentette, hogy nem fogsz elveszni.

A helyes hozzáállás Istenhez a hit. Ha Jézus most megjelenne, és azt mondaná neked, hogy örök életed van, akkor ragaszkodnod kellene ehhez a kijelentéséhez, és nem megengedned, hogy bárki elrabolja tőled az abban való bizalmat (hitet).

A helyzet az, hogy Jézus megjelent, és a következő kijelentéseket tette:
"Bizony, bizony mondom néktek, hogy aki az én beszédemet hallja és hisz annak, aki engem elbocsátott, örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az életre."

Ennek Jézus a garanciája. Ő ezért jött, hogy ne vesszünk el, és akik (IGAZI, VALÓDI) hitre jutnak, azok nem is fognak:

Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.Hiszen ezért kaptuk Jézust, hogy el ne vesszünk, és a küldetés sikerrel járt!!!

"És én örök életet adok nékik; és soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja őket az én kezemből."

Amikor ezt elhiszi valaki, akkor megnyugszik, biztonságban érzi magát és megtelik a szíve hálával.

Az üdvbizonyosságra elemi szüksége van egy kereszténynek:

I. Thessalonika levél:5:8 Mi azonban, akik nappaliak vagyunk, legyünk éberek, felöltözvén a hitnek és szeretetnek mellvasába, és sisak gyanánt az üdvösségnek reménységébe.
I. Péter levél:1:13 Annakokáért felövezvén elmétek derekait, mint józanok, tökéletesen reménykedjetek abban a kegyelemben, amelyet a Jézus Krisztus hoz néktek, mikor megjelen.
I. János levél:5:11 És ez az a bizonyságtétel, hogy örök életet adott nékünk az Isten és ez az élet az ő Fiában van.

I. János levél:5:13 Ezeket írtam néktek, akik hisztek az Isten Fiának nevében, hogy tudjátok meg, hogy örök életetek van, és hogy higyjetek az Isten Fiának nevében.

Amíg azonban nem lépsz a hit útjára, és nem kezdesz el bízni VÉGRE Isten ígéreteiben, addig nem lehetsz benne biztos, hogy ezek az ígéretek rád vonatkoznak, mert az ígéretek CSAK a hívőké. Csakis HITTEL vagy képes belépni a Mennybe, Isten természetfeletti javainak a birodalmába. Amíg nem hiszed el neki az ígéreteit, szükséged van a Biblia kívánalmaira is, mert ezek megítélnek, és jelzik Neked, hogy valami még nincsen rendben veled, jelzik, hogy tovább kell keresned, míg rátalálsz a HIT útjára.

Amikor azonban rátalálsz, már nem lesz kérdés a számodra, hogy örök életed van-e. Belépsz ezzel Isten nyugalmába, és békességed lesz, nem fogsz aggódni a jövőd miatt.

Ézsaiás könyve:28:16 Ezért így szól az Úr Isten: Ímé, Sionban egy követ tettem le, egy próbakövet, drága szegletkövet, erős alappal, aki benne hisz, az nem fut!

Tudom, hogy sokan azt mondják, hogy a szabad akaratunk miatt kieshetünk a kegyelemből, de nincs igazuk.
Egyrészt igazuk van, de mégsincs igazuk. A Mennyben, amikor fent leszünk, akkor is bármikor bárki elfordulhat majd Istentől elvileg... De tudjuk, hogy "nem lesz kétszer veszedelem". Mégsem fog senki elfordulni.

Ha a mi szívünk újjászületik hit által, mi sem akarunk kiesni majd a kegyelemből. Ha pedig elbotlunk, az új természetünk miatt, ami isteni természet, nem fogjuk jól érezni magunkat a bűnben, és visszatérünk az atyánkhoz.

"Mennyivel inkább Krisztusnak a vére, aki örökké való Lélek által önmagát áldozta fel ártatlanul Istennek: megtisztítja a ti lelkiismereteteket a holt cselekedetektől, hogy szolgáljatok az élő Istennek."

"Mert ha, mikor ellenségei voltunk, megbékéltünk Istennel az ő Fiának halála által, sokkal inkább megtartatunk az ő élete által minekutána megbékéltünk vele." 

Ámen!

A hit működése - csodák hit által

Régóta tanulmányozom, hogy mi a hit, hogyan működik. Az egyik hajnalban éjjel kettőkor felébredtem álmomból a fejemben egy szóval, és egy fél igével, és azonnal rohantam ki a nappaliba lejegyezni, mert tudtam, hogy Istentől most egy minden eddiginél mélyebb megértést kaptam a hitről. Váljék a Te áldásoddá is!

A szó, ami az elmémben zakatolt a "bizalom" volt. (A fél igéről később lesz szó.)

A hitnek fordított görög szó egyik lehetséges fordítása, elsődleges jelentése: "bizalom".

G4102 πίστις (pisztisz)
1) bizalom
2) meggyőződés, bizonyosság; bizonyíték
3) hit
4) hűség
5) megbízhatóság
6) hitelesség; hitel
7) ígéret; biztosíték, kezesség; szerződés
8) megbízás; rábízott holmi, letét
9) oltalom; fennhatóság

Aznap hajnalban tudtam, hogy Isten megmutatta a hit igazi jelentését. A hit nem más, mint bizalom. Bizalom egy személyben, aki mindenkinél jobban szeret minket, és bizalom az Ő fiában. Nem mondhatom azonban, hogy bízom valakiben, ha nem bízom abban, amit mond. A köznyelvünkben, a köztudatban a hit valami olyan valamit jelent, hogy "eddigi tapasztalataim alapján tudom, hogy ez és ez a helyzet, ez és ez fog történni, vagy ez és ez történt a múltban. "

A bibliai hit azonban nem ilyen. A bibliai hit ezt mondja: Mivel Isten nem hazudik, ezért amit kijelentett az a VALÓSÁG, bármennyire is mások a tapasztalataim, bármennyire is más látszólag az igazság, akkor is az a VALÓSÁG, amit Isten mond!

Ez a bibliai értelemben vett hit.

Isten a földön hit által tevékenykedik. Amikor ő ígér valamit, és mi azt elhisszük, akkor az a dolog, amiben hittünk neki valósággá válik ebben a világban, valósággá válik az életünkben. Istennek gondja van rá, hogy beteljesítse az igéjét. Felügyeli és kontrollálja, hogy minden megtörténjen, amit kimond. Ő szól, és meg lesz, parancsol, és előáll. Azt mondta: "Legyen világosság!", és világosság lett, stb. Az Ő szava TEREMTŐ erő. Nem hinni abban, hogy megvalósul a szava, a legnagyobb ostobaság a világon!

Szeretnél csodákat látni?

Hit által lehetséges.
Isten csodáinak a titka, hogy mond valamit, és mi megbízunk benne, azaz a szívünkben elhisszük, hogy amit mond, arra bátran alapozhatunk, az a VALÓSÁG, és akként cselekszünk. Úgy is mondhatnám, hogy a hit általi csodáknak 3 feltétele van:

1. Istennek mondania kell valamit, ami neked szól, ami rád (is) vonatkozik. (Ezt a Biblián keresztül is mondhatja)
2. Ezt meg kell hallanod, azaz tudomást kell szerezned róla.
3. Bizalommal el kell fogadnod IGAZNAK, TÉNYNEK, akár logikus, akár nem, akár egyezik a tapasztalataiddal, akár nem, és ez alapján kell cselekedned.

Nézzük meg Péter vízen járását, hogyan teljesült ez a 3 feltétel:

1. feltétel teljesült, azaz Isten mondott valamit személyesen Péternek: "Jöjj" (Ez volt a rhéma, ami személyesen Péternek szólt)
2. feltétel teljesült: Péter meghallotta, tudomást szerzett erről a szóról.
3. feltétel teljesült: Bár Péter tapasztalataival ellentétes volt, Ő mégis tudta, hogy Jézusban inkább bízhat, mint a tapasztalataiban, és hitben kilépett a vízre és járt. Természetfeletti erő áradt a természetes világba, HATALMAS CSODA TÖRTÉNT!

A leprás meggyógyítása:

Máté 8:2-3 (H Csia 2005) Egyszer csak egy bőrpoklos futott hozzá, lábához borult és megszólította: „Uram, ha csak akarnád, volna hatalmad, hogy engem megtisztíts.”Erre kinyújtotta kezét, megfogta, és így szólt: „Akarom! Tisztulj meg!” Azonnal le is tisztult annak poklossága.

1. feltétel teljesült, azaz Isten mondott valamit személyesen leprásnak: "Akarom, tisztulj meg" (Ez volt a Rhéma)
2. feltétel teljesült: A leprás meghallotta, tudomást szerzett erről a szóról.
3. feltétel teljesült: A leprás már eleve hittel (azaz bizalommal) ment Jézushoz,  tudta, ha Jézus akarja, meg fog tisztulni, tehát hitt, és ez alapján cselekedett. Természetfeletti erő áradt a természetes világba, HATALMAS CSODA TÖRTÉNT!

Ábrahám:

Isten szólt: "Sok nép atyjává tettelek."

Ábrahám bízott abban (hitt), aki az ígéretet mondta neki, és ez lehetővé tett egy hatalmas csodát, vénségére gyermeke született. Sára is bízott, és vénségére gyermeket szült:

Zsid.11.11 Hit (BIZALOM) által nyert erőt Sára is az ő méhében való foganásra, és életkora ellenére szűlt, minthogy hűnek tartotta azt (TEHÁT MEGBÍZOTT BENNE!)

aki az ígéretet tette.

BIZALOM, BIZALOM, BIZALOM ! Ez a kulcs a csodákhoz!
Bizalom abban, amit Isten mond!

Péter nem úgy járt a vizen, hogy sokat próbálkozott. Egyszerűen csak bízott annak a szavában, aki azt mondta neki: "Jöjj!" Csakis ez hozza be a természetfelettit. De ez BIZTOSAN BEHOZZA!

Remélem érted! Nem elég azonban csak "sejteni", hogy "valószínűleg megtörténik, amit Isten mondott nekem", hanem legbelül a szívedben TUDNOD kell, hogy megtörténik. Csakis ez az igazi hit vezet csodákhoz. Hogy Jézus örök életet adott nekem, először csak sejtettem, de elkezdett tanítani erről, és most már TUDOM, hogy örök életem van, és az ellenkezőjéről senki nem lenne képes meggyőzni. Tudom ki mondta, hogy örök életem van, és tudom, hogy nekem mondta, és tudom, hogy megbízható, nem fog cserben hagyni. Ez az igazi hit...

Bizalom által olyan dolgokat kaphatunk meg, amelyek természetfelettiek, amelyek teljességgel lehetetlennek tűnnek a CSAK természetes értelemmel gondolkodó hitetlen ember számára.

Zsid 11:29 (Bizalom) Hit által keltek át a veres tengeren, mint valami szárazföldön, amit megpróbálván az egyiptomiak, elnyelettek.
Zsid 11:30 (Bizalom) Hit által omlottak le Jérikónak kőfalai, midőn hét napig körös-körül járták.

Ez hatalmas dolog!

Isten természetfeletti dolgait csakis bizalom által vehetjük át!

Ezt rettentően fontos megértenünk!

FIGYELJ JÓL!!!

A vallásos emberek ezt nem értik, én sem értettem hosszú évekig, és csak néhány hónapja értettem meg. Ha elkezded olvasni a bibliát, akkor hamar szembesülsz azzal, hogy Istennek vannak kívánalmai. Ezek olyan kívánalmak, amelyek természetfelettiek, és saját erőből teljességgel lehetetlen betöltenünk ezeket. Nézzünk meg egy ilyen kívánalmat:

1Pét 1:15-16 Hanem amiképpen szent az, aki elhívott titeket, ti is szentek legyetek teljes életetekben; Mert meg van írva: Szentek legyetek, mert én szent vagyok.

Törekedhetsz arra, hogy megfelelj ennek a parancsnak teljes erődből, de ha nem érted amit leírtam az előzőekben, semmire sem fogsz jutni. Ha azonban figyeltél, akkor már talán tudod, hogy mi lehet a megoldás...

Tudod?

Segíthetek?

Ahhoz, hogy ezt a parancsolatot megtartsd, szükséged van egy természetfeletti csodára. Csoda pedig úgy jön létre, hogy 1. Isten szól, 2.Te tudomást szerzel róla, és 3. bízol benne, elhiszed, hogy meg is teszi, meg is tette. Ha tehát találnál egy olyan igét, amelyben Isten elmondja, hogy szentté tett téged, és Te ebben hinnél, akkor ez egy csoda keretében megvalósulna, és szent emberré lennél.

Mit szólsz ehhez az igéhez?

Zsid 10:9-10 Ekkor ezt mondotta (Jézus): Íme itt vagyok, hogy cselekedjem a te akaratodat. Eltörli az elsőt, hogy meghagyja a másodikat, amely akarattal szenteltettünk meg egyszer s mindenkorra, a Jézus Krisztus testének megáldozása által.

Igen!!! Ez a megoldás!!!  Ha bízol Isten ígéreteiben, hogy valóban megtette, megteszi, amit ígért, azzal vagy képes csak betölteni a kívánalmait! Nézzünk meg egy másik ilyen kívánalmat:

Ján 14:15 Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok.

Az ehhez kapcsolódó ígéret pedig, amiben bízhatsz, ami átrepíthet ennek a beteljesítésébe:

Ez 36:26-27 És adok nektek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok nektek hússzívet. És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolataimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek.

Világos? Istennek vannak kívánalmai, amelyekhez csodákra van szükség, és azokat a bízók, a hívők képesek csak megtenni, betölteni, mert csak ők képesek hinni Isten ígéreteiben.

A vallásos emberek csak félig hisznek. Elhiszik, hogy Istennek vannak kívánalmai, igényei, de azt már nem hiszik, hogy mindezt MEG IS ADTA nekik az igéjében, csupán el kellene hinniük, hogy Isten nem hazudik, és ez átrepítené őket a kívánalmak természetfeletti betöltésébe.

Ha azt gondolod, "majd akkor lesz a tiéd, ha"... akkor sajnos még nem vetted át, nem a tiéd.
Ha azt gondolod, "ehhez még nem vagy elég odaszánt, szent...  akkor sajnos még nem vetted át, nem a tiéd.
Ha azt gondolod, "igen, ez az enyém, ha nem látom, nem érzem is, mert Isten nem hazudik" Na, akkor már a tiéd, számíthatsz a csodára.

Emlékszel a gonosz és rest szolga történetére. Azt mondta az ő uráról, hogy úgy gondolom, hogy "te ott is aratsz, ahová nem vetettél." A vallásosak ugyanezt hiszik. Azt gondolják, Isten nem ad meg mindent, amit kér, de ISTEN NEM ILYEN!!! Mindent megadott nekünk igéjében, ami a természetfeletti életminőséghez szükséges, csupán bíznunk kell a szavában, bíznunk kell az ígéreteiben.

A helyzet az, hogy Isten mindent ajándékba adott nekünk, e világnak az örökösei vagyunk. Ezzel azonban mindez még nem a mienk, bármilyen furcsán hangzik is. Ezt Isten nekem a következő módon tanította meg:

Lomtalanítottunk, és összegyűlt egy nagy utánfutóra való lom. A szomszéd városban, amely a falunk mellett van átveszik a szemetet ingyen, de csak azoktól, akik a városban laknak, akiknek van ilyen lakcímkártyájuk. Szerencsére az apósomék a városban laknak, ezért elvittem a szemetet, és így szóltam hozzá: "Apu! Nem szeretnék hazudni, hogy ez a szemét a magáé, ezért ezennel, ünnepélyes keretek között ezt a nagy kupac hulladékot magának ajándékozom, és most már nem hazudunk, ha azt mondjuk, hogy a magáé!"

Amikor ezt kimondtam, egy pillanatra komolyan megijedtem... Mi van, ha az apósom nem veszi a lapot, és azt mondja: "Nem fogadom el!" Rádöbbentem, hogy hiába akarom én őszinte szívvel megajándékozni a kupac szeméttel, hiába "áll készen" az ajándék a számára, amíg nem fogadja azt el, addig hazudnánk, ha azt mondanánk a hulladéktelepen, hogy az övé, mert addig nem is az övé.... (Szerencsére elfogadta, így az övé lett, és le tudtuk adni ingyenesen)

Érted, drága testvérem???

Az ajándék készen áll, Isten elkészítette, és jó szívvel adná, de amíg nem hiszed el neki, hogy a tiéd MOST!, addig nem a tiéd, mert az ember képtelen átvenni egy olyan ajándékot, amiben nem is hisz.

Biztosan sokat gondolkodtál már azon, hogy hogyan lesz valaki igaz. Ha megértetted az előzőeket, akkor már tudod a választ. Isten, ha szól, hogy igazzá tesz, tett, és te ezt a szívedben elhiszed, akkor ez (helyesebben Isten szava) igazzá tesz téged. Isten ígérete tesz igazzá, egy csoda keretében, ha elhiszed amit ígért. Nincs más út. Minden áldás csakis igazi bizalom által lehet a tiéd! Ez az út vár rád, ha keresztény vagy!

Jól figyeld meg, hogy hogyan részesedhetsz Isten igaz természetéből, mert nem erőfeszítéseid által:

2Pét 1:4 ... igen nagy és becses ígéretekkel ajándékozott meg bennünket; hogy azok által isteni természet részeseivé legyetek, kikerülvén a romlottságot, amely a kívánságban van e világon.

Isteni IGAZ természet részese is így lehetsz tehát. Isten szól, Te meghallod és elhiszed.

De vigyázz, a hited legyen valódi hit, és ezt a cselekedeteid mutatják meg. Ha Isten esőt ígér, és Te nem viszel esernyőt, a cselekedeteidet megvizsgálva láthatod, hogy igazán nem is hittél neki! (Kivéve ha esőköpenyed van :))


ÁMEN?!

Ellenőrző feladatok:

Most képzeljük el egy kicsit másképpen a történetet. Tegyük fel, hogy azon az estén a többi tanítvány Péterrel együtt mondja: "Uram, add, hogy mi is járjunk a vízen". Jézus pedig így válaszolt volna: "Jöjjetek"

A kérdésem ezek után az, hogy hányan jártak volna ekkor a vízen?

A helyes válasz:   MINDANNYIAN, ha hittek volna.

Miért is? Mert Isten akarata és szava az volt a példa szerint, hogy járjanak a vízen mindannyian, és ezért kibocsátotta a szavát, szólt. Ők pedig bíztak abban, aki szólt, engedelmeskedtek, és ez behozta volna a természetfelettit.

Mi lenne akkor, ha Isten Neked mondaná, hogy az az akarata, hogy te járj a vízen? A válasz az, hogy ha bíznál benne, akkor bizony Te is KÉPES LENNÉL EKKOR A VÍZEN JÁRNI.

Miért nyelte el a víz az egyiptomiakat?

Zsid 11:29 Hit által keltek át a veres tengeren, mint valami szárazföldön, amit megpróbálván az egyiptomiak, elnyelettek.

Válasz: Mert Isten nekik nem mondta, hogy „jöjj” Csak a zsidóknak mondta, hogy átkelhetnek a tengeren, az egyiptomiakhoz nem szólt, így ők nem is bízhattak abban, hogy át tudnak kelni. Istenbe vetett, az Ő szavába bizalom nélkül próbálták meg, testből azt, amit a zsidók hitből csináltak.

Kikre vonatkozik akkor a törvény?

Valaki írt, hogy a tízparancsolatot is parancsolatnak nevezi az ige, és igaza van. Valóban parancsolat a tízparancsolat is, de a törvény parancsolata (ezt majd kifejtem a későbbiekben). A lényegen ez nem változtat, de pontosítottam az írásomat, hogy még élesebb legyen, Isten Igéjével még nagyobb összhangban legyen:

     

Az újszövetség sehol nem bátorítja az újjászületetteket a törvény megtartására, helyette azonban elmondja, hogy mi, újjászületett hívők BETÖLTJÜK ezt, és Jézus is BETÖLTÖTTE. Tehát nem megtartjuk, hanem BETÖLTJÜK:

Róm 2:13 (Mert nem azok igazak Isten előtt, akik a törvényt hallgatják, hanem azok fognak megigazulni, akik a törvényt betöltik.

Máté 5:17 Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem.

Bátorít azonban az Ige Isten parancsolatainak a megtartására.

Isten törvényét az alábbi módon tudjuk betölteni:

Róm 13:8 Senkinek semmivel ne tartozzatok, hanem csak [azzal], hogy egymást szeressétek; mert aki szereti a felebarátját, a törvényt betöltötte.

Róm 13:10 A szeretet nem illeti gonosszal a felebarátot. Annak okáért a törvénynek betöltése a szeretet.

 A törvény betöltése nem más, mint amikor összhangba kerülsz a „törvény szellemével”. Erről szólt az előző írásom, feltétlenül olvasd el a megértéshez. Amikor az Isten, aki maga a SZERETET beköltözik a szívedbe, hit által, ez akkor történik, amikor elfogadod uradnak és megváltódnak Jézust, akkor elkezdesz törvénybetöltő módon élni. Itt jönnek be a képbe Isten parancsolatai, és ezt nagyon fontos megértenünk!!!!

Az ószövetségben a törvénykönyv és a kőbe vésett parancsolatok mondták meg az embereknek, hogy mit kell tenniük, mit jelent Isten akaratával összhangban járni.

 Ezért az ószövetségi emberek többségét a betű szolgáinak nevezhetjük:

 2Kor 3:7 Ha pedig a halálnak betűkkel kövekbe vésett szolgálata dicsőséges vala, úgyhogy Izrael fiai nem is nézhettek Mózes orcájára arcának elmúló dicsősége miatt:

 2Kor 3:6 Aki alkalmasakká tett minket arra, hogy új szövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem léleké; mert a betű megöl, a lélek pedig megelevenít.

Az újszövetségben ezzel szemben a Szellem (Lélek) mondja meg, hogy mit jelent Isten akaratával összhangban járni.

 Hogyan?

Isten Egy természetfeletti esemény keretében megeleveníti a szellemünket, beköltözik a szívünkbe, és belülről tanácsol, utasít minket, hogy mikor mit helyes tennünk.

2Kor 3:6 Aki (Jézus) alkalmasakká tett minket arra, hogy új szövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem léleké; mert a betű megöl, a lélek pedig megelevenít.

Zsolt 143:10 Taníts meg engem a te akaratodat teljesítenem, mert te vagy Istenem! A te jó Szellemed (Lelked) vezéreljen engem az egyenes földön.

Róm 8:14 Mert akiket Isten (Szelleme) Lelke vezérel, azok Istennek fiai.

A vezérlés során Isten Szelleme késztetéseket, benyomásokat ad, majd, ha nagyon rossz irányba mennénk, parancsokat és utasításokat ad. A legtöbbször a Szentírást felhasználva teszi ezt, mondjuk bizonyságot tesz egy ige mellet, „megeleveníti” azt az igét a számunkra, és egyszerre érezzük, hogy ez most nekünk szól. Máskor más embereken, látomásokon, álmokon, próféciákon, stb. keresztül szól hozzánk, és ekkor is érezzük, helyesebben TUDJUK a szellemünkben, hogy ezzel, amit hallottunk, Isten is maximálisan egyetért.

Nem kell tehát megtartanunk Isten törvényét (egyben az egészet) (beleértve a tízparancsolatot is), úgy, ahogyan a zsidóknak kellett, mert annak a szerepe egészen más, viszont meg kell tartanunk Isten parancsolatait, amelyek az életre visznek.

Róm 8:6 Mert a testnek gondolata halál; a Lélek gondolata pedig élet és békesség.

Megtérésünkkor mindannyian egy nagy gödörből indulunk, az életünknek, a szokásainknak meg kell változnia, egyszerűen azért, mert már nem azok vagyunk, akik voltunk. Isten fiaivá lettünk, és meg kell tanulnunk, mit jelent ez, meg kell tanulnunk ennek az identitásnak megfelelően élni és viselkedni. A mi szerető Atyánk tudja a legrövidebb kivezető utat ebből a gödörből, és hogy kivezessen utasításokat ad nekünk. Ha mi megtesszük ezeket az utasításokat, mert megbízunk benne, akkor rövid időn belül kint leszünk a szabadban. Ezért annyira fontos, hogy megtartsuk az Ő parancsolatait. Nem a számára fontos, (bár a számára is, mert igazi fiaiként szeret minket, és azok is vagyunk) hanem a számunkra, a mi hitünk épülése és a szabadságunk megszerzése, megtartása szempontjából fontos:

Ján 15:10 Ha [a]z én parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok az én szeretetemben; amiképpen én megtartottam az én Atyámnak parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében.

1Ján 2:3 És arról tudjuk meg, hogy megismertük őt, ha az ő parancsolatait megtartjuk.

 Jel 22:14 Boldogok, akik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba.

 Rendben? Most lépjünk tovább, és nézzük meg, hogy mely parancsolatokat kell megtartanunk, és melyeket nem. 

Zsigerből azt mondhatnám, hogy Istennek az összes parancsolatát meg kell tartanunk... Rendben van, de akkor mit keresek még mindig itt, és miért nem vagyok az „Egyenes utcában, hogy a kezeimet Pálra vessem, hogy az lásson???” 

???

 Hiszen ez Istennek egy világos parancsa, világosan olvasható a Szentírásban: 

Apcs 9:11.... „Kelj fel és menj el az úgynevezett Egyenes utcába, és keress föl a Júdás házában egy Saulus nevű tárzusi embert, mert íme imádkozik.”

I. szabály: Ne kövess olyan parancsot, amelyik nem neked szól! :)

 Ezt a szabályt szegtem meg évekig, amikor nekiálltam megtartani Isten törvényét, a tízparancsolatot. Bekerült egy hamis tanítás a tudatomba, és ez eredményezte azt, hogy megszegjem ezt a szabályt.

 A hamis tanítás szerint a tízparancsolat nem az ószövetségi törvénynek a része, benne az áldozati rendszerrel, ami beteljesedett, és már nem kell megtartani, hanem még mindig érvényes, mert Istennek az erkölcsi törvénye. Mindig-is érvényes lesz, ezért Isten népének kötelessége megtartani a tízparancsolatot. Amikor azonban nekiálltam utána járni, hogy hogyan kell Sabbathot tartani, rájöttem, hogy az csak a törvénykönyvekben van leírva. Ha tehát Szombatot akar valaki tartani, akkor elő kell vennie a törvényt, és onnan kell megnéznie, hogy hogyan kell megtartani. Ekkor ébredtem rá, hogy a törvény és a tízparancsolat abszolút összetartozik, és nem választható el egymástól. A tízparancsolatban leírt utasításokat a ceremóniális törvénykönyv bontja ki. Ha azt mondjuk, hogy az egyik nem érvényes ránk, akkor a másik sem. Ekkor kezdtem rájönni, hogy a tízparancsolat az a parancsolatkategória, ami nem nekem szól. 

Ott van például a tízparancsolatban a „ne ölj” parancsolat. Az ószövetségi embernek szüksége volt arra, hogy Isten ezt kifejtse, hiszen önmagában semmit nem tudott vele kezdeni. „Ne öljek?” Kérdezte magától.

 „Rendben van, akkor nem ölök meg egyetlen állatot sem, rendben van, akkor futni hagyok minden gyilkost, stb. stb. „ Istennek ezért, a sok saját vélemény miatt, a törvénykönyveben ki kellett fejtenie aprólékosan, hogy hogyan is képzelte el a „ne ölj” parancsolat megtartását. Éppen ezért a „ne ölj” parancsolat, és a többi sem áll meg önmagában, hanem a törvénykönyvben írtakkal szerves egészet alkot, a kettő EGYÜTT alkot egy teljes EGÉSZET. Ugyan így a Szombat (Sabbath) parancsolata, ami a negyedik parancsolat sem áll meg önmagában. „Rendben van”, mondta az ószövetségi ember, „ most akkor megszentelem a Szombatot”, de hogyan kell azt tenni??? „Hát, teljes mozdulatlanságba merevedek, hogy az izmaim se dolgozzanak, így jó lesz???” Nem! Isten a törvénykönyvben kifejtette, hogy hogyan kell Szombatot tartani az Ő elképzelése szerint.

A TÍZPARANCSOLAT nem választható el a ceremóniális törvénytől, mert a kettő együtt alkot egy SZERVES EGÉSZET!!!!

 Mózes elmondta, hogy ehhez sem hozzátenni nem szabad, sem elvenni belőle. Egyben kell megtartani az egészet, ha valaki ez által üdvözülni akar.

 Pál azonban elmondja, hogy a parancsolat (és itt a törvény parancsolataira gondol, benne a tízparancsolattal) "szent, igaz és jó" Mert VALÓBAN Isten parancsolata. Csak a helyes alkalmazásához meg kell értenünk, hogy kikre vonatkozik, mert NEM az újjászületett hívőkre, tehát nem nekünk kell megtartanunk. 

A szerepe egészen más.

"1Tim 1:8 Tudjuk pedig, hogy a törvény jó, ha valaki törvényszerűen él vele,

1Tim 1:9 Tudván azt, hogy a törvény nem az igazért van, hanem a törvénytaposókért és engedetlenekért, az istentelenekért és bűnösökért, a latrokért és fertelmesekért, az atya - és anyagyilkosokért, emberölőkért."

A törvény feladatai:

1. Ráébreszti az önigazult embert, hogy valami nincsen rendbe vele, nem alkalmas a Mennyre:

Róm 3:20 Annak okáért a törvénynek cselekedeteiből egy test sem igazul meg ő előtte: mert a bűn ismerete a törvény által vagyon.

 Róm 5:20 A törvény pedig bejött, hogy a bűn megnövekedjék; de ahol megnövekedik a bűn, ott a kegyelem sokkal inkább bővölködik: Róm 5:13 Mert a törvényig vala bűn a világon; a bűn azonban nem számíttatik be, ha nincsen törvény.

Ha nem jelent volna meg Isten törvénye, akkor például a zsidók azt hihették volna, hogy minden rendben van velük, egyenes útjuk van a Mennybe, hiszen ők Isten népe. A törvény azonban megjelent, és ez tudatosítja mindenkiben, (azokban, akik őszinték magukhoz,) hogy nem felelnek meg a megkívánt mércének, bűnösek, valamilyen megoldásra van égetően szükségük.

   Róm 7:7 Mit mondunk tehát? A törvény bűn-e? Távol legyen: sőt inkább a bűnt nem ismertem, hanem csak a törvény által;

 Gal 3:19 Micsoda tehát a törvény? A bűnök okáért adatott, amíg eljő a Mag, akinek tétetett az ígéret; rendeltetvén angyalok által, közbenjáró kezében.

   Zsid 10:2 Különben megszűnt volna az áldozás, mivelhogy az egyszer megtisztult áldozók többé semminemű bűntudattal nem bírtak volna. Zsid 10:3 De azok esztendőnként bűnre emlékeztetnek.

2. Fékezi az emberi gonoszság terjedését a földön (akárcsak az emberi, jogi törvények):

A törvények nem képesek átváltoztatni a gonosz szívet, de nagy visszatartó erejük van, fékezik az emberi gonoszságot, mert félünk a büntetéstől. Isten törvényének is van ilyen aspektusa.

3. Segített felismerni, azonosítani Jézust, amikor az 2000 éve megjelent:

Gal 3:24 Ekként a törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké lett, hogy hitből igazuljunk meg.

Zsid 10:1 Minthogy a törvényben a jövendő jóknak (az) árnyéka, nem maga a dolgok képe van meg, ennélfogva azokkal az áldozatokkal, amelyeket esztendőnként szünetlenül visznek, sohasem képes tökéletességre juttatni az odajárulókat;

Amikor egy zsidó embernek Pál elmagyarázta, hogyan teljesedtek be a törvény jelképei Jézusban, nagy esély volt rá, hogy felismerje, hogy valóban Jézus a megváltó, a "bárány", aki meghalt a bűneink miatt.

4. Tanít minket Isten szívéről és jóságáról.

Kikre vonatkozik akkor a törvény?: 

 Az előző pontban megkíséreltem ismertetni a törvény feladatait. A feladataiból következik, hogy kikre vonatkozik, a szívében a tízparancsolattal:

1. Azokra, akik úgy gondolják, hogy Jézus nélkül is rendben vannak.

2. Azokra, akiknek szükségük van a törvény bűnfékező erejére.

3. Azoknak, akiknek a törvény segíthet ráeszmélni, hogy Jézus az igazi Megváltó, a Messiás.

"1Tim 1:8-9 Tudjuk pedig, hogy a törvény jó, ha valaki törvényszerűen él vele, tudván azt, hogy a törvény nem az igazért van, hanem a törvénytaposókért és engedetlenekért, az istentelenekért és bűnösökért, a latrokért és fertelmesekért, az atya - és anyagyilkosokért, emberölőkért.

Ezzel szemben, ha valaki már megigazult, azaz igazzá vált hit által, annak már nem a kőbevésett "betűt" kell követnie, hanem a Szellem késztetéseit, vezetését, parancsolatait. Az ilyen kereszténynek megelevenedett a szelleme, és már képessé vált arra, hogy "meghallja" Jézus személyes parancsolatait. Akár úgy, hogy a Szellem megelevenít a számára egy igét, akár úgy, hogy a lelkiismeretében tudja, hogy ez a parancs, amit éppen olvas, most neki szól, akár úgy, hogy kap egy próféciát, vagy álmot. 

Ez egy sokkal magasabb szintű, sokkal élőbb szolgálat, mint a törvény, (a tízparancsolat) szolgálata.

II. Korintus levél:3:6 Aki (Jézus) alkalmatosokká tett minket arra, hogy új szövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem léleké; mert a betű megöl, a lélek pedig megelevenít.

Én végigjártam ezt az utat. Kezdetben  a törvényt követtem, a tízparancsolatot, benne a szombattal is. Kezdett az életem megtisztulni a bűnöktől, de egy bizonyos szintnél nem jutottam tovább. Kárhoztatást éreztem, azt, hogy nem vagyok Istennek elég jó, mert megint elbuktam valamelyik parancsolatban. Ezért képtelen voltam átvenni Isten áldásait. Egyszerűen nem hittem el, hogy vagyok annyira jó, hogy megérdemelném Isten ajándékait. "Majd, ha tökéletesebb leszek" gondoltam magamban.  A többi keresztény felekezet hívőinél különbnek képzeltem magam, mert számomra úgy tűnt, ők nem akarják vállalni azt a sok nehézséget, áldozatot, ami a törvény megtartásával jár.  Ez kb. 6 évig tartott, míg egy napon Isten elvezett odáig, hogy átadtam magamat a Szelleme vezetésének. Rettentően bántott, hogy hogyan bánok a gyerekeimmel, ezért azt mondtam Istennek, "holnaptól semmit sem fogok tenni, csak amit Te mondasz." Isten pedig "szólt" hozzám. A lelkiismeretemben, éreztem, hogy mit kell tennem. Vezetett a gondolataival, amelyek megjelentek a gondolataimban. Már másnap láttam egy hatalmas csodát, mert elvezetett egy asszonyhoz, aki prófétált felőlem. Egészen eddig egyetlen természetfeletti eseményt sem láttam. Átkerültem Kánaánba, a "tejjel, mézzel folyó földre".  Ekkor kezdett el a Szellem (Lélek) vezérelni a törvény betűje helyett. Félig még a törvényt követtem, de félig már a Szellemet is.

Mondhatom óriási a különbség. Pár évbe tellett még így is, amíg ráébredtem, hogy a Szellemet követni, az az én igazi feladatom, ez az újjászületett, hit által megigazult hívő igazi feladata. Miközben a törvényt követtem, nem szerettem meg jobban Istent, de mióta a Szellemet követem, a kapcsolatunk csodálatos lett. Csak mert láttam, hogy az Ő parancsolatai mind az én érdekemben születnek, és annyi kedvesség, annyi megértés, annyi szeretet van ezekben, mint magában Istenben, Jézusban.

   Róm 7:4 Azért atyámfiai, ti is meghaltatok a törvénynek a Krisztus teste által, hogy legyetek máséi, azéi, aki a halálból feltámasztatott, hogy gyümölcsöt teremjünk Istennek.

    Róm 7:6 Most pedig megszabadultunk a törvénytől, minekutána meghaltunk arra nézve, amely által lekötve tartattunk; hogy szolgáljunk a léleknek újságában és nem a betű óságában.

Igen, tudom, rémisztő dolog rábíznod magadat egy természetfeletti lény "megfoghatatlan" vezetésére, de barátom, nincsen más út, bíznod kell Benne. Meg fog tanítani, hogy felismerd a hangját, és közben meg fogod ismerni is meg fogod szeretni őt.

Róma levél:8:14 Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai.

Meg kell tanulnod, hogy Isten Szelleme (Lelke) vezéreljen a kőbe vésett tízparancsolat helyett. Ez egy újjászületett hívő igazi dicsősége!

Ha pedig a halálnak betűkkel kövekbe vésett szolgálata dicsőséges vala, úgyhogy Izráel fiai nem is nézhettek Mózes orcájára arcának elmúló dicsősége miatt: Hogyne volna még inkább dicsőséges a léleknek szolgálata? Mert ha a kárhoztatás szolgálata dicsőséges, mennyivel inkább dicsőséges az igazság szolgálata?

Rendben?

Összefoglalva:

Ha újjászületett hívőként követed Isten Szellemének az utasításait, akkor Istenben, Jézusban, a Szeretetben maradsz, akkor megtartod Isten parancsolatait, és BETÖLTÖD Isten törvényét. Nem megtartod tehát, hanem BETÖLTÖD! Ekkor a TÖRVÉNY parancsolatai, a tízparancsolat kőbe vésett utasításai nem rád vonatkoznak.

    Róm 7:6 Most pedig megszabadultunk a törvénytől, minekutána meghaltunk arra nézve, amely által lekötve tartattunk; hogy szolgáljunk a léleknek újságában és nem a betű óságában.

Most akkor szabad vétkezni?

Ha ezt kérdezed, nem olvastál el elég figyelmesen. Azt írtam, Isten Szellemének az utasításait kell követnünk. Szerinted Isten Szellem (Lelke) fog olyan parancsolatot adni, hogy vétkezz??? Ellenkezőleg! Ő csak olyan parancsolatokat, utasításokat ad, amelyeket ha bizalommal teljesíted, akkor betöltöd a szeretet törvényét. Mert ez Isten Szellemének a törvénye, ez Krisztus Szellemének a törvénye, hogy betölti a szeretet törvényét:

Ezért írta Pál, hogy

9:20-21 És a zsidóknak zsidóvá lettem, hogy zsidókat nyerjek meg; a törvény alatt valóknak törvény alatt valóvá, hogy a törvény alatt valókat megnyerjem; A törvény nélkül valóknak törvénynélkülivé, noha nem vagyok Isten törvénye nélkül, hanem Krisztus törvényében való, hogy törvény nélkül valókat nyerjek meg. 

Ámen!

Törvényrontó, vagy törvénytartó vagy?

Sok évvel ezelőtt azt gondoltam, hogy a törvény megtartása révén Isten tetszését elnyerhetem, ma viszont tudom már, hogy tévedésben voltam. Becsaptam magamat, azt hittem, hogy törvénymegtartó vagyok, beleértve a Szombatot is, de valójában soha nem voltam az.

Valójában az Írást előítélet mentesen olvasva hamar kiderül, hogy valójában csupán kétféle viszonyulása lehet a keresztényeknek a törvényhez.

1. Azok, akik a törvényt hallgatják (durvábban fogalmazva: megrontják)2. Azok, akik a törvényt betöltik.

Hiányzik az a kategória, ahová magamat is soroltam régebben. Hiányoznak azok, akik a törvényt megtartják…

Pál erre világított rá a Galácaibeliekhez írott levelében. Figyeljük meg, a gyülekezethez törvénymegtartó „atyafiak” érkeztek, akik megpróbálták rávenni a gyülekezetet, hogy kevés az, amit Pál által kaptak, ha tényleg tetszeni akarnak Istennek, akkor körül is kell metélkedniük. Pál ezen felháborodott, és levelében egy nagyon fontos alapelvet fektet le:

Galátzia levél:6:13 Mert magok a körülmetélkedettek sem tartják meg a törvényt;

Igaz lehet ez? Nem tartják meg a törvényt a zsidóság legbuzgóbb tagjai, akik ráadásul még keresztények is??? Hogyan lehetséges ez? Talán ezek gonosz zsidók voltak, és azért nem tartották meg, és a többi jó, keresztényből lett zsidó azonban biztosan megtartotta…

Hiszem, hogy nem. Azok sem tartották meg a törvényt… Próbálkoztak,… mindent megtettek, de mégsem sikerült, és nem is sikerülhetett. Mert, ha sikerült volna, akkor bárki igazzá válhatott volna Isten előtt akár anélkül, hogy Jézust befogadja a szívébe.

Róma3:20 Annakokáért a törvénynek cselekedeteiből egy test sem igazul meg ő előtte: mert a bűn ismerete a törvény által vagyon.

Azért mert a törvény sohasem azért adatott, hogy a keresztények megtartsák. Egészen más a szerepe:Gal.3:24 Ekként a törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké lett, hogy hitből igazuljunk meg.
A törvény szerepe, hogy rájöjjünk arra, valami, helyesebben valaki hiányzik az életünkből: Jézus.

Tehát, ha mindent megteszel, hogy megtartsd a szombatot, és látszólag sikerül is, mert becsapod magadat, de egy másik parancsolatban elbuksz, akkor te még mindig az vagy, aki a „törvényt hallgatja” Nem nevezheted magadat annak, aki a törvényt megtartja, csakis annak, aki a törvényt hallgatja, csúnyábban fogalmazva az vagy, aki a törvényt megrontja. Bár próbálkozol megtenni, de csak a törvény megrontójának nevezheted magadat, ha őszinte vagy.

„Jakab2:10 Mert ha valaki az egész törvényt megtartja is, de vét egy ellen, az egésznek megrontásában bűnös.”
Ha ezt beismered, és belátod, hogy csak a törvény hallgatója, megrontója vagy, és nem a megtartója, akkor hiszem, hogy meg fog változni a hozzáállásod a többi keresztényhez. Mindazokhoz, akik veled egy szinten vannak, akik szintén csak a törvény „hallgatói”, ha más gyülekezetbe járnak is. Mert semmivel sem jársz előbbre náluk a törvény megtartásában. A buzgóságban talán igen, de nem az eredményekben!

Lehet, hogy most azt mondod, igen, de én legalább próbálkozom, nem úgy, mint a többiek, és rövidesen sikerül, ezért jobb vagyok náluk, de ha így gondolkodol, tévedésben vagy. Mert Isten sohasem akarta, hogy MEGTARTSD a törvényt, mindig is azt akarta, hogy BETÖLTSD!!!

Róma levél:2:13 (Mert nem azok igazak Isten előtt, akik a törvényt hallgatják, hanem azok fognak megigazulni, akik a törvényt betöltik.

A törvény egy árnyék, valami eredeti dolognak az árnyéka, és ennek az eredeteie nem más, mint Jézus, az Ő valójában. Ha befogadod Őt a szívedbe, és átadod magadat neki, akkor Ő vezetni fog, tanácsolni fog, hogy mit tégy, és meg fog jelenni egy furcsa viselkedés benned, még az ellenségeiddel szemben is. A szeretet. Ha ez megtörténik, akkor te vagy az, aki betölti a törvényt. Tehát nem megtartod, ami lehetetlen, hanem betöltöd. Mindaddig, amíg Jézusban vagy, addig betöltöd.

Róma levél:13:10 A szeretet nem illeti gonosszal a felebarátot. Annakokáért a törvénynek betöltése a szeretet.

Ezután már nem szabad, hogy az árnyék vezéreljen, hiszen megérkezett hozzád az IGAZI. Ő kell, hogy vezessen. Hogyan? Az Ő hangjával… „Az én juhaim hallják az én hangomat és követnek engem…”

Testvérem! Ne ítélj el senkit, ha esetleg nem szombatot tart, és ne hagyd, hogy bárki megítéljen ebben, ne vess el más testvéreket, látva, hogy nem szombatot tartanak, mert semmivel sem vagy különb náluk, mert Te sem tartod meg a törvényt, egyetlen ember sem képes megtartani. Ne csapd be magadat! Ők sem tartják meg, de lehet, hogy valamilyen titokzatos módon mégis betöltik…

„Senki azért titeket meg ne ítéljen evésért, vagy ivásért, avagy ünnep, vagy újhold, vagy szombat dolgában: Melyek csak árnyékai a következendő dolgoknak, de a valóság a Krisztusé.”

Azt mondom ezzel, hogy ne tarts szombatot? Nem mondom. Ha Jézus úgy vezet, akkor tartanod kell, mert akkor számodra az a szeretet, de tudd, hogy egyetlen parancsolat látszólagos megtartásával még nem tartod meg a törvényt. Nem szabad megítélned azokat, akik nem szombatot tartanak, és elvetned őket, mert lehet, hogy Jézusban, a szeretetben sokkal többek nálad, Istennek sokkal több parancsolatát, azaz utasítását megtartják, nem csak ezt az egyet, amit Te, és sokkal előbbre járnak a hitben és a szellemi megértésben is.

Fontos tudni, hogy mi különbség a törvény, és Isten parancsa, utasítása, azaz parancsolata között. Azért, mert a törvényt nem lehet megtartani, de Isten parancsát meg lehet, ÉS MEG IS KELL!!! tartani.

A törvény egy zárt rendszer, ahol minden összefügg mindennel, amelynek része, a szíve a tízparancsolat, ahol nem szabad semelyik szabály ellen véteni, mert akkor az egész törvény megrontásában vétkesek vagyunk. Sokan tanítják, hogy a törvény csak a ceremóniális rörvény, és nekünk nem azzal, hanem csak a tízparancsolattal kell foglalkoznunk, de súlyosan tévednek. Próbálj csak szombatot tartani a törvény nélkül. Nem fogsz találni rá leírást, hogy hogyan kell szombatot tartani, csakis a törvényben. Igazából a törvény bontja ki, hogy hogyan kell pontosan tízparancsolatot tartani. A kettő tehát szorosan összefügg.

Ezzel szemben a parancs, utasítás, vagy parancsolat, ami Istentől jön, az külön-külön is megtartható. Anélkül is HIBÁTLANUL megtartható, hogy valaki megtartaná az egész törvényt.

Egy példa: Isten azt mondja, hogy menj el az „Egyenes utcába, és keress föl a Júdás házában egy Saulus nevű tárzusi embert, mert ímé imádkozik.” Ez Istennek egy parancsa, bibliai nyelven egy parancsolata a számodra. Ennek engedelmeskedsz és megteheted akár anélkül is, hogy megtartanád a törvényt. ÉS MOST JÓL FIGYELJ, MERT EZ A LÉNYEG!!! Isten nem arra hívott el minket, hogy a törvényét tartsuk meg, hanem arra, hogy a parancsait, az utasításait, más néven a parancsolatait tartsuk meg!!! És erre csak nemrég jöttem rá!!!

Ébresztő!!!

Itt van a szenteknek békességes tűrése, itt akik megtartják az Isten parancsolatait és a Jézus hitét!

I. János levél:5:2 Abból ismerjük meg, hogy szeretjük az Isten gyermekeit, hogyha az Istent szeretjük, és az ő parancsolatait megtartjuk.

I. János levél:5:3 Mert az az Isten szeretete, hogy megtartjuk az ő parancsolatait; az ő parancsolatai pedig nem nehezek.

János 14.15 Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok.

János 15:10 Ha az én parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok az én szeretetemben; amiképpen én megtartottam az én Atyámnak parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében.

Itt vezetett félre minket a vallásos szellem. Azt állította, hogy Isten parancsolatai = tízparancsolat, de ez egyszerűen nem igaz. A tízparancsolat a törvénynek, ennek az összefüggő rendszernek a része, és semmiképpen nem egyenlő Isten parancsolataival, amiről az újszövetség ír. A parancsolat helyett álló görög szó alapjelentése ennyi: „parancs”, „utasítás”

Tehát, amikor arról beszél, hogy meg kell tartanunk Isten parancsolatait, akkor arról beszél, hogy meg kell tartanunk Isten utasításait. Jézust is így vezette az Atya, magától nem cselekedett „semmit”. Ha ezt tesszük, vesszük szellemben, az újjáteremtett szívünkben Isten szerető utasításait, és engedelmesen megcselekedjük, akkor Benne, a szeretetben maradunk, és ekkor betöltjük a törvényt!!! Ezt kellene tennünk ahelyett, hogy a törvény megtartásán fáradoznánk, és elítélünk másokat, amiért valamiért volt akkora szerencséjük, hogy nem estek bele ugyanebbe a hibába. Ámen!

Az úrvacsora - Jézus vére bennem, hit által

Az úrvacsora - Jézus élete benned...

Ismeritek ezt az igerészt???

"...ezért van van köztetek sok erőtlen és beteg..."

Hogy jön az úrvacsora az én egészségemhez? Ezen nagyon sokat gondolkodtam, és sokat imádkoztam is, hogy megértsem. Isten nem hagyott cserben ezúttal sem. Sok apróbb dolog megértése vezetett el a tudáshoz, bár még most sem értek mindent. A kép elkezdett kitisztulni.

Elolvastam azoknak az írásait a témáról, akik nálam jóval előrébb járnak. Pl. Ana Mendez, Joseph Prince, stb. Úgy tűnik sziklaszilárdan bíznak az úrvacsora "erejében". Ők igyekeznek szinte naponként úrvacsorát venni, és erre bátorítanak minden más keresztényt is.  Nekem azonban ekkor még nem állt össze.

Egyik éjjel azonban felébredtem álmomból. Arra ébredtem, hogy Isten álmomban mélyebb megértést adott a hit működéséről. Szeretettel osztom meg látásomat:

1. Jézus vére, mint jelkép
3 Móz 17.11: „Mert a testnek élete a vérben van, én pedig az oltárra adtam azt néktek, hogy engesztelésül legyen a ti életetekért, mert a vér a benne levő élet által szerez engesztelést.”

A vér a fenti ige alapján az ÉLET jelképe. Jézus vére Jézus életét jelképezi. Figyelem! Nem a halálát, hanem az életét. MERT itt az "élet" helyett szerelő héber szó a "nefes (nephes)". Ez a szó valami olyasmit jelent, hogy individuum (valakinek, valaminek a lényegi természete, az, aki valójában ő). Hadd magyarázzam meg, és érthetőbb lesz: Egy macska nefese, élete, természete olyan, hogy imád fára mászni, szeret egeret fogni, kb.8-18 évig él, és iszonyodik a víztől.

Jézus vére 3 Móz 17.11 alapján a benne lévő "nefes" által szerez engesztelést. Ha megnézzük, hogy milyen élete, természete, lényege van Jézusnak, akkor azt látjuk, hogy imád az Atya akaratában járni, iszonyodik a gonosztól, szereti az embert, mindhalálig engedelmes, mindhalálig bízik Istenében. Ráadásul örök élete van, mert az Ő élete örök. Szóval ilyen az Ő nefese.

Ami a számunkra a megoldást hozza, a bűnből való szabadulást, az az Ő vére. Még helyesebben az Ő igaz természetre (azaz igaz nefese).

Az újjászületésünk során mi ebből, az Ő igaz természetéből születtünk újjá. Egy vérből valók lettünk, az Ő véréből valók, ezért mindannyian Isten valódi gyermekei vagyunk, ahogyan Jézus is. Ez az élet hozza meg számunkra a győzelmet, mert általa megváltozik a természetünk és Isteni természet részeseivé válunk. Egyszóval Jézus vére, mint jelkép Jézus életét, Jézus igaz természetét jelképezi.

II. rész: A bibliai értelemben vett hit általi csodák feltételei (Feltétlenül szükséges megértenünk az úrvacsora mélyebb megértéséhez.)

Hogy a bibliai hit alapján csoda jöjjön létre, annak három feltétele van:
(Isten persze teljesen szuverén módon, tőlünk függetlenül is tesz csodákat...)

1. Feltétel : A csodákhoz szükségünk van egy Istentől jövő kijelentésre, ami ránk vonatkozik.
Ez a RHÉMA, (RHÉMA alatt értem Isten közvetlen beszédét, de a LOGOSZ-nak azt a részét is, amely ránk vonatkozik)  de lehet látomás, álom is.
Rhéma esetén Isten szól hozzánk,  látomás, álom esetén képekben "szól" hozzánk.

2. Feltétel: Nekünk erről tudomást kell szereznünk, azaz HALLANUNK kell.

3. Feltétel: Bizalommal el kell fogadnunk IGAZNAK, TÉNYNEK, akár logikus, akár nem, akár egyezik a tapasztalatainkkal, akár nem, és ez alapján kell cselekednünk.

Róm 10:17 (HUN) Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Isten RHÉMÁJA által.

Nézzük meg Péter vízen járását, hogyan teljesült ez a 3 feltétel:

1. feltétel teljesült, azaz Isten mondott valamit személyesen Péternek: "Jöjj" (Ez volt a Rhéma, ami személyesen Péternek szólt)
 2. feltétel teljesült: Péter meghallotta, tudomást szerzett erről a szóról.
 3. feltétel teljesült: Bár Péter tapasztalataival ellentétes volt, Ő mégis tudta, hogy Jézusban inkább bízhat, mint a tapasztalataiban, és hitben kilépett a vízre és járt.

 CSODA TÖRTÉNT!

A leprás meggyógyítása:

Máté 8:2 (H Csia 2005) Egyszer csak egy bőrpoklos futott hozzá, lábához borult és megszólította: „Uram, ha csak akarnád, volna hatalmad, hogy engem megtisztíts.”
Máté 8:3 (H Csia 2005) Erre kinyújtotta kezét, megfogta, és így szólt: „Akarom! Tisztulj meg!” Azonnal le is tisztult annak poklossága.

1. feltétel teljesült, azaz Isten mondott valamit személyesen leprásnak: "Akarom, tisztulj meg" (Ez volt a Rhéma)
 2. feltétel teljesült: A leprás meghallotta, tudomást szerzett erről a szóról.
 3. feltétel teljesült: A leprás már eleve hittel ment Jézushoz,  tudta, ha Jézus akarja, meg fog tisztulni, tehát hitt, és ez alapján cselekedett.

Ha ez a 3 feltétel együtt van, mindig csoda történik!

Amikor ez a 3 feltétel együtt van, a természetfeletti megjelenik a természetes világban.

Ezeket az elveket megismerve és alkalmazva egy hívő olyan dolgokat képes megtenni hit által, amelyek természetfelettiek, amelyek hihetetlenek és lehetetlenek a természetes szinten gondolkodó ember számára. (Azért, mert valójában nem is mi tesszük, hanem a Teremtő Isten :) )

Így lehet például megigazulni, azaz igazzá válni:

Hogyan? Ezzel a 3 feltétellel!
 1. Istennek szólnia kell hozzád, (a Biblián keresztül, vagy máshogyan) hogy Ő igazzá tesz, (tett).
 2. Erről tudomást kell szerezned.
 3. El kell bizalommal hinned

Ha elhiszed, egyszer csak azt veszed észre, hogy úgy viselkedsz, mint egy IGAZ ember. De nem leszel büszke magadra, és nem nézed le a többieket, mert jól tudod, hogy ebben az egészben neked semmi részed nem volt. Az egészet Isten tette, te csak elhitted, és amikor elhitted megtapasztaltad.

Most utólag jöttem rá, de csaknem minden eddigi természetfeletti tapasztalatomat ennek a 3 pontnak a betartása után adta Isten. Igéjéből megtudtam, hogy hallom az Ő hangját, engedelmeskedtem, és csodát láttam, megtudtam, hogy új nyelveken szólok, ha hiszek, és azóta új nyelveken szólok, megtudtam, hogy képes vagyok gyógyítani, és gyógyultak meg emberek néhány pillanat alatt is, amikor imádkoztam értük, megtudtam, hogy Isten azt szeretné, hogy prófétáljak, és prófétálok, és nyelveket magyarázok. Ha valaki két évvel ezelőtt mondja ezt, kinevetem. Ez tény.
Ezeket mind hit által kaptam. Csak mert Isten rávezetett a hit útjára. Nem a cselekedeteimre nézek, hanem Jézusra. Megbízható? Elhihetem azt, amit a Biblián keresztül, vagy egyéb módon mond? Megpróbálok olyan lenni, mint egy kisgyermek... Minél több dolgot hiszel el, annál több csodát látsz. Ez a bibliai hit. Megbízni abban, ami le van írva, megbízni abban, aki leírta, mert Ő egy megbízható személy, és nagyon szeret minket.

Folytatom a III. résszel:

Az úrvacsora

Néhány napja Isten újra felébresztett éjjel kettőkor.... Szeretem ezeket az ébresztéseket. A fejemben volt a tudás, hogy mi a megoldás a betegségemre!!!
Az előzmény az, hogy megfáztam, és két napja már, hogy csak a számon vagyok képes levegőt venni.

Amikor felébredtem, TUDTAM, hogy a megoldás a problémámra az úrvacsora. Ezzel a biztos tudással ébredtem, ami nem tudom, honnan került belém, de hiszem, hogy Isten tette. Azt is megértette velem, hogy miért. Kezd a mozaik összeállni... A dicsőség Istené!

Az Ige arról beszél, hogy az úrvacsora helytelen vétele, ami egyenlő azzal, mintha egyáltalán nem élnénk vele (az eredmény ugyanaz) erőtlenséget és betegséget okoz.
Még helyesebben, ha nem teszed, előfordulhat, hogy nem nyersz természetfeletti erőt és gyógyulást (ezt a kijelentést majd megmagyarázom a későbbiekben, csak olvass tovább).

 I. KOR 11.30 "Ezért van ti köztetek sok erőtlen és beteg, és alusznak sokan."

Miért? Miért? Miért?

Mi az az úrvacsorában, ami segít, hogy egészséges legyek, és szellemileg erős???
Már beszéltem róla korábban, hogyha Isten kijelent valamit, és mi ezt bizalommal elhisszük, akkor ez behozza a természetfelettit az életünkbe.
Például: Jézus szólt Péternek: "Jöjj!" (és járj a vízen), és amikor Péter ezt elhitte, akkor ez a bizalom (ami Jézus szaván alapult) lehetővé tette a számára, hogy egy természetfeletti csoda történjen, és járjon a vízen.

Az elv az, hogy ha Isten szól, és mi ezt elhisszük, akkor ez a kimondott isteni szó megvalósul (egy csoda keretében).

Ok.

Nézzük most meg, hogyan működik ez az elv az úrvacsoránál:

Jézus szólt: "Ez az én vérem,... és ez az én testem..."
Mit gondolsz, mi fog történni, ha ezt elhisszük neki???
... és ezzel a hittel veszünk úrvacsorát?

Na mi???

Nem más történik, mint az, hogy egy természetfeletti csoda keretében VALÓBAN részesedünk Jézus véréből és testéből...

A vér az élet jelképe a bibliában. Tehát valójában Jézus ÉLETÉBŐL részesedünk.

Nem tudom, Te hogy vagy vele, de én nem szeretnék egy vakond életéből részesülni. Semmi kedvem ahhoz, hogy ellenállhatatlan vonzalmat érezzek a földalatti életformához. Semmi kedvem ahhoz, hogy csak pár évet éljek, és a kedvenc ételem a giliszta legyen. Nem. Nem akarok ebből az életből részesülni.

De Jézus életéből részesülni, amely annyira hatalmas, annyira dicsőséges.... abból már szeretnék.
Jézus élete annyira erőteljes, annyira tele van élettel, hogy még a sír sem tarthatta fogva. Ezt a fajta életet, amely isteni élet, nem lehet megölni, mert nagyobb a halálnál. Csak képzeld el, hogy az úrvacsora során megkapod a vénáidba ezt az életet, mint egy vérátömlesztést. Uralkodhatna rajtad ekkor hosszú távon valamilyen betegség? Lehetetlen. Márcsak Jézus érintése is meggyógyított minden beteget, aki hittel tekintett rá. Hát akkor az élete. Az Ő dicsőséges élete. Az Ő feltámadt dicsőséges élete.

Az Ő élete az "új bor", amiről az írás beszél. Ha újjászülettél, akkor átváltozott a szíved, azaz a "régi tömlőd" új szívre. Új természetet kaptál, (új tömlőt) és ennek az új természetnek létszüksége van az új vérre, az új borra, ami nem más, mint Jézus feltámadott, dicsőséges, legyőzhetetlen élete. Ámen.
Ebben a hitben vettem úrvacsorát, és természetesen meggyógyultam :), mert Isten kijelentéseire bátran ráállhatsz, nem fogsz megszégyenülni.

Konklúzió:

Kezdj el úrvacsorát venni (csak, ha a Isten is úgy vezet ) lehetőleg minden nap családi körben, vagy akár egyedül, még ma!

Ne feledd, egykor "házanként" törték meg a kenyeret és minden nap!!!

APCS. 2.46 És minden nap egyakarattal kitartva a templomban, és megtörve házanként a kenyeret, részesednek vala eledelben örömmel és tiszta szívvel.

Ha hittel teszed, azt fogod észrevenni, hogy szellemed megerősödik, és ellenállóvá válsz a bűnnel és a betegségekkel szemben (Jézus élete ilyen).

Mi a feleségemmel már közel egy éve szinte naponta veszünk úrvacsorát, és mondhatom, nagyon erőteljes szellemi dolog. Szinte érzem, ahogyan átjár Jézus élete :).

Ha Isten is úgy vezet, vegyél bátran, te része vagy a királyi papságnak, jogod van akkor venni úrvacsorát, amikor csak akarsz. Már sokan ezt tesszük, és nagyon áldott dolog.
Zsid 3.10. "Van oltárunk, amelyről nincs joguk enni azoknak, akik a sátornak szolgálnak."

Ámen!   U.i. Ha áldást jelentett a számodra ez az írás, örülnék, ha megírnád :)

A Gazdag Ifjú

A gazdag ifjú

Máté 19:16-24 És ímé hozzá jövén egy ember, monda néki: Jó mester, mi jót cselekedjem, hogy örök életet nyerjek? Ő pedig monda néki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten. Ha pedig be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsolatokat. Monda néki: Melyeket? Jézus pedig monda: Ezeket: Ne ölj; ne paráználkodjál; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy; Tiszteld atyádat és anyádat; és: Szeresd felebarátodat, mint temagadat. Monda néki az ifjú: Mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva; mi fogyatkozás van még bennem? Monda néki Jézus: Ha tökéletes akarsz lenni, eredj, add el vagyonodat, és oszd ki a szegényeknek; és kincsed lesz mennyben; és jer és kövess engem. Az ifjú pedig e beszédet hallván, elméne megszomorodva; mert sok jószága vala. Jézus pedig monda az ő tanítványainak: Bizony mondom néktek, hogy a gazdag nehezen megy be a mennyeknek országába. Ismét mondom pedig néktek: Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni.

Megdöbbentő dolgot érthetünk meg ebből a példázatból!

Mi lehetünk a gazdag ifjú, ha a véghezvitt jó cselekedeteinkben bízunk, mint vagyonban. Én évekig ilyen voltam (remélem most már nem...). Feltettem magamnak a kérdést, hogy vajon üdvözülök-e, és válaszért körülpillantottam a keresztény világban. „ A katolikusok nem tartják meg az Úr napját, disznóhúst esznek (PFUJ!) tehát rosszabbak, mint én; a gyülekezetben nagyon sokan rosszabbak, mint én, hiszen látszik, milyen megkeményedettek, és milyen indulatosak. Van aki nem is ügyel az étkezésére, tehát biztos, hogy rosszabb, mint én. Én vagyok a gyülekezetbe az, aki aztán tényleg sokat teszek az evangelizációért. Stb. stb... Tehát, mivel úgy látom, hogy nekem több jó cselekedetem van, ezért valószínű én fogok üdvözülni, és nem xy...

Igen, a testvéreink többsége akkor érzi biztonságban magát, ha megfelelő vagyon (saját jó cselekedetek) birtokában van. Ezekre tekintve hamisan megnyugtatják magukat, hogy minden rendben van velük, biztonságban vannak, mert szerintük az Irgalmas Úr majd végigpillant ezen a felhalmozott nagy vagyonon, és így szól: „ Elismerésem! Jól van hű szolgám, látom sokat fáradoztál értem, sokat gyűjtöttél, menj be uradnak örömébe!”

A gyülekezetben sajnos ezt tanultam. Mentségünkre - mentségükre legyen mondva: Pál apostol is így próbálkozott mennyei „vagyonhoz” jutni először:

„Fil 3:6 Buzgóság tekintetében az egyházat üldöző, a törvénybeli igazság tekintetében feddhetetlen voltam.”

De, amikor találkozott azzal a mérhetetlen gazdagsággal, ami Krisztusban található, és hit alapján (nem a saját erőlködések útján!) lehet a hívőké, kidobta az egészet a KUKÁBA!

Fil 3:7-10 De amelyek nékem [egykor] nyereségek valának, azokat a Krisztusért kárnak ítéltem Sőt annakfelette [most] is kárnak ítélek mindent az én Uram, Jézus Krisztus ismeretének gazdagsága miatt: akiért mindent kárba veszni hagytam és szemétnek ítélek, hogy a Krisztust megnyerjem, És találtassam Ő benne, mint akinek nincsen saját igazságom a törvényből, hanem van igazságom a Krisztusban való hit által, Istentől való igazságom a hit alapján: Hogy megismerjem Őt, és az Ő feltámadásának erejét, és az Ő szenvedéseiben való részesülésemet, hasonlóvá lévén az ő halálához;

Pál ebben különbözött a gazdag ifjútól!

A gazdag ifjút Jézus ugyanerre szólította fel: „ Dobd el az eddig felhalmozott keresztény vagyonodat magadtól, szemfényvesztés az egész, csak arra jó, hogy becsapd vele magad, és jer, és kövess engem!” Krisztus igazi kincset akart adni a gazdag ifjúnak, amely valóban megmarad örökké. Olyan kincseket, amelyeket csak Ő benne teremhetünk, ha hit által benne , az Ő életében maradunk.

De sajnos az ifjú gazdagnak képzelte magát: „Mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva; mi fogyatkozás van még bennem?„ Hát én egész életemben kincseket gyűjtöttem: mindig pontosan ügyeltem a szombat megtartására, sohasem loptam, sohasem paráználkodtam (pedig de jó lett volna), disznóhúst sohasem ettem, mindenkit szerettem, mint magamat. Bevallom ez rengeteg erőfeszítésembe, nagy- nagy áldozatba és sok-sok pénzbe került, most ezt dobjam a kukába?

Mester! Ezt mind-mind adjam fel? Csak nem azt akarod mondani, hogy ez a sok-sok kincs ez mind értéktelen a szemedben, és azt szeretnéd, hogy szabaduljak meg ezektől?

„Az ifjú pedig e beszédet hallván, elméne megszomorodva; mert sok jószága vala.”

Az ifjúnak döntenie kellett: Vagy felhagy az eddigi életével, és Krisztusban egy új életet kezd – de akkor tudomásul kell vennie, hogy az eddigi vagyona értéktelen-, vagy megmarad az eddigi életénél, és tovább folytatja azoknak az eszközöknek, jó cselekedeteknek a felhalmozását, amelyet ő vagyonnak hisz, és ezzel próbál bejutni a Mennybe.

A gazdag ifjú rosszul döntött.

Nézzük most meg a helyes utat Pál esetében. Azért is jó a párhuzam, mert Pál ugyanilyen „gazdag” volt. Ezt mondja magáról: „Törvénybeli igazság tekintetében feddhetetlen voltam.” Látjuk a párhuzamot? A gazdag ifjú is ezt mondta magáról: „ Mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva”

Pál azután találkozott Jézussal, és ezt tette a „nagy vagyonával” : „ ...Mindent kárba veszni hagytam és szemétnek ítélek, hogy a Krisztust megnyerjem, És találtassam Ő benne, mint akinek nincsen saját igazságom a törvényből, hanem van igazságom a Krisztusban való hit által.

Pál megértette, hogy a Krisztusban való hit által olyan igazság (igaz élet) birtokosa lehet az ember, amilyen igaz Isten. Mert az Ő életéből részesül a hívő. Ilyen igazzá a törvény megtartásából sohasem válhatunk. A törvény megtartása sohasem képes átváltoztatni, igazzá tenni minket, erre csak Isten képes a maga teremtő hatalmával. És Ő meg is teszi mindenki életében, aki hisz: (Ez 36.25-27) „És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet. És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolataimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek.”

Pál rájött, hogy a vallásilag buzgó és a hívő között ott a különbség, hogy az egyik megkísérli megtartani a törvényt, de az sohasem fog sikerülni neki, a másik pedig betölti a törvényt, erről Isten kezeskedik (lásd Ez 36.25-27; Jer 31.31.)

Isten azt is megmutatta neki, hogy miért működik ez így:

„1Kor 1:29 Hogy ne dicsekedjék ő előtte egy test sem.

1Kor 1:30 Tőle vagytok pedig ti a Krisztus Jézusban, ki bölcsességül lőn nékünk Istentől, és igazságul, szentségül és váltságul:

1Kor 1:31 Hogy, amint meg van írva: Aki dicsekedik, az Úrban dicsekedjék. „

Hát persze! Ha tényleg úgy működnének a dolgok Istenél, mint ahogyan azt én is először gondoltam, akkor a gazdag ifjúk ott a Mennyben büszkén kihúznák magukat, és önelégülten így szólnának az Angyalokhoz: „ Látjátok, mi megtettük, amit kellett! Mi aztán nem kíméltük magunkat, megérdemeljük, hogy itt legyünk a Mennyben!”

Nem, nem! A Mennyben egyetlen gazdag ifjú sem lesz, hanem csupa szegény ifjú, akik így szólnak majd: „Egyedül Istené a dicsőség, én semmit nem tettem. Az, hogy itt vagyok az Ő ajándéka. Nekem semmi érdemem, én semmit nem tettem. Ja, a jó cselekedeteim: azokat sem én tettem, hanem Ő tette rajtam keresztül.” Na, szerencsére csupa ilyen ember lesz a Mennyben...

Van egy másik oka is annak, hogy csak a szegények (vagy a gazdagból lett szegények) öröklik a Mennyeknek Országát, ez pedig az, hogy Isten oda nem engedhet be semmi romlottat.

Tudjuk, hogy az „Én”ünk romlott, ezért keresztényként azt is tudjuk, hogy meg kell halnia. Ezt (a kellemetlen igazságot) maga Jézus mondja ki, több ízben is:

Máté 10:39 Aki megtalálja az ő életét, elveszti azt; és aki elveszti az ő életét én érettem, megtalálja azt. Máté 16:25 Mert aki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; aki pedig elveszti az ő életét én érettem, megtalálja azt. Luk 9:24 Mert aki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; aki pedig elveszti az ő életét én érettem, az megtartja azt.

Luk 14:33 Ezenképpen azért valaki közületek búcsút nem vesz minden javaitól, nem lehet az én tanítványom.

Ezekben az igékben a „pszükhé” görög szó szerepel, ami az ember pszihikai tevékenységét, az ember pszihéjét, lelkét, azaz belső énjét jelenti. Na, ez velejéig romlott, és nem mehet be a mennybe. Az Isten (remélem) megmutatta, hogy hogyan próbálják meg mégis becsempészni a hívők:

Nekem ezt tanították, és a testvéreim többsége így gondolja:

Üdvösség elnyerése (Győzelem) = Krisztus + A mi erős odaszánásunk

Hát persze, mert a szabad akarat miatt, hiába szeretne nekünk győzelmet adni Krisztus, ha mi nem akarjuk azt amit Ő, semmit nem tehet. Ezért van szükség arra, hogy megfeszítsük magukat, és ne hagyjuk érvényesülni a megromlott énünket.

Biztos?

Hát senki sem veszi észre, hogy ezzel mesterségesen tartjuk életben az énünket??? Ha ránk szükség van, hiszen meg kell feszítenünk a gonosz kívánságainkat, akkor hogyan is tudnánk a halálba küldeni magunkat. Hiszen ránk szükség van! De, akkor hogyan is tudnánk befeküdni a sírba, hogy feltámadjunk Krisztussal egy új életre. Ránk szükség van!

Ahhoz, azonban, hogy újjászülessünk, ennek a valakinek (nekünk, az énünknek, az óembernek) meg kell halnia, és helyette Krisztusnak kell élnie („ élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus”). Addig, amíg úgy gondoljuk, hogy szükség van rá, addig azonban mi magunk fogunk foggal-körömmel ragaszkodni hozzá. Nem engedjük meghalni. Saját magunk tartjuk életben az énünket (azért, mert úgy gondoljuk, hogy szükség van rá a harcban.)

Olyan ez, mintha az életünk függne attól, hogy áttudunk-e lapátolni 200 tonna kavicsot egy óra alatt egy vasúti kocsiba. Hárman dolgozunk az ügyön a gyülekezetből. Egyszer csak megjelenik Isten, és így szól: „Mindenki helyett átlapátolom, aki bennem hisz, de a lapátnak meg kell halnia (el kell törnie)! „ Ezen a ponton döntenünk kell: Vagy hiszünk Istennek, és abbahagyjuk a lapátolást (az eddigi erőfeszítéseinket), eltörjük a lapátot, és ezzel az utolsó reményünk is eltűnik, hogy saját erőből véghezvigyük ezt a nagy feladatot, vagy pedig fittyet hányunk Isten kijelentésére, és elkezdünk okoskodni: „ Á, az lehetetlen, hogy a lapátra ne legyen szükség! Isten biztos úgy gondolta, hogy majd megáldja ezután a lapátolást, és úgy fogok végezni. Tehát nincs más dolgom, mint keményebben lapátolni, és imádkozni. Isten segíteni fog, mert megígérte.”

Nagyon sokan az utóbbi elképzelést ápolgatják és hirdetik.

Nem látják be, hogy egyedül Isten képes egy ilyen lehetetlen feladatot véghezvinni. Bár Isten elméletileg a saját lapátolásunkat is megáldhatta volna, hogy időre végezzünk, Ő mégis inkább úgy döntött, hogy az egész munkát elvégzi a hívők helyett.

Zsid 4:10-11 Mert aki bement az ő nyugodalmába, az maga is megnyugodott cselekedeteitől, amiképpen Isten is a magáéitól, Igyekezzünk tehát bemenni abba a nyugodalomba, hogy valaki a hitetlenségnek ugyanazon példájába ne essék.

A hívők feladata tehát, hogy megnyugodjanak a saját cselekedeteiktől. Ezekre nincs szükség. Helyette Krisztus cselekedeteire van szükség, amit Krisztus tesz a Lélek által bennünk.

Eltörni a lapátot bizony merész dolog. Mégis ez vezet a győzelemhez, és ezzel „az ember minden dicsősége porba omlik...” A biblia szerint azonban ez az egyedüli út. Ezt az utat csak az képes elfogadni, akit már hitben elvezetett Isten odáig, hogy a saját cselekedeteik helyett rá merjenek Isten cselekedeteire támaszkodni. Ezzel egyidejűleg minden a helyére kerül. Ez az ember hit által győz.

Üdvösség elnyerése (Győzelem) = Krisztus (aki a Krisztusban való hit által lesz a miénk, és mi az övéi)

De, akkor hol szereplünk a képletben mi?

Sehol. Éppen ez a győzelem kulcsa. Itt lépünk ki a saját megváltásunkból, és bízzuk rá magunkat az igazi megváltóra, Krisztusra.

De hát mi van a megromlott énünkkel, ki az, aki megkötözi és a halálba küldi?

KRISZTUS!

Ki vívja ki a győzelmet, ha nem mi?

KRISZTUS!

Ilyen egyszerű? Ilyen könnyű?

„Máté 11:30 Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű. „

Hát hogyan is gondolhatjuk egy percig is komolyan, hogy az énünk legyőzéséért bármit is tehetünk. A legapróbb bűnünkkel sem tudunk elbánni. Hogyan tudnánk akkor legyőzni az énünket, a „nagyágyút”, a „vezérszörnyet” ???

Lássuk be, erre csak Isten képes. Az énünknek meg kell halnia, de csak Ő az, aki azoknál, akik bíznak benne (az Ő megoldásában) képes keresztre feszíteni az Ént. Ő az, aki átváltoztat minket (minden hívőt) olyan emberré, akik szeretik a jót és gyűlölik a rosszat. Tehát a jó szeretetét és választását nekünk nem kell magunkból kierőlködnünk, ezt csak ajándékba kaphatjuk Krisztustól, és meg is kapja mindenki, aki hisz. Ő új természetet (új szívet) ad minden hívőnek. Egyszerre csak azt vesszük észre, hogy odaszánjuk magunkat neki, és ezt nem is mi tesszük, ebben nincs semmi erőlködés. Az átváltoztatott új életünk természetes és egyenes megnyilvánulása, a Krisztustól ajándékba kapott „lelki” élet egyenes következménye.

Vigyázat! Istent nem lehet becsapni! Világosan megmondta, hogy csak arra igaz ez, csak annak feszíti keresztre az énjét, csak azt üdvözíti, aki az Ő egyszülött fiában hisz.

Most nézzük meg, egy kis példán keresztül, hogy mi hiszünk-e!

Valakiben bízni azt minimum jelenti, hogy bátran ráhagyatkozunk arra, amit az illető mond. Hiszen bízunk benne. Amit mond, az úgy van.

Tegyük fel, hogy Isten (Krisztus) tesz egy állítást: „Holnap eső lesz.” Most nézzünk meg két embert, aki hallotta Istennek ezt az állítását, és definiáljuk, hogy melyikük a hívő:

Az egyikük így szól: „ Isten azt mondta, hogy holnap eső lesz, de én jól tudom, hogy ehhez még az is kell, hogy holnap nyugatról nedves légáramlat érkezzen. Ha így lesz, akkor tényleg eső lesz.” Majd utánanéz az interneten, és látja, hogy ilyen légáramlat nem jön, és másnap nem visz esernyőt. A másikuk így szól: „Bár esőt nem jósolnak, esőt nem érzek, felhőt nem látok, de Isten sohasem hazudik, én bízom benne”. És másnap esernyővel megy dolgozni.

Nos, melyikük a hívő?

Az első inkább a saját elképzelésében bízott. Az eddigi ismeretei alapján – bár Isten ilyet nem állított- úgy gondolta, hogy az esőhöz szükség van nedves légáramlatra is. Amikor ilyet nem talált, akkor hitetlenné vált Istennel szemben, és nem vitt esernyőt. (Az esernyővitel ebben a példában a hit/hitetlenség cselekedeteit jelenti.) Isten a cselekedeteink alapján fog megítélni minket. Másnap megnézi, hogy kinél van esernyő. A cselekedeteink vizsgálatával azonban valójában a hitünket vizsgálja mert minden hívőnél törvényszerű, hogy lesz esernyő egy ilyen állítás másnapján!!!

Tehát a hívő az, aki komolyan veszi Istent, akár abban az esetben is bizalmat szavaz Istennek, ha az, amit állít ellentmond az eddigi tapasztalatainak, az érzéseinek, a látszatnak, a sztereotípiáinak, akár az egyháza tanításának.

Most pedig teszteljük le, van-e hitünk Jézusban, mint az ÚJ nézzük meg Istennek egy újabb állítását, de ezt már a Bibliából:

Zsid 8:8b-12 „Ímé napok jőnek, ezt mondja az Úr, és az Izráel házával és Júdának házával új szövetséget kötök. Nem azon szövetség szerint, amelyet kötöttem az ő atyáikkal ama napon, mikor kézen fogtam őket, hogy kivezessem Égyiptomból, mert ők nem maradtak meg abban az én szövetségemben, azért én sem gondoltam velök, mondja az Úr. Mert ez az a szövetség, melyet kötök az Izráel házával, ama napok múltán, mond az Úr: Adom az én törvényemet az ő elméjükbe, és az ő szívökbe írom azokat, és leszek nekik Istenök és ők lesznek nekem népem. És nem tanítja kiki az ő felebarátját és kiki az ő atyafiát, mondván: Ismerd meg az Urat; mert mindnyájan megismernek engem a kicsinytől nagyig. Mert megkegyelmezek álnokságaiknak, és az ő bűneikről és gonoszságaikról meg nem emlékezem.”

Isten a következőket állítja ezzel:

1. Új szövetséget köt velünk.
2. Nem olyan lesz, mint a régi.
3. Ebben a szövetségben a törvényét az elménkbe és a szívünkbe írja.
4. Istenünk lesz, mi pedig a népe.
5. Nem fogja senki ebben a szövetségben az Úr megismerésére tanítani a társait, mert:
6. Mindnyájan ismerni fogjuk Őt.
7. Megkegyelmez nekünk ebben a szövetségben, és gonoszságainkról meg nem emlékezik.

Tudjuk, hogy Jézus a vérével érvénybe léptette ezt a szövetséget, tehát már érvényes: „Máté 26:27 És vevén a poharat és hálákat adván, adá azoknak, ezt mondván: Igyatok ebből mindnyájan; Mert ez az én vérem, az új szövetségnek vére, amely sokakért kiontatik bűnöknek bocsánatára.” (Ebből az igéből megérthetjük, hogy aki Jézus vérében hisz, az tulajdonképpen az újszövetségben hisz.)

Tudjuk, hogy ezt a szövetséget a hívőkkel köti meg Isten: „Ján 3:16 Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Egyetlen feltétele van, hogy ránk a fenti pontok igazak legyenek: hogy bízunk-e Jézusban?

Az esős példában láthattuk, hogy az a hívő, aki bízik Istenben, azaz elhiszi azt, amit Isten mond – akár a látszat, a saját tapasztalatai ellenére.

Tehát ki az, aki bízik Jézusban, amikor Jézus az Új szövetséget definiálja? Ki a hívő?

Az, aki ott legbelül a szívében elhiszi, hogy mindaz, amit Isten az újszövetségről állít, az valóság. Isten pedig azt állítja, hogy az egész munka az övé. A mi részünk csak a hit Őbenne. Ha ezt elhisszük, akkor nem állunk végre tovább Isten munkájának az útjába, lesz bátorságunk lemondani a saját cselekedeteinkről, és akkor bemegyünk Isten nyugalmába.

Imádkozzunk, hogy minél előbb bekövetkezzen ez a Testvéreink életében is. Ámen.